Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

k §ő szám Egészségesebb levegőben teljesítik az ő is. * * * i. argumentumok, melyekkel az osztatlan JT -anitást a beérkezett levelek pártolják vagy el ítélik. A magam részéről csupán annyi kritikát alkalmaztam, amennyit a dolog természete, a mi visszonyaink helyes felfogása, legfőképen pedig az ifjúság érdeke megkíván. Csupán a teljesség kedvéért szükséges még egynehány kérdést tisztáznom, befejezésképen; olyan kérdéseket, melyeket nem tudtam a tárgyalás keretébe beilleszteni. Ilyen az az állítás, hogy az osztatlan tanítás rendszerével a tanulmányi anyagot célszerűbben be lehet osztani. Itt nem az órarend beosztásáról \an szó, mert azt elintéztük, hanem arról, hogy pl. a latin nyelvnek vagy számtannak az anyagát jobban, megfelelőbben lehel beosztani. Én azt hiszem, tisztelt értekezlet, hogy az anyag beosztása nem függ az osztatlan, vagy osztott tanítástól. Sőt amennyire én összefüggésbe tudom hozni ezt a két dolgot, ugy látom, hogy ha megosztjuk a munkaidőt, ezáltal az ifjúságot munkára is képesebbekké tesszük ; ha pedig munkabíróbbak ifjaink, tökéletesebben és célszerűbben tudjuk nekik a tanulmányi anyagot beosztani. Egyébként pedig azt hiszem, hogy ebből se pro, se contra nem lehet nagy érvet kovácsolni. * Egy másik ilyen természetű állítás az, hogy az osztatlan tanítás mellett a tanegység jobban kidomborodik. Sokkal világosabb volna az a mondás, ha ^ tanitás egységéről volna szó. Ez alatt lehetne 'azt érteni, hogy a tanitás egységesebb, mert egy félnapig egyfolytában megyen, a másik félnap pedig az iskolán kivüli élet egysége. Láttuk azonban, hogy ezért az egységért ifjuságunk mily nagy áldozatot hozna, sőt fentebb láttuk azt is, hogy szabad délutánja a sokféle egyéb foglalkozáson és időtöltésen elveszne. kiszáradt vizek mellett ert a nyár. Hogy eleség és viz hiján el ne pusztuljanak, befurakodnak az iszapba és hálóköntösnek szedik magukra az ottmaradt hinárt. Több megfigyelő azt állítja, hogy az ifjabb kaimán a legnagyobb szárazság idején nem alszik nyári álmot. Talán az öregek privilégiuma. Övék ez a háromhónapos mozdulatlanság. Mikor aztán jfnnek a téli idők. jobban r ondva, esős időszak, otthagyja a kaimán nyaralóhelyét, ha nem elég kiadós. Ilyenkor főlpufTasztja tüdejét és rábizza magát a viz folyására. Nem hétköznapi látvány lehet. Egész kis botanikus kert ilyenkor a háta, átfonva hínárral, vízi tutókával. Erősen hiszem, hogy le-leszáll a fáradt madár ez élő uszó szigetre. Különös hely ez iít, ahol delelünk Nagy, terebélyes fás sziget. Magasan fönt a fakorona, a'ább lombtalanok, töredezettek az ágak. Alant a fák közt nincs élet, nincs fő. Csak száraz galy, zörgős levéllel kitöltött avar. Mégis nagy rajokban lepkeseregek kergetőznek. Ők élénkítik az egyhangú környezetet. Rózsáslila szárnyaikkal mintha libegő nagy virágok lennének. Az árviz járt itt, letarolta az alsó zöld életet és otthagyta a hervadást. Most már visszaszorult rendes medrébe. Csak ugy kinálja magát ott a parton a fürdésre kristálytisztán puha fövényével. Hanem a Paraguay folyóban kevés ember fürdik, mert szörnyen lábatlanul kelhet ki a vízből. Van ott egy veszedelmes halfajta, csukaszerü. Az egész hal jóformán a nagy szájból áll tele veszedelmes fogakkal. Pirana a neve. Hihetetlen gyorsasággal cafatolja le a húst áldozatáról. Pedig jelentéktelen a nagysága. Nem vágyom közelebbi megismerésére. Inkább kikötjük a hamakát (függő ágyat) s ebben a különös miliőben élvezem a délutáni nyugodalmat. Fejem fölött sötét madárcsapat rebben össze a fán. Valahonnan kellemetlen erős szagot hoz felém a szél. Fölkerekednek, arrafelé szállnak tőlem a madarak. Árvíztől elsodort, elhullott marhákat bomlaszt a nap tüze. Azokra csapnak le. Szinte jól esik az első szennyes árnyalat, a mely elsőnek rajzolódik a lelkembe ezen a napon. Ugy érzem, mint a rajtakapott gyerek: mert még nem gondoltam hazámra. Egyszerre visszasír a lelkem oda, ahol azokat az éhes fekete madarakat hollónak mondják. N Y í R V I D É K 1910 január í. 3 Harmadik és utolsó érv az, hogy az osztatlan órabeosztás mellett a tanulók munkáját, fegyelmi viszonyait, az egyéniséget, a különös hajlamokat jobban meg lehet figyelni, mint az osztott óiarend mellett. Erre az lehet a feleletünk, hogy ha mi délután is láthatjuk az ifjúságot, nem csak délelőtt, akkor feltétlenül jobban megfigyelhetjük egyéniségüket. Ezt számtani bizonyossággal mondhatjuk. Láttuk, hogy dcl után sokkal elevenebb az ifjúság, mint délelőtt. Ha tehát délután részben más oldaláról látjuk, feltétlenül több oldalú képet alkothatunk róla, mint ha csak délelőtt látjuk, ennél fogva fegyelmi viszonyaira is többet következtethetünk. Legalább én értékesnek tartom azon tapasztalataimat, a melyeket délután, az óra előtt köztök forgolódva szereztem, s állítom, hogy ilyen tapasztalatokat délelőtt sohasem szerezhettem volna. Ezt az érvet tehát én részemről nem tudom elfogadni s helyesnek tartani. (Folyt, köv.) Bécsi levél. Kedves Barátom ! Egyet gondoltam, kaptam magam, elutaztam Bécsnek városába, nem a király ő felsége látogatására, hanem felfedező expeditióra. Az volt a célom, hogy kikutatom, mit főz magában Ausztria Talleyrandja, Aerenthal-L^xa Lajos. Expeditióm sikerrel járt. Bátran irom le, inert bár Cook dr. az expeditió szót nagyon kedvezőtlenül illatosította, én igaz nyomon járok, s amit hazudni találnék, még azt is igazolni fogja a jövő. A politika utóvégre nem éjszaki sark, se nem déli sark, s ahhoz, hogy az ember irjon róla, nem szükséges, hogy az ember a zászlót éppen oda tűzze, ahova az ember maga, vagy a konkurrense tűzni szeretné. Okulva Vámbéry bokharai utazásán, életén és küzdelmein, álruhába öltöztem s egy szép napon Aehrenthal dolgozószobájának ajtajában ásítoztam, mint ajtónálló. A kegyelmes ur nagyon jó szivart szitt. Bár én szívhattam volna az ő helyén! Egyszer csak jőtí egy rendkívül délceg, daliás férfiú, kinek sarkantyús csizmájáról csak ugy sugárzott a régi magyar méltóság, labancölő virtus, életfakasztó őszinteség. Lukács László, homus regio ő excellenciája! jelentem be a jövevényt jó cseh accentussal és lengyeles latinsággal, hogy mivoltomat el ne áruljam. A két kiváló férfiú egymás karjába borult, az ajtó bezárult, fülem a kulcslyukhoz tapadt. — Mi újság Budapesten ? — kérdé barátságosan Aehrenthal. — Nem épen sok, szólt Lukács egyet simítva hátulalacsony homlokán. Justh és a magyarok önálló magyar nemzeti jegybankot követelnek. Annélkül nem állnak kötélnek. Ez az egész. — A guta üsse meg azt az önálló nemzeti bankot ! Hát annélkül csakugyan nincs kibontakozás? Pedig nekem pénz kell, uram, pénz és pénz! És én adjak bankot a magyarnak! Én be szeretnék húzni egy jó nagy bankot, mert kérem nem csak a háború, de a diplomácia sem képzelhető el pénz nélkül. Nekem az én fényes diplomáciai sakkhuzásaimat csengő pengő aranyakkal kell finanszíroznom. Az ördöf vitte volna el azt is, aki a parlamentárizmust kitalálta! — Excellentiádnak minden óhajtása teljesül, mielőtt kimondaná, szólt hizelkedve Lukács, — már régen elvitte. — Igen ám, de az a bank, az a bank! Azt még nem vitte el az ördög. — Az ördög kérem nem olyan, mint a milyennek rajzolják. Olyan közönséges pingált ördögökre egyébbként is fütyülnek a magyarok. Sie pfeifen drauf; tetszik érteni? De én tudok valamit, ami biztosabban elvisz mindent, mint maga a valóságos ördög. — És mi légyen az ? — Egy kis formula kérem, egy kis formula. — És van excellenciádnak olyan formulája? — Kérem nekem minden eshetőségre van formulám. Én a formulákat éppen olyan gyorsan és könnyen gyártom, mint Siyes apát az alkotmánytervezeteket. Tessék csak meghallgatni. — ? — Felállítjuk a bankot; kimondjuk és felállítjuk. — ?? !! — Emelünk egy szép palotát s ráírjuk „Magyar Nemzeti Bank." A ragy üvegablakra kiírjuk aranybetűvel: .Jelzálog kölcsön, váltóüzlet és talpfa." — ? — Ha aztán jön egy jó magyar és azt mordja: „Egy kis pénzt szeretnék felvenni", szépen megsugjuk neki, hogy a pénzt nem kell az ingatlanára betábláztatni. — Elég, ha elveit leteszi nálunk biztosítékul, s aztán a hangja erejéig adunk neki kölcsönt, akár az öreg harang girójára. Ez már bevált kérem, bevált; tessék elhini. A kölcsönt nem kell éppen készpénzben folyósítani. — Az lehet tárca, rendjel, cim, talpfa . . . — Mesés gondolat; de hát a formu'a? — A formula kérem az lenne, hogy amenynyiben a részvényesek utólag megbánnák, hogy elveiket nálunk letétbe vagy betétbe helyezték, elveiket tőlünk bármikor visszakapják sértetlenül, jól benaftalinozva. — És mire való volna az a naftalin ? — Hát azért kérem, hogy azokon az elveken mindenki megérezze, hogy már egyszer letétben voltak és . . . — És? — És azután ne adjon rájuk senki semmit — Mesés! ön az én emberem ! Menjen csak kérem a kabinetirodába! ön mostantól fogva nem homus regio, hanem destillált, akarom mondani designált miniszterelnök. Igazi aranyember. — Talán u^y tetszenék mondani, hogy „magyar" ember. — Miért? — Mert a formulát mint „olyan" akarom lanszirozni. — De hát ha akkor sem veszik be a magyarok ? — Akkor ugy fogunk tenni, mintha mi engednénk, vagyis szimulálunk. Ez is bevált már sokszor. — Jó, jó! mi érijük egymást. Jó szerencsét! — Szívből kivánom magam is. — Unibus viritis ! Ezzel elváltak, miután az én fülem is elvált a kulcslyuktól. Viszontlátásra! Ölel hived : Elvy Tamás. A m. kir. földmivelésügyi M nister Űr Ő Nagyméltóságának 110516/IX/B. sz. f. hó 27-én kelt rendelete folytán Nyíregyháza r. t. városban rendezett időleges lópatkolási tanfolyam rendszabályai. 1- §• A tanfolyam 6 hónapig tart. Kezdődik 1910. évi január hó 2-án és végződik 1910. június hó végén. Az előadások ezen idő alatt minden vasárnap és ünnep-nap tartatnak meg. Az előadások reggel 7 és fél órakor kezdődnek és tartatnak délután fél egy óráig. A vizsgálat napját a földmivelésügyi Miniszter állapítja meg. 2. §. A tanfolyam vezetésével és felügyeletével a debreczeni kerületi m. kir. állategészségügyi felügyelő, — az elméleti előadások megtartásával Mihályi Imre törvényhatósági m. kir. állatorvos, — a gyakorlati oktatás megtartásával pedig Novomeszky János honvéd patkolómester bizatik meg. 3. §. A tanfolyamon iparigazolványnyal ellátott kovácsmesterek és Szabolcsvármegyebeli oly kovácssegédek vehetnek részt, akik 18 életévüket már betöltötték és mint segédek legalább 2 évig már dolgoztak. 4. §• Tanitványokul elsősorban Nyíregyháza városbeli és Szabolcsvármegyebeli kovácsmesterek veendők fel és csak ha ezekből a létszám ki nem telnék, vehetők fel segédek is. 5. §. A íelvételt a debreczeni m. kir. állategészségügyi felügyelő az általa kitűzendő napon eszközli.