Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

Nyíregyháza, 1909. XXL évfolyam, 11 szám. vasárnap, november BÚCSÚZTATÓ. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElSfizetési feltételek: Egész évre 8 tor., Fél évre * kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR 6. SZAH. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Három és fél esztendővel ezelőtt, itt a „Nyírvidék "-ben így üdvözöltük Vay Gábor grófot. Szabolcsvármegye akkor kinevezett főispánját: íme: Szabolcsvármegye alkotmányvédelmi harcának vezérei közül kiválasztva, a vármegye kormányzásának élén üdvözölhetjük gróf Vay Gábort! Szinte káprázatos ez a változás, időknek ez a fordulása, hogy alig egy hold ujulással Nagy László kir. biztos helyett gróf Vay Gábor vonul be a vármegye székházába — riadó lelkesedéssel és szeretettel üdvözölve : a szuronyokra támaszkodó önkény helyett, a magyar alkotmány ösi intézményének képviselője, mint főispán, a mindenre: hazája, ennek ősi atkotmánya, a magyar király ellen kész szolga helyett az igazi férfi, aki hazájáért, az ősi alkotmányért, királyért mindenre kész! Egy hónapja már, hogy örömtüzek égnek Magyarországon! Egy hónapja már, hogy a harmincesztendős trágya dombból páhogó büdös köd hirtelen eloszlott a kisütött napsugártól. Ennek az egy hónapnak minden napját, minden óráját, minden percét a lidérc-nyomásos álomból ébredő ember megkönnyebbülésével élveztük és üdvözöltük! Szinte beleszoktunk már az örömbe, hogy elmúlott agyunkról az a förtelmes álom: zsandárokkal, katonákkal megrakott utcákkal, megszállott vármegyeházával, megtántorodott magyarokkal országszerte s elcsavart törvény paragrafusok képleteivel ! És mégis, uj, nagy öröm az Szabolcsvármegye népének, hogy Ö íelsége a magyar király gróf Vay Gábort nevezte ki vármegyénk főispánjává! Mert az ő kinevezésében Szabolcsvármegye közönsége bizonyítékát és biztositékát látja az idők nagy fordulása valóságának. Bizonyítékát látja annak, hogy a magyar nemzet alkotmányosan megnyilvánuló akarata érvényesülhet. Biztositékát látja annak, bogy a független Magyarország nem álom többé, és hogy nekünk magyaroknak nem álmodni kell tovább is a szabad Magyarországról, hanem lehet, szabad, kell dolgozni, tenni, hogy az legyünk! Külön nagy örömünk nekünk, hogy gróf Vay Gábor főispán lett. Az örömtüzek közé, amik egy hónapja égnek a hazában, mi magas lángú máglyát rakunk, mert érezzük, tudjuk, hogy a nemzeti küzdelem eredményei között a gróf Vay Gábor főispáni kinevezése egyike a legnagyobbaknak, mert ez a tény az idők változásának nagy bizonyítéka és biztositéka is. Ugyanazt a zászlót hajtjuk meg most Vay Gábor gróf előtt, hogy három és fél év multán a vármegye főispáni székéből távozik. Mint ahogyan hű maradt ő is ebhez a zászlóhoz, amelylyel őt akkor Szabolcsvármegye üdvözölte. * * * A hajnalhasadásból, az „új, hatalmas magyar világnak a rózsaszínéből" ime hová jutottunk: Búcsuznunk kell Vay Gábor gróftól, a főispántól, akit — három és fél esztendővel ezelőtt — éppen azért, hogy csöppentett magyar vérű, magyar gondolkodású és magyar érzésű létére — főispán lehetett, magyar érzésünk mámorával üdvözöltünk. A történelmi függetlenségi törekvéseknek micsoda dekadenciáját jelenti Vay Gábor grófnak a főispáni székből való távozása. Mi, itt Szabolcsvármegyében érezzük ezt és megértjük. Az elpattant húr mély és perceken át rezgő zengése lehet c.ak olyan siralmas, mint ez a valóság, mely Vay Gábor grófot a főispáni székből való távozásra kényszeritette. Rettenetes valóság ez! Vay Gábor gróftól, mint főispántól, az ő távozásában megnyilatkozott „időváltozás" rettenetessége teszi keservessé a megválást. Egyéb neui! Mert hiszen bizonyosra vesszük, hogy a mi vármegyei igazi közéletünkben az ő egyénisége, a főispáni hivatallal együttjáró kötöttségtől való fölszabadulás után sokkal értékesebb munkára és eredményekre van hivatva és képesítve. Nem is búcsúzás ez! Akik megmaradtunk a régi uton, bizonyosan találkozni fogunk ott Vay Gáborral. Elől az uton, amelyen mi őt követni fogjuk! A k!s apáca. S felveti fejét (A .Piroska dalok*-ból). A lányka daccal: Fehér főkötőt „Az életben már Tesz a hajára, Mi sem vígasztal: Öltözik hosszú Gyászfátyolt öltök, Fekete gyászba, Örökre megyek . . . Kicsi olvasót Apáca leszek!" Vesz a kezébe S a Szent Szűz előtt Szegény mamája Nagy fogadással Kezét tördeli, Leborul térdre : Kétségbeesve „Jóságos Anyám Oktatja, kéri . . . „Jóságos Anyám Hiába minden ! Ég Királynője ! Egy a felelet: Kilenc nap óta „Apáca leszek!" Várok levelet * S nem kapok . . . tőle í Rút ez a világ ! Postás kopogtat Hazug az élet! S halkan benyújt egy Komor zárdába Rózsalevelet: Megyek örökre S a kis apáca S csak Neked élek ! Tapsolva nevet. Szent ígérettel Mosolygó szemmel Fogadást teszek, Kérdi mamája : Halvány arcomra „Kicsike lányom, Gyászfátyolt veszek, Talán a zárda . . . ? Apáca leszek !" Elvisznek mégis S ki tudja, hova?!" . . . Szalad a mama S ő mosolyogva Hozzá ijedten : Boldogan pirul: „Mi bajod, mi lelt „Anyuska soha !" Aranyos lelkem ?" Komáromi Mai számunk 10 oldal. A Bessenyei-Kör estéje. — November 18-án. — Az országos hirü esték elseje zajlott le a fennt irt napon és ezt főleg a változatosság jellemezte. Változatosság az előadók személyében, változatosság a hangszerekben, és változatosság a zenei műfajokban és zeneszerzőkben. Hallottuk Mozartot, a kecsesség, a finomság és átlátszóság költőjét a Pásztor király-ból való nagy áriájával. Mozart eme műve abból az időből való, a mikor élete a legboldogabb volt; a mikor telve volt dicsőséggel, jóléttel, és hozzá a szép és meleg, a verőfényes Olaszországon járt. A mű Miksa főherceg részére lett írva. Hallottuk Lisztet a modern epikust, Massenet-1 és Gounod-i, a francia opera irány képviselőit, — Wolf-ot a legújabb dal-stylus egyik előkelőségét, és végül, ami szivünkhöz legközelebb férkőzik: Széhksot és Szendyt, főleg ez utóbbit, a magyar stylus érvényesítőjét. És alkalmunk volt élvezni a hárfát, az éneket, a hegedűt, a zongorát, külön-külön, sajátos hatásaival, majd ezek combinativ együttesével. Egyáltalán a műsor jól lett megválogatva, ugy, hogy nem volt oly száma, mely nehéz stylusával a megértést akadályozta volna és az átérzést tette volna lehetetlenné. Az egyes előadókat, illetőleg konstatálnunk kell, hogy Iloly Alfréd művésziesen, érzéssel hárfázik, szerzeményeiben vannak gondolatok, ha