Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

2 41 ik szám. N Y I R V í D É K 1909. október 10. az államfenség symbolumának ismerjük el, — és végül ha idézem Földes véleményét*); úgy nyilvánvaló lesz, hogy a tulajdonjog és a secularisatio jogának kérdése nem lehet vitás, — és hogy magyar nemzeti szempontból a megoldás ideje elkövetkezett. Lehet hogy a politikai consteilatiók a megoldásra nem alkalmasak; de ez nem akadály arra, hogy megrögzittessék Szabolcsvármegye véleménye és felfogása az állam jogát illetőleg és ne mondja ki, hogy a kedvezőbb politikai viszonyokat a megoldás sürgetésére fel fogja használni. Lám Szatmár törvényhatóságában egyetlen hang (Hehelán, pápai praelatus) kivételével senki sem vonta kétségbe az állam jogát a secularisátióra és határozatában, mely egy szavazat hijján egyhangú volt, kimondotta: Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatósági bizottsága Hajduvármegye átiratában felvetett nagy jelentőségű kérdés törvényhozási rendezését szükségesnek tartja ugyan; miután azonban a viszonyok az ügy nagy jelentőségéhez megkívánt komoly és alapos megoldására nem alkalmasak, bizva abban, hogy ezen kérdés annak idején a törvényhozás által a történelmi fejlődés és adatok alapján, országos törvényeinkben, az országgyűlés által e tárgyban már több ízben kiküldött bizottságok javaslataiban feltalálható szabadelvű irányú és országos szempontokra támaszkodó elvek szerint fog megoldatni: ezúttal felirati jogával élni nem kíván, hanem azt akkorára tartja fenn, midőn erre az idő alkalmas leend." „A külömbségek gazdag és szegény között a holt-kéz birtokai által megrögzitietnek, a falmenő osztálvmozgalom nem érvényesül, az alsóbb osz'ályok szükségkép sülyednek, mivel a társadalmi életben nem létezik megállapodás. A jövedelem megoszlási külömbségek e megörökítése kedvezőtlenül hat vissza i termelésre és szabad forgalomra, söt a fogyasztásra is, mely emitt az oktalan fényűzés és pazarlásig fokozódik, — amott a legsürgősebb életszükségletek kielégítésén alul marad és egész vidékek sorvadását hozza magával. Különösen veszélyes az egyházi birtokok befolyása a népesség szaporodására és eloszlására. Minthogy megnehezítik a kisgazdák betelepítését, — ezek kivándorolnak." (Közgazdasági Lexicon I. k. 852. lap.) elhagyott, néma templomokat ledőlt tornyaikkal . . . . amott egy bérc felett, a vigasztalan romok felett, ... a könyörtelen természet keserű iróniája gyanánt .... a napsugarak hatalmas szivárványívet vontak . . . Bíbor, arany, s szivárványszínben : a diadalmas élet színeiben tündöklöttek Messina s Galabria partjai . . . . és a végtelen elhagyottság némaságában kísér tetiesebbeknek tűntek fel mégis . . . mint előbb a távolság kék ködében ... és örökre ugy rajzolódtak le lelkemben, mint phantomok: a halál partjai! Es most a „szoros" megmutatta, hogy nem mese, hanem valóság : oly keskeny lett a vízi ut . . . s oly lassan haladt a hajó . . . Lassan, vigyázva haladt egy, most trónját vesztett, de hajdan kegyetlen, vérszomjas, irgalmat nem ismerő kényúr: az antik hajósok rémkirálya — Scylla előtt! Eget, főidet rázó dörgés döntötte le a tengerfenékre, hol ezernyi ezer áldozata alszik örökre — s most csak trónjának sziklaroncsa meredezik ki a habokból a kék ég alatt A Carmania lassan kifelé fordult az öbölből, s a mint kiért a nyilt tengerre, vidám gyorsasággal úszott ismét előre s a mindjobban távolodó partok egyre inkább öltötték magukra ismét a távolság rejtelmes kék köntösét .... A nap mintha száműzni akart volna magától — ott maradt, ama partok felett; jeges szél járt bennünket át meg át — — amott a fodros vizén, az átlátszó ievegőben szédületes ragyogás: a napsugarak arany s ezüst nyalábjai — eltakarva szemeink előtt azt is a mi élő volt — azt is, a mi halott .... Bizony — gondoltam — jó lenne vissza menni a kabinba s összecsomagolni — délben Nincs okom tehát szégyenkezni felfogásom miatt akkor, midőn elismert nagy hazafiak, széles látkörü tudósok, a nemzet sorsán aggódó férfiak nézetét vallom a magaménak e kérdésben. Névtelenségem komoly ember előtt nem lehet jelentőséggel biró, csak az előtt, ki — kifogyva az objectiv érvekből — nem tudja már a mondottakat, és ezért a szóló személyét szeretné kritizálni. Egyébiránt azok közé tartozom, kik szívük mélyéig át vannak hatva Jézus csodás liberalismusától és a neki annyi szenvedést okozó emberszeretetétől, látva maga körül a nyomort és sötétséget, — és a kik megtudják ezt külömböztetni a „Ne temere"-nek és a „Providea"-nak a házasfelek békés egyetértését megzavarni, az egyenetlenséget felidézni törekvő rendelkezéseitől. Radvánszkv Antal, zólyomi követnek van igaza, hogy: „az egyházi vagyonnak népiskolai és hasonló célokra való fordítása, s az egyházi rendből elvétele — István király szándékának teljesítése volna." A Vármegyénk törvényhatósági bizottsága e hó 12-én foglalkozni fog Hajduvármegyének a secularisatióra vonatkozó átiratával s így a kérdés igazán aktuális. A Nyírvidék vezércikkrovatában ismételten szóvá tétetett a papijavak secularisatiójának kérdése és pedig különböző oldalról, mint ahogy mondani szokás, pro et contra. Jó magam se pap, se jogász nem vagyok s így csak mint egyszerű magyar ember meresztem lelki szemeimet az elibém állított monstrumra s megpróbálom becsületesen, hogyan tudnék vele szemben teljesen igazságos lenni. Az igazságos megítélés csak a következőkön alapulhat: 1. a kérdés jogi oldalának teljes méltánylásán; 2. az alkalomszerűség helyes megítélésén és végül 3-szor a magyar leviszik már a podgyászl a hajó alsóbb régióiba — előkészítvén a kirakodást .... de ki birta volna elhagyni a fedélzetet s bemenni a kabinba, mikor ismét halványkék körrajzok jelentek meg a látóhatáron: a Lipari szigetek bájos körvonalai . . . majd egy óriási kék árny öltött mind határozottabb alakot: a Stromboli ! Dóra már az ujjain kezdte számlálni — hány tűzhányó hegyet látott: már volt neki kettő. Amint közelebb értünk hozzá, láttuk, hogy kékes kis füstfelhő lebeg orma fölött — mig lábainál s oldalain békés kis helységek fehér és rózsaszínű falai álldogáltak nyugodt gondtalanságban . . . Csak vártam, hogy a Stromboli eltűnjék a távolban — de nem akart, ugy, hogy utoljára is nekem kellett fájó szívvel búcsút venni tőle s bemenni a kabinba csomagolni. Féltem is a kabin zárt levegőjétől, de hála Istennek ez utolsó s legszebb napját tengeri utunknak már tiszta, cseppet sem szédülő fejjel tölthettem el. Becsomagoltunk s Luneh után még egyszer bejártuk a Carmania salondeckjének összes helyiségeit, még egyszer megbámultuk a ragyogó tisztaságot és rendet a gyönyörű tágas folyosókon — a salonoktól kezdve a fürdő-teremig, mert szobának nem nevezhetem. Stewardunk utolsó szolgálattétele volt, hogy a Wíkingné egy pohár vizet kért tőle, — de mig hozta volna, ismét kiment a deckre: én elakartam venni, hogy leteszem a kabinban •— nem adta, de ott állt feszesen a pohár vizzel egy negyedóráig, amig Murci visszajött — ilyen volt a service a Garmanián. Ruzsonyi Pálné. nemzeti érdek követelményeinek legteljesebb elismerésén. Ami a kérdés jogi oldalát illeti, elismerem, hogy amióta Magyarország nem kizárólagosan katholikus állam, mindig akadtak nem katholikusok, sőt katholikusok is, akik az egyházi javak secularisatiójának hívei voltak s mint ilyenek a maguk igazságát bizonyítani akarták s a katholikus clérusnak a papi birtokok felett való tulajdonjogát is kétségbe vonták, mert hiszen senki sem akar nyíltan erőszakos és tulajdonjogot sértő lenni, hanem jogi alapot keres és mint Arany János mondaná, „biró hírével" igyekszik aspiratióit érvényre juttatni. Azonban csak felekezeti elfogultság, vagy más valamely kevés méltánylást érdemlő indulat találhatja ki a maga igazolására azt a tételt., hogy a katholikus clérus a kath. egyházi javaknak nem jogos tulajdonosa. E birtokok királyi adomány, vagy egyesek alapítványa révén a r. k. clerus tulajdonaivá lettek s mikor a reformatió uj keresztyén felekezetek keletkezéséhez vezetett hazánkban is, az egyházi javak hovátartozása jogi szempontból nem szenvedhetett kétséget és nem ís szenvedelt. A protestánsok, ha bírták volna, elvehettek volna azokat részben vagy egészben, az erősebb jogán s a siker szentesitette volna is a birtokbavételt, de alapjában véve ez mégis csak erőszak lett volna, mert a protestantizmus mint nem létező a korábbi adományozók és alapitványozók rendelkezésénél tekintetbe nem jöhetett. A későbbi adományozásoknál pedig a jogosan rendelkező adományozók által szántszándékkal mellőztetett. Ez igy van, akár tetszik a nem katholikusoknak akár nem s a katholikus clerus tulajdonjogának kétségbevonása csak olyan érvelés, mint az Aesopus farkasáé a patak mellett. Jog és méltányosság nem azonos fogalmak s igy lehet arról szó, hogy a méltányosság nem kivánna-e egyet vagy mást, de a méltányosságnak a magát hagyni nem akaró joggal szemben való érvényesítése mindig jogtalanság marad még akkor is, ha a méltányosság elvének képviselője nem tesz egyebet, minthogy az őt méltányolni nem akaró jog ellen izgat Bármily fokú jogsértés a sértettnek uj jogot ad. Ez is ataptétel. Ha a nem katholikusok akár az egyházi javak secularisatióját követelik, akár azt teszik, ami a közelmúltban megtörtént, hogy a r. k. püspöki eskü egyik pontjának megváltoztatását sürgették s felvetették azt az eszmét, hogy ezt a király Ő felségétől fogják kérelmezni, jogot adnak a római katholikusoknak arra, hogy ők viszont a nem katholikus egyházi javak (mert ilyenek is vannak !) állami lefoglalását s a nem kath. felekezetek autonómiájának eltörlését szorgalmazzák Ő felségénél, mert quod uni iustum, alteri aequum, s ha már marakodásra kerül a sor, csak egy igazság van: aki bírja, marja. Ami pedig az alkalomszerűséget illeti, azt ítéljük meg szépen a következők alapján: Ott van, hogy egyébről ne szóljak, a chlopyi hadparancsban foglalt s orvoslást nem nyert óriási nemzeti sérelem; ott vannak törvényben elismert, de megvalósulástól beláthatatlan messzeségben sorvadó szent jogaink, melyeken csak az