Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

Nyíregyháza, 1910, XXXI. évfolyam, 1. szám. szombat, január 1. A S2abolcsvármeayei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fül., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Felhívás előfizetésre. E számával életének XXXI-ik évlolyamába lép a „Nyírvidék". Hosszú hai minc esztendeje múlott el tehát annak, hogy a haladó kor életie szólította a „Nyírvidék"-et s harminc esztendeje annak, hogy e lap önzetlenül szolgálja Szabolcsvármegye s benne Nyíregyháza város közügyeit, egy pillanatra sem térve le arról az útról, melyen a tisztességes sajtónak haladnia kell. S bizonyára ennek köszönheti a „Nyírvidék", a vidéki lapok életében oly ritkán megnyilvánuló társadalmi támogatást, a közönség részéről évről-évrelokozódó erkölcsi és anyagi erősítést, amely lehetővé tette, hogy a „Nyírvidék" az ország egyik legterjedelmesebb vidéki lapjává erősödött, a legelsők között foglalva helyet a színvonal tekintetében is. Hogy ez igy lehessen továbbra is, kérjük az uj év küszöbén, hogy akik velünk voltak idáig is nehéz küzdelmeinkben, ne vonják meg tőlünk nagyrabecsült támogatásukat ezután sem. A magunk részéről ígérjük — s ez igéretünk megtartására három évtizedes következetes, soha jobbrabalra nem hajló, a tisztesség útjáiól soha egy vonalnyira le nem térő harminc éves idáig való munkásságunk bizonyára elég garancia — hogy amire a múltban törekedtünk, a jövőben is azon leszünk, hogy a „Nyírvidék" nemcsak hü tükre kgyen közéletünknek, nemcsak igazi organuma a közvéleménynek, melyben minden tisztességes, személyeskedéstől ment vélemény helyt találjon, ha egyébként a közérdeket van hivatva szolgálni, hanem — teljes biztositékát adva ennek a „Nyíividék" haiminc esztendős szeplőtlen múltjában — ígérjük azt is, hogy sem hatalom, sem anyagi előnyök káprázata a „Nyírvidék"-et a becsületes sajtó idáig járt útjáról eltéríteni nem lógják. Kérjük Szabolcsvái'inegye és Nyíregyháza város közönségének támogatását. A „NYÍRVIDÉK" szerkesztősége és kiadóhivatala. Újév. Idók végtelen-^géuek a forgatagában, itt ezen a földön, ezen a parányi részecskéjén a nagy mindenségnek, a melyen mi is: emberek élünk — kacagva, sirva, boldogan, boldogtalanul, előre törve a alázuhanva, ahol megrontjuk egymást és gyilkoljuk kinc ékért, rangért. fényért, hatalomért ; ahol nemzetek tőrnek egymásra s közös sírba temetkeznek : ahogy megfutja pályáját ez a csillag, a föld — a számadásnak a napja ez a pillanatnyi megállás, ó-eszteudőüek uj esztendőre átfordulása ! Szűkségünk van rá: embereknek, nemzeteknek és intézményeknek egyaránt hogy a lét végtelei ségében megismétlődő időpontunk legyen — figyelmeztető erre a számadásra. A hámokban rideg számok összeállításával és egybevetésével csinálják meg ezt a számadást. így tesz a kereskedő is A „tartozik* és „követel", a „bevétel" és „kiadás* rovat végeredményének a különbözeteiből kerül ki az eredmény. Egyszerű, közönséges munka ez ! De hol van az a főkönyv, amelynek főijegyzései bői emberek és nemzetek megtehessék ezt az e'számolást. Lehet-e vájjon az 1909-dik esztendőről Magyarországon olyan zárszámadást csinálni, amelyben benne legyen, kimutatva, nemzeti fennállásunk erősségének ama nagy vesztesége, amelyet ebben az elmúlt esztendőben nemzeti jövendőnkben való hitünkben szenvedtünk. Legnagyobb és legbiztosabb — hiszen ezer éves fun'hicióju tőkén-.ben való ezt a rettenetes csorbulást, amely eddig — évs ázadokon keresztül megőrizte és fenntartotta ezt a nemzetet a „megvirrad még valaha" reménységében! Hiszen még az siuc*, senki, aki számon kérné ezt a rettenttes gazdálkodást, mintha csak vásárra kerültünk volna. Mert valóban odáig jutottunk, hogy — ezer éves alkotmányunk ipy. piacr Ma még egyszer a világra jönnék. Irta: Szlaboczky Imre. Nincsen madár, hogy ne volna párja, Mely az ágon édet dallal várja ; Hogy ne rakna közös meleg fészket Felnevelni az uj nemzedéket. Nincsen virág, bár elrejtve állna Hogy rá méh, vagy pillangó ne szállna ; Vagy hogy érett epedő kelyhére Hi mporcsókkal szellő be ne térne. Nincsen csillag a kék magas égen Hogy egy más ne íürösetené fényben ; Vagy ne óvná éltető herével, Ne ölelné vonzó erejével. Ha még egyszer a világra jönnék, Madár, virág avagy csillag lennék ; Párom akkor tudom felkeresne, Méh, szellő vagy napsugár szeretne. Idegen vizeken. Irta: Báró Babarczynó Jósa Jolán. Alogy iiáítoz ű ők, lugy íölujitsak néhány e'élíimrkai emlelet rátéved nezésem a falra. Szelííen, c se t Jer ül ttrpeszledik ott egy világos vőiösbirra állati bőr. All'gátor bőre. Ez az élettelen volt \alrmi előhívja lelkemből elmúlt napok emlékét. Egyet most végig élek újra. Még itt a subtropikus Déli merikát an is lúlragyegés ez a Dyáreleji reggel. Az Olympuscn lehetlek ilyenek a virradárok. Itt én

. a halendó is, büntetlenül elveztm, mert tudom, nem jön utána hosszú hónapok téli reggele; lámpagyujtásos rideg s'-ürkülés penitenciaja. Csénakot bérelünk és neki vágunk a Paraguay folyónak. Van hol kalandozni, itt Assuncion városnál is négy kilométer széles. Eleinte sok vizet járunk. Aztán bekerülünk apró zöld szigetek kőzé. Néhol benne nrgy rikító lila folt, feuján tenyésző vizi világok. Nem számlált percek, talán félórák után elébüDk úszik valami nagy nővfnytelep. Mint óriás zöld, fölhajlitott szélű tálak sorakoznak egjmás mellé a Victoria regia levelei. Embersúly alatt sem billennenek meg. Elvétve köztük elpiiult nagy fehér virágok. Égboltozat a védője, nem megház és Isten a kertésze. Gyerekésszel tündérek kikötőjének néznénk. Nagyfokára túlsó partját érjük a folyónak. Mintha húznának magukhoz a százkaru liánák. Fölfutnak a fákra, ornan szaladnak le újra belekiváncsiskodni a viz tükrébe. Kiszállunk a sárga fövenyes parton. Én is elbarargolok. Még alig haladtam, közelemben megmozdul valami. Közel hozzám lomba sárga test birkózik a homokkal, igyekeznék a viz felé. Jézus, Máriám! Hiszen ez igazi alligátor, élőn, elevenen. Testet ölt a bakfiskori természetrajsmagolások világa. Majd hogy rem recitálem: „arconuk csonka orralaku." Erre emlékeztem, meg hogy két alsó foguk befogadására a felső állkapocsban mélyedes van. Ezt már nem akartam teimészetben megtapasztalni, egy kicsit hátráltam, de ő is „tülem" igyekezett. Hát ez atyafia a hires nilusi kiokodilusnak ! És mégis, hogy menekül előlem, a szárazföldi úrtól birodalmába, he a vizbp. Batrabban megyek tovább. Kezdek önérzethez kapni és most már nem zavar, a hogy egyre-másra meglocscsan a viz a menekülőktől. A hogy mondják, még a város közvetlen közelében is tanyáznak. (Később magam is láttam.) És a ki nem sajnálja az itt méregdrága fegyvertölteléket, célba lövöldözheti szegény állatokat. Nehezei) ölhető az alligátor, csak az. agyat érő golyó a haláltadó. A hivatásos vadász (a ki Paraguayban többnyire tudós, kétségbeesett exisztencia vagy indián) inkább élve keriti pányvára. Még föl sem eszmél a lusta állat, már ott csavarog nyaka körül a lasso, a rabtartó nyakravaló. Hanem néha bikaerős az alligátor, ahogy egyik természetkutató elbeszéli. így akart egy délamerikai megkeríteni egy rendkívül nagy példányt. Rá is penderült a pányva, de a végén ott ragadt a pányvavető is. Aki, hogy biztosabb legyen a munkája, jól magára görcsölte a kötél végét. A vizben aztán mélységekben, köveken át vonszolta magával az állat, ő pedig hiába igyekezett az életlen machete-vel ('vadászkés) átvágni a nedves kőtelet. Végre a legválságosabb pillanatban (már a hogy ilyenkor szokás) jutott eszébe egy kis bicska, a melyik ott húzódott meg az övében. Délameríka kilencfajta alligátora közül háromféle él a Paraguay folyóban és mellékvizeiben. A fekete alligátor, a caiman nigra (Alligátor niger), a szemüveges kaimán (Alligátor sclerops) és a jacare (Alligátor latirostris.) Ez a két utóbbi vörösesbarna. Különben a délamerikai benszülött általában „dsakaré"nak mondja az alligátort és megkülönböztetésül szőke (rubia) és sötét (gnazú) dsakarét mond. Mai számunk 1U oldal.