Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-22 / 21. szám

21-ik szám. N Y f R V I D É K 1910 május 22. a íz első színházi hét. Pünkösd első napján kezdette meg Zilaliy Gyula társulatával hat hétre terjedő előadásait. A bímutatkozás a délutáni előadáson szinre kerüli Corne\illi harangokkal kezdődött, amely telt házat vonzott. Este általános érdeklődés mellett szinrekerült a muzsikájáról kedves és ismeretessé lett Luxemburg gróf operett. A címszerepet Horváth Kálmán játszotta, a női főszciep Zilahynéé volt, a többi szereplők közül kivált még Szilassy Etel, Kardos Géza és Ligeti Lajos, akiket a közönség zajosan tapsolt. Lfhárnak ez a kedves fülbemászó muzsikáju darabja még hétfőn s kedden is müs-oron maradt. Szerdán egy francia vígjáték a Kis cukros keiült szinie. A címszerepet Báthori Mária játszotta sok elevenséggel. Különös dicserelet erdemeinek még ügyes alakításaikért Hahnel Aranka Rosette modell szerepéten, továbbá Márton/fi és kacagtató jeleneleiéit Ligeti Lajos, Huzella Irén, Kardos Géza is igyekezettel játszottak. Mag)ar szeizőtől csütörtök este mutatott he a társulat egy népies történetit. Lergjel Merjhéit Fa usi idylljét rdták elő majdnem üres ház előtt A főbb szerepek Hahrei Aranka, Msrtonfi, Ligeti, Györgyi és Kardos Gézának jutottak. Pénteken egy nagyon Iriviális darab vonzott telt házat. A Vigyázz a nőre cimü négyfelvonásos francia behozat ^lósággal hemzsegett a vastag és nyomatékkal hangsúlyozott kétértelműségektől. Az előiit pozi'.urak természetesen viszcnylottak ahoz a hangnemhez, amellyel a daiab negirédolt s fordíttatott. Hahnel Aranka, Máütnfi, Ligeti, Gyöngyi és Kardos alakításain n ulatolt a közönség. A mellékszereplők is jok voltak Szombat este Fali Leónak az Elvált aszszony cimü 3 felvonásos nagy cpereltje volt müseron. A látványos darabban Zilahyné, Szi• lasi Ele), Gyöngyi Jolán. Ardai Vilma, Sárvári Janka és a férfi szereplők közül Horváth Kálmán, Ligeti Lajos, Kardos Géza, Gycngyi Izsó, Nádor Zsiga, Győré Alajos és Kemény Lajos nyújtottak élvezetes já'ékot. Egy-két tanuló lapunk könyvnyomdájába fizetéssel azonnal felvétetik. alak jában, ő beszelt valójában .. . Magyarországról csak annyit tudott, — mint a többi szentek ; hogy volt — egy Kossuth Lajosunk, aki Itáliában élt — és halt — és nagy jóakarattal bár, — de hitetlenül bámult ránk, mikor megértetni igyekeztünk vele, — hogy mi egészen más nemzet vagyunk, — mint az, — amelynek zsarnok uralmát nyögte valaha Itália . . • Addig csóválta a fejét, — amig felbuzdultam s gyarló olasz tudásomat franciával gyámolitva, — némi rosszhiszemű lelkesedéssel el nem szónokoltam neki, hogy : mi más nyelvet beszélünk; — más minisztereink s annak ; — és császárt nem ismerünk (!) — csak királyt! (Itt oldalba böktük egymást kenyeres társammal.) Ilonka speechemnek azzal a részével volt legjobban megelégedve, — mikor a dualizmust végre is igy magyaráztam meg a derék talián nak: Ugy-e hogy nincs tusria-Bohemia ? — Sem Ausztria-Croatia ? — De azt csak elhiszi, — hogy van Austria-Ungheria ? — Mert ezt tényleg megértette a jó ember, — még szerencse, — hogy nem pár évvel későbben kelültem oda, — mert akkor már talán a trializmust kellett volna fejtegetnem . . . Ezek után aztán a jó Marone pártfogásába vett bennünket; szolgált tanáccsal es útbaigazítással, — most, Vasárnap reggel is ezért rohantunk hozzá. — Sehogy sem voltunk tisztában az útiránnyal Salernon át Napoliba ugy — hogy útközben Paestumot is megnézhessük. — Nagyban tanácskoztunk — miközben belépett a boltba egy Amallibeli honoratior, — ez is beleszólt a tanácskozásba, — végre mindaketten elszaladtak menetiendért — és tudakozódni, — otthagyta a derék Marone ránk a boltját, — ránk — idegenekre, akiket két nap ó'a ismert ; — és ez Amalfiban történt, — a gonosz, leselkedő tekintetek városában! Egyedül voltunk, —nem volt sem segéd, — sem inas a boltban. — VisszBjöttek; — megtudtunk mindent! Kocsit ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. — Uj ügyvéd. Bodó Pál saját kérelmére legfelsőbb elismeréssel nyugalmazott nyíregyházi kir. járásbiró ügyvédi irodáját Nyíregyházán Viz-utca 29. sz. házában megnyitotta. — Felhívás és léi ele m Közelednek az évzáró vizsgák. Azon kérelemmel fordulok az iskolaszékek elnökeihez, a tanitó urakhoz, hogy a vizsgák befejeztével hívják fel a gyermekek figyelmét a madarak nagy hasznára, a l'észekrombolás káros voltára. A szünidőben ne a madarak fészkeit keressék, hanem hasznos munkával foglalkozzanak. E tekintetben legtöbbet tehet a tanitó ügybuzgósága. Beszéljen a gyermekeknek gyakrabban a madarakról, azok hasznáról. Példákat hozzon fel a tészekrombolók, madárpusztitók szivtelenségéről. A felnőtteket egy-egy templomi beszéd, amelyet a nagytiszteletü urak intéznek hozzájuk állat és madárvédelmi szempontból —- bizonyára eredménnyel log járni. Kubacska István állatvédő egyesületi titkár. — Kirándulás a szabolcsi földvárhoz. Az országos ág. h. ev. tanáregyesület nyíregyházi közgyűlése alkalmából a rendező-bizottság teivbe vette a szabolcsi földvéihoz való kirándulást is, melyen azonban, nagy sajnálatunkra, a jelentkezőknek alig fele vett részt. Akár az irdulás kora, ideje, akár a jelentkezők fáradtsága, akár más körülmény volt oka a csekély érdeklődéinek, annyi bizonyos, hogy nagy élvezettől estek el azok, akik elmaradtak róla. Az idő kedvező volta, a vidék jellemző szépsége, a történeti emlékek fölemelő hatása és a vendéglátók páratlan szívessége valóban feledhetetlenné telték ezt a kedves rapot, melyet még ragyobb jelentőségre emelt több szomszédos község vezető férfiának, nevezetesen lelkészének, tanítójának és jegyzőjének megjelenése és érdeklődése. Fölkerestük a község újjáalakított református templomát is és a himnusz s két egyházi ének elzengésével adtunk kifejezést lelkes érzelmünknek ; azután az ugyancsak református iskolába mentünk, ahol igaz gyönyörűséget találtunk a tanterem tisztaságában s a gyermekek összehangzó énekében. Az együtt ünneplő társaság tiszteletére özv. Tomori Andrásné urnő s fiai: Tomori Dezső szabolcsi lelkipásztor és Tomori Zoltán földbirtokos fényes ebédet adtak, melyen több igen száp felköszöntőt hallottunk, kűlönöis fogadott, mely holnap reggel öt órakor Salerneba visz bennünket — és ma délután Ravelloba — végre! Aztán előhivatta az öreg Antoniót, — mert mondtu'i, — hogy szeretnénk legalább egyszer csolnakázni Amalfiban . . . Lelkére kötötte, — hogy vigyázzon ránk, — s igy bucsuztunk el tőle : Itália legudvariasabb féri iától. Galentuomo: ha pár évszázad eiőtt él, —• amitől Isten mentsen : — pompásan illett volna egy nagy flamend csipkegallér a nyakára. . . . Két teljes órán át himbálóztunk a tengeren és bámultuk Amalfit, — mialatt az öreg Antonió mély bassus hangján regi olasz dalokat enekelt . . . Egy óriási barlangba eveztünk, — melynek boltíves falai csodásan visszhangozták minden szavunkat s a dal minden ütemét ... A nyári hőségben fürödni szoktak itt . . . Majd sanyarú élete folyását beszélte el az öreg hajós ... Az idén kevés az idegen Amalfiában . . . ritkán akad dolga; . . . felnőt fiai és leányai mind Amerikában vannak, . . . s öreg napjaira ő is kénytelen idehagyni szülőföldjét . . . s utánuk vándorolni . . . Mert nincs kenyere. — Roppant nagy a nyomorúság. Komoly szemekkel tekintett ránk, mikor aztán mi is elbeszéltük neki kalandunkat a két halásszal, akik pár nap előtt halászbárkán akartak bennünket a tengerre vinni . . . Isten ments Signori — nagyon okosan tették, hogy nem mentek el azokkal az emberekkel! Azok camorristák! Itt, a Gamorra nagyon hatalmas ám! Ijedten néztünk össze, ez a szó is egyike azoknak, amelyek jelentőségével vajmi kevés ,,forestieri" van tisztában, — s vagy semmibe sem veszi, — vagy túlozva azt ... A Gamorra : becsapás szövetkezeti alapon, — de akkor mi sem tudtuk ezt, — és holmi álarezos brigantik kezdtek kisérteni . . . Mióta Italiában voltunk, — először hallottam kiejteni, s tudja Isten, — szinte valami jóleső kis borzongással gondoltam sen Andrássy Kálmán buji lelkész részéről. A kiránduló társaság vezetői: dr. Vietórisz József és Z

;mmermann Rezső főgimnáziumi tanárok, felhasználják az alkalmat arra, hogy ugy ezen szives vendéglátásért, mint a rendelkezésünkre bocsátott fogatokért hálás köszönetünket fejezzék ki ezen helyen is. — Nyilvános köszönet. A hélen lefolyt tanárgyűlés ismét beigazolta, hogy városunkban egészséges közszellem uralkodik. Ezért kedves kötelességet teljesítünk akkor, amikor a vendéglátó szives házigazdáknak, akik vendégtanárokat családi körükbe fogadni s közöttünk időzésüket kellemessé tenni szívesek voltak, valamint a fogattulajdonosoknak, akik fogataikat a vendégek beszállítására előzékenyen felajánlották, hálás köszönetet mondunk. Nyíregyházán, 1910. évi május hó 19 ik napján. A rendező-bizottság nevében, teljes tisztelettel: Balla Jenő, evang. egyházi felügyelő. Leffltr Sámuel, főgimnázium, gazgató, rendező-bizottsági elnökök. 1 — Madarak és fák napja. A helybeli gö~ rög katholikus iskola növendékei az itkola" széki tagok, a szülők s nagyszámú tanúgyba" rát jelenlétében f. hó 18-án ünnepeltek meg a ,Madarak és fák" napját. A madarak es fák hasznosságát Tóth György tanitó tartalmas beszédben ismertette s a gyermekek alkalmi szavalatokkal, gyönyörű ém kekkel gyönyörködtették a hallgatóságot. A kis had, — játék és uzsonna után, — boldogan s a kis madarak szeretetében megerősödve tért haza. — A sényó'i református egyház felsegélésére és megmentésére ritka szép jótékonyságot gyakorolt, példás áldozatkészséget mutatott Bodor Zsigmond földbirtokos. E kis egyház a legnagyobb méilékben elszegényedett s híveinek csekély száma, kiáltó nyomora miatt régóta a megsemmisülés, a pusztulás lejtőjén halad és a korral növekedő szükségesekkel szemben még évi kiadásait viselni is mindinkább képtelen annyival inkább képtelen régi elavult épületei • nek rendbehozására, megújítására, roskadozó temploma, tornya javítására, fedésére nagyobb áldozatot hozni! Bodor Zsigmond földbirtokos a szegény egyház felsegélésére, építkezési céljaira két izben 1900 koronát volt szives adomán} ózni. Valóban nemes cselekedete ez. A sényői ref. egyház, mint a kis községben egyedüli erkölcsi testület, mely templomot, iskolát tart fenn, s hivatva van szolgálni ama üdvös és hasznos célokat, midőn ily bőkezű adományban részesült a nemes szivü adományozó részérő), ez uton is hálás szívvel mond köszönet

e^ Amalfihoz, ahol ugy érzi magát az ember, mintha a Középkorba utazott volna vissza — e regényes ódon kolostorokhoz — őrtornyokhoz — oly jól illik e félelmes hangzású szó: Gamorra . . . Álmodozva tekintettem le a zöldeskék hullámokra, — s mintha elsülyedt harang emelkedett volna ki a mélyből, — tompa érctelen bugással csodás legendát mesélve megszólalt mellettem az öreg Antonio: — Nyáron — ha hetekig nyugodt, a tenger — s vad szélvész, vihar nem dúlja, kavarja fel hullámait a fenékig — déli verőfényben — ha alátekint az ember az átlátszó víztükörben — ott látja a mélyben — a viz halvány tömege alatt — Amalfi elsülyedt palotáit . . . Mint egy látomás: jelent meg előttem a sceneria átlátszó, mozdulatlan halványzöld víztükör — s ott lent a mélyben: hinár és moszatok között — mintha csak a tengerparti szines házak és paloták tükröződnének vissza: — a századok előtt elsülyedt házsorok . . . Narancs kertek szines virágok helyett : szivárványos kagylók — tengeri liliomok és korallok . . . csodás mélyvízi halak ékesitik a halott márványpalotákat . . . Egyszerre futó szellő borzolja meg könnyedén a viztükröt; — egy sirály ezüstös lebbenésü szárnya merül alá —• s eltűnik a látomány . . . De az én emlékezetemben az egész Amalfi ugy él ma is, mint egy álom ... Az is, a melyik a tengerparton emelkedik ... az is, a melyik a mélyben pihen . . . Leginkább pedig az ezer é\es fekete város a hegy tetején Amalfi fölött: Bavellol A Múltba való visszautazás ott érte el határát ; ctt álmodtam a legszebb álmot és megadatott nekem, hogy egy olyan látó pillantást vessek a Természet ölébe, amilyen keveseknek jutott osztályrészül . . Ravello az én legszebb, — és legsubjektivebb emiekem Itali ából ...