Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-06 / 6. szám

Nyíregyháza, 1910. mi évfolyam, 6. szám. vasárnap, február 6. rmegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanitóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAIvI. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilí-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. most is szemünkre vet a tudós főpap, amely szerint „az emberi észt szertelenül túlbecsüljük", vagyis a népet fölvilágosítani törekszünk, új, nagyobb bűnök csatlakoztak: 1) a lánglelkü Garibaldi és Cavour többi szabadkőműves társaikkal megteremtették az olasz uniót és ezzel megszüntették az egyházállamot, Krisztus tanításához híven, amely szerint csak a lelkek világa lehet az egyházé, és 2) a szabadkőművesség világszerte küzd a papi javak szekularizá ciójáért és hogy milyen félelmes eredménnyel, mutatja Spanyolország, Olaszország és Francziaország, ahol ez lnár meg is történt. Hogy mégis voltak a szabadkőművesek közt kath. főpapok is, az olyanforma jelenség, mint mikor Széchenyi István és társai küzdöttek a nemesi kiváltságok eltörléseért. Viszont minden rangú és rendű protestáns papoknak fényes sora állott és áll a szabadkőművesség szolgálatában, mert hiszen a szabadkőművesség csak nemes és semmiféle vallás-erkölcsi törvénnyel nem ellenkező céloKért küzdött és küzd: az emberiség haladásáért, a lelkiismereti és gondolat-szabadságért, a nép fölvilágosításáért, kiműveléseért, szabadságáért és egyenjogúsításáért. Magáról megfeledkezett, esztelen szabadkőműves volna az, aki nem tisztelné a hitet, amely az emberi lélek legféltettebb kincsei közül való: hiszen a szabadkőművesség alkotmánya félremagyarázhatatlanúl kimondja, hogy minden vallási meggyőződést szent tiszteletben tart, nemcsak másnál, de saját tagjainál is. A szabadkőmüvesi kötelességek egyik legfőbbike a türelmesség. Mert hiszen ki volna bölcsebb a bölcsnél? ki tudná, vagy ki merné megmondani, hogy melyik az egyedül igaz vallás? A szabadkőművesség a hitet, mint kinek-kinek legbensőbb lelki ügyét, ^íem érezvén jogot hozzá, minden vallásnak arra hivatoit papjaira bízza. Csak egyet kiván meg tagjaitól feltétlenül: kövessék és tiszteljék az ő alaptörvényét is, amely gyökerét képezi minden vallási és emberi törvénynek, amely nélkül a vallásban nem lenne igazság, és az emberi törvénynek nem lenne alapja; kövessék és tiszteljék a tiszta erkölcstör vényt, amely bele van vésve a természettől minden becsületes és jó ember szívébe. Mert az az ember, aki csak azért követi vallása törvényeit, mert az mennyországgal kecsegtet, és csak azért tiszteli vallása tilalmait, mert az pokollal fenyeget, épúgy nem igazán vallásos, amint nem igazán erkölcsös az, aki az emberi, az állami törvényt csak azért tiszteli, mert fél a börtöntől. Azok. akik a fölvilágosodottságot nem tudják másképpen, mint a vallással ellentétbe állítani és károsnak nyilvánítani, az emberiség elleneinek fizetett zsoldosai; a szabadkőművesség a fölvilágosodottságban látja az emberhez méltó igaz vallásosságot. Az egész emberiség boldogsága a szabadkőművességnek talán soha el nem Szabadkőművesség, vallás és haza. Nincsen a világon nemesebb, magasztosabb célokat szolgáló emberi intézmény, mint a szabadkőművesség, mert a szabadkőműveseknek minden áldozatra kész szövetségén kivül egyetlenegy sincsen, amely az emberiség haladásának, jólétének és boldogságának összes tényezőit együttesen fölkarolná. A szövetség rendkívüli föladataihoz mérten rendkívül megválogatja tagjait., ám azért a férfiak, akik szolgálatában állanak, lehetnek gyarlók is; de maga a szabadkőművesség eszméje felül áll minden emberi gyarlóságon. És mégis a ráboruló, sokaknak szemében talán félelmesnek is látszó, elkerülhetetlen titokzatosság folytán nincs az emberiség szótárában a maró gúnynak, a meggyanúsító rágalomnak és a kegyetlen átoknak az a kifejezése, amelyet ellenségei időtlen idők óta rá nem szórtak, íme most is többek között egy főpap újévi pásztorlevelében „a szabadkőművesség gonosz szellemét az emberi nem ősi ellenségének" hirdeti. Pedig 1738 óta, amikor XII. Kelemen pápa először átkozta ki a szabadkőműveseket, a kiváló magyar kath. papoknak hosszú sora tagja volt a szövetségnek, köztük: Pyrker János László, egri érsek, Horváth Mihály, a híres történetíió, és Haynald Lajos, kalocsai érsek. A pápaságnak és a főpapságnak nagy okai vannak arra, hogy a szabadkőművességet gyűlöljék: a régi bűn mellé, amelyet Második utazásom a Nap országaiba. Egyedül hallgatom tenger mormolását. xv. Wikingék elutaztak. Elkergette őket időnap előtt Capriból a jégzápor és a hóvihar. Ugyanannak a tündérszép tavaszi napnak estéjén, — amelyen oly lágyan ringatott bennünket a ten ger ... oly édes, elandaliló bölcsődalt suttogva — és a mely nap oly gazdag volt emotiokban, — vad, félelmes villámok száguldottak a viharfelhős égboltozaton a zordon sziklák fölött; szédületes erővel, borzalmas visszhangot keltve, harsoglak alá a meny parittyakővei . . . Jégzápor zuhogott ... és a délvidéken ijesztő képlet: havazott közben . . . Egykor — szerelmes voltam a zivatarba; pillanatra most is diadalt ült ez a régi szerelem a rettegés felett; kifutottam a terraszra : a mint rémületes fénnyel világította meg egy óriási villám az irtózatos sötétséget, — láttam egy pillanatig ebben a borzalmas megvilágításban a félelmes bérceket és szakadékokat ... a rejtelemmel tele völgyeket . . . mintha a Jelenések Könyvének az Apokalypsisröl szóló egy fejezete elevenedett volna meg . . . öltött volna testet . . . Virradóra kelve, elült a vihar, de hová lett 1 tavaszi ihlet, — hol vannak a Dél bűbájos, r

0^^ogó szinei ? — Sötétssüike felhők borong• . V ^'cseppek szürke vonalai szegték be a latc halár-. ... és a Wiking mind gyakrabban mordogatta. mennyivel jobb\olna most Napoliban lenni a Museo Nationale védő falai közt. . . . Bosszúsan jártunk ide-oda; nem ismertünk senkit; csak akkor villant fel a szemünk, amikor kihallgatásra hivtak bennünket a tőrvényszékre, — tegnapi kalandiyik következtében — Felippo Cardone barátunk miatt. A Wiking a fényképező masináját is elvitte — de sajnos — nem szembesítettek vele. A hotel tulajdonosainak egyike, — bátyja a managernek, — kísért, mint tolmács. Kitűnően beszélte az összes kultur nyelveket — és nem kevésbbé volt majom, mint a kedves öcscse . . . Miután elmondtuk történetünket: a biró felolvasta a tényállást ; nem értettük egészen jól — de a mint meleg, érces hangján olvasott, egyes mondatok pathosa csak ugy zengett végig a poros sivár helyiségen, melyet még boldogult Rex Umberto képmása ékitett. Igy még nem hatott rám az olasz nyelv csodálatos kifejező képessége. Cardone uraság hét havi fogságot fog kapni, — mondá a biró, — miután más tanuk vallomása szerint is bebizonyosodott, hogy nyitott kést rejtegetve markában — és életveszélyes fenyegetéseket hangoztatva üldözött és zsarolt bennünket .. . Bátyám köszönetet mondott — s azt is hozzátette — hogy ha nem igy történik — nem is hagyhatott volna ott engem a szigeten oltalom nélkül. Eltelt lassan, csigamódra a nap. Követte egy másik — sajnos : hasonló — szürke, szürke szomorú . . . Pedig Húshagyó kedd volt: vidámság, pajkos tréfa napja — és nekem valóban a böjt közeledését jelentette, mert most már visszavonhatatlanul kimondta a Wiking, hogy nem marad tovább Capriban. c=ak ma. . . . holnap, Szeidán utaznak. Szép terveink, — én is elmegyek velük Sorrentoba, — elkísérem őket Napoliba, . . . füstbe mentek : ilyen időben, ilyen háborgó tengeren nem is gondolhattam többé arra, hogy megkockáztassam az utat . . . Csomagolás; izenetek hazafelé: ebből állt a nap. Este, dinner után, a többi vendégekkel együtt mi is útra keltünk és elmentünk a farsang végét megünnepelni egy közeli kávéházba, amely ezen ösnémet cimet viseli: ,Zum Kater Hidigeigei"! Itt minden kapható volt; bár Capriban sok üzlet van, •— ez a Café a mindenes lány szerepét vitte. Kávé, élclapok, Anzir, Marsala, rövidáruk, játékszerek, — jó tanács és útbaigazítás — minden olcsón. A látszat csal: a német cégér tulajdonosai — apa, anya, — két felnőtt fiu és ezek feleségei: a lehető legdélibb — és legolaszabbak voltak: mind olyan szép kövérek . . . Feketék és kövérek — és a legtisztességesebb személyek egész Capriban: a Morgano dynastia ... És milyen élelmesek a mellett ... A német cégér . . . . Óh, a jó németek ! Itt ültek mind — és hangos volt tőlük a kávéház . . . olyan jól, olyan otthonosan érezték magukat .... De ma este: Húshagyó kedden — nemcsak ők, a törzsvendégek — de a sziget összes „intelligenciája" — itt adott egymásnak találkozót. Bábeli nyelvzavar: a teutonok túlnyomó többsége mellett egész Európa képviselve volt Oroszok. angolok, dánok, magyarok: mi hárman . . . . Az egyik szögletben, érdekes emberpár üldögélt. A férfi magas, daliás alak, fekete, Kossuth körszakállal. mintha egykorú metszetből vágták Mai szamunk 12 oldal.