Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

38-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 19. 4 Főbb ágai: 1. a munkás szociálismus (SaíntSimon, Fourier, Prondhon, Ovven), melyet tudománnyá Marx Károly tanítása tett; 2. a kollektivismus, máskép állami szociálismus, vagy kathedrai szociálismus. Ez értekezés folyamán Marx tanításaival, túlzásaival, történelmi jelentőségével olyan sokat foglalkoztunk, hogy róla az olvasó eléggé élénk képet nyert. — Szándékosan tettem azt, hogy Marx-szal külön és behatóan foglalkoztam, mert a szociálismus irodalmában az ő munkássága a legjelentékenyebb. Mondhatom, hogy irányadó a szociálismus tárgyalásában akár kővetőire, akár bírálóira gondolunk. S végül az ő személye és az ő tanítása az ütköző pont minden vitatkozásban, amely a szociális kérdésekről támad. Reánk magyarokra nézve különösen fontos Marx megismerése éí helyes értékelése, mert a most kialakulóban levő, agilis munkáspártunk Marx tanítását betüszerint vallja s teljesen a német birodalmi szoeiális demokrata párt mintájára rendezkedik be. Ezt a német szociáli* demokrata pártot Latsalle Ferdinánd alapította. Lassalle a németegység hive volt s igy jött arra a gondolatra, hogy a németegységért küzdő liberális pártokat erősíteni lehetne a jövőtől sokat váró ipari munkásokkal, akik viszont az állam támogatásának sok hasznát látnák. Minthogy azonban a munkásoknak nem volt szavazati joguk, 1863-ban megalakította a német nemzeti jellegű Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein szövetséget a választói jog kivívására. Et-ből fejlődött a választói jog elnyerése után és a németegység befejezésével a Social-Damokrat-Partei, amely teljesen Marx szellemében halad. Többször változott programmjai zavaros és ellenmondó elméleteket foglalnak ugyan össze, de a gyakorlatban azonnal megvalósítható pontokat is tartalmaznak, mint pl. a nők egyenlő joguságát, a községek széles körű önkormányzatát, az állami ingyenes közoktatást, orvosi segítséget és jogszolgáltatást, fokozatos (progressiv) jövedelmi adót, a munkás védelmi intezmények kiterjesztését és bővítését, a 8 órás munkanapot, munkás lakások épitését stb. (Folyt, köv.) fistelep (terramare) a Rétközön. A Tiszaszabályozás előtt a mintegy 60 holdnyi „Telekdomb" a 100,000 holdnál is nagyobb területű Rétkőznek nevezett nádasnak, síkviznek, lápnak, mocsárnak, soha viznemjárta elmosódott széllel 2—3 méternyire kiemelkedő televényes homokos agyag szigetét képezte. Az egész területen a felülethez közel, de sok helyen egy méternyi mélységben is igen sok eseréptöredeket találni, melyek kőkorszak, bronzkorszak, "legtöbbnyire La Téne korra vallanak. Ittott hullámos fésű-díszítésű edénytöredékek, a milyeneket honfoglaló őseink itten lakó szlávoktól vásároltak, csak itt-ott fordulnak elő. 1909. szeptember 13-án ifj. Kállay András öcsém, atyjának id. Kállay András ny. főispán barátomnak (aki muzeumunkat mindég bőkezűen pártolta) nyomdokait követve 18 napszámost állított elő, akikkel reggeltől-estig számos (az eleven földig hatoló) kutató árkokat huzattunk a nagy területnek különböző pontjain. Egy parányi gyermekjátékul szolgáló tányérkán kivül egyéb ép tárgyat nem találtunk. Díszítés nélküli cseréptőredéket egy ládával hoztam haza, de olyan cserép-töredék rakásra, melyből egy ép edényt lehetne összeállítani, nem leltünk. Több helyen 2—3 ujjnyi vastag égetett agyag darabokat találtunk, melyek a rajtuk látható lenyomatokból következtetve a sövényből font, agyaggal kivül-belől betapasztott, szétrombolt kunyhóknak maradványai lehetnek, de amelyeknek alapját és alakját az égetett agyag törmelékekből meg nem állapíthattuk ; szétmállott kúpalakú, felül átlyukasztott tűzkutyáknak sok málladékát leltük. Körülbelől l méter mélységben, több helyen felül sima, pár ujnyi vastag égetett földrétegre is akadtunk, mely éles határ nélkül ment át az alatta levő főidbe. Ezen tüzelő helyeknek körvonalát nem tudtuk megállapítani, mert ezek is föl voltak dúlva, valószínűleg valamely ellenség által, mely a kunyhókat is elpusztította. Különös dolog, hogy szenet is esak egy helyen, kis darabkát leltünk. Valószínű, hogy nem fával, hanem vízi növényekkel tüzeltek, melyeknek hamuja a földdel elvegyült. Itt-ott ökölnyinél kisebb alaktalan trachyt és keresztúri rhyolith kődarabokat találtunk. Hogy mire kellett ez az itt lakóknak elgondolni sem tudom. Egy kő vésőnek csaknem alaktalanná vált tőredékénél, egy fenőkőnél egyéb kőeszközt nem leltünk, még csak obszidián szilánkokat sem, amelyek pedig a Nyírben elég gyakoriak. Egy másfél milliméter vastag, 43 mm. hosszú, ketté tört bronztűnek hegyvégén kivül egyéb bronztárgy nem került. Érdemes volna ezen 60 holdnyi, legfeljebb 1 méter vastag terramare cultur réteget felligoriroztatni. Az idén dohány volt benne; pár nap múlva pedig búzával lesz bevetve. Itt-ott találtunk ugyan (valószínűleg) disznócsont maradványokat, de ember-csontnak, urna vagy tetem temetkezésnek semmi nyomát. Más szomszédos hajdani szigeten talán vslamikor reá fognak akadni, mert ahol évezredeken át sokan laktak, temetkezniük is kellett. Felemlítem itten, hogy a mult évben ezen a „ Telekdomb' -on egy Szt,. Oszvald-féle nagy ezüst érmet is találtak. Ez az Oszvald angol király v®lt. a keresztény vallásnak buzgó terjesztője. Született Kr. u. 604. évben és meghalt 642, évben. Sherlock Holmes mot kutatja, hogy miként került Sít. Oszvald érme, az abban az időben Isten háta mögött lévő ,Rétköz*-nek egyik szigetére. Nyíregyháza, 1909. szept. 15-én. Dr. Jósa András. Maradjunk együtt, Mint köztudomásu, a nagy, hatalmas felső szabolcsi ref. egyházmegye a közelmúltban ketté szakadt s bizonyára ®kos megfontoltság, előre látás vezette a nagy többséget, amidőn igy határozott. S ebben mindnyájan meg is nyugszunk s jó reménységgel tekintünk a jövő felé. A tantestület kebelében is a legutóbbi gyűlésen fölmerült az eszme, hogy vájjon mi tanítók, mint testület, együtt óhajtunk-é maradni, vagy szintén elválunk. Közgyűlés az együttmaradást határozta el s én is ezért emelem fel gyönge szavamat. Jól tudom én, hogy nekünk kötelességünk az egyházmegyei, egyházkerületi stb. határozatokhoz alkalmazkodni, azonban, mint a mult igazolja, saját ügyünk iránt nem volt meg bennünk az a lelkesedés, mely az egyesülésben rejlő erőnek gócpontját képezi s mig egyházmegyénk tantestületének egyik felében duzzadt az erő ; addig a másik lelke megdermedve aludta a tespedés rút álmát. Mig egyfelől a haladásnak, az önképzésnek, az igazságnak magasan lobogó langja igyekezett bevilágítani lelkünkbe, addig a másik jéghidegséggel, nemtörődömségével elhomályositoita azt. Már pedig nekünk, tanítóknak kell első sorban arra törekednünk, hogy egyesűit, soha nem lankadó erővel haladjunk az önképzés igaz berkei felé, — hogy ezáltal a tanügy napról-nayra előrehaladjon s célját, mely az igaz hazafiságban, a vallásosságban, a mások nézeteinek tiszteletben tartásában, jogaink megvédésében s annak diadalra jutásában előbb-otóbb megvalósíthassa. És mi mégis hányszor kérdezzük egymástól, hogy, te talán a Garizim hegyén, te talán Jeruzsálemben imádod az igaz Istent ? S ha mi közős erővel, fáradságot nem ismerve élesztenők egymásban az ősszetartozandóság nemes érzelmét, azt hiszem, hogy evvel a tanügy csak nyerne. Ezért, csakis ezért szólok hozzátok kedves Kartársaim ! Ugy szeretném, hogy az egymás iránti melegebb szeretet, az egymás jogos érdekeinek közös megvédése minél hathatósabban táplálná a mi lelkünket. Föl azért az egyesülésre! Nem hiszem, hogy ugy az egyházmegyék, mint az egyházkerület gátat vetnének a mi nemes elhatározásunknak. Kinek-kinek szent kötelessége, hogy egyházmegyéjét szeresse, rendeleteinek magát alávesse s szolgálja egyházát nemes buzgalommal. De hogy ezt megvalósíthassa, tömörülni kell, nem pedig elszakadni, mert csak az egyesülésben van az erő s egyházunk, hazánk dicsősége, fénye csak ugy fog tündökölni, hogy ha mi, tanítók közös erővel tömörülve, mint egy ember, igyekszünk lobogtatni egyéni boldogságunk, a haladás, az igazságra való törekvés fáklyáját! Több mint bizonyos, hogy ugy a gyámpénztár, mint a temetkezési egyesület együtt fog maradni. Fontos anyagi érdekünk ez nekünk ! Miért ne maradhatna együtt maga a tantestület? S én újólag mondom, hiszem, hogy ehhez felettes hatóságaink jóváhagyását is megnyerjük. Gondolom — julius havában — a választmány a Sóstón értekezletet tartott, mily a kettészakadást mondta ki. Kedves Tanitótestvéreim ! Ha e hó 30-án bejösztök ide, Szabolcsvármegye viruló székvárosába, hassa át lelketeket az a gondolat, hogy mi együtt akarunk maradni, együtt fogunk munkálkodni a közért, egymásért, minden szépért, jóért s a választmány ezen határozata felett pedig egyszerűen — napirendre térünk. Nyíregyháza, 1909. szeptember hó 24. Szabó Pál, ref. ig. tanitó. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. A perbenyiki ünnepély. A mult vasárnap e hó 19-én óriási jótékonycélu ünnepélyt rendezett a „Bodrogközi jótékony Nőegylet" Perbenyiken. Az ünnepély, amelynek lelke — mindene, gróf Majláth Jizsefné a nőegylet elnöknője volt, még d. e. 10 órakor vette kezdetét galamblövészettel. A tulajdonképpeni ünnepség d. u. 4 órakor kezdődött, amelyet mintegy 5—6000 ember nézett végig. A programm pontjai a következők voltak: I. Diszfelvonulás. II. Esti díszelőadás. III. Vacsora. IV. Tánc. Mielőtt a látottak elősorolásába fognánk, föltétlenül meg kell emlékeznünk gróf Majláth Józsefnérói, aki úgyszólván maga vállalkozott az emberfeletti munkára: a rendezésre. Figyelme kiterjedt mindenre, ötletei meglepőek, eszméi csodálatra méltók, rendezése páratlan. Mindenütt ott volt, mindenről tudott, mindent látott — emberfeletti munkát végzett. Láttuk a menet elindítását a kastély udvaráról. Mint egy hadrezér, osztogatta érces hangon a gyönyörű szép mágnás asszony a parancsokat. Az őrületes zűrzavarban nyugodt, a munkában fáradhatatlan. De meg is volt a fényes siker. A kik pedig az ország minden részéből elmentek megnézni az ünnepséget — még Nyíregyházáról is voltunk egynéhányan — azok egy igazan élvezetes nap emlékével távoztak Perbenyíkről. • * * A délelőtti galamblövészet a kővetkező eredménnyel zárult: Az első lövésnél: az első dijat gróf Zichy Kázmér, a masodikat br. Sennyey Béla, a harmadikat báró Baich Mihály, a negyediket Juszth Szilárd. A második lövésnél: az első dijat báró Sennyey Béla, a másodikat Gsázik József, Nyiri gyháza a harmadikat gróf Széchényi Gyula, a negyediket Juszth Szilárd. Poulenál: az első dijat gróf Zichy Kázmér, a másodikat megosztva gróf Eszterházy Gyula és Juszth Szilárd között, a harmadikat megosztva gróf Berchtold Kázmér és gróf Eszterházy Gyula kőzött. A délutáni diszfelvonulás lovas bandériummal kezdődött és 12 képből állott, amelyek fehér lovak által vont jármüveken voltak festőien összeállítva. A tündéri látvány nézésével nem tudtunk betelni. A közönség sorain először a csodálkozás morajlott végig s csak aztán tört ki a frenetikus taps és éljenzés. Elég még annyit említenünk, hogy a jelmezek az Operaház tulajdonai voltak. Hat óra volt a midőn a menet katonazene kísérete mellett kifordult a 3 tribünös díszített óriási köröndről. Azután a középen felállított sátorban felszolgálták az uzsonnát és a frissítőket. Mikor sötétedett tűzijátékban gyönyörködtünk, majd 8 óra tájban igazán páratlan sikerű előadást néztünk végig, amelynek részletezésébe hosszadalmasság nélkül nem bocsátkozhatunk. Előadás után körülbelől 1000 ember vacsorált, azután kezdetét vette a tánc, amely a legjobb emelkedett hangulatban reggelig tartott. Hazafelé jövet, a vanaton, újból elvonult előttem a káprázatos színes kép és még sokáig kellemes emlékként fogok visszagondolni a perbenyiki kirándulásra.