Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-06 / 6. szám

4 6-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. február 6. Válasz a „riporternek." j^Engem a náthaláz nem akadályozott és mégis nem szántam rá magamat azonnal a válaszra. Igazán oly kicsinyes, hogy is mor ijam — naiv volt a kegyed cikke, hogy első gonaciatom a lekicsinylés volt. Igazságom érzete is kegyed fölé emeli. Az éle pedig az én nagyon kicsi személyemet akarta vágni. Hogy kívánjam én a komoly tárgyilagos, mindég csak közérdeket szolgálo „Nyirvidék"-től, hogy önvédelmeimnek helyet adjon ? Talán a „Nyilttér" rovatához utasítanának. Hát ez is igen érdekes és mohon olvasott irodalmi termék. De a nyiltterezésnek rendesen párbaj a vége és ebben az esetben még ez a pikantéria sem leselkedhetett a publikumra — meit hiszen mindaketten „csak" leányok vagyunk. Nem is reflektálok az engem célzó vágásokra, de kegyed bántja a mi szegény „kis szemtelen szegényeinket." Azt mondja: azok nem igazi szegények, mert az igazi szegénység szemérmes. Ezt az ósdi frázist valami ósdi 50-es évekből való regényből olvashatta kedves kisasszony. Ne üljön fel neki. Lássa még azok a műveletlen szegények sem hiszik el, azok is inkább azt a modernebb elvet vallják: „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyaja." A szemérmes koldus mainapság nem koplal, de éhen hal. Nem mehet ma napsag „tallózni" a buza földre, mert ördöngös masinával eber szemekkel őrködnek minden elhullott buzaszálra. Nem mehet „tallózni" a kegyed szőlőjébe sem jótékony kisdsszony, mert ugy-e kiabál a szedőkre: „Él ne csurgassátok a szemeket ! A ki után meg egy tőkén fürtöt találok, haza kergetem !" Rósz dolga van most a szegénynek, nem ér ra a szemérmeskedésre; akárcsak a nagy beteg ember : Nagy a drágaság, nagy a konkurencia. Kevés a fóka, sok az eszkimó. Higyje el nekem, hogy az a sok általunk táplált gyermek, mind igen szegény ember. Nem az a szegény ember, akinek penze nincs, de aki nem tud dolgozni. Van-e hát szegényebb ember a szegény gyermeknél ? Ismerem én a kegyed fajta jo embereket, akik krajcár helyett azzal a jó lanácscsal küldik el a nem teljesen vak, bena, vagy jobban öltözött koldust „menjen dolgozni!" Dolgozni — kenyeret kapni! Hiszen ez egyértelmű. De nem látja-e télen a faraktárak, a korcsmák előtt csapatostól állani a munkabíró, munkavágyó embereket, ahogy összekapnak a kínálkozó koncon ? Tudna ezeknek édes kisasszony a maga ezer ajtót megdöngető ökleivel munkát és elegendő kenyeret adni, ha ezer ökle volna is ? Hát nincsenek-e sokan diplomás emberek, kik a kegyelem kenyér képzettségükön alantabb álló munka-koldusaLmizsnájával kénytelenek beérni, mig vegre a megérdemlett kenyérporciónak egy részéhez jutnak. És ha jobban öltözött koldus nyújtja felém a kezét, akiről leri a munka kerülés, az iszákosság — jó tanács nélkül, szo nélkül adok pár krajcárt neki. És bánt a lelkem, hogy csak annyit adtam. Pedig nem hiszem az ő mesejét, hogy a kórházból most jött ki, hogy 7—8 éhező gyermeke ,van; jól tudom, hogy az ő bajára nincsen kórház, hogy nincs senkije, kiről gondoskodna, senkije ki róla gondoskodna. Tudom, hogy azt a pár krajcárt, amit én adtam neki, a korcsmában hagyja, de ha én nem adom neki, talán lopja, talán gyilkol érette. De hát ő is szegény, mert szerencsétlen, amért dologkerülőnek, gonosznak szülelett, vagy nevelődött. Ezek sem nekem, sem a kisasszonynak nem mennek dolgozni. Sokan nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy szőlős kertünk legyen, ahol a szegény gyermekeket oly hamarosan kihasználhatnank, ahol a munkában eleinte „belesápadjanak." Különösen pedig nem vihetnénk oda a mi szegény „közős konyhás" „kis szemtelenjeinket," mert azok a polgári munkaidőt az iskola padján kötelesek tölteni. Szegények kénytelenek a szülőik után indulni és ha azoknak kenyerük nincs, koplalni kellene nekik is, ha mi nem volnánk. A szülőik pedig nem ismerik azt a munkát, kenyeret adó, a szegényekért ezer ajtót megdöngető, büszkén neki gyürkőzött öklöt — a kegyedét édes kisasszony. Kegyed előnyben van velem szemben, védi a névtelenség paizsa, mtly alatt könnyebben türi a szúrásokat, melynek homályában talán henceghet is egy kicsit, gondolván: „Ugy sem tudják, hogy én vagyok" : De engedjen meg édesem, nem hiszek a kegyed jótékony öklében. Mert először is jótékony kezet őkölbeszoritva bajos elképzelni. De meg aztán higyje meg édesem, ha kegyed ezer ajtót megdöngetve — mint mondja — kiabált, könyörgött, követelőzött volna, azt meghallottuk volna mi is, többiek Talán helyet sem kapok hosszura nyúlt cikkemnek, talán türelmet sem az olvasótól, de mégis nem állhatom meg, hogy ahol tanításokat adott, jobban ki ne tanítsam. Én nem vagyok hivatásos irónő, mint kegyed, de tudom, hogy a riporter név nem megalázó — legfeljebb egy revolver lapnál az. Mert hiszen kegyednek „kollegái" még a harctéren is többszőr elvéreztek hivatásuk teljesítése közben. Azt is tanulja meg a iiporter kisasszony, hogy a főszerkesztő nem felelős a m;t:j

jlent cikkért, hanem a felelősszerkesztő az. Hogy mégis amaz adott nekem, illetve a leányegyletnek elégtételt, én azt a kedves, tudós tanárunknak nagyon köszö nöm. Végül még azt kívánom megjegyezni, hogy mivel kegyed hasonlította össze a leányegyletet korcsmaivójában duhajkodó parasztlegényekkel, merészeltem feltenni, hogy azt látta is. Én ide, ha az irodalmat megfosztom is, inspirációt gyűjteni, a „saját költségén" sem fogom elkísérni. Olyanról ir hát, amit nem látott. Épen ugy, mint a leányegylet jourjáról azt a megsemmisítő kritikát, ahol nem is volt jelen. A szerkesztő ur tehát visszakérheti a riporteri igazolványt. * De engedje meg nekem, hogy a ketrecbe zárt oroszlánt játszam, akit valami éretlen gyermek szalmaszállal ingerel. P szkálhatja irost már akár az orromat, akár a fülemet — nem harapok az arcába — de nyugodtan a másik oldalamra fekszem. Hát csak rajta! Jósa Rózsa, a .Leányegyesület elnöke. Giardinettó. Álarcos, cicomás, kérkedő gavallér, Kifestett, mosolygó, hamislelkü dáma . . . Szép ruha — üres zseb: gazdagság — üres sziv, Sok feny, keves arany; manapság igy járja. Szegény vagy, kopott vagy: útból felre löknek ; — Gazdag vagy, hatalmas: kijár a hozsánna! Igazság! Van-e sok hamun sült pogácsád? A Hazugság — nézd csak — mohón nyul utána!... * — Na Kanálas Mihály, hát maga ismét és ismét idejött. ? — Nem jöttem. — Da itt van . . . — Mert a csendőrök behoztak. — Ez, ez. Miért hozták megint be ? — Önbuzgalomból. * Zseleznyik József Gyürébe került szolgálatba, s minden Török Simon nélkül meg is magyarosította nevét Vas Józsefre. Hosszú szolgálata alatt meg is vert alaposan egy embert, de mielőtt törvényt állt volna bevitték katonának. A biróság idézi Gyüréből. Jelentik, hogy katona Miskolcon. Idézik onnan. A katonák azt irják, hogy van ugyan ott egy Vas József, de nem az ősszel vonult be s az azt mondja, hogy ő ártatlan, és Gyürében még soha se volt. A tárgyaláson azt mondja a sértett is, hogy ezt a Vas Józsefet ő nem ismeri, ez őt meg nem verte. Nagy sokára aztán kiderült a titok és Zseleznyik áll a tőrvény elé. _ N

a _ szólt az elnök hozzá — kiderült az igazság. -— Furcsa igazság, — felelt a vádlott — hogy most Zseleznyiket büntetik azért, amit Vas József csinált ! Egy-két tanuló lapunk könyvnyomdájába fizetéssel azonnal ielvétetik. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Közgyűlési naptár. Nyírvidéki Takarékpénztár rendes évi közgyűlése február hó 6-án d. e. 10 órakor. A Szabolcsmegyei Takarékpénztár rendes évi közgyűlése február hó 6-án délelőtt 10Vi órakor. A Balkányi Takarékpénztár Részvénytársaság rendes közgyűlése február hó 6-án délután 2 órakor. Büdszentmihályi Takarékpénztár rendes évi közgyűlése február hó 7-én d. e. 10 órakor. A Tiszadobi Kölcsönös Segélyző-Egylet mint Szövetkezet február 10-én délután 2 órakor. A „Nyírbátori Takarékpénztár" rendes évi közgyűlése február hó 13-án délelőtt 10 órakor. A „Kisvárdai Takarékpénztár" közgyűlése február hó 13-án délután 4 órakor. A „Dombrádi Népbank Bészvénytársaság" rendes évi közgyűlése február hó 14-én délelőtt 1072 órakor. A „Nyirbaktai Takarékpénztár Bészvénytársaság" rendes közgyűlése február hó 6-án délelőtt 10 órakor. A büdszentmihályi gazdasági és kereskedelmi bank r.-t. rendes évi közgyűlése február hó 20-án délelőtt 10 órakor. A nyíregyházi kaszinó rendes évi közgyűlése február hó 6-án délután 2 órakor. A Nyíregyházi takarékpénztár Egyesület rendes évi közgyűlése február hó 13-án délelőtt 10 órakor. Az Ujfehértói Takarékpénztár R.-T. rendes évi közgyűlése február hó 20-án d. e. 10 órakor. A nyíregyházi Ajtó-, Ablak- és Bútorgyár Bészvénytársaság rendes évi közgyűlése február hó 13-án délelőtt 11 órakor. A „Tiszalöki Kölcsönös Segélyzö Egylet mint Hitelszövetkezet" rendes évi közgyűlése február hó 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor. — Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. Szabolcsvarmegye törvényhatósági bizottságát e hó 15-ére rendkívüli kőzgyülesre hívta össze Mikecz Dezső alispán. A rendkívüli közgyűlés összehívását ez uj kormány alakulás, illetőleg gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek az uj kormány megalakulásai tudató leirata tette szükségessé. Természetes, hogy ez összehívott közgyűlés, 102 pontból álló tárgysorozata rendén az időkőzben fölmerült egyéb ügyeket is elfogja intézni. — Legfeisó'bb elismerés. A király megengedte, hogy Borbély Sándor, a nyíregyházi kir. tőrvényszékhez beosztott kir. ítélő táblai bírónak, nyugalomba vonulása aíkalmiból, sok évi hű és buzgó szolgálatáért legf ;lső elismerése tudtul adassék. — Evang. vallásos estély. Az evang. egyház III-dik vallásos estélyét febr. 19-én d. u. fél 6 órakor a központi népiskola dísztermében tartja a következő műsorral: 1. Megnyitó ének. Énekli a gyülekezet. 2. dr. Vietórisz Józ-e? főgimn. tanár szavalata 3. Aria a „Biblíás einber"-ből. Lőjek Gyula ur hegedű és Balla Jenő ur harmónium kísérete mellett énekli dr. Popini Albertné úrnő. 4. dr. Zsilinszky Mihály valóságos belső titkos tanácsos, evang. egyházkerületi felügyelő ur felolvasasa. 5. Schumann áriaja Isten hatalmáról. Szlaboczky Mártha úrhölgy zongoraés Balla Jenő ur harmónium kísérete mellett énekli dr. Popini Albertné urnő. 6. Négyes kar Santroch Alajos főgimn. zenetanár vezetése alatt előadja a főgimn. énekkar. 7. Záróimit mond Geduly Henrik lelkész, a templomegyesület ez évi elnöke. 8. Záróének. Énekli a gyülekezet. Tekintettel a nagy érdeklődésre, felkérjük a résztvenni szándékozókat, hogy már d. u. 5 órakor gyülekezzenek, mert legkésőbb pontban félhatkor a terem ajtait elzárjuk, hogy a vallásos estély a hozzá méltó csendben és zavartalanul legyen megtartható. A főbejáratnál ugy a jobb, mint a baloldalon pénztári asztal lesz elhelyezve, hol a templom belső berendezési céljaira ajánlott adományokat fogjuk átvenni. Nyíregyházán, 1910. febr. 5. Geduly Henrik lelkész, elnök. — A Vay családról. Krasznay Peter ny. főszolgabíró, 1848—49-iki honvéd hadnagy felhívta a figyelmünket arra, hogy az Evva István