Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 31. szám. vasárnap, augusztus 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratok" t nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Városaink. Városaink tömörülése, ugy látszik, mégis meghozza a maga jó eredményeit. Öntudatra ébrednek, közjogi függetlenséget követelnek, uj gazdasági erőforrások megnyitásán folytatnak eszmecserét és fogadnak el határozati javaslatokat. .De mint minden előrehaladásnak, úgy ennek is megvannak a maga ellenségei. A városok önállósági törekvéseit, sőt kongresszusi együttműködésüket is a retográd szellem sajátságos szemüvegen át kezdi bírálgatni. Álszenteskedő arccal félti e mozgalomtól a magyar közigazgatási és közgazdasági, de kivált a mezőgazdasági érdekeket. E mult századbeli korhadt gondolkodás, amelynek hangját félszázadon át szégyelte a napi sajtó hasábjain továbbítani, ma már belefurakodott a legelterjedtebb, persze reakcionárius izü lapokba. Mézesen-mázosan beszél ugyan, de elárulja minden szavával, hogy a városok önállósitási vágya nem tetszik neki, jobban kellene összeforrniok a megyével, mint eddig voltak, sőt még, a már törvényhatósági joggal felruházott városokat is ismét a megyei közigazgatással kellene szervezeti kapcsolatban kötözni. Mert szerinte csakis e módon remélhető a magyar falusi gazdálkodás fellendülése és egész közigazgatásunk megjavítása. Szinte

(mosolyogni való kedvet éreznénk e XVIII. századbeli, táblabírói eszmefuttatások felett, ha az effajta hangoknak a tovaterjesztéséről nem féltenőnk városaink most megindult tevékenységet. A mai idők nem a haladás napjai. Most a társadalmi és közéleti téren a sötétség késziti elő orgiáit és a hanyatlás, a maradiság kap mindig előre Ha a városok nem lesznek éberek küzdelmük egész vonalán és ha idejekorán vissza nem kergetik odujukba e letűnt százakok gyászmadarait, még nagy galibát csinálhatnak ezek. A százados penésszel bevont gondolkodásaikkal és elveikkel bővebben foglalkozni haszontalan fáradtság lenne. Elég pár szóval végezni velük. Mezőgazdasági tekintetben előttünk áll és szinte kiált az igazság, hogy minél közelebb fekszik egy falu valamely városhoz, anyagilag annál szerencsésebb helyzetben van és minél nagyobb, fejlettebb a város, annál kedvezőbb az illető közeli község helyzete is. Azt pedig senki sem vonhatja kétségbe, hogy városaink között legnagyobbak, leglörekvőbb és fejlődésre legképesebbek az önállósággal birók. E világos adatok tanúságtétele az, hogy mezőgazdasági érdekből is, bár minden valamirevaló városunk önálló lenne. Ami pedig a kérdés közigazgatási részét illeti, csak javára válnék az országos administráció ez ágának, ha kisebb körzetekre oszlanék és a mainál kisebb területekre szorítkoznék a megyei közigazgatás központi vezetése. Ily igazságaik mellett is legyenek ébren városaink és vigyázzanak! De legyenek vigyázók még másban is! Az anyagi erőforrások közé ne sorozzanak mindent. Csak olyat, amely a város egyetemlegességének is használ és az egyes iparüző polgárok megélhetésének sem árt. A városok egyetemlegességéből folyó és vele összekapcsolható üzleti üzemek, pl. ide sorolhatók. Hasonlóképpen városi bérházak építése ott, ahol sem a pénzintézetek, sem a vagyonosabb polgárság a kornak megfelelő lakások építéséről tudni sem akar, szintén érhető és jogos. A városi takarékpénztárak eszméjével is meg lehet barátkozni. A biztositási ügyleteket csak ugy lehetne sikeresen a városok kezébe juttatni, ha az illető városok lakosaira az ott biztosítás kötelezővé tétetnék. És ha esetleg lenne is valamikor ily törvényünk, nem vesztik-e el a kisebb körzetek, az innen nyert jövedelmeiket? Vagyis: a városi üzletvállalatokkal és monopoliumokkal csínján kell bánnunk, mert ha az egyetemlegesség érdeke elvén tul lépnénk, könnyen megölik a városok egyedüli éltető erejét: polgárságának munkakedvét, üzleti tevékenységét. Nem kívánatos, hogy a város egye meg a polgárait. Tehát, midőn városaink jövedelmeik gyarapítása végett új források után néznek, vigyázzanak, nehogy túllőjjenek a célon. Az egyetemlegesség elvét szem előtt tartva, megtalálják a helyes utat és ezen haladva, előbb-utóbb maga a vagyonosabb polgárság is rájön arra, hogy nemcsak az állami, hanem a városi háztartás egysulyba hozatalánál is az igazi progresziv adózás a legigazságosabb, leghasznosabb és legmegnyugtatóbb. Yamato lelke. Irta: Pröhle Vilmos. Tizenőt esztendővel ezelőtt, mikor a „kis sárga ördögök'', kiket a csudálatosan gőgös kínaiak is csak .törpék"-nek neveznek, első diadalaikat aratták a Sárga tengeren meg az ázsiai szárazföldön : Nyugaton általános volt az a vélemény, hogy a japániak győzelme európai katonai nevelésnek ós hadi-szervezetnek, Kina veresége ázsiai elmaradottságnak tulajdonítandó. Az érdeklődés pedig, melyet a háború keltett, a sh monoszkii békével úgyszólván megszűnt. A német császárnak azonban voltak valamelyes sejtelmei : valami lidércnyomásfélét érzett és megfestette híres képét, melynek egyik oldalán ormótlan tűzokádó szörnyeteg kepviselte a buddhista keletet, balfelén pedig az európai kullurnépek egyesülését példázták haicias állással tüntető jelmezes alakok. A kép alá irt jelszó is eleg világos volt: „Európa népei, védelmezzétek meg közős javaitokat!" Sárga veszedelmet sejtett a koronás művész: ázsiai fegyvercsörgésről, buddhista tömjénfüstről hallucinált potzdami palotájában. Festményét azonban akkor még talán csak maga vptte komolyan. A boxer-lázadás alkalmával a császár kényelmetlen érzese kezdett járványossá lenni. Japán visszautasította ugyan Kínának azt az ajánlatát, hogy kössenek szövetséget s szorítsák ki az európaiakat Ázsiából, de ezzél szemben oly félelmes hadierővel lépett fel a szövetséges európaiak oldalán, hogy ezek kénytelenek voltak elfogadni Jamagata marsall főparancsnokságát. Waldersee tábornoknak kellett nagy hűhóval Kínába utaznia, hogy rangbéli feliőbbségével félretolhassa a japáni hadvezért. A béketárgyalásokon Japán szembekerült Oroszországgal és fenyegető fellépésével megóvta Kina területi épségét. Oroszország kénytelen volt magát Mandzsúria kiürítésére kötelezni. E kötelezettségét azonban nem tartotta meg és 1904-ben kitört a japán-orosz háború, melynek megdöbbentő eredményei a „sárga veszedelem"ről szóló cikkek és tanulmányok dandárait idézték fel az európai sajtóban. Oroszországban tehetetlen düh és kétségbsesés, a hivatalos Franciaországban kellemetlen meglepetés és bosszúság vett erőt a lelkeken. A japáni tábornokok haditettei Napoleon oroszországi kudarcát még fájóbb emlékűvé tették a gallus szívekben. Togo diadalai Nelsonéit ragyogták túl ! Állalában azt lehat mondani, hogy európai katonai körökben a japániak fényes sikerei sokkal több irigységet, mint elismerést vívtak ki. A bécsi „Ri'ichswehr", például, hosszú cikksorozatban próbálta leszólni a mikádó népét és vitézéit. Az oroszok vereségének nem is adták ?7Ívesen más magyarázatát, mint azt, hogy Japán jól felkészült, az európaiaktól mindent eltanult, népe azonban a civilizácii külső máza dacára vad és fanatikus, mig az oroszok vakon, készületlenül és minden lelkesedés nélkül csöppentek belp a rettenetes mérkőzésbe. Mai számunk 12 nlda.1. Ha Japán káprázatos sikereinek csak ez volna az oka, nem volna érdemes e kérdésen tovább elmélkedni; mert hiszen a szerencsének egy pajkos játéka máról holnapra tönkre tehetné akkor nemcsak Japán dicsőségét, hanem magát Japánt is. A dolog azonban egészen másképen áll. Oroszországot nem a Murata-féle ismétlő fegyver meg Shimose professor ur puskapora verte le, hanem a japáni néplélek, a japán nemzeti géniusz, melyet megérteni európai fejre nézve nem kis feladat, különösen manapság, amikor a nyugati népek gondolkozását oly törekvések és eszmeáramlatok foglalják le ós irányítják, amelyeknek abszolúte nem természetes világításánál egy Bayard. lovag, egy Zrínyi Miklós fanatikus barbár és Petőfi is csak azért érdemel egy kis kegyeletet, mert modern világboldogitók is találnak verseiben idézni valót. A japáni néplélek látszólag elvont fogalom ugyan, de reális, létező valami ép' úgy, mint a japáni állam fogalma. Azok, akik a japáni népet és annak fejlődését tanulmányozták, nem ugy találták fel, hanem egyenesen felfedezték Yamato lelkét, mart az megvolt és fejlődött, izmosodott évezredeken át. Már azokban az ősrégi időkben, melyekről a mizunobéli Urashima fiának legendája szól, megvolt ez a néplélek és ott lebegett a japáni partok felett. Hogy az ősök valahonnan az nzsiai szárazföldről költöztek az „ezer síigelre", azt már régpn elfelejtették.