Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

2 32 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. augusztus 8, tehertől eltekintve — fordítható lenne az összes egyházi szükségletekre és az összes iskolai célok fedezésére. És még jobban előtérbe lép a kérdés lényege, ha vizsgáljuk, hogy mennyiben feleltek meg e vagyonok az iskolai terhek és szükségletek fedezése tekintetében. Erre az állami felügyelet alatt készült hiteles statisztikai évkönyvek adnak fel­világosítást. E szerint 2046 állami iskola és 12734 felekezeti iskola volt 1906-ban hazánkban. A felekezeti iskolák közül 1447 felekezeti iskola elégtelen eredménnyel tanította a magyar nyelvet és 3183 felekezeti iskolában vegyes volt a tanítási nyelv. A felekezeti tanítók közül több mint 2000-nek nem volt oklevele, 888 keveset és 300 éppen semmit sem tudott ma­gyarul. Egy-egy állami tanítóra 59, egy felekezeti tanítóra 84 tanuló esett, egy felekezeti iskolára az egyház 1700 koro­nát, egy-egy állami iskolára az állam 5500 koronát költött. A felekezeti iskolák 6772%-ka egy tanitós. Ami még legjellegzetesebba fele­kezeti iskolákra a felekezetek maguk csak 6 milliót költöttek és az állam 6-7 millió­val segítette! A felekezetek iskoláik ki­adásait csak 36%-ban fedezték. Látni való, hogy az iskolai kötelezett­ségnek az egyházi vagyonok nem szol­gálnak fedezetül és amily részben szol­gálnak — ott rosszul szolgálnak! Mire szolgál tehát jelenleg a 2 lh millió kat. holdnyi és 33 millió ingó vagyon jövedelme? Ebből esik egy érsekre 71700 hold, egy püspökre 30143 hold, egy kanonokra 1600 hold, egy világi papra 368 hold. Ámde az 5297 plébá­nos közül 3096-nak a jövedelme nem üti meg az 1600 k-át és ezt az adózó polgároknak kell pótolni. özvegy nem megy férjhez, a Budaházy birtok visszaszáll a közelebbi rokonokra, akik közé tartozott a hatalmas, gazdag Péter ur is. ő pedig volt annyira erőszakos, hogy az oroszlán­részt magának kaparintsa meg. * Egyszer csak ugy 1480. év nyarán Ungvá­ron az a hír terjedt el, hogy a szép Erzsébet asszony levetette a mély gyászt. — Látta ezt Budaházy Fekes Péter is, aki vasvilla szemeket vetett az asszonyra. Pedig azt mondták, hogy a félgyász még jobban áll neki. Egyszer csak megint az a hír terjedt el, hogy Erzsébet asszony a félgyászt is levetette. És hogy szépen öltözködik, ugy, mint fiatal asszony korában. És hogy ez még a legjobban áll neki. De már erre káromkodott Péter ur, mint a jégeső. Ez az asszony akar valamit, az az asszony megakarja őket rabolni. A nyomorult, zsivány. Jött aztán a megfejtés is. Erzsébet asszony­hoz gyakran jár, Erzsébet asszony szívesen fo­gadja hosszumezei Méregh Miklós (de genere Kolch) urat. Sőt érlik is egymást, sőt biztos, hogy házastársak lesznek. De akkor már ismét meglátogatta Budaházy Péter az özvegyet s kérdőre vonta, hogy igaz-e a hír? — Igaz — felelt a nő. Péter ur arca eiborult. — Hát így becsülöd meg az emlékét ? — Járt igy más is. — Ha járt, neked nem muszáj volt igy járni. Majd ha feljár a Miklós kísértete . . . Erzsébet asszony elnevette magát. — Már itt van. Miklós helyett Miklós. Nem járhat a holt Miklós oda, ahol élő Miklós van. Ez is babona bátyám. — Ugy, igy akarsz kifogni a kisérteten. De vigyáz — és csak ugy sziszegett Péter ur — nehogy mihamar özvegy váljon ismét belőled! — Hiszen te fenyegetsz bátyám. — Lehet. De talán legfontosabb a nemzeti és sociális érdek. A statisztika bő adatokat nyújt arra, hogy a rengeteg ingatlan nincs megfelelőleg kezelve, belterjesen művelve, a minek a következménye, hogy az ott lakó nép nem kereshet eleget. Ez az oka annak, hogy kihágások és vétsé­gek a papi birtokok környékén nagyobb számban fordulnak elő, a halálozási arány nagyobb, a kivándorlás tömegesebb. A nép elerőtlenedik, elgyöngül és lassanként el is pusztul. Nem tudunk elég iskolát, kórházat, elmebeteg és vakok intézetét létesíteni, mert összeroskadunk az állami, községi és egyházi adók súlya alatt — és ime itt van 1500 milliónyi vagyon, melynek jövedelméből az alig több, mint 12000 papi személy rendes fizetésén kivül jutna bőven iskolára, kórházra, a nép kerese­tének emelésére, terheinek könnyítésére. Ezek a vagyonok állami kezelés és érté­kesítéssel 50°/o-kal többet jövedelmezné­nek, mint ma és az, mint az állam leg­fontosabb érdekére, az iskolák és kórházak létesítésére volna fordítható. Nem káro­sodna senki, mert hiszen úgy a feleke­zetek papjai, mint tanítói állami hivatal­nokokká válnának jó és biztos fizetéssel. És erre a kérdésre lehet-e azzal fe­lelni, hogy a politikai helyzet nem alkal­mas a megoldásra ? Lehet-e nagyobb politika, mint a nép, a nemzet kenyere — tudása — és magyarsága? Lehet-e ennél égetőbb? Szabad-e itt hypokrita kézdörzsöléssel napirendre térni? Szabolcs­vármegye törvényhatósága felelni fog rá és felelete bizonyára méltó lesz hagyomá­nyos szabadelvüségéhez és ahoz az általa mindig elfoglalt állásponthoz, mely a nem­zeti erők fokozásában látta a fennmara­dás biztositékát. A — Miért, miért P Nem szeretted te Miklóst, mi bánt hát léged ? Péter ur megzavarodott. Az igazat nem mondhatta. — Mégis jobban — dörmögte — mint ezt a zempléni kutyát. És folyton dörmögve eltávozott. • Meg volt a lakadalom. Méregh Miklós meg­magyarázta Erzsébetnek, hogy miért szerette mag Budaházy Péter a halála utan Ráthy Miklóst. Mind a ketten azt remélték aztán, hogy majd jön egy kis emberke, aki megfosztja Buda­házy Pétert minden reménykedéstől. De a kis, nőni való emberke csak nem jött meg, hanem valami négy esztendő múlva újra fel kellett venni Erzsébet asszonynak az özvegyi fátyolt. Ugyanis Méregh Miklós egy vadászaton szerencsétlenül járt. Valami eltévedt golyó olyan szerencsétlenül találta, hogy még a helyszínén elvérzett. Ez a véletlen ugyan sok embernek gyanúsnak tűnt fel, de sőt Erzsébet asszony ha nem is szóval, de tettel kifejezést adott annak, hogy kire gyanakszik. Budaházy Fekés Pétert soha maga elé nem bocsájtotta. * Budaházy Péter sem sokat adott arra, hogy látja-e, vagy nem az Erzsébet asszony szép szemeit, előtte csak az volt a fontos, hogy örökös ne legyen. Az pedig nem volt. Erzsébet asszony is tudta, hogy Péternek ez a fő, és aztán ő is akként cselekedett. 1484. év tavaszán történt elhalálozása előtt tünt ki, hogy Budaházy Erzsébet, az atyja Budaházy Buda Bertalan után örökölt egész budaházai földjét a Drugeth László által 1384. évben alapított Jézus sz. testéről nevezett Paulinus barátok ungvári kolostorának adományozta. Egyetlen Budaházynak sem adott ebből a birtokból. A birtokra áhítozó kedves rokonok ezt az elintézési nem fogadták nagy türelemmel. A házi légy ás annak irtása. A Természettudományi Közlöny nyomán. A Természettudományi Közlönyben igen érdekes cikksorozatot kezdett meg Sajó Károly ,A betegségekot terjesztő rovarok irtása" cím­mel. Ar. első közltmény a házi légyről szól. Igazán általános érdekénél fogva kivonatosan közöljük belőle a következő részleteket. * Eddig a házi legyet csak kellemetlen iakó­társnak tartották és a legtöbb ember nálunk még ma is c^ak ilyen szereplését ismeri. Pedig sokkal veszedelmesebb dolgok vannak a rová­sán! Minden olyan bategseg, a mely ivóvízzel, étellel vagy érintkezéssel átvihető egyik ember­ből a másikba, a házi légyben buzgó postásra talál. Ez az oka annak, hogy a kolera télen megszokott szűnni. Akkor terjed leggyorsabban, mikor a legyek legtömegesebben röpködnek. Télen is lehet u^yan kolerajárvány (a leg­utóbbi budapesti járvány behúzódott a téii idő­szakba), de csak olyan helyeken, a hol az ivó­víz, nagy városokban a vízvezeték vize, van kolerac^irákkal fertőzve. Ma axonban eat az egészségügyi hatoságok már könnyen fölisme­rik és fertőtlenítő eljárással megszüntethetik a bajnak ilyen kútforrásait. A házi légy szerepét a betegségek terjesz­tésében legbehatóbbsn az Egyesült-Államokban figyelték meg. Különösen a hagymázos beteg­segek terjesztése tekintetében végeztek sok ta­nulmányt. Dj már korábban a kolera feltűnő terjedési viszonyai vezettek az efféle tények fel­ismerésére. Dr. Nicholas G. E. már 1849-bea azt irta az akkor uralkodó maltai kolerárol, hogy a legyek okvetetlenül nagy mértékben terjes/.tik, mert szem láttára ellepték a kolera­betegek ürülékét és utána nyomban rászálltak különféle élelmiszerekre. 1850-ben a Superb hadihajón, mikor a kikötőből elindult, nagy számban voltak házi legyek. Mikor a szabad tengeren haladt a hajó, a legyek száma foko­zatosan csökkent, vé?re egészen eltűntek. Ezzel tartott lépést a kolera is. A kikötőben idézés­kor, valamint induláskor, a hajó személyzeté­ben a kolerafertőzés nagyfokú volt; a mint a nvilt tengeren fogvtak a legyek , csökkent a A végintézkedés ellen a leleszi káptalan előtt ünnepélyes tiltakozást jelenteltek be Buda­házy Fekes Péter, mint idősebb atyafi, a testvérei János, Leusták és Miklós nevében is, ugy Buda­házy Mátyás, Horkay Miklós fia Bernát, mint egyik Budaházy lány unokája. Mind ez által az ünnepélyes, egyházi szer­tartással egybekötött beiktatás 1484. junius '20-ára kitűzetett. A leleszi káptalan részéről Domokos, a kőfaragó pap küldetett ki. A ba­rátok pedig az ünnepélyes beiktatásra az összes közelfekvő községek birtokosait meghívták, ma­gának az ünnepélyes egyházi szertartás vezeté­sével, valamint a rend nevében a szent mise után a birtok átvételével páter Péter szerzetest bízták meg. A rend tagjai közül a szertartásban leendő segédkezésre 4 páter, és 4 frátert küldött ki a rend. Junius 20-án korán reggel indultak meg a barátok Ungvárról. Két szekeren mentek a papok, két szekeren vilték az ünnepélyes egyházi szer­tartáshoz szükségelt tárgyakat, két szekeren pedig vitték a beiktátásra megjelenők részére szükséges étel és italnemüeket. Szép verőfényes időben közeledett a bará­tok csapata Budaháza felé. Vajkócz, Veskócz, Kapós és más községekből csatlakoztak hozzájuk urak és parasztok. Midőn Budaháza határához értek a papok leszálltak, páter Péter egy leg­nagyobb zászlót, a többi barátok is egy-egy körmenetnél használt zászlókat s mindegyik egy-egy kis keresztet véve magához énekszóval indultak Budaháza felé. Annak a földnek a határánál, amely a végrendelkezés szerint a barátoké volt, ott várt reájuk a leleszi káptalan kiküldöttje Domokos pap, nagy kísérettel. Oda érve a Jézus képével ellátott zászlók előtt meghajoltak a lelesziek, majd a kezükben tartott kis kereszteket meg­csókolva páter Péter a birtok szélén belépve rövid szertartást tartott, majd letérdelve hála­adó énekbe kezdett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom