Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-20 / 12. szám

13 12-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 20. KÁLLAY LEOPOLD a nyirbogdányi kerület országgyűlési képviselőjének beszámolója. Kemecsén, 1910. évi március hó 13-án. elégítette ki. De nem az a hiba, hogy mik alkottattak, hanem az, hogy mi nem alkottatott meg. S ez a választói reform. Ebben sem az a kár, hogy Andrássy pluralitásos javaslata nem lett törvénynyé, hanem hogy e reform idejében el nem készült. Mert az idő haladt feltartózhatlanul s elérkeztünk egy kalendáriumbeli dátumhoz, melyet negligálni, megkerülni nem lehetett Ez a bankkérdés. Törvény rendeli, hogy egy évvel a lejárat előtt tárgyalni kell az Osztrák-Magyar Bankkal újabb megegyezést illetőleg s a bankközösséget vagy meg kell újítani, vagy fel kell mondani az önálló bank létesítése céljából. A függetlenségi párt útja világos volt, Programmjának egyik sarkalatos pontjáról volt szó. Mint a parlament többségének, egyenesen kötelessége volt az önálló állami berendezkedés terén ez első lépés megtétele. Amit kisebbség korában csak követelhetett, most annak megvalósítására, az önálló bank felállítására kellett törekednie. A szabolcsmegyei függetlenségi párt 1909. február elején Nyíregyházán tartott közgyűlésében egyhangúan hozta meg azon határozatát, mely szerint: „A szabolcsvármegyei függetlenségi és 48-as párt közgyűlése egyértelmű határozattal kimondja, hogy az önálló magyar nemzeti bank 1911. évben való múlhatatlan fölállításához tántoríthatatlanul ragaszkodik és annak odaadó támogatására a magyarországi összes függetlenségi és 48-as pártegyesületeket, Szabolcsvármegye valamennyi országgyűlési képviselőjét jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett átiratban fölkéri. Ez alkalomból az önálló magyar nemzeti bank sziklaszilárd apostolát, Kossuth Ferenczet, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökét a legmelegebb érzéssel üdvözli. Végül a közgyűlés elnökét, Hrabovszky Guidót fölkéri, hogy hasonló értelmű indítványt adjon be mielőbb Szabolcsvármegye közgyűléséhez pártolás céljából. A közgyűlés Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez, mint az országos függetlenségi és 48-as párt elnökéhez a következő átiratot küldte: „Szabolcsvármegye függetlenségi és 48-as pártja most tartott közgyűlésén egyértelműen elhatározta, hogy az önálló magyar nemzeti bank 1911-ben való múlhatatlanul szükséges fölállításához tántoríthatatlanul ragaszkodik. Ez alkalomból Nagyméltóságodat, mint nemzeti létérdekünknek, az önálló magyar nemzeti banknak sziklaszilárd apostolát a legmelegebb érzéssel üdvözli és e nagy munkájához az Isten áldását kéri. A párt megbízásából Hrabovszky Guidó, alelnök." Mióta Kossuth Ferencz hazajött mindig azt hirdette, hogy a függetlenségi politikát reális irányba kell terelni, a nemzet egész erejét koncentrálni a gazdasági függetlenség kivívására. Ő hirdette, hogy első a gazdasági önállóság, mert ez adja meg a nemzetnek a gazdagságot, az anyagi erőt, ami a politikai függetlenség alapja, hogy fokozatosan kell a lüggetlenség felé haladnunk s ez a nemzedék meg lehet elégedve, ha a gazdasági önállóságot meg tudja valósítani. 1909. év második felében e nagyszabású programmját pártértekezleten hangoztatta; a magyar vezényszó helyett célul a gazdasági önállóságot tűzte ki. Még 1907-ben kijelentette Kossuth Ferencz, hogy az önálló bank 1911-ben való felállításának jogát biztosította a nemT. Polgártársaim! Mult év szeptember havában Bujon Kossuth dicsőült hazánkfiának szobrát lepleztük le. Ez alkalommal szándékom volt a megjelentek előtt beszámolót tartani; de részben azért, mert az előirt programm túlgazdag volt, részben, mert az ünnepély egységességének rovására mehetett volna, letettem e szándékomról s beszámolómat nyilt levél alakjában tétettem közzé s küldettem szét a választókerületemben, de hozta azt mellékletéül is a „ Nyírvidék" szeptember 19-iki számában. Nem ismétlem meg az abban foglaltakat, bár azok ma is ugyanugy igazak, de a dolog természeténél fogva nem is mellőzhetek mindent az ott közöltekből. Kimutattam, hogy a koalitiónak vállalkozni kellett a kormányzásra, mert Fejérváryék inparlamentáris uralma úgy közgazdaságilag, mint alkotmányilag temetővé készült átváltoztatni hazánkat. Veszedelmes rohamossággal közeledtünk az absolutizmus felé. Nem egy elkeseredett honfitársamtól hallottam: hát hadd jöjjön az az absolutizmus, a nyilt absolutizmus. Mert. csak magunkat s a világot csaljuk, ha az absolutizmust az alkotmányosság látszatával takargatjuk. A nyilt absolutizmust az egész világ közmegvetése sújtja, de az alkotmányos ruhába bújtatottat nem veszi észre a külföld. És lehet-e a XX-ik században Európa közepén egy ezer év óta alkotmányos országot hosszabb ideig absolutizmussal sanyargatni, holott már Törökországnak, Perzsiának, sőt Kínának is meg kellett adni az alkotmányt? Sok igazság van az okoskodásban. De mert az absolutizmus kétélű fegyver, mely megingatja a trónt is, de mély sebeket vág a nemzeten is, — hazánk jobbjai egyesültek az alkotmány megmentésére. Ezért vállalkozott a koalitió a kormányzásra habár nehéz feltételek mellett. Hiszem, hogy e vállalkozás, ha rövidebb ideig tartott volna, teljes sikerrel járt volna. A koalitiónak mihelyt eltakarította valamennyire a darabont uralom romjait és helyreállította az alkotmányos rendet, legfőbb kötelezettségét: a választói reform megalkotását kellett volna teljesíteni, És éppen ez nem történt. Pedig előre látható volt, hogy a koalitió hosszú ideig nem tarthat. Összealakulása kizárta azt. Különböző politikai elemek, 67-esek és 48-asok, ellentétes felfogások kerültek egy kalap alá s csak idő kérdése lehetett a felbomlás bekövetkezése. Avval nem vádolható a koalitió, hogy a törvényalkotások terén meddő maradt volna. Emiitett nyilt levelemben felsoroltam az utóbbi évek alkotásának hosszú sorát. A kritikától tartózkodtam, sok jó alkotás mellett bizony olyanok is előfordulnak, melyekkel az ország egyáltalán nem volt megelégedve. Könnyű lett volna kimutatnom, hogy ezek leginkább nem 48-as alkotások. Hogy többet ne említsek, ilyen az adóreform és a cselédtörvény. Az előbbi hiába tartalmazza az adómentes létminimumot s némileg a progressivitást, az ország elégedetlen vele; az utóbbi pedig sem a gazdákat, sem a cselédséget uem zet számára s tavaly fel is szólította a képviselőket, hogy az önálló bank ügye mellett apostolkodjanak országszerte. Magam is megjelentem tavaly júniusban a nyirbogdányi választókerület Kemecsén tartott pártgyűlésén, s ott kifejtettem, hogy az önálló bank felállításától nem kell félnünk. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy az eleinte nagy áldozatokkal fog járni. Ebben ugyan az ország első szaktekintélyei se egyeznek meg, mert míg például Hertzka Tivadar azt bizonyítja, hogy a kamatláb nem emelkedni, hanem csökkenni fog az önálló bank felállítása következtében, mások (mint néhai báró Kornfeld, Éber Antal stb.) az első időkben némi áldozatoktól tartottak. De nekünk nem arra kell csupán tekintenünk, hanem a jövőbe néznünk. Hiszen a csecsemőt is elválasztják anyjától s bizony azt a gyermek rövid ideig meg is sinli, de aztán annál erőteljesebben fejlődésnek indul. Egyes pénzemberek pedig azért pártolják a közös bankot, mert megszokták az eddigi rendszert s irtóznak az újításoktól. Hát bizony a nagy politikai, közgazdasági és társadalmi újitók még sohasem kerültek ki a bankárok közül Hogy Ausztria ellenzi az önálló magyar bankot, az természetes, mert az eddigi rendszer melletti hasznát elvesztené Magyarországon s azon-„

v kívül hatalmi kérdésnek is tekinti s tart a politikai közösség lazulásától. Az önálló bank kérdése volt az a bomba, mely az amúgy is bomladozó koalitiót szétrobbantotta. A 67-es miniszterek a közös bankot pártolták, a 48-asok az önállót. Folyt az intrika Bécsben egymás ellen s az uralkodót nem volt nehéz arra birni, hogy a közös bank fenntartása mellett fogjon állást, sőt mondjon vétót az önálló bankkal szemben. Kossuth Ferenc erre hátrálót fúvatott, kijelentvén, hogy nem engedi a király az önálló bankot s igy lehetetlenség azt megcsinálni. Erre a tehetetlenségi elméletre irta még 1878 ban Kossuth Lajos: „Szentségtörést követ el, aki lehetetlenséget hirdet. A nemzet pedig öngyilkosságot művel, ha azt elhiszi." Máshol is megtörtént, hogy a fejedelmi akarat éles ellentétbe jött a nemzetével. Gladstone Viktoriának az angol királynőnek, midőn az egy nem tetsző törvényjavaslatot aláírással ellátni nem akart s azt kérdé Gladstonetól, tudja Ön kivel beszél ? Én az angol királyné vagyok! azt feleié : én meg az angol nép! S a királynő aláirta a bilit. Az angol Pitt, midőn királya a királyi jogokra hivatkozott, meg merte mondani egyenesen, nyíltan, őszintén uralkodójának, hogy a királyi jogokkal szemben nemzeti jogok is vannak és vannak a nemzettel szemben miniszteri kötelességek. A különben királytisztelő Norvégiában, amikor nagy nemzeti érdekről volt szó, egyetlen egy ember sem találkozott, aki hajlandó és kész lett volna nemzetével szemben tartozó kötelességét megsérteni, Finnországban, amikor Oroszország erőszakos katonai intézkedései kapcsán a tartomány autonom jogai forogtak ve-