Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

2 42 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. október 17. „Magyar grafikusok egyesülete" fogja fe.karolni s érvényt fognak szerezni annak az elvnek, hogy értékes reprodukciónak csak az nevezhető', amely a művész sajátkezű „eredeti" kézaláirásával (ceruza vagy tollal) van ellátva s ilyen akár egysziuü. akár szines reprodukcióból legfölebb nyolctíz kerülhet forgalomba, azután a reprodukció alapját képező műlapot, réztáblát vagy követ egyszerűen megsemmisítik. Az ilyen reprodukciónak van értéke s ezt bármely eredeti festmény vagy rajz társaságában el lehet helyezni. (Cs.) A vármegye őszi közgyűlése. Elég nagy érdeklődés mellett folyt le a törvényhatóság e hó 12-dikére összehívott közgyűlése, úgy értvén természetesen az .elég nagy érdeklődés"-t, hogy a közgyűlés első napján úgy 11 óráig elég szép számban voltak együtt t törvényhatósági bizottság tagjai. A közgyűlést pár perezel 10 óra után nyitotta meg Vay Gábor gróf főiipán, üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat s bejelentvén Korányi Imre, Zucker Henrik, Bleúer Béla, Barzó Mihály és Serftek Konrád bizottsági tagok halálát, akik elhunyta felett érzett részvétének jegyzőkönyvében adott a közgyűlés kifejezést. A vármegye alispánja által beterjesztett időszaki jelentés kapcsán a közgyűlés a következő határozatokat hozta: Az évenkint megjelenő Törvénygyűjtemény hivatalos kiadványainak az összes közigazgataii hatóságok és községek részére díjtalanul leendő megküldése iránt felír a belügyminiszterhez. — A földmivelésügyi kormány azon jóindulatu támogatását, melyben legelő hiányában szenvedő gazdaközönségűnket közlttgelők beszerzésére irányuló törekvésében részesítette s ezáltal állattenyécztésúnket igen nagy mérvben fellendíteni igyekezett: a földmivelésügyi miniszternek a törvényhatóság hálás köszönetét feliratban tolmácsolja. A vármegye közönsége az alispáni jelentésnek a vármegyei alapok maradványait feltüntető fejezetből jóleső örömmel vett tudomást, a főispánnak nagylelkű bőkezűségéről, hogy a szegényalapot ismételve 1000 koronás adományával gyarapítani igyekezett, ezért a tőrvényhatóság Vay Gábor gróf főispánnak hálás köszönetét fejezte ki. Az alispáni időszaki jelentés tárgyalása után a vármegye 1910. évi közigazgatási árva- és gyámhatósági költségelőirányzatát állapították meg, melyet jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztenek. Hajduvármegye törvényhatósági bizottsága a szekularizáció keresztülvitele tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett s támogatás végett megküldött feliratát, tárgyalta ezután a közeyű'és. a viziorvos nekünk s sietve indult fogadásunkra a „big one"-nal együtt, miután a Wiking a lelkére kötötte, hogy csak mennél erösebb adag — bort nekik, a t. bizottságnak — mire ő szakértően bólintgatva távozott, mi pedig izgatottan vártunk .... Mikor elment, a Wiking mephistói arcot öltve, elbeszélte nekünk, hogy azt a tanácsot adta nekik — a szegény kis gyerek csakugyan meghalt még a délután folya • mán — hogy azonnal varrassák be zsákba a kis holttestet — és mondják, hogy a halál oka tüdőgyuladás volt — a nápolyiak nem olyan túlontúl lelkiismeretesek . . . Hajh, de mennjire nem! — de ne vágjunk az események elébe. Ezért gömbölyödött ki a jó „big one" arca — nyugodt lélekkel elkövethették ezt a kis csalást; egy olyan nagy városban, mint Napoli — ugy is állandóan előfordul egy-egy diphteria, vagy vörheny-eset — nem valami közveszélyes epidemia behurcolásáról volt szó, mint kolera, pestis .... Most csak az a kérdés: sikerűl-é a furfang? — Jó útitársainknak fogalma sem volt róla, milyen veszély lebeg fejünk fölött . . . az idő telt, . . . teljes két órája mult, hogy a bizottság megérkezett . . . nagyon aggódtunk már ... de most ragyogó arccal rohant felénk a viziorvos, — — minden rendben volt: a jó bizottság nagyokat ivott — és mi kiszállhattunk ! ő is szabadságot kapott ma estére s velünk jön ... És most aztán egészen komolyan megkezdődött a kirakodás . . . Lementünk a lépcsőn Az állandó választmány a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: .Szabolcsvármegye törvényhatósága azon nézetben van, hogy nemzetünk jelenlegi helyzete, midőn évek óta tartó válságok után a legbizonytalanabb jövő és esetleg sulvos megpróbáltatások előtt áliunk, midőn nemzeti életünk terén a felvetődött súlyos kérdések egész sorozata a haza sorsát szívén viselő polgárok Isikét aggodalommal tölti el, egyáltalaban nem alkalmas arra, hogy a Hajduvármegye által felvetett kérdéssel ujabb veszedelmek felidézése nélkül foglalkozzunk: ennélfogva annak kijelentése mellett, hogy ezen kérdést alkalmas időben a törvényesség, igazság és méltányosság követelményének megfelelően és magyar nemzeti szempontok hazafias érvényesítésével megoldandónak tartja, az átirat felett napirendre tér.' Az állandó választmány határozati javaslatának felolvasása után Kállay András emelt szót. Beszédét az állandó választmány tárgyalásának ismertetésével vezeti be; hangsúlyozza, hogy ott az alispán javaslata érveinek súlya és hatása alatt a secularisatió kérdésének érdemi része érintve sem lett, s hogy hosszabb tárgyilagos vita után a felolvasott határozati javaslat egyhangúlag hozatott meg. Hangsúlyozza tovább, hogy a javaslat semmiképen sem akar lenni célzatos eltolása a kérdés megoldásának bizonytalan időkre, mert hiszen mindenki érzi, hogy azt örökösen napirenden tartani nem lehet, »őt — hogy ugy a papi, egyházi, felekezeti vagyon kezelését rendezni, valamint különösen az alapok kamatai hováfordítását a nyilvánosság ellenőrzése alá helyezni feltétlenül szükséges. De a határozati jávaslat politikai megindokolására nem lehet ráfogni, hogy az egy légből kapott üres frázis lenne, mert hiszen a mainál sivárabb politikai helyzet alig fordult elő parlamentünk történetében. .Valóban tek. törv. hat. bizottsági közgyűlés, — folytatja szólló — ha látjuk hogy Ausztria, amely alkotmányát nem ősi jogon birja mint Magyarország, — mennyire arrogálja magának a mi ügyeinkbe való beavatkozási jogot, ha látjuk hogy a fejedelmet magát mily tanácsadók veszik körül, részben idegenek azok, akiknek tanácsadói minősége ellen a magyar közjog és törvényhozás mindig tiltakozott, vagy olyanok, akiket a nemzet mint a magyar szabadság és alkotmánynak ellenségeit proscribált; ha látjuk hogy a fejedelem ennek következtében a politikai válságnak alkotmányos uton való kibonyolitásától idegenkedik, s ha látjuk, hogy a parlamenti pártok mily ádáz testvérharcot vívnak egymással, amelynek egy eléggé el nem Ítélhető részletét provocálta a napokban az országgyűlési néppárt, úgy tiszt. törv. hat. közgyűlés nekünk itt a vidéken, ahol lehetnek bár és vannak is közöttünk politikai nézeteltérések, ami azonban a háza javára irányuló és egyetértő közreműködésünkre zavarólag nem hat, nemindnyájan s egészen a lépcső aljáig, a hajohídig éppen oly nyugodtan és méltóságteljesen haladtunk, mint négy nap előtt Fiumében, mikor fölvonultunk a méltóságteljes Cunardgőzösre ... A hajóhíd előtt egy úgynevezett tender állt a vizén, ennek kellett az összes utasokat podgyászukkal együtt a Doganához (vámház) elszállítani .... Es kezdődött ott lenn olyan tolongás és zűrzavar a most már te'jes éjszakában, amit szintén nem felejthetek el soha ! A délutáni kék fellegekből fekete fellegek lettek s esett az eső — s ugy-e édes drágáim — ti nem tudjátok, mi az a tender ? Hát én majd megmondom. A tender egy olyan komp, mint a milyenen a ménest, meg a gulyát szokták szállítani nálunk a Tiszántúlról s innen . . . A szakadó esőben egy lyukas ponyva volt terítve fejünk fölé — bibor velarium helyett . . . s ott szorongtunk ember-ember hátán, a podgyászokra kuporodva — az illustris hercegi főméltóságok, akik szinten kiszálltak, éppen úgy — mint jótnagunk. A Wiking s a viziorvos torlaszt képeztek Ilonka flőtt, ki Dórát tartotta ölébon, hogy az Istenért! össze ne nyomják . . . Most megindult a .tender!' Búcsúpillantást vetettünk a Garmaniára, mely ott horgonyozott előttünk, tündöklőn kivilágítva — nyugodtan, fönségesen, óriásán, mint egy uszó négyemeletes palota; a legmagasabb, a britt kulturának igazi teremtménye, ahol osztriga és ananász volt a mindennapi kenyér: Nyugat legraffináltabb fénykünk elsőrendű kötelességünk összetartani, s mindent eikerülni, ami közöttünk a békét megbontani alkalmas lenne; s mivel ily és ezekhez hasonló elvi alapokon nyugszik az állandó választmány határozati javaslata, azt elfogadom s kérem a tek. törv. hatósági közgyűlést, hogy azt minden vita mellőzésével magáévá tenni méltóztassék." E szavak elhangzása után, a tőrvényhatósági közgyűlés teljes megnyugvással és egyhangúlag fogadta el az állandó választmány határozati javaslatát. Az aradi vesztőhely megváltásáért a közművelődési alapból 1000 koronát szavazott meg a törvényhatóság. A választott bizottsági tagok körében elhalálozás folytán megüresedett tagsági helyeknek betöltése iránt a választást november hó 9-ére tűzte ki a közgyűlés. II. Rákóczi Ferenc arcképének megfestésére id. Vastagh György festőművész által beadott 2000 koronás ajánlatot és Szunyoghy Rudolf volt alispán arcképének megfestésére Ferenczy Mártha által beadott 600 koronás ajánlatot elfogadta. Mozdroviczky Pál h. szolgabírónak az államnál töltött szolgálatát beszámítja. Trak Gézának városi közigazgatási tanácsosi állásra történt megválasztatását Bánszky János felebbezésének elutasitása mellett a közgyűlés jóváhagvta. Benczúr Gyula és a Nemzeti Szalon Nyíregyházán. őszinte lelkesedéssel üdvözöljük a mai napot, amely nap Nyíregyháza város történetében mindig ragyogó betűkkel fog ékeskedni! Alig egy évtized óta ezen egyszerű, de rohamosan haladó városunkban, melynek azelőtt bizony ritkán volt része igazi, magasztos művészi élvezetben, nem múlik el egyetlen egy év sem anélkül, hogy nemcsak a magyar művészek és művésznők legkiválóbbjait, hanem néha a külföld jeleseit is személyesen vendégünkül ne tisztelhetnénk. Fölöslegesnek tartom, hogy részletesen fölsoroljam művészi életünk ezen üdvös föllendülésének tényezőit! Hiszen úgyis mindannyian ismerjük! Mostan is, midőn Nyíregyháza város kettős ünnepet ül, nem mulaszthatjuk el, hogy városunk közönsége nevében a Bessenyei kör vezetőségének és kiválóképen buzgó főtitkárjának azért az ünnepnapért hálás köszönetet ne mondjunk! Az ünnepi hangulatban szálljon vissza lelkünk a múltba ! Emlékezzünk ! Az elmúlt század közepe táján, hazánk szomorú megpróbáltatásának legsúlyosabb éveiben egy kis gyermek, kinek még alig hogy öntudatos képei voltak szülővárosáról, elhagyta azt és hosszú dicső pávájára elindult. Tövises volt először az út, üzeseból ime — mintha a legszélsőbb Kelet primitív járművére pottyantunk volna le ! — Igy úsztunk a Doganáig — de itt jött még csak a hadd el hadd! A tendernek ugyanis valami sorompója volt — elég magas, — amit kinyitott mikor beszálltunk — de a kiszállásnál nem tartotta szükségesnek ezt tenni s mindnyájunknak átkellett másznia rajta, ami a magamhoz hasonló sylphideknek igen kényelmss és kellemes vala. A Doganában óriási lárma és zűrzavar — fsstői öltözetű olasz carabiinierik tartották fel a rendetlenséget — mintha a középkorból léptek volna ide. Szerencsénkre ott volt a .Grand Eden Hotel" szolgája, amely Hotelbe mi szállani akartunk — s annak segítségével egyszerre túlestünk a vámvizsgálaton, ki sem nyitották a ládákat — s aztán felülve a Hotel omnibusára, gyorsan — de vég nélkül döcögtünk az éjszakában Napoli utcáin át, mig végre oda értünk. . . . Fehérmárvány oszlopokon hirdetések — a Hotel kertjén áthaladva futólag láttuk az élő Maréchal-Niel sövényeket tele virággal s más ismeretlen piros virágfüzéreket febr. 16-án — aztán be a szobáinkba — jéghideg, fűtetlen szobákba! Wikingék: a lumpok elmentek a viziorvossal lumpolni — én pedig megírtam haza Olaszországból az első nyolcoldalas levelet — és egy ágymelegitő üveg társaságában nyugalomra tértem. Rszsonyi Pálné.