Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

JÓSA ANDRÁS MÚZEUM iífelf';' -u; . 13.' ' ' P»etatiB

lt: m

. i vetve : „mindenki gyanús" — nekünk — „aki ÓIK Homlok egyenest ellenkező meggyőződéseknek, történelmi idók mohosodásával egymástól elkülönitett azinü zászlóknak egy táborban való mesterséges összelobogtatása, a. hamis riadók amik ekként kiszálltak a nemzet bolonditására: 1906. ápriliséuek má norából igy ébredtünk fel a valóságra, hogy a szó szoro3 értelmében bomlott s szerte omlott kéve most nemzetünk. Törvény erejében való hitünk veszendőben, tradícióink megcsúfolva, nemzeti törekvéseinket képviselő ideáljaink pőrére vetkőztetve: nincs zászló, ameiy alá sorakozzunk ! Szinte óhajtjuk és várjuk a vihart, ha végig gázol is felettönk, hogy ezt a bomlasztó, tévesztő ködöt elzavarja! Hogy az utána áradó tiszta levegőben meglássuk újra egymást és megismerjük : hiszen mi mind magyarok vagyunk ! Tegyük meg a számadást, ezt a magunkba szállást, tnesgyéjén az ó és az uj esztendőnek, mely a pusztító viharok ezer gonosz szelét rejti ménében És kívánjunk egymásnak — mind közönségesen — boldog uj esztendőt ! Az egyfolytában való tanításról. Irta: Zimmermann Rezső tanár. Általában véve tudjak, hogy az érzetkörök nagysága, az u. n. localisatio váltakozik; ez a változásuk természetes, s igy nem kell mindjárt arra gondolnunk, hogy ez ideges-bete/es tünet, mert az a napszakaival, az évszakokkal időjárással és a végzett és végzendő munka lélektani hatásával minden körülmények között váltakozik. Hogy pedig a Griesbach táblázatában feltüntetett diák már reggel 8 órakor sem volt normális, mert nem pihente ki magát, vaijy mert a druck már kimerítette, ez nem bizonyít az egyfolytában tanitás mellett, miután láttuk, hogy a mi iskolánk megadja az alkalmat arra, hogy >-ste 7—8 órái? elkészü'hesse

n A druckot Ezt a dsakaré gnazút veszedelmesebbnek mondják. Ez igazán támad, a többi támadása csak önvédelem. A nász idején a szőke kaiman erős mosusz-szagot áraszt. Az illatszert imádó délamerikai nők szagos vízzel keverve használják a mosuszmirigyek váladékát. Békés, emberkerülő állatok. Nem ismerik 2—4 méteres testüknek, hegyes fogazatuknak erejét. A közvetlen közelből kapott golyók elől is csak akkor futnak, ha szemük ügyébe kerül az ember, a ki küldte. Ilyenkor tehetetlen farkcsapkodással igyekezik magától távoltartani. Ha egyszer valami odatévedt cuciiista fölvilágosítaná őket erejükről, talán vége lenne a paraguayi koca vadászatoknak. Újra ellódul csónakunk a parttól. Egyre följebb rohanunk a folyam hátán. Milyen friss érzések lepik itt meg az embert, aki nem blazírt és meg nem csömörlött. Az a szél, amelyik igy szerr.beíúj, őserdőkből, szűz tisztásokról jött Érintetlen ez a levegő utia, nem szennyezte be kulturember tüdeje, gyárak kéménye. Megragadja karom az evezős: „tigre!" M-gadatott látnom itt az otthonában, nem mint bűzös állatseivgletek foglyát. Jaguár. Felénk se hederít. tiporja a vizet, foltos teste ide tarkállik. Oda igyekszik a túlsó szigetre, a hol mi akartunk delelni. Csendesen evezünk tovább, én lekönyörgok minden lövésre kész puskát. Ne! Ne mocskoljuk be vérrel ezt a szépséges reggelt! Átevezünk a túlsó partra, fölzavarjuk a sütkérező kaimánokat. Itt látom az első fekete példányt. Ösvényféle vezet be a partról. Alligátor készitette út a vízhez. Vagy tíz méternyire a parttól gödörre akadunk. Gondosan kibélelve hínárral, köz'e összetörött tojáshéj tk. Alligátorfészekalja, megferhetett 30—35 tojás benne. Iltőres ellen fü, galy, hínár rétegezte. A kikelő fiatalok ezen az ösvényen botorkáltak le először N Y I R V I D É K mi nem tudjuk megszüntetni az osztatlan tanítással sem. A munka megosztására pedig a legelemibb paedagogiai szükségünk van. Vájjon volt-e már német tuiós. aki nem csak a diákok idegességét mérte meg, hanem az iparos műhelyben, vagy a szabadban dolgozó vagy ácsorgó gyermekek idegeit is? Még pelig akkor is, mikor csendesen vannak, s ak&or is, mikor izgalmat állanak ki? Összevetette e az a ludós az itt megfigyelt méreteket az iskolai ifjúságon ejtett mérésekkel? Ha erre igenlő feleletet kapnánk, akkor belátnók jobhan mág, mint ma, hogy a diákpáíya nagyobb mértékben teszi idegessé az embert. De ha belátnók, az izgalmak kisebbitéMivel akkor sem szolgálhatnánk ifjúságunknak, mert az iskolai munka mennyiségén, természetén és a nem tanuló, vagy félénk, vagy beleges, vagy más hibában szenvedő gyermekeken ugy sem könnyithetnénk. * Ennél sokkal több hitelt érdemel Felméri tanítása, mert a mi tapasztalatunkkal is egyezik, hogy t. i. a több órai ülés alatt egy teremben a tanulólt rendkívül felemésztik és megrontják a levegőt. Annyira, hogy ha csak egy óraközben nincs nyitva az ablak, az ember szinte szédül, ha bemegy. Hogy ez mennyire rontja az egészséget, azt csakugyan mindnyájan beláthatjuk. A negyedik órában, még ha minden óraközben szellőztetnek is, sokkal rosszabb a levegő, mint reggel. Hát az ötödik órában milyen volna ? Erre igazán nem vagyok kíváncsi. Hanem szomorú kővetkezménvek kikerülése végett idézem Felmórit a 659-ik lapról: ,Brown Sequard a nagynevű physiologus állal okon experimentálva rájött, hogy Jélekzes kor a testből kivált anyagok között, a rothadó áüati testből származó, alkaloidhoz hasonló állomány van, melyet tüdő ptomain-n&k nevez, s melyből rendkívül kevés adag is súlyos bajokat okozhat. Köztudomásu, hogy zárt helyen hamar megromlik a levegő, s még hamarább, ha erős izom munkát többen végeznek, mert a működés ben levő test a miaznaticus váladékok tűzhelye, ugy hogy egy órai erős gyakorlás után nem ritüán 500 grammra rúg a test súly vesztesége. Közép számítás szerint az erelyesen működő izmú ember négyszerte több elhasznált szénsavanyt bocsát ki, mint pihenéskor és hétszerte több levegőt szív be; tehát a dolgozó és pihenő ember levegő fogyasztása ugy aránylik, mint 7:1. — Egy dolgozó ember ugy megrontja a levegőt, mint 4 nem dolgozó, és annyit lélekzik, mint 7 pihenő ; ez 4 X 7 = 28, azaz egy dolgozó ember annyi levegőt ront. mint 28 pihenő." a vizhez, a miben a gondos kaimánanya a tá • mogató. A kikölíésben ugy sem sok volt a része. Elvégezte hel'ette a rárakott lombok korhadása, melege. Az anya itt a kaimánoknál is önfeláldozó, nemcsak a mesében. Veszélyben levő kicsinyéért támad is és nem törődik saját bőrével. Az apa rnár sokkal praktikusabb. A szomszéd fiakat és saját kicsinyeit is fölcsemagézi Legalább segit a ragadozóknak ap <sztani az alligátorok számát. Mi lenne, ha a természet valahogy határt nem szabna e szapora és mathuzsálemkoru állatnak! Olyan, minta hiú asszony, sohasem lehet tudni, hogy hány éves. Nímelyiínek pikkelyes bőrén talán nem egy szvzad pergett le. Generációról-generációra lehetne belőle egy-egy példányt tartani háziállatnak. Milyen pietással simogathatnák az ükanya kedvencét a késő utódok. Volt Paraguaybin egy üzletember a kinek révén hozzájutottam egynéhiny raritáshoz. Ettől vettem kétféle kitömö t fejlett alligátort. Két-kétuiéieresek leheltek, az én emberem 70—30 esztendőre becsülte őket. Nem ritkák a 3V2 méteresek sem Tessék következtetni.Eszembe jut most ugyanennek a kereskedőnek kis állatsereglete. Mikor vísszakészültem, gyönyörű fiatal pár jaguárt akart a nyakamba varrni. Még pedig erős ketrecestől 100 K-ért. Nem régen került fogságba a két vizslanagysigu állit. Rímek egy pár volt. A nőstény már is szelíd, édeskedő. Egyre nyújtogatta felém karmait; a hím ellínséges morgással nézte a barátkozást. Nincs az a bársony, amily utóiérje ezeknek misés finom fénylő szőrét. Máig is bánom, hogy míg nem vettem őket. A hajóstisztek örömmel j'ittatták volna nekik a rengeteg húshulladékot. Az antwerpeni állatkertből pedig általuk kerű t volna ki hosszú utam nagy költsége. Azután óriáskígyóval akart boldogítani az 1910. január Innen van, tisztelt értekezlet, hogy tanú már a negyedik órában kedvetlenül, ide;« ^ és fáradtan ütnek előttünk. Hát még a; órában milyenek lenének ? A lélek frissességét azonban neme? rossz levegő teszi tönkre, hanem az izgalom v a folyton egymásra toluló uj ismeretek kim,, ritő hatása mellett az éhség is. Még a felnőtt emberek legtöbbje sem bírja ki a kávéval az éhségét d. u. 1 óráig. Azok is felüdülést keresnek egy pohár sör és egy sóskifli vagy pörkölt mellett. Hát a gyermekek szervezete nem jobban megkivánja-e a táplálékot ? Igaz, hogy ezen a bajon a pedellusi buffet-k enyhíthetnek, de hány tanulón^ vau olyan, aki sem pénzzel nem rendelkezik, sem egy darab kenyere nincs. Mi lesz ezekkel? Jobb lesz-e ezeknek az egyfolytában tanitás ? Én nem hiszem. Elhihetjük tehát azoknak az iskoláknak, akik az osztatlan tanítást behozván, megfigyelték a tanulókat, azt tapasztalták, hogy az megerőltető; a gyengébb szervezetű tanulók nem birják ki az 5 órát; továbbá, hogy a tanuló az 5-ik órában nem bir percipiálni és reprodukálni; ha figyelni látszik is, a levegőbe néz.- szelleme szunnyad s csak fáradt teste van jelen; s végül, hogy a 10 perc nem elég a recreálásra. Nem hisszük el ellenben azt a hozzánk küldött tapasztalatot, hogy a sápadt tanulók száma az osztatlan tanitás mellett csökkenne, vagy hogy délután nagyobb volna a kedvetlenség, az idegesség és kimerültség. Ennél fogva ezen szempontból sem ajánlhatjuk az osztatlan tanítást. * Felhozzák még, hogy az őszi és téli időben a kétszeri összesereglés jobban veszélyezteti az egészséget. Eí az állítás, amennyiben nem ragályozó betegségre vonatkozik, meg nem áll, mert láttuk, hogy az 5 órai együttlét többet ártana. Amennyiben pedig ragályozó betegségre vonatkozik, elmondhatjuk, hála Istennek, ezzel nem sok bajunk van. * A paedagogiai és hygienikus kérdésekre vissza tekintve, ne csodálkozzanak az osztatlan tanítás hívei, hogy mi is azokkal az iskolákkal tartunk, melyek aDban a meggyőződésben élnek, hogy az osztatlan tanitás paedagogiai és hygieniai szempontból soha sem igazolható. Ennélfogva most már megnyugtathatjuk azokat a szülőket is, kik családjuk életének nyugalmából és benső ségéből hoznak áldozatot az osztott tanításnak, hogy üivösebb, ha ők is ketszer küldik gyermekeiket iskolába. Mert a napi munká terhe

t a I -ghelvesebben megosztva én emberem. Fogadkozott, hogy ki sem kívánkozik félévig ládájából; módját ejti, hogy elutazásom előtt m^'esse, Ez a jó ember igyekezetével valami vándor „Tiiíerbándigerin" gyanújába hozott volna. Ei-g volt nekem a majmom; meg ma is boldogít. Hanem megvallom, az apró állig.torok erősen kísértettek. Volt belőlük egynéhány tucatja. Többnyire egyévesek; hihetetlen lassú fejlődésükkel alig hogy elértek a 22 cm.-t. Felül drothálós ládában nyöszörögtek, falánkan dülekedve az odadooott húscafatért, v'apjában kétszer is viz zúdult nyakunkba s ha vele megtelt a láda, még egvszer annyinak látszottak a nagy sürgésben. Élve akarta eladni őket a kereskedő, biztatva, hogy a hajón mosdótálamban la thatok belőlüí. Végre beleegyezett, liogy kitömött példányokat keres elő a raktárból. Mikor értük mentem, beszélte, hogy bizony az élők közül választort tömésre és miután hihetetlenül szívósak, még éltek a nyuzásnál. Mígbotránkozva hallottam, hogy még jóformin élt a test, mikor a bőrkőntöst már homok bélelte. Nevetve beszélte, hogyan állt bosszút holta után i'g alligátor. Sógorával esett meg, aki sehogy sem tudott végezni a lassova! befogott vén állattal. Végre kapta magát, levágta a fejit. S a Hogy ott hevert előtte, nagy tréfásan bsdugta kezét a levágott fej tátott szájába. .Mist harapj, bestii, ha tudsz." És a bestia összeesap'.a a síöghigyes fogakat s hetekig volt nyomorékja ahencigő!? (Fölkiáltó és kérdőjel utána, mint a hojry én akkor gondolatban megtettem.) Milyen messze kalandoztam attól a kedves, árnyékos viz partjától, a hol akkor délelőtt kikötöttünk és a hol fölvertük a lustálkodó kaimánokat. Könnyű nappali szund kálás volt az övék. Nem ugy, mint többi vereiké, amelyeket