Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX, évfolyam, 32. szám, Yasáruap, augusztus 8. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElSfizetési feliételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hajduvármegye átirata. A secularisatio.*) Nagy tartózkodással, némi félelemmel, sőt kényelmes hallgatással foglalkozik a közvélemény, főleg pedig a vidéki sajtó a hajduvármegyei átiratban foglalt kérdéssel, annak dacára, hogy a megkeresés felett nemsokára határozni is kell, és a törvényhatóság kellően tájékoztatva nincs. A secularisatióról van szó, mely nem jelent egyebet, mint az egyházi vagyonoknak állami kezelésbe való vételét. Jogos, helyes és időszerű-e ez a kérdés? Erre kell felelni. A jogosság kérdése akként lett felvetve, hogy a konfiskálás a tulajdonjog megsértésével tétetett egy sorba. — Mert igaz ugyan, hogy az egyházi javak állami és királyi adományokból keletkeztek, azonban kétségtelen, hogy tulajdonjog ajándékozás utján is szerezhető. Itt azonban az adományozás a közönséges ajándékozástól lényegesen különbözik. Az egyházak nem váltak korlátlan tulajdonosaivá az adományozott birtokoknak; az egyházak az igy nyert javakat el nem idegenithették, el nem cserélhették, örökösödés tárgyává nem tehették — csak állami jóváhagyással. E szerint az állam folyton fenntartotta befolyását és felügye*) Hajduvármegye átiratát természetesen megkapta Szabolcsvármegye is s a törvényhatóság őszi rendes, esetleg időközben megtartandó rendkívüli közgyűlésén tárgyalni fogja azt. Épen ezért szires készséggel adunk helyet a kérdés pro és kontra való megvitatásának. A szerk. leti jogát e javakra, miből következik, hogy az állam nem idegen e vagyonokhoz. Ezenfelül az adományozások határozott kikötések, terhek és feltételek mellett jöttek létre. E kikötések, megszorítások I. Kálmán királytól kezdve csaknem minden lapján corpus jurisunknak feltalálhatók. A Kálmán 1100. évi I. törvénye az adományozások egyrészét visszavonta. Az 1548. XII. t.-c. a bélavári uradalmat, (mely vacans egyházi birtok volt) Tahy Ferencnek engedte át. Az 1555. XVIII. t.-cikk a győri püspökség javait az ország nagy szükségei miatt elvétette. Az 1556. XVIII. t.-cikk a veszprémi-, zala- és somogymegyei birtokaiból három részt Komárom vár erődítésére fordíttat. Az 1557. V. t-cikk a jászói prépostság és a pannonhalmi apátság jobbágyságát várerősitésre kirendeli. Az 1498. LV. t.-cikk megtiltja, hogy főpapok maguk vagy egyházuk részére birtokot szerezhessenek. Es igy megy ez Mária Teréziáig, ki egyházi vagyonokból tanulmányi alapot készít, A megszorított jellegű tulajdonjog mellett itt nem is lehet szó tulajdonról, hanem csak haszonélvezetről. Ez a jövedelem-élvezet is határozott terhek viselésével állott szoros kapcsolatban. E terhek közül a honvédelem, a tanitás és népnevelés ügye, és a szegényügy állottak különösen előtérben. E részben számtalan törvényeink intézkedése idézhető. Igy a II. Ulászló 3-ik rendeletének 20-ik §-a meghatározza minden egyes főpapra nézve, hogy hány bandériumot és lovast köteles állítani? E szerint az esztergomi érsek, egri püspök 2—2 bandériumot, a kalocsai, nagyváradi, pécsi, erdélyi, zágrábi főpap egy-egy hadcsapatot, a győri, veszprémi, váci, pécsváradi, péterváradi, szentmártoni főpap, a karthausiak, egri, esztergomi, erdélyi és pécsi káptalanok 200—200 lovast stb. stb. tartoztak hadba állítani. Az 1548. XI. és XII. t.-cikk elrendeli, hogy az elpusztult zárdák, klastromok és káptalanok birtokai vidékbeli iskolák felállítására, felszerelésére és tanerők ellátására fordíttassanak. Az 1550. 19. t.-c. ezt a rendelkezést megismétli. Végül találunk törvényeket, a hol az adományozás a szegények gyámolitásával, kórházak és ápoló intézmények létesítésével volt összekötve. Mindeme közérdekű kötelezettségek azonban az állam feladataivá lettek téve, és igy a cél, melyre a vagyon adományozva lett, megszűnt, de megszűnt a kötelezettség is, mely a vagyon birtoklásával járt. Ez okból — cél = vagyonról lévén szó, nincs jogsérelem, ha a vagyon valóban rendeltetésére való felhasználás végett vétetik állami kezelésbe, különösen áll ez az 1848. XX. t.-c. 3-ik §-a folytán, mely azt rendeli, hogy az egyházi és iskolai szükségletek közálladalmi költségek által fedeztessenek. A sekularizálandó vagyon tehát — a honvédelmi Üzenet. A nyíregyházi lányoknak. Tinektek, kik a magyar ég alatt, Magyar föld áldott, termő talaján Szűztiszta, piro» virágnak nőttetek: Lányok, tinéktek szól ez üzenet! Uj hangok hívnak uj idők felé, Betörni minden „sorompót", kaput. Mind uj legyen: virág, gyom és babér Ki fogja bánni, hogy az ára — vér ? Uj földre vágyva vágnak uj utat, Mert így parancsol: asszonyakarat. És várnak győzedelmes nagy napok, Amelynek éje győzetlen ragyog. A szerelmet se hagyják ósdinak: Urunk többé a férfi nem lehet — (S a kevély harcok fegyveres tára: A nő „fehér háta", „kerek válla.") — Ne halljátok meg ezt a harci zajt Lányok, ti hamvas fehér violák! A toborzót hadd járják valahol, Néktek a költő álmokat dalol . . . Ti vagytok a magyar ég hajnalán A harmatkönnyes, tiszta sugarak. Még csupa álmodás a lelketek, De szent, nagy élet lüktet bennetek. S a magyar földnek termő ereje, Szűz reménysége bennetek lakik. Ti adtok néki lelkes uj magyart, Bátor hivést, acélos, büszke kart. Hát őrizzétek féltve, gondosan, Ki ne szórjátok a szent almokat! A régi Istenekben higyjetek — — Hisz mi a nő, ha nem hisz, nem szeret ?! Lemondás, tűrés, önmegtagadás, Hűség, bocsánat, béke, irgalom — A nő szívén ez volt a glória. Most azt mondják: ez járom, rabiga . . . De ezt a jármot hordta az anyánk ! Szentté avatta gyermeke előtt . . . S mig áldva kisér lágy anyai c»ók, Ti sem lehettek gőgös lázadók. A régi Istenekben higyjetek ! . . . Sajnálni kell, aki mohó, szilaj, Akit az élet megvert, megrabolt — Ki tudja, volt-e s milyen anyja volt? Lázból csak meddő, bús élet fogan. S bármit sikoltnak harcos riadók: A gyöngesége tiszta, szent erő És föld nélkül is királynő — a Nő ! Níl. Véres beiktatás. Irta: Pataky István. Amikor kisváti Ráthy Miklós itt hagyta ezt az árnyékvilágot, özvegye Budaházy Erzsébet a Budaházi Buda I. Bertalan lánya, mindössze | 30 éves volt. Egy kinyilóban levő gyönyörűséges rózsa. Illett neki az a mély gyász is, amit a hőnszeretett Miklós úrért öltött magára. Szépségének nem ártott meg az igazán érzett bánat sem. Igy tehát nem csoda, ha mihamar jelentkezett néhány reménykedő. De nem értek sikert. A gyászos özvegy sóhajtva mondta: mit szólna hozzá az én Miklósom?! Az igy elsóhajtott kérőkről azt mondták az ujabbak, hogy Erzsébet asszony világosan azt akarta mondani, hogy „nem vagytok olyan derék legények, mint Miklósom volt." No de azok sem jártak különben. Ugy, hogy el is maradtak a pályázók. Meg is látogatta, meg is dicsérte Budaházy Fekes III. Péter a hugaasszonyt. — Derék asszony vagy húgom — mondá a büszke, gazdag ur, akinek vagy 16 faluban volt birtoka — megbecsült téged az urad, te meg megbecsülöd az emlékét is. Bizony mondom, ha halálom után az én feleségem annyira sem becsülné az emlékemet, hogy hozzá menne valami léhütőhőz, feljárnék a síromból s pokollá tenném neki az életet. — Amint én ismertem, Miklós is megtenné ezt. És az 1480-as években még hittek is az ilyenekben. Péter ur ily módon agyonrémitvén a szép asszonyt, haza kocsikázott. Csodálkozott Erzsébet, hogy miért érdekli Péter bátyját annyira a Miklós emléke, holott ketszer is majdnem agyonverték egymást. Miklós után nem maradi evermek. s ha az Mai számunk 10 oldal.