Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-09-18 / 36. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI, évfolyam, 36. szám. vasárnap, szeptember 18 Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija .soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület A nyíregyházai gazda* nagygyűlés, A Magyar Gazdaszövetség nyiregyházi nagygyűlése felé fordul az egész ország gazdatársadalmának a figyelme. Szeptember huszadikán Nyíregyházára irányozza a magyar közvélemény tekintetét, hol több ezernyi gazda százezrek és milliók nevében fog megszólalni, hogy feleletet adjon a legújabb idők nagy kérdéseire, hogy végre önludatra ébredve akaratot nyilvánítson és választ adjon az itt-ott felmerülő vádaskodásra is. Mióta Károlyi Sándor gróf kibontotta a Magyar Gazdaszövetség zászlaját, mióta elhangzott Fóthról a tömörülésre intő szózat s szervezkedni kezdtek a földmivelő Magyarország háttérbe szorult gazdái, alig volt olyan nagy szükség gazdáink összetartására, mint ma, midőn a jelen ép oly súlyos problémákat hord felszínen, mint aminőkkel a közel jövő fenyeget. A nyíregyházai országos gazda nagygyűlés az előjelekből Ítélve népesség dolgában felülmúlja az összes eddigi gazdagyűléseket. Méltán lesz kifejezője a földmivelő Magyarország óhajainak és panaszainak. A nagygyűlést Darányi Ignác, a Gazdaszövetség elnöke vezeti, akit maga Károlyi Sándor gróf, a klasszikus vezér jelölt ki utódjául s aki egy deceniumnál tovább tartott kormányzásával fejlesztette Magyarország mezőgazdaságát oda, ahol most áll. Körülötte lesznek a gazdatársadalom előkelőségei, akik mindig az elsősorban küzdöttek a gazdák érdekeiért s a nagygyűlés előadói: Mailáth József gróf, Mezőssy Béla volt államtitkár, Lipthay Béla orsz. képviselő, Bernát István és tVleskó Pál, — oly nevek, amelyek tiszteletre méltóságukkal és tekintélyükkel egyaránt nagy hatást gyakorolnak a gazdaközvélemény kialakulására. A parádi és palicsi gazdanagygyűlések után még nagyobb erővel fog fellépni a gazdatársadalom Nyíregyházán. Az öntudatnak ez az évről-évre való erőlködése immár imponáló hatással lesz az egész társadalomra, jeléül annak, hogy bármily változások következnek is be időközönkint a politikai életben, a földmivelő társadalom érdekeit nem lehet, nem szabad többé háttérbe szőri tűni. Megnyilvánulnak itt is, ott is olyan törekvések, amelyek nem egybehangzók a mezőgazdaság érdekeivel: agrárellenes vámpolitikát hirdetnek a mai agrárvámvédelemmel ki nem békülő merkantibilisták, a nagy léptekkel haladó szövetkezeti mozgalomnak akarják útját állani a liberalizmus nevében s a szociális törvényhozás terén is a gazdák ellen irányul majdnem minden gondolata azoknak a tényezőknek, amelyek a gazda és cseléd között oly káros viszályokat idéztek elő kudarcot vallott bujtogatásukkal. Mailáth gróf és Mezőssy volt államtitkár adnak hangot a gazdaközvéleménynek ezekben a kérdésekben: az ő javaslatukban nyer kifejezést az az alapgondolat, hogy a magyar gazdatársadalom a kor magaslatán állva meg akar felelni szociális föladatainak, de egy pillanatra sem türi tovább, hogy a mezőgazdaság érdekei a jövő kormányzati és törvényhozási intézkedéseinél háttérbe szoruljanak. A nagygyűlés másodsorban alkalmat nyújt a gazdatársadalomnak arra is, hogy szembeszálljon amaz alaptalan vádaskodással, melyek a drágasággal a gazdákat okozzák. Meskó Pál reá fog mutatni a drágaság igazi okaira s azon módozatokra is, amelyekkel azt enyhíteni lehet és kell. A magyar gazdák állást foglalnak a drágaság előidézőivel szemben, hogy az egész ország lássa, mily nagy megtévesztés folyik már éveken keresztül az agrárellenes körökből, melyek a drágaság minden ódiumát a termelőkre szeretnők kenni. Az egész országnak meg kell hallani azokat a nagyhorderejű kijelentéseket, amelyek szeptember huszadikán Nyíregyházán fognak elhangzani, mert ott az egységes nagy magyar gazdatársadalom, a földmivelő Magyarország fog megszólalni, melynek a szavát semmibe sem venni nemcsak veszedelmes, de ma már a lehetetlenségek közé tartozik. A Magyar Gazdaszövetség, mely a szociális haladás és különösen a falusi milliók fölemelése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett, az egész ország rokonszenvére számit hat törekvéseivel, melyeknek nagyjelentőségű A. dandi. — Franciából. — — Barátom, az élet merő véletlenségekből áll. Kellemes és kellemetlen véletlenekből S nekem e napon kellemetlen véletlenség botlott az utamba. Leültünk két székre az árnyas fák miatt s barátom folytatta a tirténetét : — Passyban szálltam fel a tramra. az Opera felé. Ragyogó, verőfényes nap volt s én is ragyogtam a jókedvtől. Vidám voltam és elégedett. Csupa kellemes dolog állt előttem. Ez este öreg, anyai barátnőmhöz, Mme Gousinethez voltam hivatalos ebédre. Itt kellett találkoznom M. Lambonnal, akit még személyesen nem ösmertem, de aki már informáltatta magát felőlem s a fényes szerződés már csak aláírásra várt. A bemutatkozás csak formaság volt . . . dessertrél aláírjuk a szerződést. Délután néhány bevásárolni valóm akadt, azért ültem a tramra. Leültem helyemre és szétnyitottam újságomat. A kocsi lassan megtelt. Végül egy fiatal asszony szállt fel s miután hiába keresett üres üli helyet, a kocsi elején álldogálók közé v< gyűlt. E banális kis incidensre nem sok ügyet vetettem. Ebben az omnibuszban nem zavartatom magam. Különbséget sem teszek. Fiatal, szép, csúnya, vagy öreg — nyugodtan a helyemen maradok. Tovább olvastam tehát a cikkemet, midőn bal szomszédságomból haragos mormogást hallok. Feltekintek. Csakugyan, a bal szomszédom morog dühösen valamit fehér szakállába, mig éles kis szemei haragosan villogtak, papagály orra felett. Aféle gondosan öltözött, vén dar.di volt, sárga cipőt viselt és rózsaszín kézelőket. Halálos megvetéssel nézett végig és jó hangosan, mintegy nekem, mondá : — Miután a fiatal urak nem mozdulnak . . . S feltápászkodva helyéről, a kint álló fiatal asszonyoknak felajánlotta helyét, aki le is ült mellém. Ah! barátom, milyen gyönyörű kis teremtés volt . . . Bájos, üde, rózsás, az alakja karcsú és kecses az egész lényében az a bizonyos megmagyarázhatatlan valami, ami bennünket, férfiakat meggyőz róla, hogy a kis cseresznyeajk nem mondana nemet egy kellemes kalandra. S mintha bájos szemrehányással tekintene reám. A szemei azt mondták : — Ah. uram . . . Miért nem ajánlotta fel a helyét? Nem vagyok talan az Ízlésére való? Miért engedte át e kedves udvariasságot annak a vén csacsinak . . . Én tehát nem törődve a bennülök köréb°n már eddig is elért népszerűtlenségemmel, megszólaltam : — Végre ! . . . Sikerült! . . . Gratulálnom az kell ügyességemhez! Tágra nyitotta szemeit: Minő ügyességéhez, uram f és minő sikerhez ? — Ahhoz, hogy ön itt ül mellettem. Mert, ugy-e bár, ha átadom a helyemet és | kimegyek az ön helyere, nem ülhetnék ön mellett és nem mondhatnám meg önnék, hogy ön a legszebb a világon. — Ah, ön mulatságos ! — Szeretnék az lenni, az ön számára. De fájdalom, ha megkérem, fogyasszon el velem egy csésze teát, azt fogja felelni, már másutt van elfoglalva. — Bizonyos benne ? Eléggé párisi vagy ahhoz barátom, hogy a folytatását eltaláljad. Öt perc múlva Germaine (igy hívták) és én már vidáman csevegtünk, sőt egy bizalmas gesztusom egyenesen megbotránkoztatta a bennülőket, no de főleg kin az öreg urat, aki gyilkos pillantásokat vetett felém. Saint Augustin-nál kiszálltunk s midőn az öreg ur előtt elhaladtunk, rámosolyogtam és jó hangosan mondtam Germaine-nek, miközben bizalmasan karoufogtam: — Jöjjön édes ! Többé nem fogom elhagyni. — Ah, értem már 1 — szakítottam félbe Lauriert. — Germaine mellett elfelejtetted, hogy M. Lambonnal kell együtt ebédelni és . .. — Szó sincs róla 1 Germaine estéje le volt foglalva és én pont fél nyolc órakor kellő komolysággal beállítottam Mme. Cousinet szalonjába. M. Frederic Lambon már ott állt a kandalló előtt és M. Frederic Lambon nem volt más — mint a tramwaybeli öreg dandi . . . — No, a többit eltalálhatod . . . tt