Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

Nyíregyháza, 1909, XXX, évfolyam, 39. szám, Yasárnap, szeptember 26. ITIDEK. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉH S. SSAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hajdú vármegye átirata. — 1 secularisatióról. — Az ország összes törvényhatóságait foglalkoztató eme nagyszabású kérdésben e lapok hasábjain Szentimrey Gábor dr. ur tollából cikk jelent meg, mely a secularisatió törvénytelenségét, jogtalanságát, felesleges és veszedelmes voltát bizonyítja. Érvei közül egy mélyen elszomorit. Arról szól, hogy valóságos socialis áldás az, ha a papi nagy birtokok nem jövedelmeznek eleget, mert hiszen ez nem is vonható hírlapi vitába, de mennél kevesebb jut a tulajdonosnak, annál több marad az alkalmazottnak. Elszomorító okoskodás ez. Milyen szerény és nemes szivünek tünteti fel azt, aki háromszoros jövedelemhez juthatna, ha 100 munkást foglalkoztatna, — de megelégszik harmadrész jövedelemmel és ezért csak 50 munkásnak ad kenyeret. De mit tegyen a másik 50 munkás? — Menjen — ugy-e — a pokolba, az igazi szeretet és igazságosság nevében! Ott él, a nagy birtokok körül az istenadta nép, munkara kész karokkal, — de a főúrnak nem kell a munka, mert szerénységében lemond a munka értékét jóval meghaladó jövedelemről. Nem szólok a nemzetgazdasági jelentőségről, mely a földben hagyott jövedelem elvesztése folytán a nemzeti vagyont érő kárról tesz tanúságot, nem szólok arról, hogy a lemondott jövedelem a szeretet és igazság nevében mennyi hasznos ügyre volna felhasználható, — nem szólok arról a hazugságról sem, hogy a fel nem szedett, a művelés hiánya miatt elő sem kerülő több jövedelem — az alkalmazottaknak jut. De az a tény, hogy a munkás nép a belterjesebb gazdálkodás hiánya miatt keresethez nem jut és nyomorát csak is a jövő életben bekövetkező jutalom reményével kívánja elviselhetővé tenni épen az, ki — megelégedvén birtoka jövedelmével, többet annak dacára sem kiván, hogy ezzel a munkás több munkához juthatna; és az a tény, hogy a fokozni nem kivánt jövedelem talán azért is elég, mert ez a nyomorgó nép a születéstől az eltemetésig minden családi eseményt, örömet és bánatot — — megfizetni tartozik a jövő éjét reményében, és az ezen nagy birtokok körül statisztikailag kimutatott nyomor, butaság, tudatlanság, halálozási arány, vétségi és kihágási arány, mindezek rámutatnak az érvelés cynismusára. Eszembe jut egy, jelenet., a mikor a secularisatióról lévén szó, a veszprémi káptalan követe, Bezerédy annak kimutatása után, hogy Szt. István a papi birtokokat a hittérítés céljaira adta, nyíltan bevallja, hogy „a térítésre most Is szükség van maguk a katholikusok között is, kik közé sok idegen elv túrta be magát, és azonkívül a protestánsok ellen is oltalmazni kelletvén a hitet, a térítésnek vége nincs!" Ugye-bár különös érvelés? És még hozzá teszi, hogy a secularisatió megfosztaná a népet attól a papi feleslegtől, melyben eddig részesült. Tehát a hulladéktól, a koldus alamizsnától! — Mily nagy kegyesség és szeretet! Lám a seeularisatió az alamizsna felesleget elakarja venni a néptől, hogy — — iskolákat létesítsen, és azt a népet erkölcsi erőhöz, ezzel anyagi jóléthez kívánja juttatni. A magam részéről pedig éppen ezt a szempontot tartom legfontosabbnak — az időszerűség kérdése körül. A legnagyobb nemzeti érdekek fűződnek ahoz, hogy a rosszul kezelt nagy birtokok szűnjenek meg, és ne egynehány nagy úr, hanem a nép, az igazi nemzet, a magyarság legyen a röghöz kötve; legyen ugy idekötve, hogy ne a hazafias kötelesség, a hazáért való tűrés és szenvedés — melyet az éhes népnek hirdet a jóllakott — és ne a tehetetlenség és a nyomor megszokása, kösse őket ide — hanem a boldogulás, a megélhetés, a munka tér. Majd legközelebb szolgálok statisztikai adatokkal arról miként pusztul a magyarság a papi latifundiumok környékén, milyen nagy ott a nyomor, milyenek az iskoláztatási és az egészségi viszonyok: hogy meg fog döbbenni Szentimrey úr. Azonban a keserű satyra helyett komolyan foglalkozom dr. Szentimrey ur cikkével, habár a keserűséget nehéz elfojtani és annak dacára, hogy a secularisatió hivei nem maguknak kívánják Második utazásom a Nap országaiba. A Carmanián. II. Már másodszor harangoztak a dinnerhez; ott hagytuk a kivándorlókat s besiettünk kabinjainkba átöltözni. A prospektus nem hiába nevezi a Carmaniát „Luxus-Hotel"-nek ... A nagy, első osztályú étterem — mert minden osztály külön étkezett — semmivel sem különbözött valamely Palace-Hotel éttermétől . . . . csak alacsonyabb volt. Külön kerek asztalokon volt teritve; szólt a zene: gyönge, illedelmes kis zene a mi azonban az angoloknak very nice volt — nagyon kedves. Helyet foglaltunk — balra tőlünk egy magyar hercegi család szomszédságában, melynek illustris tagjai rémülten tekintgettek felénk, mikor Dóra egyszer elköhintette magát .... Az étlap tanulmányozására adtuk magunkat, amelyen legalább harmincféle étel volt sülve, főve .... Osztriga, igazi MockTurtle (teknősbekaleves) — sült heringtől kezdve sült ananászig minden, mi szem, szájnak kellemes, Eis-creme s a legmesésebb gyümölcs pazar bőkezűséggel felhalmozva minden asztalon: gyermekfej nagyságú Jaffa-narancsok és Calvillalmák, csodajó körték — — — s ha valakinek elég étvágya, türelme s — hogy is mondjam: „teintje" lett volna hozzá — végig ehette az egész menüt: egy penzbe került volna. Minden asztal mellett állott egy ünnepélyes gentleman, aki parancsainkat leste. ha leültünk, a nehéz hajószékeket az asztalhoz tolta — az asztalkendőt szétbontva ölünkbe rakta, vizet vagy bort töltött. Ilyen gentleman — jobb érzésem tiltja, hogy a közönséges hangzású .pincér" szóval illessem őket — 400 volt a hajón . . . A stewardessek este fekete dressben — nappal világos szürkéskékben voltak, kecses fehér köténnyel : csupa gyönyörű, karcsú, magas angol lány. A dinner után mesés jóságú fekete kárét serviroztak — aztán a Wiking és életep rja beültek az egyik csodaszép smoking-roomba — a betegek és gyermekek pedig bevonultak kabinjaikba. Kint koromsötét volt; a Bóra sivított s üvöltött s a mint nagy fáradtan eloltottam a villanylámpákat s lefeküdtem — a nagy csöndességben, melyet szinte félelmessé tett az egyetlen hang: a szél zúgása — ugy tetszett mintha fekhelyem egy kicsit, alig észrevehetően — emelkedett és sülyedt volna alattam. Hogy lehet ez? — gondoltam — hiszen a hajó mozdulatlan — nem szedte fel horgonyait — itt vesztegel a kikötőben .... talán csak az én — mind e szokatlan izgalmaktól nyugtalan idegeim érzik — vagy képzelik, hogy szállunk és sülyedünk És mégis igaz volt: a Leviatban le volt nyűgözve bár láncai közé, s látszólag mozdulatlan állt — mégis érezhetően lengett föl s alá. Először életemben hajtottam le fejemet vánkosomra ugy, hogy ágyam nem az anyaföld felett állt, hanem pár deszkalap a háborgó tengertől választotta el s különös érzés vett rajtam erőt: fekvő helyem e lassú injrása felébresztette bennem, tudatra keltette azt a gondolatot, hogy — — — a tengeren a vihar az úr! — — Féltem: volt valami titokzatos, aggodalomkeltő, e mozdulatlan colossus ingadozásában az éjjeli csendben, a fekete hullámokon .... Szorongva vert a szívem — nekem, ki annyiszor jártam felelem nélkül kicsiny evezős bárkán — örvénylő mélységek fölött . . . szorongott a szívem az óriási Carmanián — 4000 redmagammal ! — Sajátságos, hogy a többi éjjeleken, mikor a nyilt tengeren usztunk — a nagyobb ingást is természetesnek találtam s nem gyötört többé e különös, félelmes érzés Végre reggel lett: az első reggel a Carmanián, a mely még mindig egy helyben állt: a Bóra süvöltött, éppen úgy, mint tegnap. Felöltöztem s ez alkalommal megismerkedtem „szobalányommal" Miss Mac Donalddal, aki egy gyönyörű szép szőke skót miss vala, liliom termettel s olyan modorral, hogy nem átallom Heine stílusában azt mondani: ha magyar gróf kisasszony vagyok — megirigyeltem volna! Aztán következett egy fejezet a divatos angol regényekből: az első reggeli — a breakfast: — thea — az elmaradhatatlan gyümölcs — halféle, omelette sült szalonnával vagy sonkával, hideg és meleg húsok — én mindezek közül s egyáltalán a nagyon fűszertelen, — mondjuk ki őszintén — Ízetlen ételek közül csak egyet, az igazán kitűnő frite Heringet élveztem. Nagy hering ez, frissen megsütve, igazán Brillat-Savarin is csettenthetett volna rá a nyelvével, de azt hiszem, sohasem evett olyat. Breakfast után kimentünk a fedélzetre s Mai számunk 12 oldal.