Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

40-ík szám. N Y I R V I D É K 1909. október 3. 5 Az erdő felségesen üde zöld még ma is. Olyan szép ző d ősszel nagyon régen volt. Elsárgult hulló levelet alig lehet találni az utakon. Lehullott makkot annál többet. Pedig az is csak most kezd érni. Hanem van olyan makktermés ezidén, aminőre a legöregebb erdőés iskolakerülők sem emlékeznek. Ámbár az iskolakerülők kezdenek kimenni a divatból Ószőlőfüreden. Petrikovits tanitó ur olyan lelkiismeretes pontossággal összeirta valamelyik nap az iskolába még be nem írottakat, hogy ha Trak tekintetes tanügyi tanácsos urnák sikerül azokat mind behajtani az iskolába, idestova napirendre kerül, hogy ószőlőfürednek külön iskolát kell tpiteni. Szó köztünk ne maradjon, fel is férne Ószőlőfüreden egy iskola, no meg egy óvoda, vagy legalább egy nyári menedékház. Amire egyébiránt sok más helyen, teszem azt a .bokrok"-ban is szükség volna. Persze nem az erdei bokrokban. Az erdei bokrokról jut eszembe, hogy a legutóbbi napokban milyen rémes hirek keringtek Ószőlőfüreden az erdei bokrokról. Hogy azok között valami nagyszakállú mezitlábos, nadrágos férfi bujkál s rémisztgeti a gombát szedő asszonyokat. Látni ugyan senki sem látta, de azért mindenki tud róla. Lehet, hogy ez csak a pár év előtti medve-história megismétlődése más alakban. De az is lehet, hogy az erdei vadasztársulat tagjai találták ki a gombakereső asszonyok és gyermekek elriasztására. Annyi bizonyos, hogy aránylag keves gomba kerül ki az erdőből a hir elterjedése óta. Pedig gomba is annyi van és épen mostanában, az esőzések után, hogy keresni se nagyon kell. Sajnos, Ószőlőfüreden meg a szőlőfürtökön sok a gomba és terjed feltartóztathatlanul. Előbb a peronoszpora a leveleket, azután a lisztharmat vagy mi a csuda a fürtöket pusztította s amit ezek még meghagytak, azt most a penész, a rothadás bántja, pusztítja. Egyszóval lőttek a szüretnek Ószőlőfüreden puska nélkül, meg puskapor nélkül. Már csak ezért sem volt érdemes tovább kint maradni. M^rt hogy hűvösek a reggelek, az nem baj. Legalább gyalog is kellemesen belehet sétálni annak aki későn ébred fel, vagy lejárt a kisvasúti bérletjegye. Hogy hamar besötétedik, rövidek a napok és hosszuk az esték, az se nagy baj. Ha rövid a napod, told meg egy órai alvással! Nincsen az sehol megírva, hogy Ószőlőfüreden este háromnegyed nyolcz órakor nem szabad lefeküdni. Igy is kialhatja magát az ember reggel hét óráig. Tapasztalásból mondhatom. Hanem azért aki nem hiszi, próbálja mej. De kint, Ószőlőfüreden, miután előbb egész délután dióveréssel és szedéssel kitornászta magát. Meg aztán ahol nem zörögnek a kocsik egész éjjel az ablak alatt, mint a városban. Még a kisvasút is figyelmes. Az is megszüntette az esteli utolsó, meg a reggeli első sóstói vonatokat, hogy az alvókat ne háborgassa. No meg persze azért is, mert imáron utasuk se akadt. Igaz is az! A kisvasutat csakugyan villamosítják. Most már hát befejezett dolog, amin még a Nap se változtathat. Pedig már az is beleszólott . . . Nem a nap, hanem a Nap. Meglészen hát jövőre a villamos, mely után buzgó imádság epedez nem ugyan százezrek, hanem legalább is száz- s ezrek ajakán. Csak arra volnánk igen nagyon kíváncsiak, hogy mikor lesz meg s micsoda nagy hasznunk lészen abból n«künk ószőlőfüredieknek ? Talán jövő ilyenkorra megtudjuk. Akkor majd megirom, ha egyéb dolgom nem ekad. Addig pedig tegyük le a lantot, illetőleg a tollat. Kívánjunk egymásnak — én a nyájas olvasónak, (remélhetőleg ezeket a fürdői leve* leket csak a nyájas olvasók olvassák) s a nyájas olvasók viszont nekem — bő szüretet, (kívánni azért talán csak lehet !) továbbá egy füst alatt boldog újévet, boldog karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepeket meg minden egyéb lyókat! A viszontlátásra a tavasszal! Ószőlőffircdl. Utóirat. Az utolsó levélhez már csakugyan illetlenség volna utóiratot irni. Fenti. Lóverseny Kisvárdán. A Kisvárda-vidéki gazdakör által 1909. október hó 10-én d. u. lVa órakor tartandó Lóversenyek programja a következő : I. Forgách dij. Sikverseny. Tiszteletdíj I-nek adva Gróf Forgách László által Szabolcs, Zemplén, Szatmár, Beregvármegyében nevelt nyeretlen félvér lovak számára, lovagolva urlovasok által Táv. kb. 1600 m. Teher kiegyenlítés nélkül. Beiratási díj 10 kor. A második ló beiratási diját menti. II Sikverseny. Dij 1000 kor. Adva a földmivelésügyi m. kir. Minister űr önagyméltósága által. Ebből 700 kor. az elsőnek, 200 kor. a II nak, 100 kor. a III-nak 3 éves és idősebb lovaknak. Táv. kb. 2000 m. Teher 3 évesnél 65 kgr. 4 éves és idősebb 71 kgr. Félvérnek 5 kgr. engedve. Minden 1000 kor. értékű verseny nyeréséért 2 és fél kgr. több, halmozva, 7 és fél kgr. ig. 1800 kor. értékű vagy nagyobb verseny nyerője 10 kgr. több, nyeretlenek 5 kgr. engedve. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. III. Gátverseny. Dij 1300 kor. Adva 1000 kor. az Urlovasok szövetkezete és 300 kor. a földmivelésügyi m. kir. Minister úr önagyméltósága által adott subventióból. Ebből 1000 kor. az I-uek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak. Táv. kb. 2400 m. 3 éves lovaknak, melyek 1000 kor. értékű versenyt nem nyertek. Teher 65 kgr. minden 300 kor. össznyeremény után 1 kgr. több, 7 kgr-ig. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. IV. Nagy akadály verseny. Dij 1300 kor. Adva 1200 kor. á földmivőlisügyi m. kir. Minister úr Önagyméltósága által adott subventióból, 100 kor. a beiratási dijakból Ebből 1000 kor. az I-nek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak 4 éves és idősebb lovaknak. Tav. kb. 4000 m. Teher 4 évesnek 70 kgr. 5 évesnek 75 kgr. Versenynyertes ló 3 kgr. több. Nyeretlen lónak 5 kgr. engedve. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. V. Kis akadály verseny. Dij 1000 kor. Adva a Kisvárdai vidéki gazdakör által. Ebből 700 kor. az I-nek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak. 4 éves és idősebb lovaknak. Táv. kb 3200 m. Teher 4 évesnél 70 kgr. 5 éves és idősebb 75 kgr. félvérnek 5 kgr. kevesebb, nyeretlen lónak 5 kgr. engedve. A beiratási dij 10 kor., további 20 kor, az indulóktól. VI. Elnöki dij. Vadász verseny. Tisztelet dij az elsőnek, adva Liptay Béla gazdaköri elnök által. 4 éves és idősebb félvér lovak részére. Táv. kb. 6000 m. Lovagolandó 50 lépéssel a master mögött falka után. Teherkiegyenlités nélkül. Beiratási dij 10 kor. A második ló a beirntási diját menti. VII. Mezei gazdák versenye. Sikverseny. Szabolcsmegyei gazdák lovai részére. Dij 100 korona. Ebből 50 kor. az elsőnek, 30 kor. a II-nak, 20 kor. a III-nak. Egyszer a pálya körül. Nevezés az oszlopnál. Tét nincs. Versenyintézöség: Liptay Béla ur, Nozdroviczky György ur, Orosz György őrnagy ur, Szalánczy Bertalan ur. Bíró: Zoltán Sándor ur. Inditó : Moschak János ur. Mázsáló : Szalánczy Bertalan ur. Palyaorvos: Dr. Lukács Vilmos ur. Versenytitkár: Böjtös Imre ur. Totalisateur vezető: Pallagi Béla ur. Igazgatóság: Gróf Forgách László ur, Gróf Forgách István ur, Liptay Béla ur. Kisvárdára Csap felől délben 11 óra 54 perckor. Nyíregyháza felől ugyancsák délben 12 óra 49 perckor érkezik a vonat, viszont este Nyíregyháza felé 7 óra 22 perckor, Gsapfelé 8 óra 41 perekor indulnak Kisvárdáról a vonatok. Az állomásnál fogatokról, a Lóversenyen ételek és italokról gondoskodva van. Helyárak: I. hely 3 korona. II. hely 60 fillér. Szabolcsvármegyeí gazdasági egyesületi közlemény. 1. A m. kir. földm. miniszter folyó évi okt. hó 8. és 9 én Budapesten a Tattersallban árverésen eladandó, állami lótenyészintézetekből kisorolt számfeletti lovak jegyzékét megküldte, mely a gazdasági egyesület irodájában megtekinthető. — 2. A kassai m. kir. III. honvédkerületi hadbiztosság a csapatai részére 1910. évben szükséges kenyér és zab szállítására vonatkozó hirdetményt megküldte. A szállításra vonatkozó részletes feltél elek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. 3. A kassai cs. és kir. 6. hadtest hadbiztossága a csapatai részére szükséges élelmi cikkek (u. n. burgonyaliszt, tej, tojás, cukor és fűszerfélék) szállítására vonatkozó hirdetményt megküldte. Az egyes cikkek mennyisége s a szállításra vonatkozó feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. 4. A nyíregyházi cs. és kir. katonai élelmezési raktár közvetlen a termelőktől vásárolandó circa 2500 métermázsa rozs és 2620 métermázsa zab szállítására vonatkozó hirdetményt megküldte. A szállításra vonatkozó részletes feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. •W Az új évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük olvasóinkat az előfizetési díjak mielőbbi szíves beküldésére. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Október 6. Hervadt, megsárgult levelek hullanak a lakról . . . Mintha az enyészel, az elmúlás dermesztő szárnyainak suhogását hallanók, midőn egy-egy levél sejtelmes zizzenéssel a főidre esik . . . Gondolatunk önkénytelenül is a halál felé terelődik. — Halál! ... Ez a sorsa mindennek : születik, él, meghal. Az-rt válik le a levei is a fáról, mert már uevegezte pályafutását : élt ; most lehull: megsemmisül . . . Ez a természet rendje ; örök érvényű törvény, mely nem tűr kivételt. H-i valaki mégis ellene cselekszik, vétket követ el és bűnhődni fog. Vezekelnie, lakolnia kell különösen akkor, ha ugy szegi meg a természet tőrvényeit, mint Haynau, a bresciai hiéna ! Aki alávaló modon gyilkoltatta le a haza legjobbjait éltüknek derekán, dölyfösen, erőszakosan akas/Jolta mug éltük folyását és küldte testüket az enyészet birodalmába, azért mert síkra szálltak a nemzet igazaiért . . . Hatvan évvel ezelőtt a \íg, madárdalos, mosolyeó kikelet nemcsak a term-szet ébredését jelentette, hanem a szabadtág hajnalhasadásat is, az ősz pedig egyaránt dermesztő telet hozott u

p'y a ködös tájakra, mint a honfiszivekre . . . Hatvan évvel ezelőtt, október hatodikán történt . . . Tizenhárom szív szűnt meg dobogni, tizenhárom név vésődött kitörülhetetlenül a magyar köztudatba. . . . Korán reggel készülődni krzdtek a kivégzeshez. Mikor ezzel megvoltak, négy hőst kivittek a vár északi sáncaiba, hol agyonlőtték őket, majd a többi kilencet állítottak fel a vártól délre leásott bitókhoz s a nemes hazafiak, a honszerelemtől lángoló szivü katonák, a rettenthetetlen félistenek nemsokára csak mint élettelen hullák lógtak a kötélén . . . Szivünk elszorul, a vad harag, a mérhetetlen düh s a cselekedni akaró bosszúállás viharzó orkánja dúlja fel keblünk nyuga'mát. A nyomorult, a gyáva bérenchad, mely azelőtt futott a szent vértanuk nevének még a hallattára is: most, midőn idegen erővel legyőzte, helyesebben csak megadasra kényszeritette az ország lelkes, önfeláldozó védőit, most kaján mosolylyal nézi a dicső vértanuk vergődését ! ! Azt hitte, hogy a szabadsag csak pislogo láng, melyet a legkisebb szellő is elolt. Pedig csalódott! A vérözön csak nagyra tudja fokozni a hazaszeretet érzelmét s tettre szólítani, ha arra kerül a sor. Megtanít bennünket arra: hogy kell szeretni ezt a szép hazát, hogy kell neki élnünk, és — ha szűkség lesz rá — hogy