Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-22 / 21. szám

228 20-ik szám. N Y I R V I D t K 1910. május 15 beli tanárok, a vendéglátó házigazdák és más érdeklődő urak szép számmal jelentek meg. Leffler Sámuel igazgató üdvözlete után kocsira szálltak, s impozáns kocsisorral vonultak be a városba, kiki lakására. Este a Korona szálló éttermében folyt le az ismerkedés. Kedden, 17-én voltak a szakosztályi ülések. A középiskolai szakosztályban a következő kérdéseket tárgyalták és vitatták meg. Fischer Miklós (Igló) szakosztályi elnök tartalmas megnyitója után Vöröss Sándor (Eperjes) a latin nyelvnek egy uj, angol tanítási módjáról; Oravecz Ödön (Besztercebánya) a magyar állami és egyházi alkotmány részletesebb és alaposabb tanításának lehetőségéről; Vitális István (Selmecbánya) a középiskolai földrajztanítás mai allapotáról, s az eredmény fokozhatásának módjairól; Frenyó Lajos az egyházi és világi énekről; stb. A polgári iskolai szakosztály 10 órakor tartotta meg ülését. E!nök Mikolik Kálmán (Budapest). Elnök jelentést tett az első év előkészítő munkálatairól. Bejelentette, hogy nyolc ág. h. ev. polgári iskola jelentette be csatlakozását. Ezután a szakosztály kimondla végleges megalakulását. Elnöknek Mikolik Kálmánt, jegyzőnek Kardos Istvánt választották meg. Scholtz Margit (Budapest) tartott tartalmas, ertékes gondolatokban gazdag előadást a Leány egyesületről. Ezzel kapcsolatban ismertette a budapesti „Evangélikus Leányegyesület működését. Az egyesület célja az ev. protestáns szellem erősítése, a szeretet gyakorlása s általában a női lélek nemesítése. Ezután az aszódi polgári leányiskola bejelentette csatlakozását a budapesti egyesülethez. Balla Jenő és dr. Wilt György hozzászólása után a jövő évi programmot állapította meg a szakosztály. Az üléseken dr. Meskó László, az egyesület elnöke is megjelent. Ez alkalommal a tanítóképző int. tanárok szakosztálya megalakult és ülésezett. Elnökké Papp Józsefet, soproni ev. tan.kép<ő intézeti igazgatót, jegyzővé Nikelszky Zoltán szarvasi ev. tan.-képző intézeti igazgatót választották. Az elnöki előterjesztések után a napirenddel foglalkozott a szakosztály és pedig: 1. A tanítóképzői vallásoktatás. E tárgy előadója dr. Kapi Gyula nyug. ev. tanítóképző intézeti igazgató, ki betegsége miatt személyesen el nem jöhetett s alaposan kidolgozott értekezésénekfelolvasásával Papp József kartársát bizta meg. Az e tárgyban mozgó fonlosabb kérdések a következők : meg lesimulni, — ugylátszik, ott a mélységben még irtózatosabb vihar dúlt, mint idefönt, és a hullámok szine csodálatos, topázsárgába hajló tengerzöld volt; ezt a szint sohasem láttam az Adrián. Az égbolt szürke tónusaiba is belecsillámlott ez a zöld szin — és csodásan hatottak ebben a világításban a képtelenül zordon és mély sziklahasadékok, melyek merészen szelték át a hegyeket a túlsó oldaltól ide a salernoi öbölig. Alig birtam elválni ezektől a minduntalan váltakozó képektől. Mikor ismét közeledtem Amalfihoz, egy öreg talián, a kinek — itt — szokatlanul jóindulatu és barátságos ábrázata volt, — megszólított, — és rosszalólag csóválta fejét, miközben fehér vászon — és már kissé elnyűtt, — caprici cipőmre mutatott: Hogy is járhat egy Forestiere, egy bella Signora, ilyen cipőben ? . . . Otthon, a hotelben, a háziszolga nyájas mosolygással lépett elém: — Narancsvirág! Ujjongtam, — mert kezében csakugyan néhány szál kinyilt narancsvirágot tartott. Tudniillik, kérdeztem a háziaktól, nem nyilik-é még náluk, amire nemmel feleltek, — és én — egy lirát ígértem egy pár szálért . . . Olyan boldog voltam, mintha kincsnek jutottam volna birtokába, és félve szoritottam magamhoz a virágot, mikor lunch után szobámba menve, a szörnyű padro neval találkoztam, aki gyanakvó pillantást vetett rám és a szép ártatlan íjarancsvirágra . . . Délután mind jobban kiderült és sétára indultunk a hegyek közé. Valle dei Moline, — a malmok völgye, — volt utunk célja. Képtelenül keskeny utcákon, kormos, füstös házak között mentünk, cisternák mellett, a hol a nagymosást mosták, •— és ugy rémlett, mintha mindig jobban és jobban haladnánk visszafelé a múltba, — a középkor ködös homályába . . . Mohával fedett házfalak, apró páfránynyal be1. Vallástanári állás szervezése az ev. tanítóképzőkben. 2. Ev tanítóképző szervezése. 3. Az állami int. vallásoktatásnak kérdése. 4. A kántorképzés, melyről Gerhard és a „Rendtartásról", melyről ifj. Kapi Gyula értekezelt, elhatározta a szakosztály, hogy az idő rövidsége miatt e fontos tárgyak az egyes tanítóképző intézetek tanári karának megküldendők. A főiskolai szakosztály a tanárokra vonatkozó kérdésekről tanácskozott. A közgyűlés f. hó 18 án folyt le. Reggel fél kilenckor istentisztelet volt, melyen Draskóczy Lajos eperjesi theologiai tanár mondott imát. Az istentiszteleten Luther hires énekét, az „Erős várunk"-at énekelte a közönség dr. Vietórisz Józsefnek nagy gonddal és igazán kiváló sikerrel készült uj fordításában. Ai istentiszteletet az „Isten áld meg a magyart" eléneklése fejezte be. Istentisztelet után a vármegye székházába vonult a közgyűlés, melynek udvar-in a fényképész elé állott. Azután a nagyteremben dr. Meskó László, az egyesület elnöke tartalmas beszédben nyitotta meg a közgyűlést, méltatván azon kérdések fontosságát, amelyek kötéletünkben a paedagogiával egybefüggenek. Ezután az üdvözletekre került a sor. Elsőnek Paulik János lelkész a helybeli egyház nevében, azután Sipos Béla vármegyei főjegyző a vármegye közönsége nevében. Májerszky Béla polgármester a város nevében, dr. Lévay Ede budapesti tanár az országos tanáregyesület nevében, dr. Gulyás István az országos református tanáregyesület nevében üdvözölte a közgyűlést. Táviratilag üdvözöllek : Zelenka Pál tiszakerületi püspök Miskolcról, Scholtz Ágost dunáninneni püspök Budapestről, Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi tanár Brüsszelből és az országos róm. kath. tanáregyesület. E/.u'án dr. Meskó Li-zló indítványára a közgyüiés üdvözletet küldött Mikszáth Kálmánnak, a nagy irónak, 40 eves jubileumi alkalmából. Ezután áttért a közgvülés a tárgyra. Elsőnek Dr. Vietórisz József olvasta fel nagy gonddal készült alapos tanulmányát a Luther énekéről. Először méltatta magát az éneket eszthétikai szempontból, rámutaiott arra a nagy jelentőségre, melyet az ének a protestantizmus szellemében elfoglalt. Majd áttért annak magyar fordítására. Kimutatta a mintegy 14 fordításnak jó és rossz oldalait, rámutatott a fordítás nehézségeire Végre bemutatta a maga fordítását, melyben nagy gondal, sok leleményességgel oldotta meg a szövegben előforduló nehézsége nőtt fekete falmélyedések A hattérben fönséges bércek panorámája nyilt s óriás vizesés szakadt alá a magasból, melynek harmina különböző esése mellett sétáltunk el a mély völgykatlanban. Széjjelszórva tizennyolc régi, festői papirmalmot hajt e vizesés, melynek ragyogó párája betöltötte az egész völgyet. Fenyegető felhők gyülekeztek a bércormokon ismét, — de fejünk fölött utat tőrt magának a napsugár s millió színben tört meg a széjjelszórt vízeséseken ; ifjú, most sarjadozó szilfa erdőben jártunk páfrány és mohaszőnyegen, ibolya és télizöld halványkék virágaival, a cyklomen piros, meg a gyöngédszinü primula bársonyszirmaival hímezve. . . . Itt-ott — még előbukkant a bajos virágszőnyeg kőzött egy-egy rejtett kis zuhatag szinezüst szalagja és boldogan szedtük a virágot, és bámultuk e csodaszép tájat, a mikor is — vígan nyakunkba szakadt az eső. . . . Szerencsére csöndes, meleg eső volt, amely — mire hazaértünk, — elállt. Én javában gyönyörködtem óriási bokrétámban s igyekeztem jól-rosszul vizbe tenni — a mosdó kancsóba, — egyszerre csak valóságos diadalujjongás ütötte meg fülemet. — Gyere csak hamar, — szólott az én hűséges társam, — gyere csak, — fölfedeztem valamit. Hangjából különös pajkosság csendült ki. Kimentünk a szobáink mögött levő folyosóra. — Dóra lapdája után juloltak oda, — és onnan, rejtett kis lépcsőn — a ház lapos tetejére követtem őket. Pompás kilátás nyilt onnan, de mi ezúttal nem abban gyötn'örködtünk. A ház falai közé beékelt kis udvJjkn narancsfák voltak, részben már nyiló virl^kkal. . . . „Na hát tudod, —• szólt Dóra mamája, — hogy egy lírát fizettettek veled két szál fiore d'aranciá-ért, — mikor itt nyilik az udvarunkban, — ez mégis hallatlan! És még milyen gyanakvó pillantást vetett rád az a vén camorrista ! Boszut lihegek." ket. A közgyűlés az alapos tanulmányt azzal tüntette ki, hogy az elnök indítványára az egyetemes evangelikus egyház elé terjesztését rendelte el. Szünet alatt kivonult a közgyűlés a Vármegyeháztérre, ahol megkoszorúzta Bessenyei György szobrát. Ez alkalommal Dr. Masznyik Endre pozsonyi theologiai tanár mondott szépen szárnyaló beszédet. Méltatta Bessenyeit, mint fajunk diszét; az ő eszményét, hogy nemzetünk legyen európai és magyar. Meghatóan buzdított egyetértésre ma, mikor ismét esetleg viharok előtt állunk. B3szédje után a fellelkesült közönség elénekelte a „Hazádnak rendületlenült." Szünet után Ludmann Oltó eperjesi tanár olvasta fel tanulmányát, amelyben a régi hagyományokhoz méltó szeretettel védelmezte a latin nyelvet, melyre dr. Pröhle Vilmos tanár adta elő tanulmányát a latin nyelv korlátozásáról. Felolvasása igen szellemesen foglalta magában mindazon szempontokat, amelyek miatt nemcsak a magyar közönség, de immár a tanár világ jelentékeny része is mindjobban elfordul a klasszikus nyelvtől. öeschger Adél aszódi polgári leányiskolái igazgató tartott felolvasást agyakorlati és háztartási oktatásról leányiskoláinkban. Felolvasását, mely valóban gazdag sorát tárta fal a női nevelés gyakorlati kérdéseinek s azokat érdekes és vonzó előadásban ismertette, a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. Ezután dr. Flórián Károly eperjesi jogakadémiai tanár tartott előadást a főiskolai szemináriumokról. Rámutatott azon okokra, melyek miatt e külföldön bevált intézmény nálunk nem tud virágzásra jutni. A szemináriumok célja az volna, hogy a főiskolai ifjúságot tudományos munkásságra é3 tanulásra szoktassa. Délben a Korona-szálló emele'i nagytermében a város ebédet adott a vendégek tisztelelere. Az első tószlot dr. Meskó László mondotta a királyra, Oeduly Henrik az ág. ev. orsz. tanáregyesület nagy hivatását méltatta, Masznyik Endre a pozsonyi theologia igazgatója dr. Meskó Lászlóra ürité poharát, Fischer MÍKIÓS iglói igazgató Nyíregyháza városának kulturális haladását méltatta, dr. Gulyás István debreceni kollégiumi tanár, a református orsz. tanáregyesület képviselője a testvér felekezet tanárainak üdvözletét tolmácsolta, mig Májerszky Béla polgármester a vendéglátó város nevében köszönté a vendégeket. A bankett a legkedélyesebb hangulatban d. u. 4 óráig tartott

. És ezzel merészen lehajlott a narancsfák fölé s pár szál virágot zsákmányul ejtve, — gaminkacagással vonult vissza — éppen idejében, mert hangok hallatszottak alulról. — Gyorsan lopóztunk be e rémes bűntett után odúnkba s merészen mulattunk rajta. Ugy látszik, a felhők is igen ájtatosak Amalfiban, és megtartják az ünnepeket, mert a következő nap reggelen: Vasárnap, ismét visszavonultak és átengedték a tért a tiszta napsugaraknak — és nekünk. Valósággal kirohantunk a hotelből — barátunkhoz: Eduardo Marone signorhoz, aki igen derék, kedves úriember és Amalfi legelőkelőbb kereskedője a piazzán. Ilonka elve: jó mindenütt barátokkal birni, és ezért mindketten, sőt hárman, igen nagyon kedvesek valánk, a hányszor csak Sr. Maronenál levelezőlapot vásároltunk. Persze, azt hitte a jámbor eleinte, hogy oroszok vagyunk, de megismertettük vele nationalenkat, és megkértük, mondana nekünk valami hirt a háborúról, — mert uton vagyunk, — napok óta mit sem tudunk, — újságot sem olvastunk, — aggódunk és kétségbeesünk, hogy talán már dörögnek is az ágyuk hazánk határain és mi itt, távol mindazoktól, a kiket szeretünk. . . . Signori! — ugrott fői a derék ember — és sötétkék szemei csillogva néztek ránk .... és úgy tetszett nekem, mintha azt beszélte volna, hogy: „Kérem, — asszonyaim, — hiszen a háború réme elmúlt már! Hát nem tudják ? — A szerb trónörökös megölte a szolgáját Európa előtt kompromittálva van — — legyenek nyugodtak! Nem lesz háború!" — Ügy tetszett, — mondom, — hogy Marone beszelt, de magamban egészen biztos voitam felőle, hogy Amalfi védőszentje St. Andrea, — a kihez fohászkodunk, — tett csodát mivélünk, miértünk, s ő, — a szent, — inkornálódott a jámbor Marone