Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
114 34-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. augusztus 22. hogy értektöbblet elméletének tudományos alapot adjon. Az értékelmélet azonban hibás, mert az emberi munkát értékmérőnek nem lehet tekinteni ; hiszen a gazdálkodásban épen a munka az, aminek értéke ismeretlen, aminek mérésére értékmérő egységet keresünk. A jmunka kifejezésére a munkaidő természetesen még inkább alkalmatlan a munka különnemüsége és minőségi fokozatai miatt. A javak értékmérője nem lehet a társadalmi munkakőltség; mert a javak értéke nemcsak az előállítás költségétől függ, hanem a szükséglet sürgősségétől is. Ez a hiba azonban az egész gazdasági tudomány terhére esik: elfogadható értékelméletet ez ideig még senki sem adott. Pedig nagyon szükséges volna, mert a gazdasági jelenségek vizsgálatának az érték a kiinduló pontja. Ez épugy ismeretlen, mint a fizikában az erő fogalma. Tapasztalatból ismerik, hogy van, a fizikusok operálnak vele, de nem tudjak, hogy micsoda ? Épen azért különös világításba helyezi Palágyi közgazdaságtudományi készültségét az az ítélete, melyben az értékelmélet, hibás volta miatt mondja ki Marxra, hogy a gazdasági kollektivizmust a gyakorlatba átvinni teljesen lehetetlen (129 lap.) Scháffle azt irja már emlitatt, Die Quintessenz des Socialismus c. füzetében, hogy a szocializmus termelési szervezete nem követeli valami új állapot alkotását, hanem a már nifigbvő és érvényesülő közszolgálatok és közintézmények elvének minden téren való általános érvényesítéséi. Hát melyik ax igaz ? 7. Támadja Palágyi Marx amorálizmusát is. Marx szerint abszolút morál (erkölcs) nics, csak osztálymorál van. Amit morálnak mondanak az emberek, csak szemfényvesztés abból a célból, hogy az elnyomott osztály megadással viselje az uralkodó osztály által ráhárított terheket. De hát az uralkodó keresztény világnézet nem azt tartja-e hogy boldogok a szegények, mert övéké a menyeknek országa s nem teszi-e kötelességévé a szegénynek, hogy megadással viselje sorsát ; a gazdagnak és hatalmasnak pe dig, hogy segítsen a szegényen és alárendelten ? Bizony, a morál is, a jog is idő és tér szerint változik, az uralkodó osztály érdekeit szolgálja. Hogy az elnyomottak érdekében is történtek olykor intézkedések, azt a múltra nézve a keresztény világnézet kétoldaluságának javára kell írnunk, mely logikátlan ugyan, de a társadalomra hasznos volt. Az újabb időkre nézve pedig, úgy látszik a szociális politika történetéből, hogy Loria helyes uyomon jár, midőn A társadalmi, szervezet gazdasági alapjai (1902.) c. munkájában a kővetkezőket irja : A jogszabályok alkotása a vagyonos társadalmi osztályok kezében van. De a vagyon különböző forrásai szerint a vagyonosok érdékei is ellentétesek egymással. A vagyonos osztály két főosztályra szakad a földtulajdon és az ingó vagyon érdekei szerint agráriusok és merkantilisták. Mindkét osztály igyekszik magának megnyerni a vagyontalan proletárok támogatását. Ez a szociális politikai reformok magyarázata. Ebben az is meg van mondva, hogy a proletárság szavazati jogának hiányában miért olyan lassú Magyarországon a munkásjólétj intézmények meghonosítása. (Folyt, köv.) h telekérték-emelkedésj adóról. ii. 3. A kezdő terminus, illetve a visszaható erő megállapítása. Nem könnyű feladat annak a megállapítása, hogy a telekártékemelkedasi adó annak életbe lépesét megelőző időre vissza hasson-e s miként? Más szóval, ha valaki a telekértékemelkedési adó életbelépte előtt szerezte meg ingatlanát, amelyet annak életbe lépte után nyereséggel elad, ez a nyereség is megadóztassék-e s miként? E tekintetben növeli a nehézséget az, hogy a telekértékemelkedési adó életbelépte előtti vételekről, a vételárakról hiteles adatok nem allanak a kivető hatóság rendelkezésére. Ezeket a nehézségeket az egyes német városok, amelyek a telekértekemelkedési adót életbe léptették, különböző módokon hidalták át. így Kölnben felbecsülték hivatalosan az öszszes ingatlanokat s visszaható erő nélkül csak a hivatalos becslés eredménye és a későbbi tényleges elért eladási árak közötti különbözet után vetik ki az értékemelkedési adót. Más helyeken az adó életbe léptetése utáni első eladásnál nem a különben ismeretlen nyereség, hanem az egész eladási ár utár megfelelően leszállított kulcs szerint róják le az adót. Ismét másutt az eladást megelőző birtokváltozáskor fenállott piaci árat állapítják meg utólagosan s csak ha igy sem állapitható meg, róják ki az egész eladási ár után a leszállított kulcs adót, illetve adópótlékot amely pl. Berlinben 20 évet meg nem haladó birtoklásnál az egész eladási árnak l 8/,-a; 20—30 évi birtoklásnál lV»°/o-a; 30-40 évvel 2 f l/g-a; 40-nél több évnél 2', 0/ 0-a; a beépített telkeknél, a beépítettleneknél pedig 1, 2, 4 és 6 s/#. az egész eladási ár után. 4. A bírtokváltozások formái. Rendes és legegyszerűbb esetek az eladások és a kivetés is egyszerű: A cserék már bonyolultabbak. Több városban csere esetén is kivetik az értékemelkedési adót és pedig a cserélt ingatlanok megbecsült értéke, illetve a mutatkozó emelkedés után. Érdekes, hogy az öröklés majdnem mindenütt mentes az értékemelkedési adótól, pedig az elmélet emberei ezt elvi szempontokból kifogásolják. Az ajándékozás eseteiben is különböző intézkedések találhatók. Néhol (Frankfurt, Berlin, Gelsenkirchen, Essen) az adó azon öszszeg szerint rovatik ki, amellyel a megajándékozott az ingatlan megszerzése folytán gazdagabb lett. Néhol a házastársak, továbbá a fel és lemenő ágbeli rokonok közötti, másutt minden ajándekozáa, mentes az értékemelkedési adó alól. A kénysterelárveresés többnyire adómentes. Itt azonban gondoskodások történnek arról, bogy színleges árverésekkel ki ne játszák a megadóztatást. 5. A szavatosság kérdésében szintén nem egyöntetűek a szabályzatok. Az értékemelkedési adóért rendszerint az eladó szavatol — akit a nyereség közvetlenül ér, — de Kölnben például a vevő egyetemlegesen, Gelsenkirchenben és Dortmundban másodsorban szavatol a vevő is. Körülbelől a legutóbbi a legpraktikusabb a város szempontjából. 6. A kivetési éljárái a városi adóhivatalok hatáskörébe tartozik. Az adókötelesek záros határidő alatt kötelesek megfelelő nyomtatványokon az átruházást, bejelenteni s a bírósághoz szükséges okiratokat mellékelni. A kirovás az adókötelesekkel írásban közöltetik. A befizetésre megfelelő rövid záros határidő (2—4 hét) tüze tik ki. A kifevés ellen természetesen megfelelő felebbvitelek vannak biztosítva. A mulasztásokért vagy kijátszási kísérletekért pedig a kikerülni szándékolt adótétellel arányban álló, illetve nagyobb büntetések szabhatók ki. * A te'ekértékemelkedési sdó behozatalával eddig elért eredményekről is vannak más tapasztalataik egyes németországi városoknak, m-lyek azt régebben életbeléptették. A tapasztalatok általánosságban abban foglalhatók össze, hogy az uj adónak a telkek forgalmára nem volt káros hatása, a lakosság hamarosan megszokta azokat, a kezelés nem okozott nagy nehézségeket s a városnak jelentékeny uj jövedelmi forrást nyitottak az uj adóval. Mikor Kiel város a telekértékemelkedési adó behozatalinak kérdésevei foglalkozott, Frankfurt, Köln, Gelsenkirchen és Dortmund váró soktól kért tájékoztató adatokat. Ezekből az adatokból az derült ki, hogy Frankfurtban 1904 905. évben közel 230,000.márka, 1905 906ban közel 835.000 márka folyt be a telekérték emelkedési adóból. Kölnben az előirányzott 20,000 márkával szemben 541,000 markára rúgott a bevétel. Gelsenkirchenben az 1905. évi 45000 márkával szemben i 906-ban C5000 márka folyt be. Dortmundban az első évre előirányzott 150.000 márkából az első négy hónap alatt 74,500 márka bevetelt értek el. Ezek az adatok főként azért érdekesek, mert a városok azt tapasztalták, hogy a telekspekulánsok mialatt az értékemelkedési adóra vonatkozó szabályzat targyalásai folytak, igyekeztek azt megelőzni s túladni eladásra szánt ingatlanaikon. Innen van a nagy különbség az első és a következő év között. Ugyancsak a megkeresett városok azt felelték Kiélnék a panaszok felmerülése tekintetében, hogy mint minden uj adó ellen, zúgolódtak kezdetben ez ellen is, de mikor annak tudatára jöttek, hogy az aránylag normális kisebb értékemelkedések adómentesek, az ellenszenv mihamar lecsilapodott. A nagyobb nyereségek pedig v könnyen megbírják az uj adót. Ezt mutatja a felebbezések feltűnő csekély száma is. A telekértékemelkedesi adót, amelyet a Majna melletti Frankfurt 1904-ben léptetett életbe, az 1908. ev végéig Poroszországban 96, Szászországban 43, Hessenben 10, Szász Weimárban 5, Oldenburgban 4 város léptette életbe. Ami önmagában véve is fényes bizonyíték a mellett, hogy mikor a városok tudatára ébredtek ennék az uj jövedelmi forrásnak, egymásután siettek azt a maguk részére biztosítani. * Ezekben voltam bátor lehető röviden és főbb vonásokban ismertetni a telekértékemelkedési adót. Bár megfelelő adatok hiányában megközelítőleg sem mondhatok véleményt abban a tekintetben, hogy ha Nyíregyháza város ezzel az eszmével megbarálkozva, azt tényleg életbe léptetné, mennyi jövedelme származnék ebből a forrásból, azt hiszem maga az eszme érdemes arra, hogy vele foglalkozzunk. Az kőztudomásu dolog, hogy a telkek és házak értéke Nyíregyházán is, mint minden fejlődő városban, fokozatosan és következetesen emelkedik, minden befektetés, a tulajdonos minden különösebb hozzájárulása nélkül is. Ezek az értékemelkedések a varos fejlődésének következményei. Teljesen méltányos és igazságos volna tehát, hogy a város fejlődése következtében előálló értékemelkedésben, mint készpénzben is megnyilvánuló nyereségben a város egyeteme, vagyis maga a város is részesedjék. A tiszadobi Andrássy Gyulaemlék. Nagy ünnepség keretében avatták föl a mult vasárnap Tiszadobon a gróf Andrássy Gyulának a Tiszaszabályozás keresztülvitelében szerzett halhatatlan érdemeit megörökítő és hirdető emlékmüvet. Az emlékművet, mely Sárkány István műépítész sikerült alkotása, a Tisza mentén állították fel, közel az alsó szabolcsi Tisza ármentesitő társulat által emelt Széchenyi-oszlophoz. A síkságon élénken kiemelkedő dombon nagyon szép látványt nyújt a 13 méter magas, három oszlopból álló alkotás, melynek tetején egy hatalmas földgömb Van, a Tisza felé eső részén pedig az „Andrássy" név nagy aranybetükkel. A domb tövében egy nagy tábla van elhelyezve a következő feirással: Q-róf JLtidráissy- G-yulának a Tisza-szabályozás körül szerzett érdemei elismeréseül 1909. Az emlekmű leleplezésére a résztvevők a délelőtt folyamán érkeztek Tiszalucz és Nyíregyháza felől s bár az idő nem kedvezett, igen nagy számban jöttek össze az ünneplők a nemzeti színű zászlókkal, az Andrássy-család színeivel és déls/.aki növényekkel feldíszített emlékoszlophoz. Olt voltak Dessewffy Aurél gréf, a főrendiház elnöke, a tarsulat elnöke, a földmiveiéfügyi kormány képvi-eletében, mivel Darányi Ignác minisz er betegsége miatt nem jelenhetett meg, Mezőssy Bela allamtitkár vezetesével Rakovszky György, Kva ,say Jenő, Bulyovszky János miniszteri tanácsosok. Németh József osztálytanácsos, Tóth Jenő, Fekete Zsigmond, Lisznyay Tihamér és Józsa László titkárok, a belügyminisztérium képviseletében Bez-rédy Viktor államtitkár, Jekelfalussy Zoltán cs. és kir. kamarás, kivándorlási főfelügyelő, az alkotmánypárt küldöttsége Szivák Imre vezetésével Bela Henrik, Buday Barna, Batthyány Lajos gróf, Ckobor László, Dániil Pál, Dessewffy Emil gróf, Semsey László gróf, Siegesku József és Szilassy Zoltán orsz. képviselők, Szabolcsvármegye törvényhatósága Vay Gábor gróf főispán vezetésével, Mikecz DJZSŐ alispán, Siposs B.'la főjegyző, Vay Ádám gróf, Kovács István, Bogáthy József, Htjduvármegye részéről Veszprémy Zoltán főispán, Kováts Gyula alispán, Czeglédy Mihály főügyész és többen, Borsodvármegye részéről Kubik Béla főispin, JászNagykun S/.olnokvármegye részéről Benkó Albert alispán, Zamplénvármegye részéről Metzner Gyula főispán, Dókus Gyula alispan, Thuránszky Líszló főjegyző, Moskovics Geiza, Nyíregyháza város, illetőleg a Nyírviztársulat képviseletében mint alelnök Májerszky Béla polgármester, továbbá Lázár György szegédi, Kovács József debreceni,
