Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX, évfolyam, 37. szám. vasárnap, szeptember 12. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyil'.-téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Az iskolák és az élet. Minden embernek joga van a kultúrához. Sőt kérdés, van-e büntető hatalma annak az államnak, mely nem gondoskodott arról, hogy polgára megértse és részese legyen a kultura áldásainak. Nem is lehet tehát ma arról szó köztünk, hogy kinek van joga vagy kinek nincs az értelmiség legmagasabb kvalifikációjához. E tekintetben a magyar nemzet mindig, még a legerősebb jobbágyvilágban is, csudálatosan demokratikus gondolkodású volt. Világi és főleg egyházi méltóságok legmagasabb pontjára jutotlak a szegény jobbágyok gyermekei is. A nemesség vérébe időnkint beleömlött annyi paraszt vér, hogy az a nemességet felfrissítette és erőteljessé tette. Erről a történelem tanúskodik. A mai demokratikus világban pedig már maga az élet beszél. 'Iszen a primási székben szegény szűcs mesterembernek fia ül. Simor kardinális, hercegérseknek apja csizmadia mester volt. A miniszteri bársonyszékben is nem egy szegény ember fia szerzett a nemzetnek dicsőséget. Sőt ott tartunk, hogy ma már azok a legértékesebb erők, tehetségek a társadalom, a nemzet minden irányú szellemi munkásságának mezején, akik a maguk erejéből, az élet nehéz malomköveinek súrlódásai közt küzdöttek és fénylenek. Társadalmunk fejlődésének jelen állapota pedig úgyszólván a nemzet létérdekévé teszi azt a körforgást, hogy igenis ezt az elernyedt, megromlott vérű, satnya intelligens osztályt frissítse, ujitsa fel mentől nagyobb mértékben a még erőben, egészségben levő paraszt vagy iparos osztály nemzedéke. S megfordítva: kapjon kedvet, bátorságot a kézi munkára, kereskedelmi pályára az intelligens osztálynak gyermeke is. Ez a természetes vérkeringése a nemzeti társadalomnak, csak ez teheti erőssé, mindenoldalúvá, könynyüvé, gyümölcsözővé a nemzet ideális és reális céljait. Ott van a nagy tévedés, hogy a kultura fogalmával társadalmunk még nincs — ez általános felfogást illetőleg — tisztában. Egyesek lelkében e fogalom nagyon is helyesen él, de a tömegben a kultura jegyébe csak azokat foglalják, akiknek diplomájuk van. Akik készfizetést szednek, akik az urak osztályába tartoznak szerintük. Nincs tiszta fogalmunk arról, hogy hát ki valójában az igazi úr? Ki valójában az igazi értelmes, művelt ember? Ki igazán a kultura, a nemzeti kultura részese ? Nem tudunk jól különböztetni. Azért homályosak, tévesek fogalmaink az emberek értékéről. Mi még el se tudjuk képzelni pl,, hogy egy tanult iparos a maga helyén, a maga lelkének kellő tartalmával, a maga két kezének becsületes munkájával, iskolázottsággal és józan eszével párosult észjárásával inkább tartozik a nemzet intelligenciájához, inkább részese a nemzeti kultúrának, mint egy félbemaradt fiatal óriás, mint egy átcsusztatott ős jogász, mint egy nagyhangú de készületlen vagy magát félemletessé tett — riporter, újságíró. Vagy bármely „uri" pályának még tucat számba sem menő — malomtaposói. Oh nem a jó kézi munkások ma már a proletárok. Az igazi proletárok azok a szellemi csőszök, akiket a helyükre állított ugyan a kormányzat, hogy őrködjenek a nemzet szellemi és anyagi kincsei, érdekei felett, de a kik maguk a legnagyobb tolvajok. Mert lopják az időt. Tunyaságukkal, egy ponton maradó szellemi kvalifikációjukká!, egész gondolatuk, érzelmük és akaraterejük központja akörül forog: mikor jön a fizetésjavitás és mennyi lesz: a nyugdij. Meg kell változtatni tehát a közfelfogást arra nézve, hogy mi az igazi kultura. Mi az igazi intelligencia? Mi az ember értéke? Kik igazi részaratói a kultura fejlesztésének. Meg kell változtatni magának az intelligenciának, a kereskedelemnek, iparnak, ős foglalkozásuaknak gondolkodását. És? Meg kell épiteni a hidat, melyen keresztül bejussunk az igazi szociális társadalom egyensúlyába. Marx és a szocialismus. Irta: Dr. Nagy Lajos. IV. Ma még, a társadalom harcias szervezetében, hogy Herbert Spencer technikus terminusát használjam, az állami gondoskodás főtárgya ugyan a hadsereg fentartása és harci készségének emelése, de az indusztriális szervezet felé való haladás elvitathatatlan. Nem közvetlenül a Marx tanítása nyomán, hanem közvetve, az alatt a hatás alatt, amelyet az elmékre gyakorolt, különösen a kathedrai ezociálisták befolyása alatt megindult s jó részt befejezést nyert Európában a vasutak államosítása vagy legalább is állami kezelésbe vétele, a telegráf és telefon állami üzemben építése, a közúti közlekedés, vizvezetés, gázvilágítás hatósági megváltása a részvénytársaságoktól, a közegészségügy és közoktatásügy közérdekű jellegének elismerése, az állami munkaközvetítés, a cselédügy községi szervezése, lakóházak községi tulajdonban való építése, az élelmiszerek hatósági ellenőrzése újabb gondolat a vízi hajtóerők összeírása és államosítása, sokat emlegetett terv a kőszén állami monopóliummá tétele, melynek megtörténtével a termeiéi teljesen az állam vezetése alá kerül. Vogül a munkás jóléti törvények még a legelmaradottabb államokban is egyre gyarapodnak s hogy egyebet ne említsek, Angliában ez évben lépett életbe az általános nyugdíjbiztosítás. Palágyi lehetetlennek tartja a kollektív termelést. Mi benne a leheletlen? Nem lehetetlen az, csak mi nem látjuk tné;.-, hogy miként fog részleteiben kialakulni. Inkább azt vethette volna, hogy Marx nem az állami kollektivizmusra gondolt, hanem a községire. A munkásszociálisták általában vonakodnak leírni az állam szót. Az állam nekik az erőszakot, a hatalmat, az ellenséget jelenti. Az államnak a kollektív termelés rendszerébe való beleillesztése a kathedrai szociálisták munkája. Ezek mutatták ki, hogy az állam a társadalomban nélkülözhetetlen szervezet. Maix rendsterén azonban nem volt szükséges változtatniok. Csak a község helyett magasabb társadalmi szervezetet, az államot, kellett a kollektív munkálkodás alapjául venniök. 3. Palágyi szerint az a körülmény, hogy Marx a társadalom mozgató ereje gyanánt a gazdasági tényezőket állította be elméletébe, a Comte tanulmányozásának szülötte. Ezt elfogadom, de csak abban az értelemben, hogy Marx felismerte Comte tévedését a filozófiai eszmék korszakalkotó hatásának becslésében, a szellemi és társadalmi fejlődés közti párhuzamban s vele ellentétbe helyezkedve, tagadja, arait Comte állított és más rendszert épít a társadalmi jelenségek magyarázására. Sőt tovább megyek Palágyinál és azt hiszem, hogy Marx gazdasági elméleteinek felállítására az ösztönzést Comte tanulmányozása adta meg. Comte ugyanis egy olyan korszakot vár, amelyben a tudomány szuverén módon fog uralkodni a népek sorsa felett. A kormányzást, úgymond, egy szellemi és egy világi hatalom fogja vinni. A szellemi hatalom a poiitiv bölcselők testülete lesz, akik minden idejüket az anyagi és szellemi világ tőrvényeinek kutatására fordítják. A világi hatalom feladata, hogy a bölcselők által kiderített törvényeket a termelésre alkalmazzák. Nem lehetetlen, hogy ebből indul ki Marx becsvágya a társadalom gazdasági törvényeinek kutatására. 4. Kevés súllyal esik a mérlegbe, hogy Marx másoktól vett át bizonyos eszméket. Tudományos tételekre nincsen szabadalom. Az eszmék a forgalomra vannak rendeltetve; de aki terjeszti, felelős értök, mintha a saját termései volnának. 5. Valóságos közhely, hogy a történelmi materialismus túlzás. Marx egyik nevezetes követője, Bemstein irja : „A termelési erők és a termelési viszonyok kifejlődése és befolyása mellett a kor jogi é» erkölcsi fogalmait, a történelmi és vallási hagyományokat, a földrajzi és egyéb természeti befolyásokat s ezek mellett az smberi természet szellemi képességeit is figyelembe kell vennünk. E tényezők összefüggését alig lehet oly tisztán kimutatni, hogy egész határozottan meg lehetne állapítani, melyik köztük egy adott esetben a leghatalmasabb mozgató. Az az egész, hogy az ujabb időkben a gazdasági tényezők jhatása sokkal világosabbá vált, mint korábban." Palágyinak kevés ez a komoly és mérsékelt helyreigazítás, smelyet az igazság ^szeretete vezet és elfogultság nem homályosít el: ő a történelmi materializmus miatt Marxot bölcsésznek sem tartja. 6. Az értékelméletet Smith és Bicardo tanításaiból vette át Marx. Szüksége volt rá. Mai számunk 10 oldal.