Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

4 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1909, augusztus 1. pás tényénél. Hogy csak keveset említsek! Egy kis leánynak az orrát harapta le s arcít marcangolta össze egy kutya, másiknak a mellén, harmadiknak a farizmát harapta meg, egy embernek pedig a lábikráját falta ki slb. stb. . . . Sok egyént a kutyaharapas egész életére elcsúfíthat, avagy hosszabb, rövidebb időre munkabírásától fosztja meg. Nagy fokú testi fájdalomnak, de főleg lelki izgalomnak az okozója s egész családokat ejthet mélységes gyászba. A megfelelő védőoltás sok ember eletét menti ugyan meg, azonban hazánkban 1906-ban mégis 40 ember pusztult él veszettségben. Kislétán történt pár éve, hogy egy fiu és egy kis leány a mezőn őrizték a tanyasi cselédek marháit. Arra vetődött egy kutya, mely a leányt, ki útját akarta állni, löldreteperte s arcát megharapva tovafutott, mielőtt a segítségére siető bátyja odaért volna. A szülők leányukat gyógykezelés végett orvoshoz vitték a közeli faluba, kinek értesítésére az állatorvos helyszínére kiszállván s mivel a kérdéses kutya hollétéről senki sem tudott útbaigazítást adni, a veszettséggyanuját állapította meg, A kis leány a Pasteur-intézetbe került, a honnan nem is jött többé haza — megveszett. E szörnyű betegség az állategészségügyet is veszélyezteti. Mult óv szeptember havában városunk külterületén egy kóbor veszett kutya, miután a többi tanyákat már bebarangolta L. Kovács István tanyájára vetődött, a hol az udvaron levő sertést megmarta, mely a megfigyelési idő alatt megveszett. Sárvárott egyetlen veszett kutya 2 embert, 15 lovat, 1 sertést és 1 macskát mart meg s valamennyi állaton kiütött a veszettség. Dunapatajon 1905. augusztus havában a gulyás kutyája megveszett és sok marhát megmart. A gulyából 56 szarvasmarha lett halálosan fertőzve. Cegléden 1907. junius havában egy kóbor veszett eb 15 szarvasmarhát és 1 csikót harapott meg s valamennyi megkapta a veszettséget. Egyik kartársam irja, hogy veszett kutya harapása után 18 hónapra észlelte lovon a veszettség kitörését, mely a hozzá gyanutlanul közeledő kocsist s a vele egy istállóban elhelyezett 5 szomszédos lovat megharapta. A felhozott példákból is láthatjuk, hogy a kutyaharapást minden esetben komolyan kell venni, mert a veszettség kitörésének lappangási időszaka igen tág. Embert mart ebek megfigyelési ideje 21 nap. Ha a kutyaharapásokat, illetve a veszettség pusztításait összehasonlítjuk országonként, arra a megdöbbentő eredményre jutunk, hogy hazánk a veszettség dolgában egyike a legfertőzöttebb országoknak. Elszomorító, hogy mig 1901-ben Dánia, Svédország, Norvégia, Hollandiában a veszettséget egyáltalában nem észlelték, addig Svájcban csak 17, Belgiumban 25, Olaszországban 327, a Németbirodalomban 889 s Magyarországon pedig 1297 kutyán lett megállapítva. 1905-ben összesen 2293 állaton lett a veszettség megállapítva, a mely közül 1199 A japániak nagyon jól tudják, hogy minden dicsőség és fény, amelylyel nemzeti lobogójukat a világ közepévé akarják tenni, töméntelen áldozatba fog kerülni, oly áldozatokba, melyektől európai embereknek égnek állna minden hajuk szála; de ők a dolgot egészen más szemmel nézik. Nekik nem frázis, hogy aki hazájáért halt, az nem halt meg; valamint az sem, hogy a diadalt nem az életben maradottak hanem az elesettek vívták ki, s ezért boldogabb lehet az, aki elesett, mint az, aki békekötés után részt vesz a diadalmi ünnepségben. Ezeknek a tételeknek igazságán úgyszólván nem is gondolkoznak, mert nem is annyira értik, mint érzik azokat. Öröklött érzelmeket és hangulatokat pedig nem lehet az emberből kiérvelni. Ezért szerelmes a japáni nép a hősi halálba régi idők óta, ezért oly veszedelmes ma, mint ellenség. Hogy a nagy nemzeti ábrándból mennyi fog megvalósulni, az a jövendő kérdése, annyi azonban bizonyos, hiszen világtörténelmi döntő tények igazolják, hogy Yamato lelkét az európai kultura nem hogy meg nem ölte, hanem egyenesen öntudatos, tartalmas és erős férfilélekké edzette, s ezelőtt a lélek előtt tört meg Oroszország hatalma. Bizonyos az is, hogy ez a lélek, a világtenger titokzatos hatalmának, s az égi nap éltető ragyogásának csudálatos szüleménye, még sokszor fogja ideges izgalomba ejteni az emberiséget, s aki nem akar előtte meghátrálni, annak tanulnia kell tőle. kutya, 825 macska, 12 ló, 138 szarvasmarha, 5 juh és 114 sertés. Mig más országok Pasteur intézeteiben csak néhány száz veszett, vagy veszettségre gyanús állattól sérült egyént kell védoltani, addig nálunk évente a 3000-et jóval meghaladja. Nem puszta véletlen, hogy a hazai adatok nagyobbak a külföldieknél, hanem a szigorú elfojtó intézkedések lanyha és erélyes végrehajtásának az egyenes következménye. Kondrács Ágoston. Gyermekek. Gyakran halljuk emlegetni azt az elcsépelt mondást, hogy az életre való nevelés az iskola feladata. Ám a nevelés gyakorlati jellegén nem szabad azt érteni, hogy a gyermeket közvetlenül kenyérkereső munkára neveljük, mert a népiskola se embereket, se hivatalnokot nem ad, hiszen az élet komoly munkája iránt a gyermek még nem fogékony. A népiskola a gyermeket önmunkásságra neveli, hogy eszével és érzékével szépen tudjon élni, e végből ügyességél cselekvő képességét tejlesszük és csiszoljuk. Ezek után a modern tanító számol községe életszükségleteivel, és ha nem is zárja el a gyermek előtt a széles világot, mégis, községe igenyeihez, szükséglete és kívánalmaihoz alkalmazkodva neveli a gyermeket és ahol csak lehet, a köznapi munkák technikai gyakorlatára szoktatja. Ha azzal argumentálunk, hogy a gyermekkel is igyekezzünk megismertetni az életet: okos dolgot mondunk : ám ezt a mondást nem kell túlságba vinni. Helyes, ha a gyermek megismeri az élet nehéz oldalát, látja, hogy a kenyérszerzés verejtékén elfáradt egyén útjában iromba kövek állanak, melyekben a küzdő emberiség véresre veri a lábát. Tény, hogy a gyermeknek nem szabad ugy odaállítani az életet, hogy az vajkapu, kolbász, cukorkerités túrósrétes sánc. Áz élet kacagó, nyilt és derűs, mint a tavaszi hajnalban fölbukkanó napsugár alatt az illatos határ, de lehet olyan fekete is, mint a kánikulai hőségtől összegomolyodott ciklont jósoló vihar felhője. Nem szabad az életet füzfapoétás áradozásokkal dicsőíteni, avagy kocsis modorban lepoeskondiázni, mert az ördöggel szövetkezik, aki a gyermeket megcsalja. A hazug mesék egy generációt, talán egy családfát tesznek tönkre, sokszor. Kell, én is hangoztatom, a gyermeket munkára nevelni, de hogy a kis iskolásfiú elmenjen fillérekért dolgozni akkor, mikor fejlődő testének az álomba ringató vándos puha fészke tenne jót, nem szabad kívánni, mert ez embergyilkolás. És igy lesz a Kinizsy Páloknak szédítő ellentéte, a csontbőr ember a ki a sorozóbizottsagok előtt megjelen. S hogy mi az iparos inas élete ? Azt egy — két szóval elmondani nem lehet. Csak egy példát ragadunk ki a töméntelen közül: A pékinast fel kell ráncigálni az iskolában, hiába igérsz pofont, az ólomnehéz fej lehanyatlik a pad támlájára és ha irgalom van benned, a szegény inas vörös szeme ismét lecsukódik, mert a fiú álmos, hiszen a nap 24 órájából (bevallás szerint) 1 óra az övé, amelyet átaludhat. Vájjon kinek ne lenne erősebb a sziv törvénye, mint a paragrafusoké ? Mindekit meghathat az a borzasztóság, hogy egyik pancsovai mester az elalvó inasait tüzes vassal élesztgette fel. E barbarizmus (a gyermeki munka lelketlen kihasználói) ellen Belgium, Németország felléptek és ott törvény szabályozza a gyermeki munkát, ahol éppen ugy nyilvántartják a gyermek munkásokat, mint nálunk a felnőtteket. Csak bejelentés és ellenőrzés mellett lehet és szabad gyermek munkásokat alkalmazni és a visszaéléseket szigorúan büntetik. Nálunk a mint halljuk Gyermekvédő Liga most tett első lépést arra, hogy a gyermeki munkákról tanítók segítségével statisztikai adatokat állítson egybe, melynek alapján törvényes intézkedésre akarja birni a törvényhozást. Szivünk melegével üdvözöljük a Gyermekvédő Liga vállalkozását, mert kétségkívül olyan adatokra fogunk bukkani, melyekről eddig sejtelmünk sem volt és amelyek után a gyermekek kálváriájának megszüntetését várhatjuk. Annak, hogy a gyermekeket mentik, örülnie kell mindenkinek, annál inkább a tanítónak, mert ez tudja csak igazán, hogy a gyermekeket, akik még oly fiatalok, kár oly korán az élet vágóhídjára hajtani. JTü£»döi levél. Ószölőfüred, julius hó végén. A Nyirvidéktől express interpoláció érkezett hozzám: „Mi van az ószőlőfüredi fürdői levelekkel? Olvasóink türelmetlenkednek. Naponként négy-öt tudakozódás zaklatja a redakciót!" Köztudomásu lévén, hogy a Nyirvidék felelőse szabadságon van, nyomban tisztában voltam azzal, hogy megest a helyettes felelős és kiadótulajdonos furfangjával állok szemben.* Kéziratra van szüksége. Hanem azért legyen az ő kedve szerint. Hol is kezdjem csak ? Igaz a ! Kezdetnek végezzünk azzal a bizonyos kutyával. Hiszen tetszik tudni ? Nos hát a kutyát utóiérte végzete. Legalább hiteles szem- és fültanuk azt állítják. Az eperjesi vadásztársulat egyik tagja ejtette el a dúvadat. Lám mások Afrikába mennek oroszlánvadászatra. Az eperjesiek Ószőlőfüreden jutnak nem kevésbbé veszedelmes vadászkalandokhoz. Mert, hogy veszedelmes vadászkaland lehetett, az napnál világosabban megállapítható abból a helyreigazításból, amely egyik ószőlőfüredi félhivatalos révén lett köztudomásu. Tudniillik, hogy azon a bizonyos estén, amelyiken annak a bizonyos villának a tulajdonosa arra a bizonyos kutyára reálőtt és azt a bizonyos lábtörlőt lőtte keresztül, amelyiken az a bizonyos kutya feküdt: a célzás és lövés nem a félig behajtott ajtó megöl történt, hanem az ablakból. A félig bezárt ajtó nem nyújtott volna kellő biztonságot. Nem is az első lövés sérelmezte meg azt a bizonyos lábtörlőt, hanem nettó a tizenharmadik, a harmadik revolverből. A tizenkét első lövés a két első revolverből következetesen csütörtököt mondott. Ez a hiteles tényállás. Aki nem hiszi, kérdezze meg annak a bizonyos villának a tulajdonosától. Azzal a bizonyos kutyával ekként végérvényesen és visszavonhatlanul végezvén, térjünk át a Csalóközre. A Csalóköz megkapta díszes uj feliratos tábláját. Vasból öntve, vasoszlopon díszeleg az uj tábla a Csalókőz kezdeténél. Fehér alapon fekete betűkkel hirdeti annak az útnak a nevét. Amit már amúgy is tud mindenki. Igy azonban még hitelesebb. A felállítás és leleplezés ugyan mentes volt minden ünnepélyességtől, de hivatalos személyek jelenlétében történt. Képviselve voltak Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város is. Amit múltkori levelemben csak jósoltam, most már mint befejezett tényt közölhetem. Megnyílt az Első Ószőlőfüredi Párisi Nagyáruház. Az üzlet jól indul, különösen mert a tulajdonos maga indult útnak, hogy személyesen jelentse a nagy és korszakalkotó eseményt Ószölőfüred nyári és állandó lakosainak. Azóta is megindul minden reggel és sajátkezüleg hordja szét a reggeli kávéhoz való friss péksüteményt. Alig pár évvel ezelőtt még az ószőlőfüredi nyaralók külön meghatalmazott követ utján tárgyaltak a nyíregyházi pékekkel, hogy kegyeskednének reggelenként süteményt küldeni ki Ószőlőfüredre. Csak hosszas parlamentirozás és üzenetváltások után határozta el végre egy magát közülők. Küldönce igy is gyakran megtette még ez idén is, hogy csak akkorra járta be körútját, mikorra a félnyolezas motur s vele a férjek rég elmentek. Ma már más a helyzet. Meg van a konkurrencia. S ha igy haladunk, pár évtized múlva még a hust is mag lehet vásárolni, sőt a kenyeret is meglehet süttetni Ószőlőfüreden ! Csak türelem ! Az időjárásra térve át, mindenek előtt Meteor ur előtt kéli kalapot emelnünk. Megmondotta még valamikor márciusban, hogy julius 16- ika után áll be a nagy meleg. Na hát beállott! A korán kelők már hajnali hét órakor megállapítják minden nap, hogy „Ma meleg lesz." A jó öreg nap, azaz hogy tiszteljük meg: a jó őrig Nap mintha csak ki akarná pótolni, amit májusban, juniusban, meg julius első felében elmulasztott. Különösen a délutáni órákban mintha nem is egyedül, de másod-vagy harmadmagával fütene. A csalóközi kisvasúti megállónál minden délután megállapítják a motorra várakozók, hogy „No ma megint enged a föld fagya egy-két sukkot!" * L. a szerk. üz. Szerk.