Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

39-ik szám N Y I R V I D É K 1909 szeptember 26. 3 fogalmak, és a midőn nem volt tapasztalható, hogy a nemzet itt kénytelen hagyni hazáját — mert nem tud megélni, — a midőn a megoldást az az aggodalom is elodázta, hogy a seeularisalandó vagyon Ausztria adósságaira lesz fordítva: — az egész liberális Magyarország a secularisatiot jogosnak, de jobb időkben foganatositandóknak tartotta, — vájjon most félni kell-e attól, hogy hazafiatlan kormány idegen célokra fordítja a vagyont ? szabad-e kételkednünk a parlamentáris ellenőrzés alatt álló kormány becsületességében és hazafiságában ? — Lehet-e a nemzet helyzetének rosszabbodását bevárni ? — Szabad-e arra várni, hogy elnyomorodva ellentállási képességeinket teljesen elveszítjük ? — Bizonyára nem! — És ha Szabolcsvármegye megújított, modern székházában újból fel fog hangzani a nagyszabású, a nemzeti erők felfrissítésére, megerősítésére szolgáló hatalmas gondolat: a régi liberális szellem fogja átlengeni a diszes nagy termet, a régi nagy férfiak, Bónis Sámuel, Zoltán János és a többiek iránt érzett kegyelet és lelkesedés fogja elfogni a szavazó férfiak lelkét. Érezni fogja mindenki, hogy a határozathozatal ünnepies pillanatában Szabolcsvármegye dicső múltjához és szabadelvüségéhez méltóan készül cselekedni. Szabolcsvármegye pedig nem volt és nem lesz soha más, mint hazáját védő, a magyarságot szerető, a nemzetet erősnek és boldognak kivánó, és a kor vezető eszméi iránt lelkesedni tudó liberális vármegye! Emlékkövet Schurinának! Irta: Buday Barna orsz. képviselő. Most jutott tudomásomra, hogy Zoltán István járási főszolgabíró kezdésére mozgalom indult meg avégből, hogy néhai Schurina István a nag/kállói m. kir. állami gimnázium (azelőtt főreáliskola) igazgatójának jeletlen sirja fölé emlékkövet emeljünk. Schurina István egy emberöltőt töltött a közoktatásügy szolgálatában. Tanításait két nemzedék hallgatta. Egyik már letünőben van, a másik most töri pályáját. Jó magam közel huszonöt esztendeje jártam a nagykállói főreáliskolában, de a hosszú idő multán is megértő szeretettel gondolok vissza Schurinára. Szigorú, pontos, növendékei sorsával becsületesen foglalkozó tanár volt. Olykor, ha emlékezetem pásztortüzet gyújt, mintha újra előttem sétálna füstölgő csibukjával, mely olyan nagy volt, hogy talán sohasem fogyott ki belőle a dohány. Papos, fekete öltözet, borotváit arc, kis, de erős tüzü szemek. És egyik kezében^a nagy kampóju sétabot, mely még vadászat közben is hü kísérője volt. Igy jelenik meg előttem Schurina, kissé komoran, mint a megszemélyesített kötelességtudás, örökösen dolgozva és vesékbe látó szemekkel figyelve és ismerve tanítványait. A hivatás tisztessége ült ennek a komoly embernek az arcán, de e külsőségek mögött szinte gyermekiesen meleg kedély rejtőzött. — Kevés mosolyt lattam ajakán, ellenben sok dorgáló szóval illetett. Mindezek gyermekösztönömet nem vezették félre. Megéreztem benne a jó embert és vonzódtam hozzá. Amint pedig az érett megfontolás szemüvegén néztem vissza erre a hivatásában szorgoskodóra, becsülésem iránta fokozódott és megszerettem. Hányszor ugy van az, hogy csak az emlékezés késői fényénél ismerjük fel igazán azokat a férfiakat, kiknek megértése elől az ifjú szív tudatlansága elzárkozotl. Lassacskán minden, a múltba visszakívánkozó gondolatunk a sírkerthez vezet. Ez a kedves tanárunk is régen porladozik már. Pedig sokan szerettünk volna vele legalább egy szívélyes kézszorítást váltani, mielőtt beáll az örök hallgatók soiába — és én ugy érzem, most is adósa vagyok, amiért soha sem mutathattam be neki a későn érő elismerést. Száz és száz tanítványa volt Schurinának, igy hát a hálás érzések egész raja dong sirja körül. — Igy alusznak a jó tanárok. Am, hogy jeletlen sirban nyugszik, ezt most tudtam meg. Aki olyan sok fiatal szivbe vésett aranytanitásokat, annak végül kőlap se jutott, mely egy hosszú életpálya hív és nemes betöltését hirdetné! Ez csakugyan nem jól van igy. Kegyeletes érzéssel csatlakozom tehát Zoltán István kezdéséhez, sőt részemről is fejleszteni szeretném a mozgalmat. Ezért mint immár a legöregebb növendékek közül való, felhívom megboldogult Schurina István volt tanítványait, tisztelőit s az összes Reá hálásan visszaemlékezőket: Segítsék elő adományaikkal, hogy ennek az elhunyt érdemes férfiúnak sírját méltó emlékművel díszíthessék. Az emlékkőre szánt adományok a Szabolcsmegyei Takarékpénztárhoz (Nagykálló) küldendők. Minden elismerés között legdic3Őbb a viszonzást nem váró ; minden adónem között legnemesebb az, melyet holtaknak fizetünk. Marx és a szociálismus. Irta: Dr. Nagy Lajos. V. A szociálizmasról. A tudományok hierarchiájában (sorozatában) a legújabb a szociológia, vagyis a társadalom tudománya. Az a tudás-ág, amely a társadalmi elet törvényeit igyekszik megállapítani a kikutatott társadalmi tényekből. Ennek a fejlődésben levő, de eddig még csak kevés társadalmi tényre támaszkodó nagy tudománynak egyik részlete a szocialismus, amely a vagyon és a jövedelem elosztását vizsgálja s a szociális politikában azokat a célszerűségi és eszélyességi elveket állapítja meg, amelyeket a közhatalomnak alkalmaznia kell a végett, hogy a társadalomban a vagyon és a jövedelem igazságosabban oszoljon el. A szociálizmus szó szerint a társadalmi kérdést jelenti, t. i. a vagyon eloszlásának társadalmi kérdését. Mert az ebben mutatkozó nagy igazságtalanságot vették észre legelőször s ezek a vizsgálódások vezettek aztán a társadalom többi kérdéseinek kutatására. A szociálizmusba beletartozik a munkások, különösen az ipari munkások, a művelt proletárok és a nők gazdasági helyzetének kérdése (feminizmus). Hogy a szociálismus lényegét tisztán lássuk, vissza kell mennünk a történelemben arra a tényre, hogy a keresztény társadalom szervezete a patriarchalismusra volt alapítva. A társadalomban három akarat érvényesült: a családban az apáé, a műhelyben (gazdaságban) a mesteré (vállalkozoé) és az államban az egyházé; de e három főtényező egymás kölcsönős támogatására köteles. — Mind a három akarat abszolút természetű az alája rendeltekkel szemben (atyáskodás). Eredményei a rendi különbségek, a céh, a védővám, egyesek állami támogatása és a nagy tömeg irtózatos elnyomatása. Tisztán gazdasági okokból éri a rendszert az első támadás a fiziokraták részéről a XVIII-ik században, t. i. hogy az állam ne avatkozzék be a gazdasági élet irányításába, hanem engedje érvényesülni a gazdasági törvényeket (laissez fairé, laissez pasterl. Ez eszme nyomon haladnak tovább az encyklopaedisták Franciaországban, az Aufkláristák a német földön. Míg végre Smith Ádám elméletében tudományos betetőzést nyer a patriarchalismussal ellentétes uj irányzat, amelyet olykor liberálismusnak, olykor individuálismusnak is neveznek. Az elnevezés onnan van, mert politikájának főtétele, hogy biztosítania kell az államnak az egyéni akarat érvényesülését, az emberi cselekvés szabadságát. A liberálismus hatása óriási volt. A XlX-ik század törvényhozása és történelmi eseményei a szabadelvüség hatása alatt állanak. A törvények alkotásában az egyén (az ember) politikai, szellemi és gazdasági szabadsága az irányadó eszmék, a világtőrténeimében a nemzeti államok alakulása és az egyházi hierarchia hatalmának az állami élet köréből való visszaszorítása a legnevezetesebb eredmények. A liberálismus uralma azonban nem elégítette ki a vagyontalan osztályt, a proletárokat. Ezek érdekében bírálni kezdik a liberálismust s e bírálatok eredménye a szociálismus. A szociálismus tehát a liberálismus Jtrilikaja; azért kritieiemusnak is nevezik. A szociálismus keletkezésére nézve történelmi szempontból ma is Stein Lőrincnek a XlX-ik század első felében írott magyarázatát (Der Socialismus und Communismus des heutigen Frankreichs 1842.) fogadjuk el. E szerint a munkásosztály, különösen az ipari munkások társadalmi kérdése onnan származik, hogy midőn a francia forradalom példájára Európában mindenütt törvénybe iktatták a jogegyenlőségét, a társadalomban továbbra is megmaradt a» osztály különbség. A társadalom a vagyonosak és vagyontalanok osztályara tagozódott s a vagyontahnok tűrni kényszerültek a vagyonosak részérói politikai és gazdasági elnyomatasukat. A gépek feltalálása, a technika tökéletesedése, a nagy vállalatok keletkezése az ipari munkásosztálynak a tőkétől függő helyzetét meg súlyosabbá tettek s egyúttal a munkátok számát is fokozták. Mig vegre az ipari munkásosztály a népesség nagy tömegét foglalta magában s akkor a közős érdekek tudatára ébredt s ezzel a társadalmi és állami életben olyan tényezővé fejlődött, amelyet nem lehetett többé figyelmen kivül hagyni vagy mellőzni. Már a munkaskérdéssel foglalkozó első iratok követelték a fogyasztáshoz, illetőleg amint akkor kifejezték: az élvezetekhez való jogot. Az ipari munkás már igen korán, 20—24 éves korában eléri teljesítő képességének legmagasabb fokát s ezzel együtt tsrmeszetesen olyan munkabért, amely későbben alig növekszik. — Ebből következik, hogy a házassággal fellépő terhek és az asszony időszaki munkaképtelensége a munkás család életet táját hibájáa kivül is a nyomor szakadatlan láncolatává teszik. A legenykori munkabér a munkásnak luxus kiadásodat is megenged, de ugyanabból a munkabérből a családnak még életszúkségleieí is csak az igények lefokozásával telnek ki. Igy az insóg beköszönt a munkáscsaládhoz és mindennapi vendége, állandó lakótarsa lesz. A nélkülözés megszüntetésére a hiányzók pótlását a munkabér emelésével csak nagyon óvatosan lehet a munkáltatókra áthárítani, mert a munkáltatót a nemzetkőzi versenyben megbéníthatná, amennyiben a magasabb munkabéreket az iparcikkek árának emelésével csak mérsékelten lehetseges a fogyasztókra áthárítani. Innen van, hogy akik a munkáskérdéssel foglalkoznak, bölcseleti alapon keresik a társadalom termelési rendjének olyan a'alakitását, amelyben a szükségletek kielégítése minden dolgozónak biztosítva legyen a vagyon és a jövedelem igazságosabb megoszlása által. A szociálismus egymástól igen különböző és egymásnak ellenmondó irányokat és törekvéseket tüntet fel. Bölcseleti kiinduló pontja valamennyi iránynak a liberálizmus elleni tamadás. Az eszmemenet kőrülbelől a következő: A meglevő állapotok korántsem a gazdasági törvények eredményei, hanem nagy részben az erőszaké és az önkényé, mely az egyéni akarat érvényesülését (a liberálizmus alapdogmáját) kizárja. Igy a társadalmak gyakran keletkeztek a hódítás tényéből; az örökösödés, a házasság és számtalan gazdasági viszony az állami törvény kényszerítő parancsa alá esik, az állami törvény pedig nem természeti törvény, hanem az áliamban uralkodó osztály akarata. A mai intézmények (tulajdonjog, házasság, állam stb.) nem változtathatatlanok, azok is fejlődésnek vannak alávetve. A liberálisok nyugvó, mozdulatlan állapotban látják a társadalmat, azért gondolják, hogy minden intézmény ugy a legjobb, ahogyan van. — Ez nagyon szomorú es meddő politika. Az igaz, hogy az emberi akarat nem létesiti azt, amit akar, de a változásban közrehathat: ennélfogva a társadalom átalakításának a lehetősége is meg van adva. A szociális irányok közös jellemző vonásai: a) a mai társadalom szerkezete rossz, azért a berendezés bajai tönkre fogják tenni ezt a társadalmat; b) a bajok oka az, hogy a vagyon kevés ember kezében van s ezek a kevesek kiaknázzák a társadalom többi részét; c) a mai rend helyébe uj rendnek kell lépni, amelyben egészen vagy részben eltűnik az egyéni tulajdon és a bérmunka.