Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

5 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1909, augusztus 1. Pedig a csalóközi megálló még a leghűvösebb a többihez kepest. büszkék is rá az ottan körül lakozok. Nekik van a legszebb várótermük. Rtggel, delben, este egyaránt árnyékos. A másik kettő csak délfői kezdve kap árnyékot. Majd csak j*vul valamit a helyzet azoknál is, ha megnőnek a kisvasút mentén beoltott gőmbakáczok. Ha ugyan le nem tördeli azokat is valami vandál kéz, mint egygyel már megtette. Vagy mint a Gsalóköz kezdeténél egész sor fiatal juharfa val tette valaki. Hanem aztán annak a valakinek is keves volna egy tuczat közkórház, ha csak a századrésze is beteljesednek rajta azoknak a jókívánságoknak, amiket ismeretlenül kivangatnak neki az arra járókelők! Mert szoktak ám néha az ószőlőfürediek közül is néhányan arra j tini—kelni, egyszóval : járkelni. Sőt a muukoraban hire járt, hogy na! yszabásu uzsonnával egybekötött kirándulási rendeznek a Méheshez. Az pedig nagy távolság ám ! L'galabb az ószölőfüredieknek, akiknek legnagyobb része még az Erzsébet királyné liget utjain sem tesz meg kétszáz lépésnyi utat befelé. Én legalabb fog tdni mernék, hogy Oszőlőfüreden három ember s-± nyaral, aki az Erzsébet királyné ligetben az óriási levelű tölgyfacsoportot, valaha látta volna. Avagy tudná, hogy hol van az erdő két legegyenesebb tölgyfája. Pedig azok is, ezek is sétautak mellett vannak. Egyébiránt igazságuk van. Ószőlőfüredre pihenni mennek az asszonyok, nem sétálni. Az erdőbe kisétálni a városból is lehet. A férfiak meg kártyázni. Kaláberezni, tarokkozni, vagy, illetve és huszonegyezni. A mult szombaton este is . . . Azaz bocsánat ! Nem szóltam semmit. Ezt a fürdői levelet esetleg Vihnyén, vagy a Korányi villában is elolvashatná valaki. Meg baj lenne belőle ha elmondanám, hogy mi történt a mult szombaton este ugy a hajnali órák felé Szopkó Dezsőeknél. ószőlöfüredl. Utóirat. Nincs mit utóirnom. Álmos is vagyok. Jó éjszakát. ó—I. A SZESZ. A tudomárjy és tapasztalat egyaránt bebizonyította, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt. élvezete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasagi haladását. Bizonyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és büutettek okozója. A szeszes italoknak fogyasztása évről-évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerájása, pusztulása. Kétségbevonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognac, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól, testi és szellemi munkaképességétől; ki öli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember elenállo képességét fertőző betegségekkel szemben. (Alkoholista tüdővészben, kolerában, tüdőgyuladasban sokkal könnyebben és hamarabb pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember.) Az alkohol leszáliitja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az absünensek (szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyének) aránylag jóval hosszabb életűek és épen azért azokat olcsóbban is biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egesz családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. Bunge, Forel és a világhírű tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elmegyöngék, hülyék és siketnémák lesznek. Egy svájczi kimutatás szerint a hülye és elmegyenge gyermekek felének nemzési ideje farsangra, szüretre esik, vagyis olyan időre, amikor az emberek tudvalevőiig sokat isznak. A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő ; hány gyilkosságnak és egyéb súlyos bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer és százezer emberélet pusztul el évenkint az alkoholelvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó vagy hasznos hatasa nincsen; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az él.{tevékenységet, hanem éppen mindennek az ellenkezőjét teszis. A szeszes italok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz; tönkre teszi az egyént, nyomorékká, elt'ajuitá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapján megingatja. És mindezt a nyomoi t, szenvedést és pusztulást mily méregdrágán ke:l megvásárolni! Még a mértékletes munkás is keresetének löbo, mint negyedrészét költi szeszes italokra, amelyekből semmi haszna nincsen, csak kára : erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is e/.er miliő koronát adnak ki évenkint szeszes italokra, kulturára pedig ennek csak a század részét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális föllendítésére kiad évenkint 9 000,000 koronát, alkoholra pedig majdnem Öt millió koronát! Mennyivel javulua a munkás a ga dasági és társadalmi helyzete, ha ezt az óriási összeget nem a maga megmérgezésére és övéinek tönkretevését, hanem lakásra, elslmezésre, önművelésre fordítaná! És ezzel az egész emberijég letét fenyegető veszedelemmel szernb.n nincsen más védekezés, csak az, ha nem iszunk. Mértékletes ivás ninc»en. Mértékle'esség szépen hang-.ik, de keresztül vihetetlen. Hiszen, hí volna mértékletesség, akkor nem volna oly reltentő nagy az alkoholfogyasitás, nem kerüine annyi ember az elmebetegség legkülönbözőbb fajával a tébolydába, nem történne naprjl-napra anrvi szerencsétlenség és nem volna »z államnak 170 milliónyi szeszadó jövedelme. A szeszes italok élvezetéről való lemondás áldozatba nem kerül, az mindenképpen csak előnyös és hasznára vá'ik mindenkinek. Az abstinens, a szesze- italoktól teljesen tartózkodó egyén életfogása sokkal nemesebb, magasztosabb, élete sokkal nyugottabb, megelégedett, testi és szellemi erejének teljes birtokában to<kal munkaképesebb, amellett pedig nagy összegeket takarít meg és fordíthat okosabb czélokra, mint szeszes italra. Az alkohol okozta tengernyi baj, nyomor és szenvedés csökkenését és amennyib?n lehet, megszüntetését tűzte.ki czéljául az alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája, anidy tagjaitól inegkövetelii hogy teljesen tartózkodjanak a szeszes ita'ok élvezetétől é* minden erejükkel támogassák az abstinens küzdelmet. Tagjait kisebb családi körökbe gyűjti, igyekszik őket oktatni, felvilágosítani, nevelni és korcsma helyett, nemesebb, lelki és szellemi szórakozast nyújtani. Az egyesület iszákos mentésével is foglalkozik, czéljai közé tartozik alkoholmentes kávéházak, vendéglők, népotthonok, népkönyvtárak iszákosok gyógyintézetének létesítése és fentartása. Az egyesületnek tagja lehet minden 15 életévet betöltött egyén, aki hajlandó megfogadni, hogy szeszes italt nem élvez. A munka ünnepe. Levél a Szábolcsv írmegyében élő és működő szellemi munkásokhoz. Julius 25 en Gyüre községben ünnepre gyűltek össze sok mindenféle rendű, és rangú emberek Tóth József s/abolcsvármegyeí jegyzőegyesület elnökének 30 éves körjegyzői munkálkodását ünnepelték. Ezen ünnepélyen lélekben azt hiszem, igenigen sokan részt vettünk, mert midőn a tiszta, becsületes munkának és munkásnak ünnepet szentelünk, azt bizonyítjuk, hogy kezdjük érteni a kor intő szavát, az idők jeleit, amely igen komolyan arra int bennünket, hogy ha idejében ki nem evezünk társadalmi életünk elposványosodott s rníazmákkal telitett fertőjéből a tiszta nyílt tengerre s ha ezt a hazug életet még tovább is éljük, ha be nem visszük a becsületes, tiszta erkölcsös életet a közéletbe a köznép közzé ; igen rövidesen és menthetetlenül kioltjuk nemzeti életünk léteiét. Lesik is ezt a nemzeti meghalást igen sokan kint és bent. akik e sokat szenvedő magyar hazának ellenségei és hazug jóakarói. Mennyire igaz ina Széchenyi István ama mondása: „ Mindenütt rothadást észlelek. Búsulok hazám agóniáján. — Minden szimptóma haldoklásra mutat." Ez az ünnepély tehát nem csupán a Szabolcsmegyei községi é» körjegyzők és a személyes jó barátok ünnepélye volt, de ünnepélye kellett hogy legyen minden tisztességes szellemi és kézi munkás osztálynak, akik igazán szeretik a hazát, akik szivökbe rejtve imáikba foglalják a költő szavait, hogy: „Az ég egy kincset ad minden hazának s a nemzet híven őrzi birtokát. Hellásznak kincse egy elomló rom, Tied hazám egy szentelt fájdalom!" Elolvastam én is Tóth József jegyző egyleti elnök urnák f. év márc. hó 27 én elmondott einöki jelentését, a melyből teljesen megértettem és megismertem az egész országos jegyxői egylet kőzózeilemét, melyből világosán kitűnik, hogy a nagy községi és körjegyzői kar is elérkezettnek látj t az időt és vesze lelmesnek a késlekedését annak, hogy tarsadalmi életünk sulylyos betegsegét gyorsan kell orvosolni. Ezen elnöki jelentesből kiragadom én is az elnök urnák a 10 ik lapon a Daranyi miniszter által mondott idézetét, nHy igy szól: „Nem elég a népet politikailag és gazdaságilag vezetni, társadalmilag és erkölcsileg kell azt tudni vezetni." Mozgalmas nagy időket él a vén Európa. Az idők méhe robbanó anyaggal van tele. Napról napra halljuk es olvassuk, hogy itt is, ott is reng egyik másik állam " alkotmánya, uralkodók trónja és minden józanon gondolkodó elme tudja, hogy az erupció befog következni, tudja hogy a földrengést vulkánikus kitörés követi ok veílenül. Okvetlenül es rövidesen megfogja szülni az idő az uj korszakot alkotó magzatát, a mely kegyelmet nem ismerő módon fog büntetni és jutalmazni országokat és nemzeteket. Mily boldog lessz az az ország, az a nemzet, melynek nepe a tiszta értelem s az erkölcsi életnek azon a nivóján fog akkor állani, hogy vezető embereit megismeri és szive lelke szeretetével, teljes bizalommal fogja honorálni becsületes igaz munkálkodását! Mert hát mi a köznép ? Az a mi a haía. Bázisa a nemzeti létnek, mely nélkül nincs élet nincs haza. Olyan mint a föld, mely ha meginog, összeomlik raj a minden es megsemmisül. És ez a föld ma itt nálunk is erősen inog, reng. A statisztika csalhatatlam számokkal igazolja, hogy tiz milliárd koronára becsült magyar földünket 70 százalék adósság terheli, mely évről-évre növekedőben van és ez az adóssag teher csekély kivétellel a közép és paraszt birtokokra esik, vagyis arra az osztályra, melyre legjobban rá illik az államfenntartó osztály nevezése. Ha ezen az osztályon a legrövidebb időben alaposan segitve nem lesz, vagy kivándorol mind uj hazát keresve, vagy más valami nagy katasztrófa elibe viszi az országot. Az államnak azon kellene lenni, hogy polgárain ik az a része, mely államalkotó, állam fenntartó, minél nagyobb számban szaporodjék s hogy az egykét megszüntethesse, mint PoroszSziléziában van, hol az állam óriási kedvezményeket biztosit a gyermekes német családoknak, hogy igaz szeretettel neveljék gyermekeiket a nagy német birodalom harcát megvívni a szlávság ellen. Igen mert a szociálizmus, kivándorlás és az egyke megszüntetésére sem nagymondásokkal, sem szigorú tőrvényekkel hatni nem lehet, mert itt Csak az erkölcsi és anyagi javak nyújtása lehet orvosság és semmi más. A népnek legelső sorban őszinteség és igazszó kell, melynek nyomán a kulturális fejlődés, a gazdasági' jólét legyen tapasztalható és érezhető a nép rétegeiben. Gyürében egy szellemi munkásnak 30 éves becsületes munkában eltöltött idejét ünnepeltük ki ott helyben, ki pedig távol. Megméretett e napon a munkás munkaképessége és a munka becsértéke és az találtatott a fokmérőn, hogy a munkás nemcsak az eszevei, de a mi fő a szivével is teljes odaadással dolgozott a köznek, ideális és nagyratórő lelke messze kiható szép terveinek azonban több mint 9/io-ed részét, keresztül húzta társadalmi életünk beteg keze, beteg lelke. A munka becsértékének fokmérője pedig azt mutatta, hogy csak ugy fog teljes értékűvé válni, ha a fehér asztaloknál oly gyakran elhangzó nagymondások helyett az igaz cselekvés terére lépnek azok a szellemi munkás osztályok, akiknek az ur Isten a népvezetés nehéz, de szép és dicső munkáját bizta és ha félre tesznek minden önzést és nem fogjak többé azt mérlegelni, hogy ki a nagyobb, ki a hatalmasabb, hanem ha kikeresték a napi kenyerőket, mindennap újra éneklik, hogy „Az ég