Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-30 / 22. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 22. szám. Yasársap, május 30, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR S. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A kulturkérdós, Az első magyar parlamentáris minisztérium közoktatásügyi minisztere mondotta, hogy Magyarország jövőjének a kérdése : kulturkérdés. Az a pár évtized, amióta ez a kijelentés a legilletékesebb helyről elhangzott, számtalan variációban, formában volt megbeszélés tárgya hivatottak és kiválasztottak részéről, hogy mily vonatkozásban és alkalmazásban oldandó meg ez a kérdés a mi viszonyaink mellett és hogy melyek e kérdésnek erőtényezői, eszközei. És annak a négy évtizednek, ami elmúlt, pozitív eredménye csak az, hogy boldog-boldogtalan hozzászólott, javaslatokkal, reformeszmékkel telitve, a legjobb ügyhöz méltóan harsogott, ütötte a nagydobot anélkül, hogy ez a kérdés a mai napig megoldva lenne. Mosolyogva gondolok arra a korjellemző anekdotára, mely a nagy német birodalom egyik tizenkettedrangu fejedelméről szól, ki annak idején panaszosan emiitette fel udvari bolondja előtt, hogy egyetlen orvos sincs országában. Mire az udvari bölcs fogadást ajánlott, hogy minden második ember az. S meg is nyerte a fogadást a maga módja szerint, mert mikor másnap íeggel bekötött arccal a templom elé ült és a részvéttel kérdezősködőknek elmondta, hogy a foga fáj : minden második ember, közöttük elsőnek maga a fejedelem, nem késett valami orvosló szert ajánlani. Igy vagyunk nálunk a kulturkérdéssel. Mindenkinek van eszméje, terve, gondolata. Még szerencse, hogy meg nem próbálják, s nem kísérleteznek igy legalább hiába. Pedig hallunk, olvasunk róla. Népszerű előadás, szabad iskola, ingyenes írni-olvasni tanitás, sajtó, színház, művészet, sőt még a mozi is, fel vannak sorolva mint kultureszközök idő, alkalom szerint, sokszor egész ötletszerű módon. Távol áll tőlem, hogy vitát, annál inkább, hogy harcot provokáltak. Legyen kinek-kinek az ő hite és érdeke szerint. Elvégre a papiros a legtürelmesebb! Mégis talán egy néhány észrevétel nem lesz hiábavaló. Sokszor mondták, de nem lehet eléggé ismételni, hogy csak művelt nemzet lehet gazdag és csak gazdag nemzet lehet igazán művelt. A művelődés csak ott fejlődik igazán és életképesen, ahol azt szilárd talajon gazdasági erő növeli, termékenyíti. Minél mélyebb és termékenyebb maga a réteg és minél általánosabb, közösebb a szügséglet, annál dúsabb a termés és gyümölcs. Nagy hiba azonban, ha a kultura és gazdasági munka, mint elsőrendű állami leiadat absorbeáltatván, ezáltal kivonatnék a társadalmi együttműködés alól. Hiszen a társadalom egyeteme és összesége képes csak az államot ez irányú feladataiban támogatni. Az a társadalom, amely nemzeti és hazafias érzéssel van telitve: a tiszta igazság kipróbált elvein indul el, az élet reális szükségleteit is számba veszi és a közvetlen megismerés és belterjes munkásság eredményeként az emberiség nagyobb rétegét, az életviszonyok legegyszerűbb vonatkozásait is érinti. Ehhez mindenekelőtt azonban helyes felismerés szükséges. Ez a felismerés egy iránt vonatkozik ugy az emberanyagra, valamint a kuitureszközökre is. Merőben célt tévesztett törekvés fantomokat rajzolni elő akkor, mikor ezeknek messze jövőben, egykor lehető megvalósítására hiányzik minden pozitív alap. A művelődésre való hajlamosságot, annak szeretetét bele kell vinni a nép legalsóbb rétegeibe, igaz. de egyúttal meg kell alapozni azon principális, elengedhetetlen szükségleteket, melyek a hajlamosságot kiváltják, a szeretetet l'elköltik. Nem szavak, szólamok szükségesek azonban ehhez, hanem tények. S itt már öreg hiba van. Felbuzdulásra megalakul egy-egy kultúregyesület, töméntelen állással és még több dísztagsággal. Alapszabály szerint művésziesen körvonalozva van az egyesület célja is. Minden tevékenység azonban azzal merül ki, hogy a tagsági dijak befolyjanak, egy-egy parádés gyűlés minden évben meglegyen, egy-két benfentes dús javadalmazásu sinecura állást kapjon: a kitűzött cél pedig továbbra is csalóka fantom, délibáb varázsolta szines kep marad. Igy kulturát teremteni nem lehet. Tetszelgésre, porhintésre talán elégséges Holnapután kiskedden.) — Ady paródiák. — Ezer év. Es jött az Orr és jött a Nátha És jött a Hátha. És jöttek a hét Vezérek És jöttek Niemandok Futva, tova menve És jött a Nemde. Miért is születtem magyarnak ? És nem jött. aki csap, Se Mégis, se Csak, Nem jött Senki, csak kis Valaki, Jött, aki tipor. És ne-n jött az Ámbár, Se mégis, se Mikor. Miért is születtem magyarnak ? Tetűkisasszony. Te vagy a lepke, a megfagyott, Te vagy a tetűkisasszony, Te vagy a Biblia, Te vagy itt Lia. Tetűlányok ridikülje vagy. Te vagy a Vakarcs, a habarék. Hányhatnékom volt, Csókot én tóled ha akarék. füzetéből. *) Mutatvány Lovászy Károlynak most megjelent Trójai jászok ködös Talánya. Miltíadesz vezér mosogató lánya Te vagy, te aszalt Biblia, Te vagy, te vagy itt Lia. Borköz Hév És jöttek a csődörös Herce-Hurcák, Pántlikagiliszták, szürke kancavágyak És selymes hajukkal felborzolták A rétet, a barna ágyat. És jöttek a Görbék, jöttek az Elipszisek, És jöttek laposan a keserüvizek. „Hé korcsmáros, te nagy Szesz-uzsorás! Vékony legényed aranynyal fizet." Életem inggomb, Halálom Madzag, Reménykedésem Villamoskörte. Az Isten, a Jézus, a Figura Gyurka A kártyaváramat összetörte. A Szajnaparton Frászos kazamata lelkek Hova osontok? Mit nyögetitek lelkem Szikkadt bolondok ? A Szajnaparton csillog a gáz És döngeti lelkem a Frász, a Frász, A Szajnaparton csillog a gáz. Lekaszálták a rétet Lekaszálták a rétet, Terjed a fű-bűz. Messziről jön a rózsa-gáz. Rózsagáz, fűbűz Keverve, keverve, Rákóczi leverve, Rákóczi leverve. Szomorú kapitány. Lachmann kapitányt nem is nevezték másképen a garnizonban, minta .szomorú kapitányinak. Szomorú is volt az mindig. Nem látott annak az arcán mosolyt még a kantinbeli buffetkisasszony sem, pedig arra ugyancsak nem sajnálták a tiszturak a barátságos arckifejezéseket. Hogy Lachmann kapitány miért volt olyan szomorú, annak is megvolt a maga magyarázata. Nem volt az mindig olyan! Sőt! Még mint főhadnagy is ő volt a legmulatságosabb fickó a kaszárnyában, az ő mókáján nevetett az egész tisztikar s mulatott a magas törzstiszti tábor. Egyszer azután Lachmann főhadnagy, — mert még akkor csak az volt, — igen-igen nagyon belegabalyodott egy igazán ennivaló filigrán kis fruskába. Szép volt, tagadhatatlanul szép volt, a kis Geist Viola, ő volt az egyhangúlag kikiáltott s még ellenségei által is elismert bálkirálynő. Meg azután a mi tiszt uraiméknál a legfőbb kellék, meg volt a kaució is, talán még több is a kelleténél. Elég az hozzá, a tiszti bálon sokat foglalkozott Lachmann főhadnagy Geist Violával s a Mai számunk 12 oldal.