Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-17 / 16. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. évfolyam, 16. szám. vasárnap, április 17. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR 6. S2PAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Sóstó. A Sóstó ügye ismét egy lépéssel, — sajnos nem előre, de — hátrább jutott. Hogy miért nem előre, és miért hátrább? azt bájos volna e' sorok keretében elmondani. Nem is ez a célom; csupán azt az irányt igyekeznék kijelölni, amelyen ebből a sikertelen, — 5 évi vajúdásból, leghamarabb és szerintem legsikeresebben kilehetne lábolni; mert az az ut, amelyen eddig a város „olcsó, de a mellett jó" terveket óhajtott beszerezni, célhoz sohasem* vezet. A mint köztudomásu, ez idő szerint már 3 terv van a város birtokában : 1. Kopeczek György budapesti építész igen szép, zseniális terve; 2. jí városi mérnöki hivatal által készített tervek; 3. Pazár István gépész-mérnök tervei. Kopeczek terve határozottan jó, de oly nagyszabású, hogy az a mi Sóstónkon meg nem valósitható. A második terv, noha szigorúan megadott programm alapján készült el, hamarosan ad acta tétetett, mert állítólag „túl lőtt a célon s a megadott költségek keretében megépíthető nem volt"; amely indokolás azonban csak puszta állítás maradt, mert rendszeres bírálat alá a terveket és költségvetést senki sem vette. Annál nagyobb várakozással tekintettünk a harmadik és a legjobbnak ígérA kirándulás. i. Homokvár, törvényhatósági joggal és adófizetési kötelezettséggel főlruházott városnak igen szerencsés a földrajzi helyzete. A csalódott ember orrától számított hosszúság 68, és a jókedvtől számított szélesség 67 foka szeli át. Ha most figyelembe vesszük, hogy a város éghajlata sokkal enyhébb, mint pl. a Grönlandé és sokkal mérsékeltebb, mint a tropikus-öv országaié, a legenergikusabban kell ismételnünk, hogy ; a városnak igen szerencsés a földrajzi helyzete. A helyzetszerencsének (mert van helyzetkomikum is) aztán sok minden jót köszönhet a város. Mert ha pl. a tropikus-vidéken volna, miből élnének meg a fa- és széntolvajok ? Mivul csalogatná a direktor a közönséget, ha nem írhatná ki a szinlapra: „A színház fűtve van" !? Egyetlen kiválóságunk, a hires, nevezetes szalma láng, ott céltalan, sőt káros volna, mert csak fokozná az amúgy is óriási meleget. A kéményseprők kénytelenek volnának valamely temetkezési intézethez, cukros-boltba, vagy műtő-szol gának beállani. A mészárosok a „friss" marhahúst legfeljebb csak két hétig tudnák eltartani. A gonosztettek napirenden volnának, mert rendkívül sokan kívánkoznának a .hűvösre". A szűrszabók, gubakészitők, bunda csinálók, báránybőrsüveg — gyárosok, gesztenyesütők, kályhások és izzasztó-kotyvasztók mind, mind tönkre mennének. Ha ellenben a város az északi sark közelében terülne el. szintén óriási szerencsétlenség kező 5000 koronáért megvásárolt tervek felé, amelyeket ime azzal utasított vissza a felülbíráló minisztérium, hogy azok kivitelre nem alkalmasak, „ósdi és kezdetleges" voltuk miatt, és az előirányzott költségvetés keretében előre láthatólag meg sem építhetők. — Ajánlja ezzel kapcsolatban a miniszter, hogy szakértő építész által ujabb terveket készíttessen a város, és azt felülbirálat végett terjessze fel. Én újabb „szakértő építésszel" avagy „mérnökkel" többé nem kísérleteznék, mert több mint valószínű, hogy ezt újabb 5000 vagy több korona bánná meg, s ez a kísérlet sem vezetne eredményre. A városi mérnöki hivatalt sem terhelném az ujabb tervezéssel, avagy az átdolgozással, mint azt hozzá nem értők ajánlják. A mérnöki hivatal ereje és ideje a jelenlegi, — évek óta még nem tapasztalt, nagyszámú és rohamos építkezések körül, továbbá az uj szabályozási tervek adta munkálatoknál ugy is eléggé igénybe van véve. Jól megfizetett segéd erők nélkül ily nagy tervezési munkát a mérnöki hivatal el sem végezhetne. Jó tervekhez, — aránylag olcsón, — egyedül a tervpályázat utján lehet jutni. Hatóságaink saját kárukon és a nyugati kultur nemzetek példáin okulva, — nehezen bár, de kezdik felismerni ezen volna. Mit csinálnának a korcsmárosok, akik a forró nyári napokon jégbehütött (38 G°) sörrel enyhítik a szomjas emberek gyötrődését és csinos pénzösszeggel könnyítik az illetők zsebét ? Mi történnék a könnyű ruháju és könnyű vérű asszonyokkal? A napernyő-készítők, a legyező gyárosok, a fagylaltot és jegeskávét áruló cukrász — meghalna éhen stb. stb. Mindezeket figyelembe véve, konstatálhatjuk, hogy a Homokvár földrajzi helyzete valóban irigylésre méltó. A jeles városnak azonban nemcsak helyzet, hanem jellemszerencséje is van. Képviselőtestülete — belátva a szél rendkívül nagy horderejét — hálót húzatott a város köré, hogy a polgárok vagyonát, életét és vérét megvédelmezze a — homok ellen. A hatalmas hálón kivül sok nevezetessége van még a városnak, melyeknek elsorolása kötetekre terjedne. Bölcsen megfontolván ugy ezt, mint azt, hogy tanácsos lesz a nyájas olvasókkal jó viszonyban maiadni, egyenesen rátérek a legnagyobb nevezetességre. A homok vári vasúti állomás ez, melyre pompásan ráillik a költő mondása: „Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény ..." Az épület egyik része ugyanis romokban hever s a nyájas holdvilág „különös előszeretettel látszik iránta viseltetni" (mint Flammarion mondja a „Népszerű csillagászat*-ban), másik felét pedig azért nem akarják egészen fölépíteni, hogy e tisztes romokat — a mult becses emlékeit — ne zavarják méla nyugalmukban, vagy — ó szörnyűség — meg ne semmisítsék. E nevezetes állomás perronján egy hattagú egyedüli helyes eljárást; már évről-évre nagyobb tért hódit nálunk is ; mi több, az elmúlt évben egy-két háztulajdonos is terv pályázat utján szerezte be építendő háza terveit. Francia, Német és Angolországban már régi idő óta ez az eljárás divik. Tekintsük csak közelebbről német szomszédainkat; kultúrájúkkal századokkal előbb járó nemzetek sorfalait keresztül törték, s ma a művészetek minden ágában emberül megállják helyöket. Az épiszet terén pedig egyenesen vezetnek. Módot nyújtanak ahoz, hogy szakembereik a legkisebb feladat megoldására tehetségeikkel sorompóba álljanak. Nem is látni ott — csak igen csekély számmal, — sivár, kietlen építményeket; majdnem mindenütt fellelhető a művészi törekvés, az izlés és célszerűség. Azért irja ki a hatóság, testület, pénzintézet a pályázatot, hogy az igazi tehetség tudásának tért nyisson, azt érvényre juttassa; ezáltal abszolút becsű munkát nyerjen emelendő építményeinek kivitelére. Csak nemrégiben olvastam, hogy a berlini Wertheim áruházat egy uj szárnynyal akarják megtoldani; ekkor a tulajdonos nem futott „előkelő építészhez" tervekért, — erre nem engedi művészi izlése, — hanem nyilvános pályázatot ir ki a szükséges tervekre. Kitűz 10.000, 6.000, 4.000, 3.000 márkás dijakat, sőt jutalomra érdemes tervek közül meg is vásárol néhányat 1500 márkájával. társaság sietett a Tuloktelek felé indulni akaró vonathoz. Hogy a társaság sietett, azt a vad — és hírlapi kacsákra vadászó élelmes riporterek hiába iparkodnak holmi ki nem fizetett szabószámlával (Pleonazmus ! Hát van kifizetett szabó számla is? Szedő), vagy más hasonló kedves dologgal összefüggésbe hozni, törekvésük kudarccal és savanyu arccal fog végződni. De téved az a filozófus is, aki azzal vádolná „barátainkat" (a la Mark Tovain), hogy megfeledkeztek a vasutasok jelmondatáról: „Lassan járj, tovább érsz 1" A hat ur nagyon is eszébe véste e gyönyörű szavakat Más volt a „tudva és akarva" elkövetett sietség oka. Volt e társaságnak egy rendkívül hosszú tagja, ez ösztökélte a többit is gyors haladásra, mondván: „Siessünk, siessünk! Mi lenne velem, ha lassan járnék ?! Hisz igy is az ajtó szemöldök fájáig érek, ha pedig lassan járnék, akkor — a föltétlen igazságú közmondás értelmében — még tovább, tehát a plafonig érnék!" Siettek tehát a vonathoz s iparkodtak minél hamarabb fölszállni. Nemsokára elhelyezkedtek egy kényelmes (?!) II. osztályú szakaszban s néhány perc múlva megindult a hatkerekes és hatalmas, a füstöt csak ugy oká . . . (pardon !) ontó mozdony s vele a hosszú kocsisor. Mig a vonat mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott .... a rónán át, hadd mutassam be a társaság tiszteletreméltó tagjait. Ez a magas, ősz bajuszu és hajú, jókedélyü öreg ur: dr. Sóczky György. Kiváló szónok. Szereti a hosszú mondatokat és a rövid szivart. Emez a magas, szőke ur: Szökés István. Rendkivúl rokonszenves és irodalmi munkássága Mai tiámnnk 12 oldal.