Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

lyiregyMza, 1S09. XXX, évfolyam, 21 szám, vasárnap, május 23, Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. •USSzelési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fili., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Iskolai tanzászicaljak Minden nemzet, függetlenségének alapja az az erő, melyet szabadságának megtámadójával szembe tud állítani, s minden szabad nemzet törekvése ennélfogva az, hogy ezen erőt fokozza. Mivel redig ezen erő a lesti és lelki tulajdonok mesterséges fejlesztésével fokozható, ennélfogva az életre előkészítő iskoláknak mindazon nevelési szempontokat szem előtt kell tartamok és intézményileg megvalósitaniok, melyek ezen mesterséges fejlesztést szolgálják. Ámde nálunk épp ugy, mint a legtöbb külföldi államban a tanítási rend a népiskolákban csak az irás, olvasás és számolás tanításánál tud eredményt felmutatni, de nevelést nem ad a rábízott gyereknek. Pedig az éleinek kell nevelni a gyereket oly eszközökkel és módokkal, melyek neki örömet okozva és képzelőtehetségét izgatva foglalkoztatják elméjét. Ha tehát az iskola padjaiban megrágta napi adagját s a tudományok elemeit tanulta, akkor ki kell vinni a gyermeket a szabadba és olt az Isten szabad ege alatt keil lelkét-testét jóra. helyesre oktatni. Ezt azonban csak ugy érhetjük el, ha intézményessé tesszük e nevelési rendszert olyképp, hogy ez azután a testi és lelki erők mesterséges fejlesztését hathatóan biztosithassa azáltal, hogy a játékot a komoly foglalkozással a fegyelem erős szálai utján lüzi össze .Ily intézmény^ az iskolai tanzászlóalj, mely már Hősi önfeláldozás. — Pierre llille. — Leroux gyári munkást elütötte a villamos kocsi. Erős zuzódásokat szenvedett. Mikor haza vitték és ágyba fektették, szegény felesége kétségbeesetlen jajgatott fölötte. Mi lesz most belőlük, ba nyomorék talál maradni. Szive keserűséggel telt meg a sors igazságtalansága ellen. — Ha már ilyen szerencsétlenség érte, miért nem érte benn a gyárban: — mondogatta. — Akkor legalább megkaptuk volna az életbiztosítási összeget utána s megélnék valahogy a gyermekekkel, mig igy el fogunk mindnyájan pusztulni ! Leroux hallotta a kétségbeesett szavakat, de nem volt ereje beszélni. A fogai vacogtak, egész (estében reszketett. Lehunyta a szemeit es hosszasan elgondolkozott magában, nagy fájdalmai kőzött is. Végre azt hitte, hogy megtalálta az egyetlen módot, mtlyJyel a családjái megmentheti, ha már neki pusztu'nia kell is. Fel fogja magát áldozni az övéiért. Feltekintett s igy szólt Landellehez, a testilelki jó baratjához, ki az ágya mellett ült: — Mond csak Landelle, az az orvos, ak az imént megvizsgált, nem a mi gyári orvosunk volt ? — Nem, — felelte Landelle. — És igaz-e, hogy az orvosoknak nem szabad semmit elmondaniok a betegeikről, semmit egyáltalában? Igy értelmezte a hivatalos titkot. Landefl • és a h".'P8' felesége ép nlv kevo®e! tudlak értőbb országban sikerrel valósult meg és hazánknak némely helyén is — igy Kecskeméten s Pestvármegye számos községében — a kezdet nehézségéin diadalmaskodott. Ma mikor a fejlődő társadalomban forrongó eszmék a társadalom különböző osztályait az egymás elleni nyílt harcba sodorják, másrészt pedig közömbössé teszik a néprétegeket a magyar nemzeti célok elérésére vezető törekvések irányában, már a társadalom belbékéje és a százados múlttal biró magyar hazaszeretet érzelmének megóvása érdekében is elsőrendű kötelessége -volna minden vármegye közönségének és minden hatóságának, vállvetett erővel munkálkodni az újkori eszmeáramlatoknak helyes mederbe terelésében, a társadalom egységének fs békéjének szilárdításában és a magyar, haza eszméjének tudatos szolgálásábanJ Erre pedig alig mutatkozik alkalmasabb tér, mint az egyén magaviseletét az egész életen át leginkább befolyásoló oly nevelés, mely a gyermekben az anyanyelv megtartásának erejével oltja be n haza iránti kötelességek érzelmét, hogy igy azután élete későbbi folyamán az esetleges csalódások és igaztalan szenvedések közepette is az ösztön erejével tud küzdeni az elégedetlenség nyomán fakadó vétkek és bűnök ellenében. Tiszta erkölcs, felebaiáti szeretet, feljebbvalóink tisztelése s a jólétnek egyedül a becsületes munka utján megszerzése, azok az elvek, melye

k a katona

i fegyelem i ről, mint ő, de hallottak róla beszélni ; megerősítették tehát. — Ugy hát, mondta Leroux a pajtásának, menj el az orvoshoz, aki itt volt és kérdd meg, ne szóljon senkinek semmit; mondja azt, hogy nem látott, nem tud semmit sem ! — De hát ugyan mit akarsz? — kérdeíte Landelle anélkül, hogy értené a dolgot. — Ne kérdezz semmit. Tedd, amit mondtam. Es aztán holnap, jöjj el hozzám fel órával előbb, mintsem a gyárba mennél. — De hát mit akarsz ? — ismételte Landelle anélkül, hogy értené a dolgot. — Ne kérdezz semmit. Tedd, amit mondtam. És aztán holnap, jöjj el hozzám fél órával előbb, mintsem a gyárba mennél. — De hát mit akarsz ? — ismételte Landelle. — Miért jöjjek hozzád ? — Hogy segits a feleségemnek engem felöltöztetni s elvigy magaddal a gyárba. Azt hittek, hogy nagy lázában félrebeszél. Miután ugy is belehal belső sérüléseibe, mi haszna megy még egyszer a gyárba ? Leroux azonban ismételte: — Nem vagyok én bolond; tudom mit akarok. Esküdjél meg, hosy eljösz értem! — Esküszöm ! — mondotta Landelle. És másnap reggel csakugyan beállított igé ritéhez kepei-1, mert szerette a barátját. — Az éjjel megint vérömlése volt, — mondta a felesége, — de aztan megkönnyebbült utána. De nini, látom, hogy felkel: valószínű, hogy jobban érzi magat. Az orvos talán tévédet*. kapcsai között megszokássá valósíthatók a tanzászlóaljak keretében. Összegezve az elmondottakat a testi és lelki erős lehető fokozása és a társadalmi békének erősítése s mindenekfelett a haza iránti önfeláldozó szeretetnek emberi ösztönné teremtése a célja a helyesen vezetett tanzászlóalj. A kitűzött cél tehát az iskolai tanzászlóalj feladatát két főirányra osztja, az egyik a lelki, a másik a testi nevelés. A katonai fegyelem hatása alatt tanulja meg szeretni hazáját, tisztelni korosabb embertársait, védeni a gyengét, szelid lelkűnek lenni, de ha kell, tetterős férfiúként viselkedni. A csapatban ismeri meg az összműködést, látja azt, hogy valamint neki támogatni kell a csapatját és annak minden tagját, éppen úgy számithat ő is csapatjának támogatására Igy érzi meg az együttmunkálkodásnak sokszorosan hathatós erejét, viszont megszokja önkivánságait és nézeteit egy vezető följebbvaló parancsszavának alárendelni és sokszor önérdeke ellenére, önhasznát figyelmen kivül hagyva, társainak, csapatjának, a köznek altruiszi ik

us^n szo 1 ^ál ni. Épp igy a testi nevelés által megszerzi az erőt és ügyességet. Gyakorolja magát csapatban, hogy tudhassa miként szolgálhatja leghasznosabban társait. — Korán megszokja a fegyverrel bánást és a célzást. Ami most már a tanzászlóaljak gyakorlati megvalósítását illeti, itt vezető szempontnak kell tekinteni azt, hogy a — Az meglehet, — erősítette Landelle; — sokszor elő szokott fordulni. De megváltozott a nézete, amint Lerouxt megpillantotta. Oh, a szegény ember Hogyan változhat el egy északa ennyire egy ember! Egészen megöregedett, összeesett ; künn meleg nyár volt és ő reszketett! Mindamellett erősen tartotta magát. A neje felöltöztette s meleg kávét hozott neki. Bele kóstolt és a fejét rázta. — Nem lehet, — mondta, — nem megy le a torkomon. Bor kell nekem, egy pohár bor! Éppen volt otthon egy üveggel. A felesége előhozta és Leroux nagy erőlködéssel két pohárral megivott belőie. — Nos, hogy nézek ki ? — kérdezte. A felesége és a barátja ránéztek és nem mertek a kérdésre felelni. Elővett egy kis kézi tükröt, amelyben borotválkozni szokott. Majd felkelt és megpró bálta tud.-e járni. S a fogait csiiorgatva ő adta meg a kérdésre a feleletet: — Hogy nézek ki ? Mint aki megy desz kát árulni. Ez az. Igy nem fog menni ; valami cselfogást kell kigondolni. Ekkor, mintegy hirtelen sugalomra, még I egyszer bort öntött a puharba s annak a vö rös levével bedörzsölte az arcát. Ebben a pillanatban hosszú éles füttyentés hallatszott közeli fonógyárból. — Menjünk, induljunk! mondotta Leroux. — De hát még be sem kötözgettem a sebeidet ! — intette a felesége. — Bekötözni — szólt Leroux kínos nevetéssel ; — nem bekötözés kell nekem. Mai Bzámnnk aO oldal.