Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

4 40-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. október 3. elfogulatlan, tárgyilagos és igazságos. Csak természetes, hogy ezen birói karral karöltve munkálkodó törvényszéki orvosokat is ugyanezen szellem vezérli. És ha a törvényszéki orvosokra vonatkozva ezen kijelentésem meg nem állana is, sértés volna feltételeznem a független bíróságról, hogy elég gyönge volna magát az orvos szakértőktől orránál fogva vezettetni. Bocsanatoi kell kérnem a birói kartól és sz orvosszakértőktől. Védelmemre egyik sem szorult. Mégis kénytelen voltam ezeket előre bocsátani, mikor az Edvi Illés cikkéhez fűzöm reflexióimat. Mert ime mit mond: .Gyakran tapaszlaljuk, hogy a tőrvényszéki orvos — tulajdonképeni hivatását félreismerve — a vádképviselet szervének tartja magát, akinek kötelessége, hogy a királyi ügyész álláspontját erősítse." Engedje meg a jogtudós úr, hogy kételkedjem abban: akadna-e csak egy törvényszéki orvos is, ki nem volna tudatában hivatásának legelemibb tételével t. i, hogy ő sem speciel a vádnak, sem speciel a védelemnek, hanem ki zárólag a független bíróságnak szakközege, É ha mégis kénytelen legtöbb esetben „a királyi ügyész álláspontját erősíteni", természetes folyománya azon természetes körülménynek, hogy többször kerülnek bűnösök, mint ártatlanul megvádlottak a vádlottak padjára. „Már a tárgyi jelenségek megállapításánál is" — folytalja ő — ,a vádlottra nézve kedvezőtlenebb véleményt nyilvánítják, e mellett pedig rendszerint kiterjeszkednek arra is, a már éppen nem tartozik hatáskörükhöz hogy elkö vette vádlott a terhére rótt cselekményt." Ha már a cikkiró meg is tagad a törvényszéki orvosoktól minden józan észt, ha rágalmazó, vádaskodó, vérszomjas é« Bali Mihállyal cimboráló testület szinében igyekszik is őket feltüntetni, még sem szabad a birói kar egyetlen tagjáról sem feltételeznünk, hogy az ilyen „kiterjeszkedést" a szakértőnek egyáltalán megengedje, vagy hatáskörének túllépésére ne figyelmeztesse. .Ezzel szemben" — folytassuk, ahol ő elhagyta — „az ellenőrző szakértő mindkét irányban éppen az ellenkező fölfogást szokta vitatni; ami azonban már csak természetes következménye azon egyoldalú álláspontnak, melyet a törvényszéki orvos képvisel.* E következmény igenis természetes, de nem onnan következik, a hova a jogtudós úr mutat. Az ellenkező fölfogás a már fentebb elsoroltak — tehát a megvádoltnak többnyire bünösségéből — és onnan következik, hogy ugy a törvényszék szakértője, mint az ellenőrző szakértő, tudataban van megbízójának intentiójával, hivatásából kifolyó rá háramló kötelessegének; s mig a törvényszék szakértője, tudatában annak, hogy csupán az igazság kiderítésére szolgálo bíróságnak jön speciális tudományával segitsé gére, addig az ellenőrző szakértő az ártatlanságát bizonyítani akaró, de legtöbbször bűnösségét meghazudtolni akaró vádlottnak megfize tett (néha 3000 koronával megfizetett) közege Hamis adataiból Edvi Illés K. ezen szomorú konklúzióra jut: „Ha már most tudjuk, hogy még a szakértő bírák is mily nagy súlyt vetnek az orvosszakértők véleményére, melyet gyakran hozzáférhetetlen orakulumnak tekintenek; akkor elképzelhetjük, hogy minő hatást tesznek az ily szakértői kijelentések a jogban járatlan esküdtekre." Tegyük fel azt a „következéseiben kiszámíthatatlan" szomorú tényt, hogy mint azi Edvi Illés Károly felfogja, a törvényszéki orvosi intézmény inkább káros, mint hasznos, az igaz ság kiderítését inkább akadályozó, mint elősegítő intézmény és ezzel szemben az ellenőrző szakértő alkalmazása oly sok ártatlan embert alkal mas az akasztófától megmenteni s ha az orvosszakértők véleménye csakugyan oly perdöntő, ugy miért nem rendszeresitik az ellenőrző szakértők alkalmazását, miért nem teszik azt hozzáférhetővé olyan vádlottaknak, kik ártatlanságuk bizonyítására ilyen drága luxus-cikkek megszerzésére kellő ezresekkel nem birnak. Hogy már Edvi Illés Károlynak valamiben igazat is adjak, beismerem, hogy az a nyomatékkal emlegetett mosoly tényleg megtörtént — bár nem „jelentőségteljesen az esküdtek felé fordulva." Hogy ez a mosoly az ellenőrző szakértő urnák — bár nem neki szólt — fájt, azt értem. Mert érzékenysége azon tudatból fakadhatott, hogy szereplésének fonákságával a mosolyra rászolgált. De hogy attól, ami másnak fájt, mért jajgatott Edvi Illés Károly, azt én nem értem, ő bizonyosan tudja. Végül pedig divat lévén most ugy a szónoklatokban, mint a „cikkezésben a „leszögezés", olvasóim engedelmével, hadd gyakoroljam magam ezen mesterségben. Leszögezem itt a következő kitételt: „a hivatalos szakértők a vádlottat tették felelőssé a bekövetkezett eredményért." Ezt kerem „Igazságszolgáltatási jelenségek" cimü értekezésben, Edvi Illés Károly ügyvéd, kiiűnő jogtudós irta, ki codificationális bírálatokat irt, a kinek úgyszólván kenyere a kifejezés percizitását megtalálni. Leszögeztem pedig ezt nagyhírű tudománya még nagyobb dicsőségére. Hogy pedig az orvosszakertők véleményei ben oly „diametrális ellentétek nem fordulhatnak elő mint. a jogtudományban, ennek illusztrálására befejezésül, a kővetkező — adomának is beillő, de igaz történetet szögezem le : Egy fogós, nagy port felvert bűnügyben, mely a debreceni kir. itélő tábla elé került, Edvi Illés Károly szerepelt védőügyvédként. Hatásosan meggyőző érvekkel harcolt védence érdekében es cáfolta meg a királyi főügyész helyettest. Áhítattal eltöltve hallgatóit, győzelmének tudatában ünnepélyesen ült le, mire a vad képviselője röviden igy felelt: „Ily nagy tekintélyű jogtudóssal szemben gyöngének érzem magamat vitatkozni, őt megcáfolni. Vitatkozzon vele egy egyedül meitó ellenfél, cáfolja őt meg tuuga — Edvi Illés Károly." Ezzel kihúzta zsebéből Edvinek egyik szakmunkáját, melyből „diametralis" ellenkezőjét olvasta fejére mindannak, amit ugyanő a védelem érdekében előterjesztett. A ki pedig ezt nem hiszi, kérdezősködjön a debreczeni kir. táblánál. Marx és a szociálismus. Irta: Dr. Nagy Lajos. A magyarországi szociális demokrata párt eredetileg túlnyomóan német munkásokból állott. A gyári munkásokat vonta be szakszervezeteibe. Tagjainak száma az 1907. évről szóló kimutatás szerint több volt százharmincezernél, az összes ipari munkások 31 %-ánál. A szervezett munkások több mint fele Budapesten lakik. A párt heves küzdelmet folytat az általános, egyenlő, titkos, községenkenti választói jogért. A munkaviszony megszilárdítása sokat tett ujabb időben a kollektív szerződések meghonosításával, mely szerint a munkáltatóval a szakszervezet köti meg a munkaviszonyra vonatkozó szerződést * ez a szerződés minden munkást kötelez, aki munkáltatóhoz belép. A pártot jellemzi a szakszervezetek erőszakoskodása a műhelyben és az utcán (bizalmi férfiak, kártételek), melyek a munkások jó ügyétől sokakat elidegenítetlek, továbbá Marx túlzásainak a munkások folytonos izgalomban tartására való felhasználás? Közlönye a Népstava c. hirlap. Nagyon érdekes az angol munkás szociálisták eljárása. A tömegnyomor enyhítésében és a gyengébb társadalmi osztályok gazdasági helyzetének javításában legtöbb gyakorlati eredményt, ezek értek el. Politikájuk az volt, hogy a községi kormányzatot a saját párt hiveik kezébe juttatták s azután községi kezelésbe vették a vízvezetéket, gázvilágitást, a közlekedő műveket, javították a vásárcsarnokok élelmiszerrel való ellátását, kórházakat, munkáslaká~okat építettek, hogy e közintézmények által ol óbbá tegyék a szegényebb osztályok megélhetését és fogyasztó képességét fokozzák. Meglepő a francia munkásszociálismus fejlettsége, amint azt az 1900 évi, párisi nagy kiállítás adatai szerint Gide Károly ismerteti (Économie Sociale. Les Justitutions du Progrés Social au début du XX-c. Siéele). A szociális tevékenység négy csoportjában sorolja el az intézményeket, u. m. 1. a munkabér emelése, a munkaidő csökkenése, 2. a lakás, élelmiszer, ruházat ellátása, 3. a munkások biztosítása, 4. a munkásoknak a munkáltatóktól való függetlenítése szerint. A szociálismus másik ága a kathetrai szociálizmus a német profeszorokról vette nevét, akik a Marx tanítását bírálva, a hollektiviemui gondolatát elfogadták és tovább fejlesztették. Már emiitettük, hogy az államnak a kollektív termelés rendszerébe való beleillesztése a kathedrai szociálisták munkája. Ezek a törvényhozás szociálpolitikai irányát nagy sikerrel szolgálták. Az ő hatásuknak lehet tulajdonítani a XlX-ik század utolsó negyedében a munkaviszony állami szabályozását és a munkásvédelmi intézményeket. Eisenachi programjuknak úgyszólván minden pontja meg van már valósítva A tudománynak is nagy hasznot tettek azz hogy a liberális iskola terméketlen laisser fairé tespedéséből felrázták a társadalmat és uj " ' • adatokat jelölték ki a haladás utján ; megszüntették a bizalmatlanságot az állami beavatkozás iránt s ezzel az államnak gazdasági téren is vezető és irányító szerepet juttattak. A kollektivisták között igen nevezetes az osztrák Menger, akinek egyszerű, világos fejtegetései többet használtak a szociálismus elleni előítélet eloszlatása, mint a munkásszociálisták maró kritikái a fenálló rend ellen. Az állami szociálismus ellen azt lehet vetni, hogy az új intézményeket törvények által, tv hat kényszer utján hozza be. Nem kell azonban elfelejteni, hogy a törvényhozásban ma a té sadalom minden rétege részt veszen s a törvény ezért legalább elvben megközelíti a közóhajtást s ha nem felelne meg a többségben jelentkező közakaratnak, meg lehet változtatni. Fontosabb a másik ellenvetés, hogy az állam a politikai működésre s nem a gazdasági feladatokra van berendezkedve. Ez igaz. De lehetséges, hogy az állam a gazdasági feladatokra is szervezkedjék s ha a megfelelő gazdasági szervezetet felállította, a gazdasági téren is nagyobb és eredményesebb munkásságot fog elérni, mint eddig az ideig. iVége köv.) Fürdői levél. Ószőlőfüred, szeptember közepén. Azon kezdem, hogy „Egy szó se igaz!" Tudniillik egy szó se igaz abból, mintha ez a levél Ószőlőfüreden Íródott volna. Ezen azonban egy csöppet se méltóztassanak megütközni. Talán bizony azok a becsi levelek, amelyek a politikai válságok idején a fővárosi napilapokban megjelennek, mind Bécsben Íródnak? Folytatom azzal a közismert nótával, hogy Semmi Patyám, semmi! Igy szokott az lenni: Mindenféle nyaralásnak Vége szokott lenni ! A Patya: az a Bandi gyerek, ő nevezte el igy önmagát, a legnagyobb zavarba ejtve összes ószőlőfüredi pajtásait, — vannak már is szép számmal, — hogy voltaképen mi lehet az a Patya ? Szerencséje hogy fiúnak született. Ha leány volna, majdan a báli tudósításokban is ezen a magacsinálta becéző néven neveznék. Igy még kinőheti magát Bandivá s a Bandiból azzá, aminek keresztelték. Ámbátor ez sem bizonyos. Tisza Pista se tudta magát máig se kinőni Istvánná, hogy másokat ne is említsek. A dolog lényege azonban nem ez, hanem az, hogy vege az ószőlőfüredi nyaralásnak. „Ideje is volt már 1" — mondaná rá Konthy „dottoo báci" ! Mert tetszik tudni a „dottoó báei"-nál, mint Patya nevezi, nagyobb ellensége alig van az ószőlőfüredi kintiakásnak. „Ki jaz Isten hallott mán ijjet ? Még szeptemberben is abba' a rongyos szőlőbe' lakni! Mán csak az hiányzik, hogy a Karácsonyt is kint várják meg." Bizony nem is volna rosz dolog, ha Karácsonyig lehetne Ószőlőfüreden nyaralni. Menynyivel kevesebb fa fogyna el a télen ! A nyár is tovább tartana, az erdő is kö^el van. Sajnos, ez elérhetetlen. Szeptember közepe után csak alig egy pár elszánt család marad kint. Már mint a nyaralók közül. Meteor ur megjósolta, hogy szeptember huszadikával hűvös, esős idő áll be. Ehhez kellett igazodni. Mert Meteornak rendszerint igaza van. Egymásután jelentek meg Ószőlőfüreden a társzekerek, meg a teherhordó talyigák szeptember első napjaiban. Úgyszólván naponként költözött befele egy két család. Kivált mikor a fecskék is útra keltek, meg a nyiregyházi vásár is elázott. Na mert, hogy alaposan elázott és a szó szoros értelmében elázott. Pedig tessék elhinni, hogy szeptember első felében talán még kellemesebb volt az Ószőlőfüreden való tartózkodás, mint a legmelegebb nyári napokon. Legalább mi, akik kint maradtunk, egyhangúlag ebben állapodtunk meg. r