Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-30 / 22. szám
2 22-ik szám. mikor azzal hivalkodunk, hogy ennyi meg ennyi kulturegyesületünk, szervünk és közegünk van, de mindez csupán merő áltatásszámba megy, határos a könnyelműséggel. Ne papíron, deklamációban, hangzatos frázisban nyilatkozzék meg a felbuzdulás, hanem vállvetett, öntudatos munkában, melyei, ez a nagy. szent ügy a haza minden egyes tagjától megkövetel, ki e hazát magáénak vallja. £ község! takarékpénztárakról. E cimmel a .Nyírvidék" május 23 iki számában cikk jelent meg, amely a kérdé t meglehetős egyoldaluiag világítván meg, határozottan kimondja, hogy ily intézmények létesítése „szükséges. " Helytelen már maga ez a kiindulási pont. A hitelintézmények előnyös voltát, tekintet nélkül arra, hogy a magánember, részvénytársaság, szövetkezet vagy község a tulajdonosuk, általánosságban senki sem tagadhatja, de azt. hogy Szabolcsvármegyében, vagy akár országunkban, — egyes, igen szórványos kivételektől eltekintve, — speciel! községi takarékpénztárak felállása szükséges volna, azt kénytelen vagyok kétségbe vonni. A hitel és takarékossági intézmények szükséges vagy szükségtelen volta nem attól függ, hogy a székhelyükül kiszemelt, községekben ma gas vagy mérsékelt a pótadó, hanem a helyi és környéki hitelszükséglet, vagyon és betét összegétől, egybevetve az ott és a közelben működő pénzintézetek számával, erejével és népszerűségével. Szabolcsmegyében elég, mondhatnám sok pénzintézet van, ugyanez áll gen iraliter Magyarországra nézve is. De maradjunk megyénknél. A cikk példaként a Nagykőrösi községi takarékpénztárra hivatkozik. — Ez azonban 1860-ban alakult, amikor Budapesten, hol ma mintegy 270 részvénytársaság és szóvetkezet, folytat pénzüzletet, összesen három takarékpénztár volt- Talán egész Pestmegyében ez a negyedik vagy ötödik pénzintézet s az egész országban a legelsők között létesült, tehát bízvást és kétségtelenül rámondhatjuk, hogy szükséges volt, sőt ha nem létezne, ma is meg kellene alapítani, mini hogy a 27000 lakosú városnak mintegy 13 millió hitelszükségletet harmadmagával bonyolítja le. A három intézet tőkéi 1.500,000 koronát tesznek ki s 9 és V» millió betétet kezelnek. Ezzel szemben Nyíregyházán, m^ly csali daliás katonát nem nézték rossz szemmel még a szülök sem. A leány hozzá volt szokva, hogy körülrajongják s igy azután Lachmann udvarlása nem hagyott valam; látható nyomot lelkületén. Lachmann azonban folytatta az ismerkedést. Bejáratos lőn Violáékhoz s alig egy hónapi udvarlás uíán megtartották a kezfogót. Hogy a leány szerette-e a főhadnagyot, azt senki sem tudta, bár ugy sejtették; meg azután nem is kérdezték tőle. Szüleinek tetszett Lach mann főhadnagy, már pedig egy jónevelésü leány ahhoz megy férjhez, aki a szüleinek tetszik s nem ahhoz, aki az ő rokonszenvét nyerte meg. A fényes esküvő után Lachmann főhadnagy azt hitte, hogy ő a legboldogabb ember a földkerekségén s hogy boldogabb már nem is lehet. Pedig tévedett, mert midőn egy év múlva pici kis fiúcska ringott az ágya melletti bölcsőben, aKkor már azt sem tudta, hová legyen boldog ságában, szinte sokkallotta a sors kegyét. Igy teltek az évek zavartalan boldogságban. Lachmann kapitány, — mert időközben a ranglétrán is megtette a kellő előhaladást — bár nem volt az a fiatalos, hévvel teli élcelő, mint nőtlen korában, de aranyos jókedve még mindig vidám fűszerezője volt a társaságnak, melyben forgolódott. Irigyelte is mindenki sorsáért és méltán. Ó volt talán az egyedüli tiszt a garnizonban, akinek semmi vágya sem volt, hiszen minden teljesedésbe ment, mit fiatalos ábrándjaiban, magának a jövőre kiszínezett. Szép társadalmi állása, kedves pici felesége volt, kit rajongásig szeretett s egy pajkos kis fiacskája, akit imádott s a ki mindenki állítása szerint az apjára ütött. N Y I Pi V I D É K csekélységgel nagyobb Nagykőrösnél a mult év végén 5 pénzintézeti részvénytársaság mintegy 5 és V-j millió alap' és tartaléktőkével működött;. Kisvárdán 3, Nyírbátorban Ujfehértón 3, Nyirmadan, Büdszentmihályon, Tiszapolgáron es Tiszalökön 2—2 hitelintézet van. Számottevő község pénzintézet nélkül nincsen, csak 43 oly hitelszövetkezet székel megyénkben, mely az Országos központ kötelekébe tartozik. A kölcsönkamat olc.-ó, a betétkamat magas. (Nyíregyházán pl. 4' 2 0/„-tól kezdve lehet pénzt kapni s 5%,-ra. is betétet elhelyezni.) Hol szükséges tehát a községi takarékpénztár? A cikk a következő 5 léteit sorolja fel az ily pénziárak előnyei gyanánt: „a) a községi jövedelem fokozása; b) egészséges kamatláb politika; c) a gazdasági élet fokozott fejlődése, takarékossag előmozdítása; d) a kisbirtokos osztály erősödése es növekedése ; e) a községi közigazgatási kérdések iránt a közönség nagyobb érdeklődése é.s sokszor megakadalyozása annak, hogv a községi és politikai ügyek intézésében parciális befolyások érvényesüljenek." Ezek közül a b), c) és d) pontokban felsoroltak minden tisztességes pénzintézetre egyaránt alkalmazhatok, tehát nem speciális jellegűek; az e)-ben foglalt pedig — sajnos — merő utópia, mely a községi takarékpénztárak által meg nem valósitható. Ezeknek kizárólagos külön előnye ennélfogva csupán a községi jövedelmek fokozása. Nem feltétlenül szükséges azonban, hogy a községek jövedelmük szaporítása céljából bankaroskodjanak, hiszen nyereséget kereskedelem, mezőgazdasági vagy szorosan vett iparüzem folytatásával is produkálhatnak. Különösen a mezőgazdasági ipar teren, óriási mennyisége a pénzforrásoknak hever kiaknázatlanul. Létesítsünk gőzmalmot, tej feldolgozo és éri ékesítő, borkezelő és értékesítő, kosár-, szalma-áru fonó telepeket, kender-, szesz-, sör-, olaj- stb. gyárakat stb. stb. s az aj, c) és d) pontokban ismertetett előnyökhöz még az ipar fejlesztesének érdeme is fog járulni. Ennek volna igazán sociálpolilikai hatása, mert a kivándorlást csökkentené, a keresetfcrrások számát szaporitáná s egyúttal a művelődésre is befolyással birna. Ez uton meg maradna az egyeseknek az a jövedelme is, amely őket, mint a meglevő pénzintézet részvényeseit illeti meg. A községet u. i. nem lehet az egyesektől egészen külön választani, hiszen az utbbbiak összesége alkotja s az összeségník javát nem mozdítja elő az oly gazdasági akció, mely az egyik osztály rovására Egy zimankós őszi este az egész tisztikar a kaszinóban volt s ott kártyával, ki biliárddal s más egyébbel ütötte agyon az időt. Künl. üvöltött a fergeteg s a kályhakürtő ugy búgott, ugy zúgott, mint egy évszázados regi orgona. — Ilyen kutya időben haza se lehet menni, — szólt az ezredes s a tiszturak egyértelmüleg hozzájárultak e kijelentéshez. Az orkán irtózatosan üvöltött, mintha tövestől akarta volna a világot kicsavarni. E percben irtózatosat csattant a kaszinó ajtaja, hogy az üvegablakok csak ugy táncoltak kereteikben. A másik percben feltárult a nagyterem ajtaja s szinte bebukott rajta Lachmann kapitány, esőtől, fergetegtől csapzott alakja. Arca halálsápadt volt s mint őrült hörögte: — Nem láttátok Kovách hadnagyot ? Itt kell lennie a gaz kutyának ! A tisztek ijedten hátráltak a kapitány előtt, senki sem mert kérdésére válaszolni. Midőn Lachmann másodszor, most már félelmetes dörgéssel ismételte kérdését, az ezredes lépett hozzá, s szelíden, de erélyesen megmarkolva jobb karját, kérlelte: — Ugyan mi lelt kedves barátom. Ilyen időben mit keressz a kaszinóban ? Feleséged majd aggódik utánad. A felesége említésére, mint felbőszített oroszlán, magából kikelve lerogyott egy székre s fuldokló zokogásba csukló hangon tört ki belőle a keserűség. — Elhagyott, elszökött tőlem a feleségem s még a fiamat 'n magával vitte. Most már világos volt mindenki előtt, miért kereste Lachmann kapitány Kovách hadnagyot. Mindenki tudta, hogy Kovách a legutóbbi időben erősen csapta a szelet a szép kapitány1909. május 30. a másikat megrövidíti. Ha az egyik ujjamat vágom aieg, az is nekem fáj, ha a masikat vágom meg, az sem másnak táji! A kamatláb szabályozását a pénzintézetek versenye községi takarékpénztárak nélkül is — automatice — elvégzi. Ez egy olyan ismeretes közgazdasági szabály, melynek bizonyítása i fölösleges. Bár csaknem lényegtelen: az a feltevés sem helyes, hogy az ily intézetek kevesebb regievei, kisebb tantiémekkei dolgoznának. A. munka ezeknél határozottan több, mert bármily preeiz is a pénzintézeti ügykezelés; kevésbbé szőrszálhasogató és körülményes, mint a közigazgatási. — Az előljárósági tisztviselők saját munkakörükkel eléggé el vannak foglalva, bankhoz egyébké it is szakember vagy emberek szükségesek, akik már csak a<ért is tisztességesen fizetendők, hogy éhenhalásra vagy sikkasztásra ne kényszerüljenek; helyiség, b rendezes. nyomtatvány, igazgatóság, felügyelő-bizottság épp úsy pénzbe kerülnek, mint bárhol másutt. Valószínű, hogy a község lakosai az ily takarékpénztárt sajátjuknak tekintenék. Ennek az előnynek a revers oldalán ott van azonban az a hátrány is, hogy más községbeliek mar csak azért sem vennék igénybe, mert az eiert haszonban az ő községük nem részesülne. A cikk különösen akkor nem talalja fején a szeget, amikor ismételten fennhéjázással és válveregető magatartással vádolja a pénzintézeti igazgatókat. Egyes esetekben igaza lehet ugyan, de általánosságban elfogadni az ilyen állítást nem lehet, mert, ha akadnak is gőgös, felfuvalkodott emberek a pénzintézeti vezetők közt, ezeknek szama elenyésző csekély az udvarias, emberséges és szeretetreméltókkal szemben. — A magánintézet (nevezzük igy a nem községit) vezetője tisztában van azzal, hogy kereskedelmi vállalat élén áll, melynek létfeltétele elsősorban az, hogy a felek sávesen keresse* fel és vegyék igénybe, csaknem úgy, mint a fűszerkereskedőt. Igyekszik tehát nyájas, barátságos lenni, még akkor is, ha ez egyébkent nem egyezne természetével. A községi tisztviselők ellenben (s a községi takarékpénztár vezetője is az lesz) kiváltságos embereknek tekintik magukat — tisztelet a kivételeknek. Semmiképen sem kereskedők, sőt szégyelnék is talán magukat aaoknak tartani. M-sg vannak róla győződve, hogy a község rájuk van utalva, hozzájuk jár tanácsért, halasztásért mindenki, ami igen könvnyen megnöveli a tarajukat. Talán inkább ezeket lehetne az említett hibákkal vádolni, ha a községi takarékpénztárak elterjednének. A község; bank vezetőjével az is megtörténhetik, hogy a renitenskedő felet biró uram közbenjárásává n^nak, de arra, a mi bekövetkezett, senki még álmában sem mert volna gondolni. Hiszen Lachmanékat mindenki turbékoló gerlepárnak képzelte, házukat pedig a földön megvalósult paradicsomnak, a boldogság fészkének. S ime! A tisztek sajnálkozva vették körül a szerencsetlen kapitányt. Mindenki tudott egy vigasztaló, avagy enyhítő szót számára. De Lachmann esak legyintett kezével, mint aki már leszámolt sorsával . . . Mikor az ezredes kíséretében elhagyta a kaszinó helyiségét, a tisztek tisztán hallották, midőn könnyes szemeit törölgette, hogy dörmögte magaban: — Nagyon is boldog voltam! . . . . . . S ezóta nem látta többé senki sem vidámnak Lachmann kapitányt. Egy futó mosoly egy elröppenő vidám ábrázat soha el nem húzta vonásait. Szigorú, kimért és rideg volt ezentúl viselkedése. Feleségéről és Kovách hadnagyról semmi hirt sem hallottak. Lachmannt pedig kérelmére más garnizonba helyezték. De azért ott is ismerték élete regényét és senki sem faggatta, miért olyan szomorú ! Lachmann pedig nem kerülte a társaságot. Szinházba is eljárt. De a legjobb éle, mit szellemes ajk faragott a társaságban s a legkiválóbb komikus a színházban, őt mosolyra nem fakasztotta. Egy este tiszttársaival együtt mulatott, valamely vándor orfeum-trupp előadásán. Már a mint ő mulatni szokott. Éjfél felé járt az idő, midőn szolgája táviratot hozott néki.
