Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-30 / 5. szám

-Nyíregyháza, 1910, XXXI. évfolyam, 5. szám, vasárnap, január 30. Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Szabofcsvármegye 1900-ban. Kilenc évi szakadatlan munka után el készült az országos központi statisztikai hivatal az 1900-iki népszámlálás alkalmával gyűjtött rengeteg anyag feldolgozásával. A végső eredményeket, az egyes részleteket tartalmazó s az elmúlt évek során megjelent kilenc kötet után, most egy tizedik terjedelmes kötetben tette közzé. Ebből a legújabb kötetből ismertetjük a Szabolcsvármegyére vonatkozó adatokat. Az 1900-iki népszámlálás tudvalevőleg nemcsak a népességre és annak életkorára, családi viszonyaira, vallására, foglalkozá sára stb. terjedt ki, hanem a lakóházakra is. Első helyen ezeket az adatokat ismertetjük. Szabolcsvármegyében az 1900 iki népszámlálás 41,7 31 lakóházat talált, — mig a megelőző 1890-iki népszámláláskor a lakóházak száma 37,995 volt. A szaporodás tehát tíz év alatt 3736; ami 9'8%-nak felel meg. Az országos átlag a lakóházak szaporodása tekintetében Magyarországon — Horvát-Szlavonországok nélkül — 6 5%. Vármegyénk tehát az országos átlagot jelentékenyen felül haladta. Egy • kilométerre 1890-ben 8 2, — 1900-ban 9 lakóház esett. Ezer lakóház közül 763 különálló lakóház, 33 cselédlak és 204 gazdasági épületlel összeépített lakóház vagy cselédlak volt. A tulajdonos minősébe szerint ezer lakóház közül 961 magántulajdon, 20 egyházi vagy iskolai tulajdon, 10 községi vagy vármegyei tulajdon, 2 állami és 7 egyéb nem magántulajdonban levő ház volt. Az országos átlaggal összehasonlítva legnagyobb különbözet az állami tulajdonban levő lakóházaknál mutatkozik. Mert mig az országban ezer lakóház közül 4 volt állami, addig Szabolcsvármegyében csak a felényi: 2. A házak között az emeletes házak száma feltűnően kevés. Ezer közül csak egy, a többi 999 földszintes. Mig az országos átlag szerint Magyarországon ezer lakóház közül 988 a földszintes, lO egyemeletes, a többi két és több emeletes. A lakóházakban levő lakásokra vonatkozó adatok a következők: A 41,731 lakóházban 62,993 lakás volt, 145,221 lakóhelyiséggel (lakószoba, cselédszoba, konyha stb.). Egy-egy lakásra 4 g, egy-egy szobára 3 7 lakó esett. Az országos átlag 4's, illetve 3 3. Szabolcsvármegyei adatai tehát az országosnál kedvezőtlenebbek. A lakosságra vonatkozó adatoknál a következő érdekes tudnivalókra akadunk: Szabolcsvármegye összes polgári lakossága 1900-ban 287,301 lélek volt. A polgári és katonai népesség együttvéve 288,672. A polgári népesség szaporodása a megelőző három népszámlálás adataival egybehasonlitva a következő: Népesség: 1869-ben 1880-ban 1890-ben 1900-ban 218,791. 214,008. 244,945. 287,301. Ezekből az adatokból kitünőleg 1869 — 1880. közt a népesség 4783-mai fogyott. Ez tudvalevőleg a kolera következménye. Ellenben 1881 — 1890. közt 30,937-tel, 1890—1900. közt 42,356-tal szaporodott s így a szaporodás 1869—1900. közt 68,510. Százalékokban kifejezve 1869—1880. közt az apadás 2 2%. Ellenben a szaporodás 1880—1890. közt 14 5%; 1890— 1900. közt 17

3% Az 1869—1900. közt szaporodás 31-3%. Az országos átlag a következő: Szaporodás: 1869-1880. 1880- 1890. 1890—1900. 1869—1900. 1-3%. 10-3%. 10 3%. 23-1%. Az összehasonlítás tanúságaként Szabolcsvármegye lakosságának szaporodása jelentékenyen kedvezőbb az országos átlagnál. Nevezetes azonban, hogy a születések és halálozások alapján kiszámított természetes szaporodásnak a tényleges szaporodás az 1890—1900. évek alatt 6281-el alatta marad. Ami azt jelenti, hogy Szabolcsvármegyéből többen vándoroltak el, mint a hányan ide költöztek. E tekintetben a tényleges szaporodás és a természetes szaporodás közötti különbözet a maga 2 6% arányszámával az országos átlag 1%-át több mint másfél °/o-kal haladja meg. Második utazásom a Nap országaiba. A Tarantella és Felippo Cardone. XIV. Még vasárnapi hangulatban üldögéltünk a nyitott terrazzán, — még nem mult el a tavaszi ihlet, mely szinte mámorossá tett btnnünbet ezen a napon, amikor eszünkbe jutott, bogy még nem láttunk Tarantellát táncolni, — pedig Capri ennek a hires tancnak a hazája. Táncolják ugyan mindenfelé ezen a vidéken, de az igazi, a hivatott táncosnők csak itt, a Lo Capo előhegységen, a Villa. Tiberio felé vezető uton láthatok három kis oszteriában, amelyek mindegyike egy-egy táncosnő nevét viseli Nyáron a szabad ég a'att táncolnak, a casa lapos tetején, télen bér t a házban. L< ghiresebb közöttük : La beJla Carmellina. Fölszedtük a sátorfánkat s elindultunk, hogy Tarantellát tón coltassunk magunknak vtle. A min' végighaladtunk a Aasárrapi zajos néptömeg között Capri főutcáján, a szűk Via Tibeiion, — a Wiking — bár erősen hangoztatta, hogy cda talál ő vezető nélkül is, hiszen n ár ja11 aira, — lönt a Tiberius villájában,— nagyobb bizonyosság okáért mégis csak nug szólitolt eg}et az ácsorgó laliánok közül és r> egkérdezte: nieire is kell mernünk? — Csak Kérdezte, de az előzékeny délolasz már meg is indult előre a Villa Timlerio felé, amint ö nond'a (Ezek itt Capriban az eredetileg láe^ nyelvet még lágyabban ejtik ki a So'aron levő Barlarossa várrom nexét is:J9alarossának, — Tibeiiot: Timlerionak.) A Wikíng szerelte volna lerázni a nyakáról ... de sokkal könnyebb volt a signorét fölszedni, mint megszabadulni tőle . . . Hiába mondtuk neki, hogy nincs szükségünk vezetőre; odatalálunk magunk is: napy stilusu mozdulatokkal, — fejét gőgösen hátravetve jelentette ki, hopy neki nem kell maccaroni! Nem azért jön velünk, —de: ,Ghe vevx me prumener — mordá előkelően. (Az olasz a francia o betűt «-nak ejti ki, — a mü veitek is.) — Noba ő is prumenirosni akar, — ebben nem gátolhattuk meg, — de én inkább visszafordulam volna : ki nem állhatom a vezetőket ... és a signor külseje távolról sem volt bizalomgerjesztő Mondogattam is párszor, hogy a Baedtckeróva int az ismeretlen vezetőktől ... de aztán csak mentem én is előre Mialatt ott lépdelt előttünk zsebredugolt kezekkel . . . tetszelgőn ringatva mapát rongyos köpenyegében, amelyet — meg kell adni — ügyesen redőzött, maga körül, — egy pillanatra sem ál't be a szája . . . Ugy látszik —untotberket bejárt már ő kelme, mert a nyelv, melyen hozzánk beszélt, sajátos zagyvaléka volt az öss?es nyugati nj eb. ekr ek. És a kisérő gesztusok ! Egyikünk kérdezte tő'e, ha tudja-é, hol a Viila Krupp? — Hogyne tudná — de oda nem lehet berni nni senki íiának, mic'ta mfgbalt az öreg .... Hajh, — — ragy botrányok voltak akkoriban •— „egli fu un grandé porcol" — mondá mepve'ően s erkölcsös felháborodásában ugy felfújta magát, mint a mesebeli béka, aki ökörnek képzel e becses szemelyét .... Pompásan írulattunk: remekül illett neki az erkölcsös felháborodás . . . Már elég msgosan voltunk a hegyen; előttünk a völgyben olaj taerdők ezüstös tömtge és magos, söiét kötőlegyek borongó színfoltjai; — mellettünk a sziklákon famagasságu fügekakluszok bizarr kis erdői . . . Szép, sárgás-piros, tojás alakú gyümölcsét Capri e legjellegzetesebb növényének — ott árulgatták egy-egy kis ház előtt . . . Megkóstoltuk .... brj ! de rossz, émelygős ize volt! — Mentünk, mendegéltünk, mig oda nem értünk egyszer . . . Ott volt a szép, tiszta kis osteria — homlokzatán e felírás: La lella Carmellina, . . . s a küszöbön állt ő maga, rikitó viseletében — mint eleven cégér . . . Alacsony, gömbölyű termete volt és csodaszép, pici, mezítelen lába; égő, nagy fekete szemei, szép arcvonásai ... de a sok Tarantella — ugy látszik —- leperzselte már üdességét . . . Mert nem hervadt volt ez a szép arc — de leperzselt .... Mikor előadtuk, bogy az ő kedvéert jöttünk ide . . . őt szeret < nénk táncolni látni, — kidvesen mosolygott és betessékelt a házba, addig is, mig elküld a „itáncosáértMert magában nem táncolhat Tarantelát . . . Beléptünk: az egyetlen tágas szobában, szenvteUn arcú öregasszony — sötét „Pone sera" — köszöntése fogadott — talán a táncosnő anyja volt. Mielőtt széjjel néztünk, nagyon szerettük volna hr.zaküldeni bőbesíédü aientorunkat ... A Wiking egy csomó apiópénzt húzott ki zsebéből — Uhpfett p^v fél Ura Mai ezámnnk 12 oldal.