Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

2 38 ik szám. N Y I R V [ D É K 1909. szeptember 19 mint a vád vitatta, raert nem ugy viselkedett, mint az öngyilkosok. Pedig az öngyilkosok mind egyformán viselkednek. Meghalnak. A halál előtt mindannyian egyformán cselekedtek. Éltek, Ki jól, ki rosszul, ki sirva, ki vigadva, ki egészségesen, ki betegen. Láttunk olyat is, aki muzsikaszó mellett röppintette szivébe a golyót. Hát lehetséges az, hogy egy ön gyilkos mulat és muzsikáltatja magát ? Bizony lehetséges, vagy legalább is nem lehetetlen. Az öngyilkosok lélektanával nem lehet érvelni azon egyszerű okból, mert az öngyilkosoknak nincs lélektana. Csak egy közös vonásuk van, az, hogy koporsóba kerül valamennyi. Ők maguk megszokták hagyni, hogy miért, de ha meg nem hagyják, örök titok marad. Meg kell emlékeznem a bűnügynek egy nagy szenvedőjéről: dr. Fried Lajosról. Elsőrendű, nagy qualitásu criminalista. Védő. Ezzel az egy szóval tökéletesen jellemezhetem, mert a kik a főtárgyaláson látták, hallották, bámulták, csodálták és élvezték az ő szeretetre gerjesztő, typicus védői modorát, azok tudják, hogy pazar elméjének ékes tulajdonságaival, szivével, lelkével védelmére kél a vádlottnak. Orátori póz nélkül, a páthos lehető kerülésével, szívből szívhez beszél. Csupa értelem, csupa világos következtetés. E mellett ötletes és tapinlatos. A fővárosi reclám criminalisták közül messzire kimagaslik. Nem agressiv. Senkit se bánt. Nem pályázik a közvád legyűrésével járó szellemi diadalra. Csak a vádlottat védi, magát soha. Szóval védő a szó legnemesebb értelmében. Az igazság kedvéért ezt meg kellett rögzítenem, annál inkább, mert a fővárosi újságok javíthatatlan moralistái sok lelkiismeretlen hazugságot fűznek ehez az ügyhöz. Ugy vélem, hogy azokban, akik ez ügy intézésében lelkiismeretesen részt vettek, ezek a valótlanságok semmi emótiót íettőnis réme lévén e szűk helyiség fojtott levegőjével — de urunk és parancsolónk, vezérünk is zsarnokunk már előre megneszelvén — megütött minden szökési kísérletet s igy megadassal lelyezkedtünk el a nagy protekciós hálófülkében. )e bizony, mi asszonyok mit sem aludtunk s ioldogok voltunk, mikor végre megvirradt . . . lire ram került a sor, hogy bejuthattam a onat Loilette-fülkéjébe, mely kinzó kamarának : beillik, éppen a Karst ülagutjaiba értünk, gy hogy lépten-nyomon görcsösen kapaszkod ittam a vizes mosdókeztyümbe a szuroksötétigben. Di végre a tunneleknek s a mosdásnak véga lett; a hálófülkénk is átalakult, nappali ilyis 'ggé s mi teljem készenlétben ültünk s imaltunk bele a Karst csodálatosan zordon iékébe s ltstük mikor bukkan ki a Kék tenger cfényü sziklái között .... S a hóboritotta klactúcsok kőzött ime! ott csillant már felénk vös kékségében. Öt éve mult, hogy elváltam e, hű barátomtól és szerelmesemtől; azóta ndig vagytam utánna s most mégis nem a zontlátás örömétől nedvesedik meg a szemem, a válás fájdalmától. Már ismét a tenger szik közöttem s kedveseim között! Megerkeztünk Fiúméba. Ott horgonyzott a Jtőben a modern Leviathan, a „Cunard* aság 22000 tonnás hajója, a „C-irmania", várt ránk, s mi a Wiking szerint, hogy debb utat tegyünk, vasúti sinek között és y pocsolyákon át, orditó s fütyülő szélírban, fogvacogva végre elértünk a hajóig s eresztett hajóhídon át, iparkodva lehetőleg óságos arcokat ölteni, be- azaz fölvonultunk ijóra. Mit hajó ? Nagy-Brittanniának — nem liának, mint a hogy mi magyarok többnyire dani szoktuk s a miért egy skót vagy ír sr éppen úgy dühöng, mint mi, ha ,n.

;p"-nek tisztelnek bennünket ; — ő Brit igének egy ú«zó szigete volt ez az alkotf, mely velünk együtt majdnem 4000 lelket Iáit. Bár lett volna ez a sok lélek mind sem idéznek elő. A hazugság csak hazugság marad, akár ujsághasábokon, akár gyászoló könnyek között jelentkezik. A lelkiismeret dolga, hogy mardossa azokat, akik érdemlik. Ha ugyan van lelkiismeret a világon ? Dr. Bartos Sándor. Marx és a szocialismus. Irta: Dr. Nagy Lajos. V. 8. Sokat emlegeti Palágyi, hogy a társadalmi forradalom nem következett be, noha Marx többször is várta . . . Az öreg Engels, Marx munkatársa és barátja, még 1883-ban írta: „Mi, a forradalmárok, a felforgatók, jobban boldogulunk a törvényes, mint a törvénytelen eszközökkel." Mi más ez, mint a forradalomról való lemondás ? A proletárság mozgalma a szavazati jotehát a politikai befolyás birtokában mindinkább elveszíti forradalmi és nemzetközi jelg legét. A német birodalomban, ahol pedig a marxismus a legerősebb, a proletárság évi gyűlésein egy pár szóvirágot áldoznak a nemzetköziségnek — megszokásból, azután áttérnek a maguk speciális német bajaikra s nincs is szó többé köztük egyébről. Az angol, a francia proletárt nem is lehet képzelni másnak, mint angolnak, franciának Érzi a rokonságot, az érdekközösséget a külföld proletárjaival, mondhatom, hogy altruizmusa nagyobb és nemesebb forrásokból fakadt, s hazafiságban nem enged elsőbbséget a vagyonos osztályhoz tartozóknak. Ez a tény átment a munkás szocialisták köztudatóba is. Sokszor hallom tüntető körmeneteken a budapesti proletárság ajkairól e dalt : Általános, titkos választói jogot Adjatok : Hazafiak leszünk, nem pedig hazátlan Bitangok. A szociális demokrata párt koránts°m az a véres veszedelem, amelynek a világ hitte. — Politikai párt, amelyik a hatalomért küzd és eszközeiben épugy nem válogatós, mint akármely más párt. Marx tanítása neki toborzó eszköz, mert izgalomban tartja a proletárokat, és a nárt táborába sodoria. A német sociális britt alattvaló, de fájdalom a Carmania .kivándorló hajó" s most ezernél sokkal több magyar, férfi, asszony gyermek szorongott ott a középfedélzeteu ! Nyolc emelete volt az óriásnak. Bementünk kabinjainkba, melyek a Bvdecken voltak a Promenade-deck alatt; egy-egy kis sálon volt mindegyik, teljesen kinyitható négyszögletes ablakokkal, a mi ujitás, s minden comforttal ellatva, amit a legelső osztályubb utas iá csak elképzelhet. Fényes butor/.at: az áüyon kivül kanapé, mosdó, ruha és fiókos szekrény ; nagy és kis lükör — le^nagyobo fényűzést mulatván mégis a tisztaság, mely tündöklőn hirdette, hogy Old-Englandban vagyunk. A falon egy-egy táblán az illető stewardess (szobalány) neve; az enyém Miss MacDonald volt. Kényelmesen elhelyezkedtünk, hiszen három napi utazásról volt szó — azután még egy nappal tovább' időztünk a hajón, mert olyan Bóra dühöngött az Adrián, hogy a „Carmania" nem indulhatott el febr. 13-án délben, mint kellett volna — a min mi szárazföldi patkányok — laikusok szóval — igen, igen elcsodálkoztunk s lelkünk mélyén mintha lekicsinyeltük volna az óriást, hiszen — gondoltuk, egy ilyen nagy állat meg a Tájfunnak sem néz oda, nem hogy egy rongyos Borinonak — mert hogy még Budapesten eppen az indulás előtti napon igyekezett belénk suggerálni egy kedves jó barátunk, hogy az Adrián nincs igazi Bóra, csak Borino ! A Lunch után — nem indulván a hajó, besétáltunk Fiúméba a mi azonban a kis csintalan Borinóban e*y cseppet sem volt élvezetes. Erősen alkonyodott, mire visszatértünk. Olt az alkonyórán, vájjon mit gondolhatott az az ezernyi magyar ember ott lenn a középfedélzeten aki mind elhagyni készült hazaját — talán örökre! őt reméltek: tehát igazuk volt; a vándormadárnak is két hazája van, talán mostoha volt egyik-másikhoz a hazai rög — egyrészük a süit galambot várta — a másik karja erejében bizott — de mind reménykedett, demokrata chauvin német és védővámos, aki a porosz junkerekkel szemben megszavazza a hadihajó parkköltségeit és büszkén tekint temperamentumos császárjára, akiben a germán imperializmus megszemélyesítőjét látja. A társadalmi forradalom Marx tanításában nem lényeges, hanem az én nézetem szerint csupán a nevezetes író természettudományos vizsgálati módszerével függ össze. És ez közös vonása az összes szociális elméleteknek. A társadalombölcselet posítiv tudomány; ennélfogva magától értetődik, hogy korának természettudományos felfogását magán viseli. Amíg az egymás után következő korszakok letűnését és új korszakok alakulását kataklizmákkal, forradalmakkal magyarázták (revolutio, Linné és Cuvier rendszerei), addig a szocialista írók is a forradalomtól várták a társadalom átalakúlását. De amióta mir a mult század 70-es eveiben uralkodóvá lett az a felfogás, hogy a szerves életben minden létező a fokozatos fejlődés eredménye (evolutio, Herbert Spencer, Charles Darwin elméletei), azóta a társadalmi elméletek is mindinkább közelednek a mai társadalmi rendből való békés fejlesztés gondolatához, áttérnek a nemzetköziségtől a nemzeti eszméhez, az erőszakos rendszabályok javulásától a megvalósítható gondolatok programúira tűzéséhez. Nem a Marx veresége tehát a társadalmi forradalom elmaradása, hanem a haladó, a gondolkodást átalakító tudomány diadala ! 9. Az elmúlt félszázad Marx tanításából igazolta a kollektivizmust és az osztályharc elméletét. Mindakettőhöz tudományos és gyakorlati eredmények fűződnek. Es ha Palágyi azt állítja, hogy Marx nem bölcsész, mit tesz az ? Változtat az valamit a tényeken ? Marx azért mégis a társadalom bölcselet megalapozója marad s neve az emberiség törtenetében a legragyogóbbak közé tartozik. Marx történelmi jelentősége abban áll, hogy felismerte a gazdasági fejlődés kollektív irányát, és osztályharc elméletével ráirányította a figyelmet a munkásosztály társadalmi kérdésére s a gyengébb társadalmi osztályok gazdasági helyzetének gondozását korunk vezér esnméjévé tette. Akinek megadatott, hogy a jövendő haladás útjára rámutasson és milliók sorsának javúlását elősegítse: az a történelem igazi nagy alakja, az emberiségnek jóltevője. Palágyi elfogult Marx-szál szemben, sőt pártállást foglal. E

z pedig a kritikára alkalmatremélte az igéret főidét: sok hazug igéretét s készséggel vándorolt ki az idegen világba, hol még az idegen világ kapujának a kulcsít: a nyelvet sein birta ... De mit érezhettek most ez alkonyórán, az utolsón, szülőhazájuk határain belül!

1 Egyszer, réges-régen egy éjszakán azt álmodtam, hogy én is kivándoroltam Amerikába. Nagy hajón voltam, mely csendesen úszott valami távol nagy vizén ... s én soha, sohasem felejtem el annak a marcangoló keserűségnek érzés't, azt a kétségbeesést, mely szivemet szorongatta, torkomat fojtogatta — akkor, álmomban, messzi, messzi tengeren ! JE jy alom, mint a való-ág tükörképe megismertetett azzal a mit érezhet, az, ki minden hidat fölégetve maga mögött, elhagyja a hazai r^göt, az otthont, barátait, rokonait — s elvándorol, elindul ismeretlen, idegen világba! — — — Nekem álmomban majd megszakadt a szivem, — — — s ezek milyen nyugodtan álltak itt, a korláthoz támaszkodva ! Ezek ébren voltak Tuinagy nyomorúság, — — — tuinagy önbizalom — — — vagy teljes fábuliság volt-e szülője a nagy, méltóságteljes nyugalomnak, mellyel „Kelet népe" ott álldogált a hajókorláthoz támaszkodva, eregetvén bodor füstkarikákat a szürkéskék égboltozat felé s köpködvén nagyokat a tenger hullámzó vizébe ? — Az asszonynépen sem látszott illetlen izgatottságnak nyoma sem, mig én fönn a Promenade Decken állva, mindezt elgondoltam. Ott járkált közöttük Vay Peter pápai protonotarius fedetlen fejjel a nagy szétbán — — — Más ismerős nagy urat is láttam ott, aki lement közéjük — nem hallottam ugyan a magasból — de biztosra veszem, hogy arra intette a vándorokat, hogy viseljek a tulipin-jelvényt az idegenben is Ruzsonyi Pálné.