Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
2 38-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 19. a secularisalandó vagyont, ellenben annak ellenzői tovább is maguk kezében kivánják azt hagyatni és igy önző célokról az előbbieknél szó sem lehet. Azt a kérdést, hogy jogos-e a secularisatió? én a magam részéről eldöntőttnek tekintem. Eldöntöttnek pedig nemcsak a hivatkozott. törvények és még hivatkozásra alkalmas (és találj idézendő) törvények alapján, melyek az államhatalom folytonos felügyeletét, befolyását és azt igazolják, hogy ismételten kötelességeik teljesítésére szoríttattak a vagyon birtokosai, és nemcsak azért, mert a világi adományozásokkal való összehasonlítás nem találó, mivel az egyház folytonosan megkívánt és még csak ezután végzendő teendők céljára, a világiak már elkövetett cselekményeikért nyertek királyi adományt, és nemcsak azért, mert törvényeink „beneficiorum ecclesiasticorum possessores"-nek, tehát hirlalóknak nevezi a főpapokat, és nemcsak azért, mert a megürült főpapi szék vagyon jövedelmét senki más nem örökli, csak az állam veszi be és kezeli: hanem azért is, mert ebben a kérdésben országgyűlési határozatok is vannak, oly határozatok, amelyek létrehozásához Szabolcsvármegye is szavazatával járult. Felesleges volna a törvényekre hivatkozással sok tért és időt foglalni el. Hiba volt Kálmán király első decretumát idézni, mert azt már régen megállapította az oknyomozó történelem, hogy a 15. fejezet értelmében nem halastavak, hanem egyházi jószágok vétettek el és hogy ezen 15 fejezetbe a „piscinas" szó tévedésből, nem is bizonyos, vájjon jóhiszemű tévedésből-e — került a pristinas szó helyett, miután a halastavakról a 16-ik fejezet intézkedik. Az is bizonyos, hogy Kálmán király — kit a jezsuiták púposnak, ragyásnak, torz alaknak festettek, de aki mégis legragyogóbb alakjai közé tartozik Árpádházi királyainknak — decretuma 1. fejezetében a rendelkezéseket a „király és az országgyűlés'• nevében, tehát a legalkotm ányosab b módon teszi, mondván: jól széjjel néztünk a reggeli napfényben. Volt már kalauzunk is: R dr. öcsém legjobb barátja asi a Carmanián volt magyar „Viziorvos" — a mint ő mondta sajátos humorával. Rajta: a magyar orvoson kivül mét? k^ttő volt a hajón — egy angol s egy olasz. Az olasz öreg ur volt; az angol egy ifjú óriás gyermeteg kék szemekkel . . . . R. előadást tartott a „big" angol szó amerikai értelmezéséről — persze ő már ungot-berket bejárt; az amerikaiak t. i. mindazt ami nagy, erős vagy vastag ugy nevezik : „big one." Ebből önként következett, hogy az angol orvos is „big one" — és nem is neveztük mi másképpen az egész idő alatt! R. pedig csak a „vizi" volt, mert ő ezt felelte mindenre amit kérdeztünk tőle s ez nem volt kevés : vizi! Tőle tudtuk meg, hogy a Carmania 22000 tonás — „vizi'-turbinás gőzhajó, 2500 magyar kivándorlót vi»z Amerikába"; hét „vizi"liftje van, 180 mtr. hosszú — 170 méter széles. Azután bemutatott még egy ,rizi"-tisztet a kis H . . . .-tot a Nemzeti Szinház egyik művészének a fiát a kivel a Wiking el is távozott rögtön a gépházba -— de már oda nem mentünk utánna .... mi csak sétálgattunk az óriási Promenade-Decken, mely az egész hajót körülfutotta s szemügyre vettük útitársainkat: volt olt mindenféle náció,-sok amerikai és angol; magyarok is voltunk elegen. Rögtön konstatáltam hogy nem bolondság hercegnek lenni, mert láttam ott fenséges mamája mellett egy csókolnivalóan aranyos szőke kicsiny herceget ugrándozni — még ha az Óperenciás tengeren túlra mennek is, elviszik magukkal a rajkóikat ! — sóhajtottam „Piacúit Regi et communi concilio." . . . Az igaz, hogy az 1548: 12. törv. az elpusztult egyházak jövedelmeiről szól, de rendeli, hogy hitszónokok élelmére és iskolák felállítására fordittassék Szól e célokról és a végvárakra fordítandó egyházi jövedelmekről az 1548: 6-ik. — az 1550: 19. t.-cikk is; szólanak erről az 1504: 26-ik, az 1555: 15-ik törvények. Sőt az 1723: 78-ik t.-cíkk a rosszul kezelt egyházi javak elvételét is elrendeli. Mondja meg dr. Szentimrey ur, hogy a világiaknak adományozott javak jövedelmei az örökség nyugvása alatt az államnak jutottak? A rosszul kezeit világi javakra szólott-e törvényhozási intézkedés? — És mit mond az I. Májtyás 6-ik decretumához ? És mit mond II. Ulászló 2-ik decretumához, mely egyházi beneficiumok megszerzését vizbevetés terhe alatt, (mint az ország közszabadságának megzavarói) eltiltotta ! Sokkal jelentőségteljesebb mindezeknél, hogy midőn a király a főpapok jövedelmeinek bizonyos százalékáról, mint legfőbb kegyúr, intézkedett, az 1832-iki országgyűlés ezt a taxatiot sérelmei közé emelte, mert ezen jövedelmek feletti ren delkezés nem egyedül a király, hanem az országgyűlés jogkörébe tartozik. A királyi válaszban pedig ez el lett ismerve. Az 1844-ik évi országgyűlés pedig Borsodvármegye feliratát a secularisatióról akként intézte el, hogy a KK. és RR az országos választmánynak jelen tárgyat törvényes jogokkal ellenkezőnek kimondó véleményében nem osztozhatnak! kimondotta az országos ülés, hogy az egyházi vagyonok telett az állam intézkedik. A Szentimrey dr. úr cikkének csak egy részére kívánok még kiterjeszkedni, arra, amely legnagyobb plausibilitással vezeti tévútra a gondolkodót. Vájjon nem kell-e különbséget tenni a kir. adományozás, a magán adakozás és a szerzemények között ? És vájjon csak a római és a görög katholikus egyházi vagyonról lehet-e egyedül szó? saját rajkóimra gondolva, akik otthon maradtak! Nagyon látszott, az arcomon amit gondoltam, mert Dóra megrántotta a kabátom ujját : — „Margit néni — legyen jó kedve!" — Ezt a mondást sokszor hallottam még a következő hónapokban. E'.alatl a felső, a nyílt fedélzetre is felmásztunk s csak itt láttuk tulajdonképen, tudtuk áttekinteni: milyen óriási volt ez a hajó ! Kürtői szörnyeteg dimensiókban meredeztek ég felé s az embernek az az érzése támadt, hogy még kétszerannyi ember is könnyű szerrel moz gott volna ezen az uszó szigeten! Itt mar nem voltak kabinok, csak egy bájos kis smokinfjroom melyből belülről ismét visszasétáltunk a Promenade-Deckre s bejártuk az összes társalgási helyiségeket: volt ott iróterem, dohányzó, olva=o terem a hol a világ összes illustrált lapjait meg lehetett találni; zongoraterem — mind gyönyörű modern bútorokkal és óriási, csodásan üde pálmákkal tele . . . Közben ismét kinéztünk a tengerre s Uramfia! A stewardok egyszer csak óriási tálcákkal közeledtek felénk — ugylátszik féltek, hogy éhen talalunk halni a iunchkig . . . Reef-tee-t (marhahús tea) szolgáltak fel apró kerek, száraz süteménnyel .... Az étterem a Bvdecken volt, a hol a mi kabinjaink roltak s alatta volt a II. oszt. utasoké — s igy következtek tovább; egyik osztály a másiktól szigorúan el volt különítve s egymással nem érintkezhetett. De R ...... ó mondta, hogy a második osztály is előkelő kényelemmel van berendezve s az ételsor is alig kevesebb valamivel. A kivándorlók, a IV. osztályú utasok is háromnégy fogást kaptak ebédre s lunchre ís. Azt nem fogja senki sem tagadni, hogv a Szt-Istvántól egészen a reformátióig történt kir. adományozások a keresztény egyháznak adattak és azért a katholikus egyháznak, mert más keresztény egyház nem is volt. Kézen fekszik tehát a jogos kérdés, hogy amidon a keresztény egyház külön vált és e különválás törvényhozásilag el lett ismerve, mért nem vált ketté a keresztény egyház vagyona is ? A vagyon az egész magyar kereszténység érdekeiért lett adományozva. Tehát a nem katholikus kereszténység érdekeire is. — Miért lett ez a különvált kereszténység érdeke a vagyonból kitaszítva ? Ezeknek nem kellett templom ? nem iskola ? nem hitoktató ? — ispotály — szegény istápolás ? — És — ha megengedi — midőn a jövede.em feleslege az egész magyar kereszténység emiitett érdekeit szolgálta és elég volt, — a ketté válás után nagyobb feleslegeknek kellett támadni, mért nem lett az államnak beszolgáltatva az ? A magán adományozás érvénye kir. jóváhagyástól függött és épen azért és mert nem egyéneknek, magánosoknak, hanem testületnek lett adományozva: rendeltetése, célja és természete miatt a kir. adományozással egy tekintet alá esik. — Épen igy a szerzemény is, mely abból származott, hogy a jövedelem nem lett a rendeltetésre felhasználva. Ez a szerzemény tehát jogtalan is és járuléka is a fődolognak és igy annak természetével bir. Nem is kérdés az ma már, vájjon a papi vagyonok felett van-e az államnak rendelkezési joga ? Ez a kérdés vitán felül áll. — Csupán az időszerűség kérdése jöhet figyelembe. Kétségtelen, hogy a megoldás harcot provokál, és e harcban a liberális felfogás, az aggódó hazafias érzület szembe fogja találni az egész katholikus clerust; — kétségtelen, hogy a nagy reform ép oly kevéssé fog simán megoldatni, mint akár az önálló vámterület, — a polgári házasság, vagy annak idején bármely más reform. Természetes tehát, hogy vannak, kik félnek a harctól — vannak, kik félnek a sikertelenségtől és várják a közvélemény szerencsésebb kialakulását, — de vaunak, kik a mai politikai irányzatot nem tartják megbízhatóknak a megoldásra. — Tisza István nem vonja kétségbe az állam jogát a papi birtokokkal szemben, és ki tudja, hogy a fentebbi okok közül melyik miatt tartja a „mi viszonyaink között károsnak és veszedelmesnek" — nem a secularisatiót, de „a kérdés felvetését". — Tisza István nyilatkozatára ép oly kevés hatással hivatkozhatik tehát Szentimrey ur, mint akár a trienti zsinatra, melynek határozatai ugyancsak megszabják, hogy a püspökök jövedelmeik milyen részét használhatják saját céljaikra és a többit miként tartoznak iskolákra fordítani. Mint emlitém, Szabolcsvármegye már 1844-ben a liberális felfogáshoz csatlakozott, ahoz, amelyhez Palóczy László, Szemere Bertalan, gróf Ráday Gedeon, Vukovics Szabbás, Pázmándy Dénes, Perczel Móricz, Ragályi Miksa, Beöthy Ödön, Radvánszky Antal, Szentkirályi Móricz és a többi! Minő nevek és minő emberek ! — És ha 65 évvel ezelőtt, midőn még a nép és a nemzet nem voltak azonos
