Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-17 / 16. szám

13-ik szám, N Y I R V I D É K 1910. március 27. 170 Németországban nemcsak a hatóság, erkölcsi testület, de magánosok is felismerték már régen a tervpályázat igazi becsét Ezzel nem azt akarom mondani, hogy városunk szintén ilyen bőkezűen járjon el; 10 ezrekkel dobálódzon. A mi viszonyaink mellett ezt szerényebb korlátok között is, igen eredményesen keresztül lehet vinni. Már számos terv pályázatban vettem részt, itt-ott eredménnyel is, — ezen a téren már némi tapasztalataim vannak. Egy, a mi Sóstónk kiépítéséhez hasonló feladat után kapva-kapnak legtehetségesebb építészeink. Természetesen helyesen megszövegezett, és kellő garanciát nyújtó tervezési programm mellett. * * * A Sóstó építkezési bizottságának első feladata volna tehát ezek után: 1. Megállapítani legnagyobb körültekintéssel a tervezési programmot. 2. Elkészíttetni a mérnöki hivatal által a helyszín rajzokat, melyek a programm kiegészítő részét képezendik. 3. Megállapítani a pályadíjakat. 4. Megszövegezni a pályázati felhívást és közzétenni a szaklapokban. Végül elbírálni a beérkezett pályaműveket. A bírálathoz szükségesnek tartom a budapesti magyar mérnök és építész egylet valamint a magyar építészek szövetsége egy egy építész tagjának meghívását is. (Ugy tudom, hogy megkeresésre, a nevezett egyesületek készséggel küldenek tagokat.) Szerintem elegendő volna: egy 2000 koronás I-ső egy 1500 koronás Il-ik egy 1000 koronás Ill-ik díj; és a jobb tervek közül meglehetne vásárolni 500—300 koronájával 1—2 tervet. Jót állok érette, hogy ily országos pályázatra 25—30 elsőrendű építész küldené be pályaműveit, melyekből 2 napáltal nagy hírnévre vergődött férfiú. Számtalan könyvet irt. ő szokta ugyanis az Antiantialkoholisták Országos Egyesülete (m. sz.) köz- és váltó, akarom mondani: választmányi gyűlésein a — jegyzőkönyvet vezetni. Nagyon természetes, hogy mint az Egyesület lelkes, buzgó tagja és tisztviselője, nemcsak jegyzőkönyveket, hanem az ivás terén is (és némelyeket orruknál fogva) vezet. A harmadik ur: drégeli Varga Farkas. Tömör bajusza és hasonnevű szakálla van. Előbbi füléig, utóbbi mellén alul ér. Arany orrcsiptetőt és üveg óraláncot, valamint minden rázúduló csapást békés türelemmel visel. A történelem kiváló alakjait (pl. Teli Vilmos) rajongással szereti és annyira hódol egy másik szenvedélynek, hogy a műkedvelő előadások cigányalakjai a jelmezes főpróba előtt félórára fölkeresik s eltávozván, olyan füstösek lesznek, hogy egyszer a rendező nem ismerte fel őket s rendőrt akart hívni. Csak akkor látta be tévedését midőn egyikük fülébe súgta az édes titkot: „Samu bácsinak egy hordó finom tokaji bora érkezett" . . . A negyedik ur: Léső Ó. Tóbiás. Sajátságos öltözete van. Évekkel azelőtt egy huszártiszt lova annyira megijedt, midőn nyitott ablaka mellett elhaladt (Tóbiás t. i. hegedülni is szokott), hogy megbokrosodván (nehogy azt tessék gondolni, miszerint elevensövény lett belőle!) fölágaskodott és lelökte gazdáját, aki menten iszonyút (szörnyet) halt. Tóbiás azóta - kegyelete jeléül — állandóan lovagló nadrágot hord s csak légmentesen bezárt ablakok mellett, hangfogóval és gyantázatlan vonóval mer játszani. Az ötödik ur: Waffenrockos Tibor. Szőke haja, hasonszőrű bajuszu és gyönyörű, ezüst cigaretta-tárcájának tartalma mindenkit meghótári hónap leforgása alatt alkalma volna városunknak a legkiválóbb terveket kiválasztani s abszolút becsű művet fogadni el kivitel gyanánt, melyet aztán nem is vetne vissza a miniszter. Szuchy József. Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. VII. Tiltó törvények osztogatását, ha csak lehet séges kerüljük, mert nagyon sokszor megtörténik, hogy a növendékek éppen a tiltás folytán ismernek meg oly büaöket, a melyek talán jó ideig ismeretlenek maradtak volna előttük. Megeshetik az is, hogy éppen a tiltás ingerli őket a bűnre. Ne adjunk okot arra, hogy azon közmondás igazságát érezzék, mely azt mondja: „A tiltott gyümölcs édesebb". Azonban vannak esetek midőn tiltó törvényeket kénytelenek vagyunk adni. Adjuk ezt olyan formában, hogy a gyermekek már a törvény kiadásánál teljes undorral viseltessenek az iránt, a mi tiltva van. A fenyegetésektói mindig, — amint már emlitém is, — de különösen a tiltó törvények adásánál őrizkedjünk, mert ha nem, tapasztalni fogjuk, hogy éppen az ellenkezőt értük el. Ez a nevelés elé ujabb akadályokat fog gördíteni. A tanuló alapos tudása, a tanitás célja, eszközei és elveiben való biztos tájékozottság által az egyes tantárgyak tanítása is a tanitó tekintélyét emelik. Az olvasás, irás, számvetés és a magyar nyelv tanítása képezze a közvetlen tanítást, a többi tárgy nem annyira a tudásért, mint nevelői hatásáért kezelendő. A történelem tanításánál s hazaszeretet fejlesztése a mennyire módunkban van, egyes történelmi hely, emlék, szobor bemutatása, a földrajznak és természetrajznak szemlélet utján lehetőleg a szabad természetben való kezelése, természet után a szabadbani rajzolás, hazafias énekek betanítása kitűnő nevelői hatásnak és jól kezelve igazán a tanitó tekintélyit emelik. Végül pedig legyen a tanitó növendékeivel szemben jó indulatu, nyájas, szeretetteljes, inert ezekkel biztosíthatja leginkább és tarthatja éb ren növendékei bizalmát. Most pedig, midőn már az általános elvek és módozatok ismertetésével végeztem, melyeket a tömeges nevelésnél a gyermekek tiszteletének, szeretetének és bizalmának megnyerésére szükségesnek tartottam, még azt kell felemlitedit és elbódit. Télen felöltőben, nyáron bundában jár. Ezt állítólag azért teszi, hogy azt ne higyjek róla, miszerint évszakat-multa ruháját zálogba csapja. Az utolsó és az előbb emiilelt hosszú férfiú: mezei Szarkaláb Jenő. Újságíró (sok apróhirde • tés származik tőle) és rosszmájú (sárgaságban szenvedő) kritikus. Alacsony homloka, magas gallérja, sürü haja és gyér keresete van. Főjővedelmi forrása: a szerkesztők állandó — bár igen szerény — tiszteletdija, melyet azért kap, hogy — ne irjon verset. Ha vendégei vannak, tántoríthatlan antialkoholistának vallja magát, ha ellenben ő van vendégségen valahol, igen szívesen áldozik Bacchusnak. Roppant erős a tudásvágya és most azt szeretné tudni: milyen érzése van annak, aki nem tud semmit. Szívesen forgolódik a hölgyek körül és gazdag élettapasztalatait e mondatba szokta tömöríteni: „Jobb ma egy puszi, mint holnap két pofon." (Aki nem hiszi, próbálja meg!) Mig a (nyájatlan) nyájas olvasók e díszes társasággal megismerkedtek, a vonat olyan tempóban haladt, mint az atyai nádpálcával (vagy pipaszárral) kecsegtetett nebuló. „Barátaink* — mivel a téma épp oly aktuális volt, mint pl. a váltó-aláirás, leszámítolás v. rendezés — a vasútról beszélgettek. Dr. Sóczky bácsi váltig erősítette, hogy a gyorsvonatot azért hívják igy, mert gyorsan megy. Majdnem oly sebesen, mint a Kávédarálói vicinális. Drégeli Varga ezzel szemben azt állította, hogy a vicinális sokkal gyorsabban megy. Igy folyt a beszélgetés, mig a vonat fényesen megcáfolta az élettapasztalatukkal kérkedő filozófusok e mondását: „Aki egyszer a lejtőn elindul, az nem bír megállni, hanem mindig lejjebb megy." A vonat azonban, aki (mert Ady Endre nem, miszerint soha olyant el ne kövessünk a mi a gyermekeket félénkekké tegye. A növendékeknek félni, reszketni a tanítótól nem szabad. Ne a felelem hatása tartsa vissza őket a rosszlól, ne a félelem miatt cselekedjék a jót hanem a tanitó iránti tiszteleiből, szeretetből, a jónak boldogító és lelkiismeretet megnyugtató hatásáért és ami fő, Isten iránti szeretetből. Ha azonban mindezek pontos betartása mellett is találunk a növendékek közt olyant, aki fél és retteg, mert már természeténél és véralkatánál fogva félénkebb természetű, akkor az egyedi neveléshez kell folyamodni. Egy iskolában sem találunk testileg és szellemileg egyforma gyermekeket. Éppen azért, mert különbözők a bennök gyökeredző sajátságok, teszik nehézzé és művészetté a nevelést. Már a bizalom megnyerésénél sem lesznek elégségesek az általános nevelési elvek és eszközök, hanen az egyedi nevelés is szükségessé válik. Különben is a nevelés végcéljának elérése csakis akkor bizonyos, ha az egy< diséget tekintetbe vesszük. Az általános nevelési elvek korekt alkalmazása mellett is tapasztalni fogjuk, hogy egyikmásik növendékünk tartózkodó, félénk es bizalmatlan. Áz ilyen növendékek bizalmának megnyerésére több idő szükséges, azért kívánatos a népiskolában a felmenő rendszer. Hogy a természeténél fogva félénk gyermekek bizalmát is megnyerhessük egyediséfét kell tanulmányozni és a nevelési módozatokat, ennek figyelembe vétele után helyesen alkalmazni. A gyermekek egyéniségét leginkább a nem, kir és a véralkat állapítják meg. A tévedések kikerülése végett az ezekkel járó sajátságokra pontosan kell ügyelni. A gyermekek egyéniségének meghatározásánál támpontokul szolgálnak még: a gyermekek arckifejezése, taglejtése, beszéde, családi viszonyai, a családban uralkodó szellem, a szülőknek és gyermektársainak ítélete. A növendékek egyéni tulajdonait leginkább akkor ismerjük ki, mikor saját tetszésük szerint cselekedhetnek, cseveghetnek és játszadozhatnak. Azonban nagyon vigyázzunk arra, miszerint ezen megfigyelés a növendékek előtt nehogy leselkedésnek, kémkedésnek tűnjék fel. A gyermekeket soha ne Ítéljük meg egy-két tettük és nyilatkozatuk után. Minél több tettet vegyünk szemügyre és mikor már jól kiismertük őket, akkor alkalmazzuk az egyéniseghez mért nevelést. A legjobb emlékező tehetséggel megáldott tanitó is évek multán elfeledi a történteket, éppen azért nagyon tanácsos, ha növendékeiről naplót vezet és időközőnkint a gyermek fejlődéséhez mérten jegyzetekkel látja el. Étből aztán mindig láthatja a fokozatos haladást és jaszerint: „Vonat" személyt jelentő tulajdonfőnév) elindult Homokvárról és idáig folyton lejtőn jött lefelé, megállt és nem sülyedt lejjebb. Az utasok vidáman ugrottak le a kocsiról. E veszélyes müvelet Tóbiást majdnem az életétől fosztotta meg. A derék férfiú ugyanis — a kavicsok kigördültek a lába alól — orra bukott s hogy vér nem folyt, azt annak köszönheti, hogy esés közben a kezét önkéntelenül előre nyújtotta. (Szerencse, hogy van reflex mozgás is, mert ha öntudatosan kellett volna cselekedni, Tóbiás biztosan a nyakát nyújtotta volna előre, a kezét pedig hátra tariotta volna). Amint tehát Tóbiás jókedvében, „megfogyva bár, de törve nem" föltápászkodott, a társaság megindult (elérzékenyedett) és megindult a rájuk várakozó kocsik felé. A szives házigazda kétségbeesett arccal sietett elibük és tenyerét füléhez téve hallgatózott. Azt figyelte: vájjon kopog-e a szemük az éhségtől, mert ha igen. ugy az előre megállapított programm szerint a kocsis beledőti a vendégeket egy pocsolyába, amitől aztán elmegy az étvágyuk. A társaság tagjainak — szerencséjükre — nem kopogott a szemük. A kezét dörzsölő és fületövét vakaró házigazda szirénhangjára aztán elhelyezkedtek a két kocsin. Az első kocsi hátulsó ülésére Szökés és mezei Szarkaláb ültek. Leső Ö. Tóbiás a bakon helyezkedett el. A második kocsin pedig dr. Sóczky, drégeli Varga és a szíves házigazda: Éber Viktor foglalt helyet (Waíf mrockos tovább utazott, Gukorhelyre.) A kocsik csakhamar elindultak (persze, nem maguktól). Alig tettek meg néhány méternyi utat, Tóbiás krajcárt igért a kocsisnak, csak engedje meg, hogy ő hajtsa a lovat. Mivel a lovak kormányzója hajthatatlan maradt (bezzeg