Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-06 / 6. szám

3 6-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. február 6. Jenő, Dr. Szokolay Gyula, Szomjak Sándor, Ungerleider Fány, Dr. Vadász Leó, Dr. Vadász Sándor, Vertse K. Andor, Volkmann Róza és még számosan, akiknek nevét sajnos, nem sikerült följegyeznünk. A közgyűlést néhány perccel 11 óra után nyitotta meg Mikéin Dezső alispán, a szervezőbizottság elnöke. Igen szép lendületes és nagy tetszéssel fogadott beszédben mutatott rá annak az eszmének a szépségére, amely eszme érdekében a zene iránt érdeklődök ilyen szép szómmal összejöttek. Hangsúlyozza a zeneegylet fontosságát, az egyesület megalakulásának szükséges voltát. Majd ismételten üdvözölve a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezetésére felkéri dr. Vadász Sándort, jegyzőkönyvhitelesitökül pedig Haas Ignác és dr. Bodnár István urakat. Miután az elnök előbb föltett kérdésére a jelenlevők egyhangúlag kimondták, hogy megkívánják alakitani a zeneegyesületet, az elnök jelenti, hogy a vezetése alatt álló szervező-bizottság elkészült munkájával s több hasonló zeneegylet alapszabályainak s a helyi viszonyoknak figyelembevételével és tanulmányozásával megállapította az alapszabálytervezetet. Fölhívja Matlák Józsefet, hogy olvassa föl a szervező-bizottság dolgozatát. Felolvasás után tárgyalás alá kerültek az alapszabályok, melyeket aztán az alakuló közgyűlés úgyszólván változtatás nélkül elfogadott. Ekkor az elnök jelenté, hogy a szervezőbizottság teljesítette föladatát s igy természetesen megszűnik. Ő, mint a szervezőbizottság elnöke, ismételten köszöni a közönség érdeklődését, majd pedig fölkéri Haas Ignácot a tisztviselők választásának vezetésére. Haas Ignác a jelenlevők dörgő éljenzésétől követve Mi/cecz Dezső alispánt ajánlja elnöknek, aki az elnökséget elfogadván, pár szivből jövő meleg szóval megígéri, hogy minden tehetségével azon lesz, miszerint az egyesület fejlődésnek induljon és virágozzék. Hogy e célt elérhesse, kéri a jelenlevők és a megválasztandó tisztikar szives támogatását. Újólag megköszöni a közgyűlés bizalmát s kéri a megjelenteket, hogy töltsék be az alapszabályszerűen szervezett állásokat. Erre a közgyűlés egyhangú választással megalakítja a tisztikart: Társelnökök: dr. Bodnár István. Eckerdt Elek, Haas Ignác, Kovách Eléli, Leff'ler Sámuel Májerszky Béla Zeneigazgató: Füredi Henrik. Karnagyok : Badó Endre, Kovách Árpád, Jakab József, Titkár: dr. Füredi Lajos, másodtitkár: Matlák József. visszás a hotel vezetésében. Özvegy asszony a tulajdonosnő, három felnőtt fiával, akikről már volt alkalmam megjegyezni, hogy majmok — még pedig anglomán majmok voltak . . . Egyikét, a három ifjúnak: a managert, — ez az erkölcsi jelmez nem tartotta vissza, hogy a Hallben kórallokat áruló, — égő fekete szemű égő-piros arcú, caprii leányzónak kissé . . . . kézzelfogható módon ne udvaroljon, s a vendégek sieme láttára biliét-doux-kat ne csúsztasson a markába ... A Hall falain arany keretekben nevezetes férfiak telism»rvényei*, — többnyire német iróké . . . Spielhagen itt irta „Quisisana" cimü regényét, a mely azonban nem erről a Quisísacáról szól, itt ékeskedett a „Trompeter von. Sákkingtn" szerzőjének, Scheffelnek a neve — és még sok másé ... De abban az időben még élt az öreg Serena. . . . Következett a zivataros éjjel egyedül a megnyugtató szomszédság nélkül . . . Kemény rosz, igazi olaszos ágy, (Ilonka szerint a taliánoknak csak az a jó, a mi kényelmetlen) és ott hallgattam egyedül Jutó szél zúgását" . . . Aki nem virrasztott át egy ilyen viharos éjjelt Capri szigetén, annak fogalma sincs arról: mi a szel ? — Mintha elszabadult szörnyetegek viaskodnának kint a sötét éjszakában; mintha elkárhozott lelkek tőitek volna ki a pokolból s nyögve, üvöltve, ordilva, bömbölve, sivítva keringenének a levegőben Mintha a háborgó tenger mélyéből kidobta volna mind a Salamon király hét pecsétjével lezárt ólmos üvegeket, amelyekben daemonok rejtőznek ... és azok szabadultak volna ki rémitő zengéssel az ezredéves Ügyész: dr. Bartos Sándor. Pénztáros: Ferenczi József. Ellenőr: dr. Juhász Sándor Könyv és szertáros (gazda): Vertse K. Andor Háznagy : dr. Vadász Sándor. Majd megalakították a számvizsgáló bizottságot. Elnöke : Martinyi József. Tagjai: Kozák István, Szlaboczky Imre Ezen a gyűlésen választották természetesen a választmányt is, mely 30 tagból áll. Az idő előrehaladottsága miatt (a többi tárgy különben sem olyan fontos, illetve nem alkalomszerű) elnök az ülést Val-kor bezárja. * Eddig szól a krónika, az alakuló közgyűlésről szóló jelentés. Legyen szabad ehhez pár szót hozzáfűznöm. A zeneegylet nevében hálásan köszönöm városunk lakosságának azt a nagy érdeklődését és végtelen szeretetét, melyet zenei életünk föllenditése érdekében kifejtett működésűnk iránt tanúsított Egyúttal kérem mindazokat, akiknek szivében ég a művészetek iránt való szeretet, akik fogékonyak a szépnek bárminemű alakja, különösen pedig a zene iránt, támogassák egyesületünket, segítsenek bennünket a nemes cél megközelítésében és elérésében. Lépjen be mindenki az egyesületbe! A tagsági dijakat s az alapítványi összeget az alapszabályok szinte nevetségesen kicsire szabták. Az alapító tag egyszersmindenkorra 100 K-t fizet, a rendes tag pedig évi 8 K tagdijat. Ezért a pénzért nemcsak szavazási, inditványozási stb. stb. jogokat kap az illető, hanem minden (későbben megállapítandó számú) hangversenyre 2—2 teljesen ingyenes, ülőhelyre szóló jegyet is E pontnál nem hagyhatok szó nélkül valamit. Némelyek kitogásolják az alapszabályoknak azt a rendelkezését, hogy a működő tag is fizet tagdíjat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1) a tagdíjért minden előadásra két jegyet kap az illető, aki, ha működő tag, bizonyára nem fogja azt a maga számára igénybe venni, hanem odaadja a hozzátartozóinak, 2) amely működő tag nem tud fizetni, azt a művezető bizottság minden teketória mellőzésével egyszerűen fölmenti a tagságdij fizetésének kötelezettsége alól. Az alapszabályok intézkedése tehát nagyon is méltányos és helyes.; * Ák\ be akar iratkozni az Egyesületbe, az fáradjon el a Ferenczi-féle könyvkereskedésbe! MatláK József. fogság után ... És az óriás sziklafalak minden oldalról — mint borzalmasan nagyszerű orgonák zúgják, harsogják, viszhargozzák mind e kísérteties szellemhangokat Pokoli robaj : mintha kőfalak omlanának össze, mintha . . . Úristen, nem földrengés ez ? . . . Hiszen Capriban csak a történelem előtti időkben volt földrengés ... de vulkanikus talaj ez mégis . . . Mikor nagynehezen megvirradt és nagynehezen felkeltem, — szemlét tartottam a helyszínen — s ez a szemle távolrol sem ütött ki a hotel, — és különösen az én szobám előnyére. A következőket állapítottam meg: szobám azon a folyosón az utolsó volt, — utána következett egy, a rossz időjárás miatt félbemaradt építmény: egy nagy nyitott terrasse, a hol a kőművesek csákányt és sok más egyebet, építőanyagokat szerteszéjjel hagytak és ezekkel űzte kisded játékait az éjjeli enyhe Zephir. Ez volt a robaj, a miről azt hittem: földrengés. Rögtön becsöngettem a háziszolgát s meghagytam, távolifsa el ezeket a lomokat, amely kívánságom, csekély tíz nap múlva teljesült is. A másik szomorú tapasztalat pedig, hogy szobám nyitott terrasse-a, amelyre oly büszke voltam, igen kevéssé érdemelte meg ezt a kitüntető bizalmat. Üvegajtaja a szobának, mely a terrasse-ra nyilt, — \ olt az egyetlen ablak is egyúttal; jó, ha szép idő van ; de ilyen szélvészben, ilyen jégzáporban •— be voltam záiva teljesen a rideg hotelszobába, minden kilátás nélkül, — hiszen a szoba előtt, ott volt a híres terrasse . . . . És sajnos, többször volt csúnya idő öt hét alatt, mint szép, itt bámultam szomorú szemekkel a Pár szó a városi zenekar vezetőségéhez. Nyíregyháza város műpártoló közönsége örvendetesen vette tudómásul, hogy a pár héttel ezelőtt megalakult zeneegyesület lankadhatatlan kitartással tanul és dolgozik, hogy minél előbb a nyilvánosság elé lépve a szép zene iránt lelkesülő közönségnek egy feledhetetlen kedves estét szerezzen. Mar előre örvendünk a szivet es lelket nemesítő estnek. A „Nyirvidék* mult számában olvastam, hogy a zenekar minden működő tagja lapról játs/ik és igy szép eredmény várható. Hiszen az természetes is, hogy minden egyes tagnak, — aki tevőleges részt vesz az egyesületben, — a biztos és korrekt lapról való játéka biztosithatja csak az eredményt. Fájdalommal tölt el azonban az a tudat, hogy vannak városunkban olyan egyének, kiknek vonói a legkellemesebb hangokat csaljak ki az isteni hangszerből és hallás után a nehezebb claszikus darabokat is precizitással játszák, de nem lehetnek tagjai zenekarunknak, mert bizonyos akadályok miatt a kotta olvasást nem tanulhatták meg. Egy kis tanulás és útbaigazítással pár hó alatt a jó technikával rendelkező játékosokból igen kitűnő, hasznavehető tagjai válhatnának a zenekarnak. Sokan belépnének az egyesületbe és legnagyobb ambícióval működnének, ha az emiitett akadaly nem volna. Talán lehetne ezen olyan formán segíteni, hogy az illetők részére hetenkint egy külön tanulási óra adassék. Azt hiszem a szép cél érdekében akad olyan egyen, ki a tanítást szívesen elválalja és a naturálistákra fordított heti egy órai oktatást nem fogja elveszett időnek tekinteni. Ez altal a zeneegyesület idővel azon kellemes helyzetbe jön, miszerint mindig lesz tartalékban működő tagja és igy egyes tagok akadályoztatása esetén is, a zenekar teljes létszámban működhetik. Az egyesületnek nem csak az a célja, hogy a város jelenlegi kitűnő zenészeiből egy jól szervezett zenekart alakítson és nyilvános szereplései alkalmával babérokat aratson, hanem azt hiszem az is, hogy az egyesek előkészítése és oktatása által biztosítsa a jövőbeni iíkert is. Ezt kívántam szerényen az igen tisztelt vezetőseg tudomására hozni és jóakaratú pártfogásába ajánlani. Y . . . F . . semmit, magamra szedve összes kőpenyegeimet. . . . Döngette, rázta az ajtót a szélvész: jéghideg volt a szoba, mert csak a folyosókon volt meleg: vakulj magyar, — ne láss tót! Búmban-bánatomban nagyon későn keltem fel ezen a napon s mire elkészültem a toilettel és helyszíni szemlével — és Ilonkáékat is meglátogattam, a kik majdnem éppen felettem laktak, megkondult a lunchre hivó gong Kedvetlenül lépdeltem a terembe — s mikor helyemre értem, — a mellettem álló asztaltól egy öreg dáma állott fel s jött elém Tiszta, hófehér volt az arca, . . . tiszta, hófehér a haja. . . . Sohasem láttam még a jóság ilyen absolut kifejezését emberi arcon .... Valaha csodaszép lehetett; most pedig lelkéből: egy végtelenül nemes, finom, gyöngéd lélekből kisugárzott ez a határtalan jóság és átszellemülné tette bájos matróna arcát. . . . Kezében finom, keskeny, remegő kezeiben egy nagy, gyönyörű Erika-bokrétát tartott., amelyet nekem hozott: az idegennek, a kivel alig váltott egy köszöntést eddig, s szinte félénken adta ide nekem, mert: látta, hogy egyedül maradtam, hogy szomorú vagyok . . . Könyes szemekkel mondtam köszönetet, s mutatkoztam be neki, ő Hannoverából való . . . már a hetedik telet töltötte Capriban ... az ura angol volt . . . Kedves öreg néni: Mrs Wilkinson, — legyenek örök hála és szeretettel neki szentelve e sorok, ha nem olvashatja is őket — mert nem ért magyarul. . . . Ruzsonyi Pálné.