Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-27 / 13. szám

.Nyíregyháza, 1910. XXII. évfolyam, 13. szám. vasárnap, március 27. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. SISfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Föltámadás. Tengernyi esztendeje, hogy magyar imádság száll az Ég felé, várásában és reményében a Megváltásnak. Es köny és vér, szenvedés és megaláztatás, martiromság és hazaárulás a kísérői ennek a reménységnek és várakozásnak annyi sok névtelen és égbekiáltó Golgotháknak az útjelző tábláival. Ez a Húsvét, a föltámadásnak most márciusi ünnepe, föltámadó szelek áramában, piszkos port kavar föl. Könyezik tőle a szemünk s fuldokolva tévelyegnek benne gyenge tüdejüek. Es megindul a .nemzeti munka", a fölkavart piszok szennyes porától könyező szemek látóképességének korlátoltságában bizakodva és bízva abban, hogy ami 1867-től óta 1906-ig és — talán mostanáig végbement és megtörtént itt Magyarországon, a békességes fejlődésnek nevezett rothadásnak ez a korszaka megérlelte ezt a mai generációt arra, hogy a maga boldogulása önző céljainak elérésében való utján, 400 esztendő óta koptatott nemzeti függetlenségünk . . . álmát (hiszen most már igy beszélnek erről) az „unbedingte unterwerfung" parancs szava előtt való meghajlással cserélje föl. Hogy egy márciusi nap déli szél áramlatától hegycsúcsok hótömegei szinte pillanatok alatt összeomolva, vizzé változnak s lefelé való rohanásukban pusztulást is idéznek elő : ez természetes. Hiszen az a pára, amiből felhő lesz és az a hó, ami ebből a felhőből aláomolva, hegyeinket elborítja: ugyanaz, mint. az a víz tömeg, ami annak a déli széllel kelt márciusi napnak a melegétől áradt és rombol völgyébe törtető rohanásában. Ez a törtetés azonban, aminek mi itt most a magyar társadalomban tanúi vagyunk — bizony utálatos. Nem ismerem a növények életének lélektanát. De azért szinte bizonyosra veszem, hogy a napraforgó azért fordítja mindig virág-tányérját a nap felé, mert attól várja és tudja fejlődésének föltételeit. A mi, gyönyörűen szegett közutaink akácfái növésének egy irányban hajló vonalai ugyanezt mutatják. Ez a nap azonban mindig ugyanaz a nap és nekik süt. Rájok árasztja világosságát s őket termékenyíti meg melegével. Ilyen napunk volt nekünk is ! Ezer éves multunk nagyobbik első felének történetét ennek a magyar napnak a sugarai aranyozták be, és ennek a magyar napnak árasztó melege, zivataraival és dicsőséges diadalmaival, — harcmezőkön és nemzeti kultúránkban — áramlik vissza még mindig miránk. Hiszen, mitől élnénk még ma is, magyarokul, ha ez nem lenne: a mult! * * * Sok szomorú Húsvétja volt már a magyarnak 400 esztendő óta. Olyan sok és olyan szomorú, a föltámadásnak, a megváltásnak rügyeit, virágait s néha még gyümölcsét is lefagyasztó! De ilyen sivár, a Megváltás, a Föltámadás reménységét is megtagadó és — akik hiszünk benne — azokat kicsúfoló magyar társadalomra Húsvéti nap talán sohasem virradt még. Mintha nemzeti önállóságunk kivívásának nemzeti munkája és munkásai helyébe, a maguk önző céljait szolgálók, cimre, rangra, vagyonra törekvők és tülekedők léptek volna, ugyanannyi ezernyi ezer érdek különbözősége által bomlasztva szét a magyar nemzeti társadalmat. Az uj nap, ami fölkelőben van ezekben a márciusi húsvéti napokban, csoda látványosságot világit meg abban a tömegben, melynek szimatja van már ennek a ködben, homályban feltükröződő uj napnak az elkövetkezésében. Szinte egymást lökdösik, hogy közelebb juthassanak fényéhez, ami őket is megaranyozza, és melegségéhez, hogy nemzeti törekvéseinknek és ideáljainknak ebben a bomlásában az üzleti hasznot zsebrevágják. És . . . micsoda gyönyörűség ez a látványosság ott túl a ahonnan tudniillik ez a nem magyar nap megint most van fölkelőben, nem keletén azonban az égboltozatnak. * * * Az igazi, tiszta, a ragyogó, az élet melegét árasztó Nap fényét, ragyogását, egyedül való igazságát azonban ez a ködös, homályos, átfutó bolygó nem fogja sem elhomályosítani, sem megtörni. Toast. Uram, Uram Petheő Uram : — Igy kezdem el szómat Ős, szokás szerint, e diszes Társaság ha szót ad . . . — Inni kell ma! A ki „gyenge" Álljon fel előre 1 Mert ugy látom, a kupákban Bor van, és nem lőre. . . . Legelőször a hazáért Ürüljön a serleg. Kék egén ne legyen soha, Soha borús felleg ! Ez a pohár a királyé. Ürítsük ki érte ! Éljen nagyon sokáig, hogy A magyart megértse. Hon szekere az egyenes Nyomból ki ne térjen, — Kik fogják a kormányrudját, Mind sokáig éljen ! Éljenek a hon leányi: Pártát hordó szüzek, S kiket férjhez a házasság Köteléki fűznek. Amazok, hogy a párjukat Mihamar megleljék, Az anyák, hogy fiaikat E honnak neveljék. Bút ne lásson Magyarország Kicsinyje, se nagyja, Kárpátoktól Adriáig Ki e földet lakja. ... De ki célt tűz : vért a vérrel Hogy összeveszítsen, A karunkkal, a kardunkkal Verje meg az Isten ? Bort ha iszik magyar ember, Nem engedi jussát. Bortól hevül a honfivér. Soh'se iszunk ? . . . Tust hát ! Deér Gyula. & papa háztartást vezet. Franciából: Z. F. Kedves Barátnőm ! Egy héttel ezelőtt ön Sevillába utazott a nagybátyjával, hogy a karácsonyhét ünnepségeit megnézze. Nem tudom, hogy jutott itt önnek eszébe ez az utazás és azt sem tudom megérteni, hogyan egyezhettem bele, hogy ön elmenjen. Nem gondolja, hogy sokkal jobban teszi, ha itthon marad ? Ami a nagybátyját illeti, hát ezeknek a festőknek mindnek különös gondolatjaik vannak; ők csodákkal mesélik teíe az ember fejét. Én ugyan cem bánom, ha a világ minden festője Sevillába megy tanulmányútra, de hogy te is, az anya is itt tudod hagyni a házat. gyermekedet és minden terhet a vállamra raksz ? .... A Grachusok anyja bizony nem tette volna ezt meg, Kornélia ! Mint apának és férjnek úgyis megvannak a magam nagy és súlyos kőtelességei s ha komoly szolgálatomat otthagyva, a külügyminisztériumból alaposan kimerülve hazajövök, kissé rosszul esik, hogy a helyett, hogy a fejemet egy kis csöndes whist-játékkal felfrissítsem, a cseléd háztartási könyvét kell átnéznem, vagy a fiadra kell felügyelnem. Micsoda könyvek ! Micsoda fiuk ! Ez a leány, akinek kiváló erényét te anynyira feldicsérted mindig és a kinek bérét nekem minden esztendőben fel kellett emelnem a konyhapénz megcsonkításának jövedelmező, de lelkiismeretlen iparágát olyan sztnvedélylyel üzi, hogy az már igazán felháborító. Meg is kellett válnom tőle egy botrány következtében, a melyről ime rögtön be is számolok. Ami a fiadat illeti, egyenesen megoldhatatlan rejtély előttem, hogy ez a gyermek hajlandóság és viselkedés dolgában mennyire eltér tőlem. Lehet, hogy azoknak a sajnálatos példáknak kell tulajdonitanom ezt, a melyeket nagybátyád mutatott, a kit mindenáron keresztapjának akartál. Mindazonáltal még sem tudom megérteni, hogy egy fickó, a kinek mégis intelligensnek kellene lenni, hiszen az én fiam is tizenegyedik esztendejét éli, inkább hallgat egy bolond művésznek nevetséges képtelenségeire és ostobaságaira, mint a kötelesség bölcs tanácsaira és nagy példaadásaira, melyeket az ókor Íróiból szakadatlanul meritpk számára. Mai számunk 12 oldal.