Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

2 1 !k szára. N Y i Ft V I 0 É K 19ít\j május 2:1 tanzászlóaljakat megalkotni és fejlődésüket' biztositaai, a benuök rejlő magvat változ­hatatlan akarattal nagyra növeli, általa megvalósítani nemzeti dicsőségünk ábránd­jait legcélravezetőbb uton ugy és akkor lehet, ha elkerüljük a változó kormányok­nak sokszor kétes értékű befolyását és a nemzet önkormányzati szerveinek felhasz­nálásával azok sorsát az önkormányzati testületek kezébe tesszük le. Mert csak igy lehelnek a tanzászlóaljak is minden idők bármily körülményei közölt is a nemzeti eszmék biztos melegágyai. A legcélszerűbb, ha a törvényhatóság első tisztviselője körrendeletben hívja fel a községek elöljáróságait, hogy az ismer­tetett nagyfontosságú cél érdekében igye­kezzenek a község képviselőtestületét és tanítói karát az intézmény létesítésének megnyerni. Ugyanakkor a járások főszolgabírói utasitandók volnának, hogy a tanzászló­aljak érdekében befolyásukat érvényesítsék s a községek elöljáróságait szigorúan ellen­őrizzék, hogy a kellőleg megadott felvilá­gosítások után a kérdés a képviselőtestület előtt részletesen és jóindulatúan tárgyal­tassék. A tárgyalás eredményéről pedig mindig jelentés küldessék. Ha a nemleges jelentésekben felhozott okokat jóakaratú felvilágosítások adása mellett felülről meg­cáfolják s a képviselőtestületet a kérdés ujabb megfontolására utasítják, ugy re­mélhető, hogy a türelmes rábeszélés las­sanként megtöri az újításoktól való húzó­dást s a csekély anyagi áldozattól való félelmet. Ha a községek elhatározzák képviselő­testületi üléseiken a tanzászlóaljak létesí­tését, alakítsanak bizottságot s azt, eset­leg a községi elöljáróságot küldjék ki, hogy a helybeli iskolák tanítóival a meg­alakítás módozatait megbeszéljék s egy vagy két tanítóval megállapodjanak arra nézve, hogy mennyi tiszteletdíj mellett hajlandó vagy hajlandók a szervezést s az oktatást elvállalni. Ott, hol a katonai gyakorlatozásra alkalmas vagy vállalkozó tanitó nincs, ott is bizonyára akad oly És Landelle anélkül, hogy tudná miért, majdnem zokogásban tört ki. Nem tudta, mit akar a barátja, de mindamellett szépnek, nagy­szerűnek találta az elhatározását. — Édes öregem, édes jó öregem! — mondta és gyengéden átölelte a nyakát. A má­s,k azonban olyan gyönge volt, hogy roska­dozni kezdett ez érintés alatt. — Ne ugy, — szólt. — Add a karodat, támogass! Együtt mentek le a lépcsőn. Leroux egyik kezével a karfára nehezedett. Jobban érzed magadat ? kérdezte Landelle. Múlik a bajod ? — Nem, — felelte Leroux nyugodtan, nem múlik biz az. Oda vagyok, hallod, végem van. De hát voltál az orvosnál ? — Igen — intett Landelle a fejével. — És nem fog semmit szólani, bizonyos vagy benne ? — Egészen bizonyos. — Nos, esküdjél meg te is, hogy nem szólsz semmit, soha semmit egy léleknek sem, bármi történjék is. Esküszöl ? — Igen, esküszöm, felelte Landelle. Ennyi volt az egész, többet nem szóltak. Leroux megindult az uton, amelyet annyiszor megtett. Kissé jól esett neki, hogy még egyszer munkás társai közt látja magát, kik a gyárba özönlöttek. Lépteik zaja összevegyült füleiben a vére zümmögésével és lépdelt, nem gondolva másra, mint hogy ő is olyannak lássék, mint a többiek, összeroncsolódott belseje njra vérezni katonaviselt, egyén, ki némi t szteletdij mellett hajlandó elvállalni a katonai gya­korlatok oktatását, de természetesen min­denkor valamelyik tanítónak'állandó jelen­léte. felügyelete s irányítása mellett. Ha egy községben több és pedig kü­lönböző felekezeti iskola van, az különb­séget nem UNSZ, meri ezek tanulói éppen ugy sorozhatok tanzászlóalj i kötelékbe, mint az állami vag\ községi iskola tanulói. De nehogy esetleges akadályok merül­jenek fel, ajánlatos az illető egyházi fő­hatóság engedélyét kikérni, amennyiben pedig ez meg nem szerezhető, ugy a ta­nulók önkéntes csatlakozása, mely a ka­tonásdi játékkal könnyen megnyerhető, kell hogy képezze a tanzászlóalj alakítá­sának alapját. A községi elöljáróságnak, vagy a kép­viselőtestület kebeléből kiküldölt bizott­ságnak jelentése alapján a képviselőtes­tület a szervezéssel járó és átfutó csekély költséget, valamint a tanitó, illetve kato­nai oktató tiszteletdiját a község évi ren­des költségvetésébe beállíthatja. Célszerű, ha a megszavazott összeget a községi elöljáróság a törvényhatóság székhelyén levő állampénztárba beküldi s rendeléseit a törvényhatóság első tisztvi­selője utján eszközli, mert ez által nem­csak az eszközök egyöntetűségét éri el, de tömegesebb lévén igy a központból a rendelés, csekélyebb árak ellenében juthat a kivánt szerelvényekhez. Részint az egy-egy törvényhatóság területén működő tanzászlóaljak egyöntetű vezetése miatt, részint pedig, hogy a tan­zászlóaljak nemzeti célú irányítása kellő­leg ellenőriztessék, de meg, hogy a buz­góbb tanítók kitüntetésben részesíthetők legyenek s még egyéb fontos és később említendő okok folytán is, szükséges, hogy a törvényhatóság egy ellenőrző és köz­ponti közeget alkalmazzon, ki szakszerű képzettségével, tanácsával is támogathassa adott alkalmakkor a törvényhatóság első tisztviselőjét. Ezen felügyelői állást betöltő egyén, ki állásának megfelelő, körülbelül évi kezdő sebei dacára. Szerencsére a többiek nem i^en ügyeltrk reá. Panaszkodott, hogy a hepehupás talajon minden lépésére éles fájdalmak nyilainak végig a testén. Nagy bajjal elvergődtek a gyár Ka­pujáig. Lerouxnak most minden lelki es testi erejét össze kellett szedni, hogy a bejáratnál álió ellenőrök előtt el ne árulja magát. Rend­ben ellépett előttük, mint a többiek s szemei keresték a Landelle elismerését. — Pompásan kivágtad a rezet öregem! dicsérte meg őt ez s halvány mosolyt csalt vele a Leroux ajkaira. Most már csak el kellett foglalni a helyű­ket a gép mellett. Régi vízszintes mozgony volt, meiy a fonógyár gépeit hajtotta. A tulaj Ionosok már régen ujjal akaríák kicserélni, de költség­kímélésből évről évre halogatták. Leroux és Landelle épen nem panaszkodtak e miatt, mert az uj gép uj tanulmányozást, fejtörést és több munkát kivánt volna tőlük, kihozta volna őket sodrukból. A mozgony lassan működéibe jött ; az egész gyárhelyiséget dübörgés, füttyök, sivitó hangok töltötték be. — Pihenj, ha akarsz, szólt oda Landelle Lerouxnak. Én magam is elbánok a géppel. — Nem, felelte ez. Mindjárt megjön az erőm. Landelle gyanítani kezdte a barátja szán­dékát s elgondolta magában talán legjobb is lesz ugy. A két fűtő közelökben időről-időre =zólt hozzájuk és Laroux ugy tett mintha értené. 1800 korona tiszteletdíj mellett körülbelül évi 600 korona utiátaláuvnyal is birna, gyakori kiszállásai alkalmával útbaigazí­tások adása mellett a helyszínén szerzett tapasztalatok alapján havonként tenne a törvényhatóság első tisztviselőjének jelen­tést a tanzászlóaljak számáról és műkö­déséről s esetleges javaslatairól. — Töbi) törvényhatóság felügyelője évenként egy­szer közös értekezletre jönne össze, hol az egységes alapelvek megbeszélése eset­leges változások keresztülvitele, az intéz­ménynek mikénti fejlesztése érdekében megállapodásra jutna, s ezen megállapo­dások keresztülvitele érdekében saját alis­pánjának, illetve polgármesteréire; előter­jesztéseket tenne, Nagy vonásokban igy volna szerve­zendő egy-egy törvényhatóság területén ezen intézmény. Tehát a községekben létesített tanzászlóalj költségeit a község viselné s a törvényhatóság által teljesí­tendő ellenőrzés és vezetés kiadásait a törvényhatóság fedezné. Vagyis az egyes községekben nem az iskolákat fentartó egyesületek, illetve közülelek, hanem ma­guk a politikai községek áldozatkészségére van szükség, hogy a vezető főirányelv érintetlenül megőrizhető legyen, t. i. hogy az iskolai tanzászlóalj minden felekezeti és nemzetiségi befolyástól mentes magyar nemzeti irányt szolgáló önkormányzati intézmény lehessen, mely felett a maga egészében csak és kizárólag a törvényha­tóság közgyűlése rendelkezhessék. Vármegyénk őslakossága. Részlet a Millenlumra irt „A magyar Nemzet keletkezése" eimü tanulmányomból. IX. Két emberöltő multával — ugy 60—80 esztendő az álialános számítás szerint, mint Arany János is mondja egy emberkor életének terjedelmét, ismét egy másik daliás, vitéz, fegyel­mezett harcos nép jön a Duna—Tisza síkságaira Attila örökébe. A mi őseink, a Magyarok népe. Lehettek vagy 100,000-en. többen semmi esetre sem. Vármegyénk területén a folyók, mocsarak, nádasok vidékein az avaroktól építelt földvárak romjaiba n ekkor mar a szlávok voltak az urak, Egy olajos ronggyal törölgette a gép egyes részeit, mint rendesen szokta. Mikor lenn készen volt, felkapaszkodott a gépre, hogy a fe'ső részeket is sorra törölgesse. A csillogó acél ramács siklott előre-hátra nyílsebesen, Laroux lehajolt. — Vigyázz magadra öregem! kiáltott rá Landelle. Teringettét, megőrültél! Kiáltására a fűtők felemelték fejőket s látták, hogy a ramács feje gyomron vágta Lerouxt, ki végig vágódott a földön. Lmdalle rög!ön ott termett és melléje térdelt. — Rendben van ! mondta Leroux elhaló hangon. Most már nem künn az utcán, de itt a gyárban ért a szerencsétlenség. Te is, a fűtők is tanuk vagytok rá ! Szegény, fájdalmas arca majdnem felderült, sőt diadalmasnak látszott. M g volt végre a joga a biztosítási összeghez, nem a maga, de a neje, a gyermekei számára. Nyugodtan haihat meg. Rendben van minden ! Az egyik gyáros oda sietett. Lmaelle nem is engedte őt szóhoz jutni.] — Nem volt mellvéd a gépen a ramács felől, — mondta neki. A gyáros megérte-te. Einek az óvintézke­désnek az elmulasztása a tulajdonos részéről fedezte a munkás meggondolatlanságát. Fi­zetnie kell ! Leroux hallotta ezt. Hordágyat rögtönöztek neki. Megszorította a Landelle kezét. — Látod, hogy mégis megkaparitottam a biztosítást! — mondta neki. S kel nip múlva meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom