Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-20 / 12. szám

14 12-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 20. szélyben, az összes dignitáriusok félrevonultak s Bobrikovnak el kellett pusztulnia. Sajnos, ezek mind külföldi példák. De volt nálunk is, nem is oly régen. Mikor az úgynevezett egyházpolitikai kérdésekben az uralkodó végre is beleegyezését adta, mert a kormány azokhoz kitartóan ragaszkodott. Kossuth Ferenc a fejedelmi vétóra lemondott arról, hogy a kalendáriumi dátumra követelje az önálló bankot. De hát mikorra követeli? Hir szerint a király az önálló vámterületet sem fogja engedni 1917-ben. A függetlenségi párt nagyobb része azon nézeten volt, hogy követelni kell dátum szerint a bankot. Részben azért, mert ebbeli joga a nemzetnek királyi eskü által is, törvényileg többszörösen is biztosítva van, részben mert a kiegyezésnél a felemelt kvótával még külön is megfizettük ezen különben kétségbe sem vont jogunkat. Követeltük azért is, mert tudtuk, hogy avval önként nem kínálnak meg bennünket soha s hogy az erős kitartás az, mi eredményhez juttathatja a nemzetet. A király merev állásponton lévén, alkura sem lehetett gondolnunk. Erre mi sem késztetett bennünket. Intézményes garanciák kilátásba helyezése mellett, úgy vélem, az életbeléptetési időre megegyezhettünk volna. Ez irányban nem történt semmi, hanem kormányférfiaink új pártalakuláson, kooperation törték fejüket s Andrássy sovány méretű katonai engedményekért küzdött. A függetlenségi párt ezúttal a katonai követelményeket azért nem bolygatta, mert az 1906-ban a királlyal kötött megegyezés a katonai kérdéseket mind a két részről kikapcsolta a választói reform megalkotásáig és végrehajtásáig. Sem a király nem kérhetett felemelt ujoncjutalékot, sem a nemzet úgynevezett katonai vívmányokat, mig a paktum legfőbb pontja végre nem hajtatik. Ellenben a bankkérdésben a nemzet szabad keze biztosítva volt. A katonai követelményeket Andrássyék taktikából, az önálló bank meghiúsítása végett tolták előtérbe. Akkor jutott eszükbe a katonai követelményekért hevülni, amikor a függetlenségi párt erélyesen kezdte szorgalmazni az önálló bank előkészítését. Végre is megtörtént a gyászos esemény. A nagy függetlenségi párt, a képviselőház absolut többsége 1909. november 11-én kettévált. Most már a dátumoá bankot többségi alapon nem lehetett követelni. Bécs tapsolhatott .... Mi azon az uton megyünk ma is, amely a gazdasági önállóság felé vezet. Kossuth Ferenc engedékenységét nem honorálták Bécsben ; Andrássy sem kapta meg a katonai engedményeket. És most, sajnos, két függetlenségi párt van. Külön boltban áruljuk ugyanazon portékákat. Adja a magyarok Istene, hogy a haza védelmére minél előbb egyesüljünk, amint ez sok annyiunk óhajtása. A nemzet köztiszteletben álló férfia, báró Prónay, már tett is kezdeményező lépéseket ez irányban. Mikor a haza védelméről van szó, ott személyi tekintetek nem vétethetnek figyelembe, elvi ellentét pedig nem kerülhet a függetlenségi lobogó alá. A választói reformot illetőleg sem. E kérdésben fentemiitett nyilt levelemben előadtam a főbb szempontokat. Ezek legelseje az egységes nemzet és állam biztosítása továbbra is, beláthatlan időkig. Azután a fő szempont tekintetbe vétele mellett általánosítsuk a választói jogot, hogy a kiknek kötelességeik vannak, egyúttal a jogokban is részesüljenek. Vegyünk példát a 48-as időből, midőn a magyar nemesség nem engedve magát elfogult, ósdi előítéletek által megtéveszteni, a saját jószántából szüntette meg a jobbágyságot, a rendiséget és vonta be a jogtalanok százezreit a törvényhozásba. És ki sajnálja ma azt, hogy ez igy történt? — Az értelmiség alapján ma is vezető szerepet visznek az utódaik. Ámde 60 esztendő óta szűk lett az akkori keret. A fejlődéssel számot kell vetnünk. A pluralitás csak akkor volna elfogadható, ha az emiitettem fő szempont igazolná. De ez nem áll s igy 48-hoz képest visszaesést és nem haladást képviselne annak behozatala. A pluralitás a mindenkori kormány hatalmát volna hivatva szolgálni. Lényeges dolog lesz a választókerületek helyes megalkotása. Meg kell szüntetni azt a felháborító aránytalanságot, mely eddig a szinmagyarság hátrányára fennáll. A nemzetiségi vidékeken, alacsony adócensus mellett kevés számú választók küldenek fel képviselőt; mig a magyar vidékeken, magas adócensus mellett sok ezerre menő választó küldhet csak egy-egy képviselőt. Nagy kár, hogy a választói reformot most már mások fogják a képviselőház elé terjeszteni ; olyanok, kik között még a főbb pontokban is lényeges az eltérés A függetlenségi párt, mint ellenzék is, bizonyára meg fogja tenni kötelességét. Nem úgy, mint a szabadelvűek, akik bukásuk után félrevonultak. Mert a kisebbségnek is van kötelessége: az ellenőrzés ! Ezt a szabadelvűek nem teljesi tették; most jelentkeznek csak, amikor a hatalomban részesedhetésre van kilátásuk. És most nézzük meg: kik azok, akik az ép oly törvénytelen kormányzásra vállalkoztak, mint volt a Fejérváry darabont kormány kormányzása. A képviselőháznak egyetlen tagja sem tartozik; ott egyetlen szavazattal sem rendelkeznek. Ők a császári akarat végrehajtására vállalkoztak, a nemzet jogos, törvényes kívánalmai letörésére és a császári követelmények beszolgáltatására pénzben, vérben, adóban és katonában és pedig eddig még nem tapasztalt, hallatlanul felfokozott mértékben. Erre kell az uj választás, hogy vakon szavazó képviselőkkel rendelkezzenek. Pedig a képviselőház feloszlatása maga is törvényellenes intézkedés; mert törvény szerint előbb költségvetést vagy legalább iudemnitást kellett volna kapniok. De lássuk egyenkint az uj rendszer vezető egyéneit. Khuen miniszterelnök régi ösmerős. Miniszterelnök korában történt (persze, hogy az ő tudta nélkül!?) hogy gróf Szapáry meg akarta vesztegetni az ellenzéki képviselőket, hogy a nemzet jogaiért folytatott küzdelmet hagyják abba. De már az első kísérletnél csütörtököt mondott a merénylet. A szomszéd kerület képviselője az emiitett célra kapott tizezer koronát letette a Ház asztalára s leleplezte a nemzet ellenes kísérletet. Evvel kapcsolatosan, engedjék meg, hogy megemlékezzem egy gávai emberről, (kár, hogy nem sikerült megtudnom, ki volt ő?), — aki talpra esett válaszával nemcsak elégtételt szolgáltatott nekem, hanem köszönetemre is igényt tarthat, — amit ezennel lerovok a nyilvánosság előtt. Ugy történt a dolog, hogy mikor a rakamazi választó avval dicsekedett a gávai előtt, hogy nekik olyan képviselőjük van, a ki a vesztegetésre szánt pénzt visszautasította: azt felelte: „Nekünk meg olyan van, akit meg se mertek kínálni pénzzel." Khuen idejében adatott ki a hirhedt császári parancs: a chlopyi parancs, melyben a magyar nemzet néptörzszsé degradáltatott, egyenlőnek neveztetett örménynyel, cigánynyal, ráccal stb. Mikor ezért a magyar parlament elégtételt követelt: Khuennak nem volt szava a magyar nemzet védelmére, — úgy, hogy saját pártja is ellene szavazott s igy bukott meg. Lukács László, a Khuen pénzügyminisztere, Bánffy alatt kitalálta az úgynevezett ischli klauzulát, melylyel a bankközösséget Ausztriával örök időkre állandósította volna. Khuen legfőbb támogatója gróf Tisza István, aki örökre emlékezetessé tette nevét a parlamenti szólás szabadság ellen 1904, november 18-án intézett merényletével, melyben Perczel Dezső házelnök volt segítségére. Jól emlékezünk, hogy olyan javaslatot szavaztatott meg törvénytelen módon, meglepetésszerűen, zsebkendő lobogtatással, mely szerint 50 aláírással ellátott beadványra az elnök mindenkor elrendelheti a vita bezárását és a szavazást. Az ellenkezni próbáló képviselők ellen pedig parlamenti rendőrséget szervezett, amely a szólni mégis akaró képviselőket kihurcolta volna. Szerencsére a bekövetkezett választás elsöpörte a szabadelvű pártot s azoknak törvénytelen, hazaellenes intézkedéseit. A zsebkendő lobogtató Perczel most elnöke a „nemzeti munkapárt" végrehajtó bizottságának. íme ilyen férfiak állanak a „nemzeti munkapárt" élén! Várhat ezektől valami jót az ország? Mit várhatni a rendszerváltozástól, ha Ígéretnek is csak annyi igértetik, hogy igyekeznek az anyagi helyzeten lendíteni s hogy a közigazgatás némely hiányai kiigazittatni fognak. Félni lehet, hogy utóbbi alatt a közigazgatás államosítása foglaltatik elburkoltan, amely a kormány rabszolgáivá tenné a tisztviselői kart. Hogy Khuenék nem a magyarságra támaszkodnak, kitűnik abból, hogy a nemzetköziekkel és nemzetiségekkel kacérkodnak, azoknak ígérnek kedvezést. Khuenék hangoztatják a nemzet és király közötti egyetértést! Mikor a legmerevebb ellentállásra talál minden nemzeti vágy és jogos törekvés! A királyi akarattal szemben a teljes lemondás nem lehet nemzeti politika. Az egyetértés miatt nem lehet cserben hagyni a nemzet jogos és méltányos követelését. „Nemzeti munkapártinak nevezik magukat Hát, bizony, már régen folynék a „nemzeti munka" a hazafiak legjobbjainak részvételével, ha azok a nemzeti követelések, amelyek kiirthatatlanul élnek a nemzet vágyában s melyeknek csodás kitörése hozta létre a koalíciót akárcsak részben is, méltányoltattak volna felsőbb helyről. Az alkotmány durva sérelme s a komoly válságos helyzet szükségessé teszi, hogy a független polgárok pártkülönbség nélkül tömörüljenek és harcot vívjanak az osztrák császári hatalom gyászvitézeivel. Nem forradalmat akarunk, nem felforgatást és erőszakot, de alkotmányos fegyvereinket teljes férfias elszántsággal kell igénybe vennünk, hogy a nemzetet az őt megillető jogokhoz juttassuk. Küzdjünk, s igaz ügyünk sikerében bizva bízzunk ; azt győzelemre vezeti a Magyarok Istene ! — Úgy legyen !