Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

26 28-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. julius 11. Pedig mindaz amit itt elmondottunk és kifogásoltunk, olyan dolog, amin igen könnyű segiteni. Csak egy kevés jóizlés és akarat kell hozzá. Még pénzbe sem kerül. A kiültetés épen annyiba kerül, ha egyfajta fákat ültetnek, mintha tarkázzák azokat. A gondozás költségei megtérülnek azzal, hogy nem kell újra ültetni a kiveszők helyett. A gömbakácok eddigi kegyetlen visszacsonkitási költségei meg épséggel megtakaríthatók. A városnak van kertésze, van most már külön gazdasági intézője. Reájuk vár az a feladat, hogy a város faültetéseibe rendet hozzanak be. Ha aztán a város jó példával jár elől, a ház és telektulajdonosok maguktól is utána igazodnak, Határosati javaslat A felső-szabolcsi református egyházmegye a kettéválás végleges végrehajtásának tárgyában 1909. évi julius hó 27-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen Nagymáté Albert balkányi ref. lelkész e. m tanácsbiró a következő határozati javaslatot fogja beterjeszteni: „Tekintettel a tiszántúli egyházkerület 1909. junius 2. s folytatólagosan Debrecenben tartott közgyűlésének 264. jkvi számára, mely a felső-szabolcsi egyházmegye kettéválása tárgyában egyházmegyénk részéről felterjesztett határozatokat megerősiti s kimondja, hogy az uj egyházmegyék tanácsbiráinak száma 5 egyházi, 5 világi taggal megállapíttatik és a végrehajtás céljából felhívja a felső-szabolcsi egyházmegyét, hogy rendkívüli közgyűlésén intézkedjék az újonnan alakítandó egyházmegye espereseinek, gondnokainak, tanácsbiráinak, jegyzőinek megválasztása s alakuló közgyűlésének egyb^hivása iránt; továbbá a tanári és tanítói képviselők számát is állapítsa meg; az ezen képviselők megválasztása iránti intézkedés az uj egyházmegyéknek tartatván fel. Az alakuló közgyűlésig pedig a felső szabolcsi egyházmegye hatósága épségben fennmarad. Tekintettel továbbá javaslattevőjének a folyó év február 16-án Nyíregyházán tartott rendkívüli gyűlés jegyzőkönyvének mellékleteképen megjelent munkálatának azon részére, mely igy hangzik : A mostani egyházmegyei tisztikar tagjai, ott a hova esnek. mint vezető elemek továbbra is megmaradnak eddigi állásukban. Tisztelettel javaslatba hozom, mondja ki a Nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés : 1. Hogy a nyíregyházi központtal alakúló egyházmegyét véglegesen ^Nyírségi*, a másik kisvárdai központtal alakuló egyházmegyét 9Felsössabolcsi" névvel véglegesen megállapítja, amazt a régi történeti hagyományokra, emezt a mai életben is előforduló elnevezésre tekintettel. 2. Hogy a Nyírségi egyházmegyében, — felkérvén a jelenlegi esperes és gondnok urakat hivataluk további folytatására — egy egyházi tanácsbiró, egy főjegyző s egy világi aljegyzői állások betöltése végett felhívja a körébe eső egyházakat szavazataiknak folyó évi aug. hó 20-ik napjáig leendő beadására. Hasonlóképen elrendeli továbbá a Felsössábolcsi egyházmegyében is egy esperesi, egy gondnoki egy világi aljegyzői állások betöltésére a szavazatokat szinten az aug. 20-iki határidővel az illetékes egyházak köréből. A szavazatok mindkét uj egyházmegye részéről a mostani egyházmegyei elnökséghez küldendők, még pedig az esperesi hivatalra szóló szavazatot a gondnokhoz, a gondnoki hivatalra szólót s a többieket is az espereshez kell küldeni. A szavazatok felbontására esperes és gondnok urak elnöklete alatt négy tagból álló küldöttséget megválaszt a felbontás határidejéül szept. hó 1. napját tűzi ki, amikor is az eredmény megállapíttatik s mindkét uj egyházmegyére jelentés tétetik. 3. A két uj egyházmegye a Nyírségi Nyíregyházán, a Felsössábolcsi Kisvardán szept. hó 15 körűi egyházmegyei alakuló közgyűlést tart, de nem egy, hanem lehetőleg egymáshoz közel eső napokon, hogy a régi elnökség mindkettőn jelen lehessen, az újonnan választott tisztvuelőket hivatalukba beiktatja. 4. A Nyírségi egyházmegye ezen gyűlésen választ egy tanítói pénztárnokot, egy számvevő bizottsági tagot, a lelkészi karból s két világi tagot és egy jegyzőt. E^y tanitó képvis«lő választása iránt az egyházak szavazatát elrendeli. A tanügyi bizottság ujraalakulására intézkedést tesz, úgyszintén az egyházkerületi világi képviselő választásáról is gondoskodik s végül egy-egy gyám és nyugdijintézeti tag választását is foganatosítja. 5. A Felsössábolcsi egyházmegye ezen alakuló gyűlésén választ egy lelkészi egyházkerületi képviselőt, egy egyházmegyei ügyészt, pénztárnokot, ellenőrt, tanitói ellenő-t, számvevőbizoitságát újra alakitjí, taníigvi bizottsági elnökéhez csak tagokra van szükség. Kell azonban intézkedni a vasárnap-ügyi, kőzalapi, gyám és nyugdíj, tőke-segély, missiói bizottság választásáról. 6. A két egyházmegye közt fennforgó közös ügyek, pénztárak, levéltár, internátus stb. intézésére jelen közgyűlésünk választ 8 tagból álló bizottságot, mely bizottság a lehető közös ügyek intézésére továbbra is fennmarad. 7. A Nyírségi és Felsőszabdcsi egyházmegyék a régi Felsőszabolcsi egyházmegye f. évi február 16 iki gyűlésének jegyzőkönyvében 7. sz. alatt foglalt 10. pont értelmében ezen alakuló közgyűlés után működését azonnal megkezdi. Igy gondolom és remélem én az általam majdnem egy évvel ezelőtt felvetett nagy fontosságú eszmének, a régi Felsőszabolcsi egyházmegye kettéválásának kérdését minden nagyobb zökkenés nélkül a gyakorlatban keresztülvinni. Isten segítsen is meg erre mindnyájunkat!" Nyílt levél tekintetes Mezőssy Gusztáv úrhoz, a gégényl ref. egyház főgondnokához, II. Gégény. Genf, 1909. julius 6. Kedves Gusstim! ígéretemhez képest folytatom a levelet. A jelen voltakra örökké emlékezetes urvacsorázásról való emlékezéssel hagytam el előbbi soraimat. Nagyon tévedne, aki azt gondolná, hogy ennyiből állott a mai istentisztelet, habár ez is, kétségtelenül igen nagyszabású volt. 10 órakor 17 különböző helyen volt protestáns istentisztelet, és padig: francia nyelven 9, német nyelven 4, angol nyelven 2, olasz nyelven 2 helyen. Miután a német nyelvhez valamivel többet értek mint a franciához, az evangelikus templomba mentem el, hol dr. Dryander berlini pap, Vilmos császár fő udvari lelkésze volt az ünnepi szónok. Beszéde a szentírásnak ems szavain alapult: „A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz lesz." Igaz, hogy nem nagy a templom, de meg is volt telve a szorongásig. El voltak foglalva nemcsak a karzatra vezető lépcsők, de a padsorok közei is. S beszélik, hogy tömve voltak a többi templomok is. Micsoda vallásos buzgóság, minő szent áhítat tükröződött le az arcokról. Reánk, magyarokra, nemcsak megható, de nagyon meglepő is voll. hogy itt a gyülekezet minden tae.ja énekel. embere. Finom lelkű, uri fiu, kinek egyetlen szenvedélye a megfigyelés volt. Az időben, midőn összekerültem vele, éppen negyedik éve figyelte Szekeres Márta lelki életének fejlődését. Örökösen számokkal dolgozó hivatala mintegy kívánatossá tette reá nézve azt, hogy szürke aktái közül más világba ragadva át magát embertársai megfigyelésének engedje át szabad idejét. Fiatal volt, forró vér csörgedezett ereiben, természetes tehát, hogy megfigyelése tárgyát képező embertársai rendesen a leányok köréből kerültek ki. Tanulmányozási utjai igy állandóan a szerelem határai közelében jártak, de tulfinomult idegélete hevesen tiltakozott minden ily föltevés ellen. S tiltakozása egészen jogos volt. Annyira botor szerencséje volt a fehérnép körül, hogy diadalaihoz még arra sem volt szüksége, hogy szerelmes legyen. Évek aprólékoskodó, cizelláló munkája egész fegyvertárat eredményezett egyénisége számára, melyekkel könnyedén jutott közel a leányok szivéhez. E mesterkedése révén persze nem hiányzott belőle az önmaguk erejével tisztában levő emberek büszkesége sem s ez annyira érzékennyé tette lelkét, hogy egyetlen bántó tekintet, egyetlen mozdulat véletlene is örökre el tudta szakítani legragyogóbb eszményképétől is. Szekeres Márta lelki berendezésének tanulmányozásánál azonban minden művészete kárba veszett már odajövetelem előtt. Ezt nem is titkolta, de lobogó fantáziája azért odafűzte a leány egyéniségének rejtélyeihez. Szerelmes — mint rendesen — most sem volt, de valami kifürkészhetlen erő vitte, vonzotta, ragadta a leány lelki élete felé. Minden eredmény nélkül. Itt-ott egy-egy pillanatra talált valami rejtekutat a leány megismeréséhez, de e pillanatai is oly jelentektelenek voltak, hogy önmaga előtt is restelte bevallani. Kitartasa azonban nem csüggedt s tanulmányozási kísérletei egy pillanatra sem szüneteltek. A rejtélyes harc folyt. Szekeres Márta végezte napi teendőjét s Réveteg Ödön hivatali munkája ellen sem lehetett semmi kifogás. A napi teendőkön kivül külön életet éltek mind a ketten. Az esztendők óta duló kis háború külsőleg miben sem nyilvánult meg. A fogalmazó ur még apró szerelmi idiljeivel sem hagyott fel s a leány, egy makulányi nem sok, de annyit sem változtatott életén Ha összekerültek, mindketten kölcsönösen megállapíthatták, hogy ismerettségüknek semminemű köze sincs a szerelemhez Szekeres Márta a maga józan lelkével, vékony, sugár termetével, hajszálfinomságu lelkiismeretével nem az a leány vo't, aki Réveteg Ödön ingadozó, állandóan lázat, izgalmat, nagy odaadásokat kergető egyéniségét letud'a volna kötni. És viszont a legény maga nagyon jól tudta, hogy minden ereje sem alkalmas arra, hogy az ő megtépdesett, könnyelmű harcokban elpazarolt érzései a Szekeres Márta kriptacsendességü szivében visszhangot tudjanak kelteni. Ily messzeségben egymástól töltölték az időt együtt. A leány tűrte a legkevésbbé sem tolakodó ember apró udvariaskodásait, látogatásait s a fia szívesen időzött nagy problémája közelében várva a nagy napot, mely a rejtély kulcsát kezébe adja. Ez a nap azonban nem akart elkövetkezni. Homályos estéken vagy fénylő lámpák alatt, tavaszfakadásával vagy téli hóesések idején egyforma szürkeséggel folytak a napok, mig egyszer egy pillanatban annyi időre tán, mint amennyi alatt egy rózsiszirom lehullik a földre, egybeforrott a leány és a fiu tekintete. E pillanattal megváltozott a helyzet. A tanulmányozási kiserletbe beleszólott a szerelem édesen bus hangja. Mint történt, hogy történt, miért történt, egyikük sem tudta, de e pillanattal elvesztették lábuk alól a talajt. És itt kezdődött az érthetetlenségek sorozata. A diadal meg volt sRéveleg Öiön ujjongva hallgathatta s/.obája csendjében estenkint szivének tomboló dobogását. A leánynyal mi történt, azt nem tudom, de hogy viselkedése sok humoros percet szerzett számunkra, arra nagyon jól emlékezem. A diadalról-diadalra szálló barátunkból egészen mulatságos figurát teremtett. Ügyetlenné, bárgyúvá tette, ki a legegyszerűbb helyzetekben sem találta meg önmagát. A bálokon, zsurokon vagy a jégen ugy bánt vele, ahogy legutolsó udvarlójával sem szokott bánni a nő. Udvarias tényeit ridegen visszautasította, szíves szavait meg nem hallotta s ha valami olyasmi adta elo magát, mely kedveskedés számba mehetett volna fogalmazó barátunkra, annak nagy garral éppen az ellenkezőjét cselekedte. Büszke egyénisége jéghideg pajzsát tartotta állandóan minden közeledése elé s egy parányi bizalmat, egyetlen jótékony mosolyt sem hintett soha feléje. És Réveteg Ödön a büszke, szilaj egyéniségű, erős akaratú ember ott maradt mellette. Egyéniségének egyetlen józan megnyilatkozása alkalmas lett volna arra, hogy szétszakítsa a lelkében feltámadt érzést. Kínálkozó más helyzetek egész tarkasága övezte, találhatott volna kárpótlást, erejének megfelelő téri, csókos ajkat, ölelő karokat bőven s ő ott kustorgott a körül a ház körül, honnan minden héten legalább kétszer dobták ki. Ti azt mondjátok, szerelmes volt s hitte, hogy a leány is szereti. Ez nem magyarázat. A szerelem, férfi ember — és Réveteg Ödön tetőtől-talpig az volt — lelkében csau.