Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-16 / 20. szám

20-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 16. 3 minden megyében szervezkedik és megyénk és városunk, mely minden haladó irányú mozgalomra hálás talaj, ebből a szervezkedésből nem maradhatott. Azonban az ultra radikális irányzattal szemben a nagyon jól megválasztott elnökség nyújt garantiát. Működéséhez jó sikert kívánunk annál inkább, mert mi a hazafias kereskedő osztály fellendülését mindig fontosnak tartottuk, és meit városunk kereskedő osztálya különösen szerzett már is érdemeket arra. hogy megbecsüljék. Vármegyénk őslakossága. Részlet a Milleniumra irt rA magyar Nemzet keletkezése" cimü tanulmányomból. VIII. A hunok, illetve a gepidák után vidékünket az avarok szállották meg s vettek itt állandó lakást. Ennek tanuja a szabolcsi földvár, melynek építését én nekik tulsjdonitom. Nagy lelemcnyességre, mondhatnám műveltségre vall ennek elkeszitése. Kőanyag hiján, melylyel bánni abban az időben talán nem is tudtak volna széles, nagy pázsitos mezekön valami eke-tele szerszámmal teglány alakú hantokat vágtak, a pázsit teglányokat mint a vályogot vagy téglát egymásra raklak s meg volt a falnak egyik oldala, a másik oldalt hasonlóan készítették s az üresen maradt közt földdel, galyastól levágott egész szaifákkal s nagy tudósunk dr. Józsa bizonyítása szerint még i't ott darázskövekkel is teletömték s keszen voit a pompás fal és bástya, melynek magasságát tetszés szerintire emelhették. Hogy milyen szilárd és állandó lehetett az ilyen epitmény. megítélhető abból, hogy az igy több mint másfel ezer évvel készült szabolcsi földvárnak nyugoti oldala ma is, minden elhagyatottsaga mellett is, oly erősnek tűnik fel, hogy talán még a hires Krupp ágyukkal sem volna elrombolható egy könnyen. Idővel a fű gyökérzete a falazatot teljesen össze-vissza szőtte, fonta szóval egeszen szilárddá tette. Béla király Anonimusa ugyan e vár építését Zobolchu vezérnek tulajdonítja, de az ő hitelessége ma már meg nem állhat s oly rövid idő alatt mint a mennyit ő Szabolcsvár körül eltöltött, fel sem építhetett, hanem igen is az avarkori földvárat, melyet az avarok után a szlávok is használtak, javíttatta ki, benne erős őrséget hagyván elmenetelekor. Teljes meggyőződessel, mely a világos és tiszta tudáson alapszik, hirdetem és tanitom, hogy a szabolcsi földvár avarkori építmény, hozza Szabolcs vezérnek csak annyi jussa van, hogy kijavíttatta és nevét adta (?) neki. Hasonló földvárak voltak különben vármegyenkben a tiszadobi, szintén mint a szabolcsi, háromszegletü, besztereci, thuzséri, demecseri, az ercsivár, mely ellypsis alakú. Biharvármegyében is nagyszámmal fordulnak elő, a bihari, fenesi, fekete bátori, Sarkad és Békés közötti, melyek szintén a földművekben nagy mester avarok emlékei. Úgyszintén avar-építményeknek . találom, részben legalább — a kurgánokat, melyek ő náluk a temetkezési célokon kívül őrhelyül is szolgáltak. Minden avar földvárat szabályos körben egy-egy kurgán csoport vett körül, (ringek vagy kringek, magyarul győr vagy gyűrű) melyeknek tetején állandó őrség tanyázott s szükség esetén a másikkal közölte jelentését, mig nem az a központon levő várba is eljutott. E kis kitérés után most azt nézzük meg, hogy kik voltak tulajdonképen az avarok. Ugyanazon nép családhoz tartoztak mint a húnok, ezeknek keleti ágából, a bizánci Íróknál nevök is vár húnok, t. i. várépítő húnok. az avar név akkor ragadt rájuk, midőn a tulajdonképi avarok által megigáztatván, az Urál béred közzé visszasíorittattak, de onnan egy szép napon mint egy kétszázezeren megszöktek s délfele vonulva félelmökben mindent feldúltak a mi utjokba esett. A környező népek kö?t hire futott, hogy az avarok jelentek meg. Az uj jövevények a nagyobb tekintély okáért a név ellen nem tiltakoztak s igy maradt rajtuk az avar név. A pentusi síkságot 652-ben elfoglalván kis Scythiába nyomultak s előbb a konstantinápoly görög birodalommal kötekedtek, de kis idő múlva a longobárdok szövetségében a vidékünkön lakó gepidákat verték le s tekpedtek meg régi Hunniában. A szerencsétlen gepidakat nem irtottak ugyan ki, de teljesen a legsúlyosabb szolgai sorsra kárhoztatták. Igy lettek urai az Attiia birodalmának s nagyhatalomra jutva, hol a keleti császárra!, hol a nyugoti népekkel gyilkos és rabló háborúkat folytattak, mindaddig, mig délről a bizánci, nyugatról a Nagy Károly hatalma őket meg nem zabolázta. Legnevezetesebb fejedelmük Baján Knágán és utódja voltak. Az avar birodalom állam szerkezete teljesen hasonló voit a hunokéhoz t. i. szövetsegi monarchia. Az uralkodót Khágánnak nevezték, fősegédje a jogur volt, ki az állam ügyeire a legnagyobb befolyást gyakorolta. Az állam szervezete teljesen katonai jellegű volt. Nagy had seregeket állítottak ki s mindig csak a szövet séges népeket küldték a harcban előre. Művelődésre hajlandó, a kereskedést kedvelő nép voltak, a fényűzést nagyon ' szerettek, drága fegyverekben, arany- és ezüst edényekben, szép bútorokban szerfelett gyönyörködtek. Ők maguk is készítettek t fíéléket s szellemi kepességökkel a görög Theophilus Simokattes szerint minden más ural altáji népet felülmultak, amit diplo mátiájuk ravaszsága is bizonyít. A keresztyén vallásra nem sokat adtak, csak a Nagy Károly császár által történt leigáztatásuk után akadtak itt-ott keresztyén avarok. Nagy Károly császár és fia Pipin s>03 körül véget vetett hatalmuknak, Kbagánjuk is felvette a Theodorus nevet s ennek utódja Ábrahám lett, de Avária teljesen megsemmisült alatta. 826-ban van róluk az utolso emlékezés II. Eugén papától, ki egy bullájában az avar keresztyénekről intezkedik. Harmadl'élszáz évig tartották birtokukban Attila őrökét s ők egyesitették először hosszú időre azt a területet, m

rly ma Magyarország nevet viseli, de az igazán csodálatos, hogy midőn őseink két emberöltő muiva az egykori Avarország téréin megjelennek már semmi emlékezet sincs róiuk s helyöket szlávok foglalják el, kik Salamon Ferenc hasonlata szerint mint a vadvenyige lepesról lépésre kúszva mindenfelé szétterjedtek, zaj nélkül, éppen ugy mint ezt most is napjainkban láthatjuk. De bizonyosan itt-ott maradtak fenn töredékek közzülök s szaporították a beköltöző magyarság számát. Róluk a magyar mondákba semmi el nem jutott, krónikásaink sem tudnak semmit az avarokról. Nyelvekből a Khágán és jogur szókon kivül csak néhány tulajdon név maradt fenn. Föld feletti megmaradt építményeikről már fentebb szólottunk, de hagyatékukat, melyeket halottaikkal a íöldDe rejtettek, lassanként visszakapjuk. A kunágotai, szentendrei, pusztatóti leletek, a szentmiklósi arany kincs edényei az avar uralom emlékei. Még idő kell hozzá, hogy a mi vármegyénk földje visszaadja az avarkori tárgyakat, majd ha oiyan leletünk akad, hol bizánci pénzek találtatnak, akkor teljesen megdönthetlenül bizonyos lesz az avarok itteni szállásolása. Én azonban e nélkül is teljesen bizonyosnak tartom. Nagymáté Albert. Állandó színház. Örömmel üdvözöljük Zilahyékat, mert elevenséget hoznak közénk és néhány hétre leszorítják a műsorról városunk állandóan szerződtetett szinészétj: az unalmat. Szívesen constatáljuk hogy a színház iránt való érdeklődés az előző évekhez képest rohamosan fokozódik s ebben bízva közeledni látjuk a napot, mely szőnyegre veti Nyíregyháza állandó színházának gondolatát. Cultura dolgában szemmel láthatóan gyarapodó közönségünk kezdi érezni, hogy szükség van egy helyre, mely esténként összegyűjti az embereket és megtölti lelkünket a világ gondolat termésének javával. Kezdjük érezni azt a közismert igazságot, hogy a színház nemcsak művészi szükséglet, hanem társadalmi is. A fővárosban önmagáért megy az ember színházba, nem kapcsolja bele magát a közönség szervezetébe, semmi köze hozzá. Csak a színpadra figyel, a nézőtér ismeretlenek sokaságából áll Vidéken nem így van. Minden színházi estének a közönsége valóságos kis társadalom. A színpadi actió összekapcsolja a legkülönbözőbb elemeket. Ki ne érezte volna már azt a demokratizáló hatást, melyet egy-egy hatalmas író kiváló színdarabja gyakorol, nagyok és kicsinyek, szegények, gazdagok gyönyörűséggel vegyes bámulatban hajtanak térdet a szerző, vagy a színész genialitása előtt. Mindnyájan érezzük, hogy a nagy iró mellett parányi törpék vagyunk és a tekintély súlyának jóleső nyomása alatt visszük haza impressióinkat. A társadalom élete folyik a színpadon minden erényével és minden hibájával. A pornográfiának, mely ellen mostanában teljes joggal sürven hallatszanak a csatakiáltások, egyik legmelegebb ágya a színpad. De ép ezért szükséges, hogy minden vidéki centrumnak, a milyen Nyíregyháza is, legyen egy állandó társadalmi tükre, a melyben megláthassuk magunkat erényeinkkel és bűneinkkel egyetemben. E lap hasábjain esett már szó Nyíregyháza állandó színházáról. Felvetettük azt a. gondolatot is, hogy a város az itt állomásozó lovasságot, vagy annak egyrészét gyalogezreddel cserélné föl, mely készen hozná az állandó színház egyik életbevágó attribútumát: a zenekart. Tudjuk, hogy mindez csak tapogatódzás, de viszont elvitathatatlan, hogy bámulatraméltó arányokban fejlődő városunknak az állandó színház maholnap csaknem elmaradhatatlan életföltétele. Ali is kérdezzük tűnődve Petőfivel kutyariasztó, kemény téli estéken: „Hol a boldogság mostanában ?" De tudjuk, hogy a barátságos meleg szobában sutbatéve, vagy a mestergerendára rejtve néminemű szellemi vágyakozások is lakoznak. A barátságos meleg szobában is felette jól esik tudni, hogy nem faluban lakunk, a hol alkonyatkor meggyújtják a mécset és kilenc órai harangozáskor álomba dőlnek az emberek. A kedélyes összejövetelek, mulatságok és egyéb téli szórakozások dacára is valami nyomasztó érzés szállja meg lelkünket, ha meggondoljuk, hogy a hely, melynek határai között egy életet fogunk eltölteni, csak ebédet, vacsorát, barátságos meleget nyújtó álomtanyákból áll. Ellenben mondhatatlan lelki gyönyörűséget, a testi jóllakottsághoz hasonlítható szellemi élvezetet nyújt pusztán az a tudat is, hogy van egy hely a városban, ahol minden este kigyúlnak a cultura gyertyái, ahol minden este egy darab eleven élet lüktet, mig a távol falucskákban nyugodalmas csöndben álmodnak a kis házikók, csak egy-egy megmart kutya vonítása jajdiú belé a barna éjszakába.. .. Jelentéktelenebb, anyagilag és szellemileg szegényebb városoknak már van állandó színházuk. Nyíregyháza e téren sem maradhat hátul. Hogy egyebet ne mondjunk, közoktatásügyünk olyan fejlett fokon áll, hogy sok tekintetben országszerte mintául szolgálunk. Az a szellemi energia, amit iskoláink derék munkája fokrólfokra gyarapit, kell, hogy az életben is találjon valamelyes állandó táplálékot. — Bizva-bizunk abban, hogy az irányadó körök s igy elsősorban városunk haladásának hivatalos tényezői mihamar megtalálják az állandó színház létesítésének feltételeit. v Operettel kezdődött a szezon: a Hódító keringő-vel. Ezt követte második nap a Csók király. A rendezés gondossága, az összjáték praecisitása és az egyes szereplök ambitióval telt játékkedve nagyon kedvező és maradandó benyomást tett a közönségre. Rózsa Lili mindkét estén elemében volt, a Csók király fiu szerepében meg egyenesen remekelt. Pajkos jókedve, temperamentumos játéka, ízléses énekszámai és pompás táncmozdulatai teljesen meghódították a néző teret. Ugy véljük, nem esünk túlzásba, ha biztosra vesszük, hogy a közönség dédelgetett kedvence lesz. Zilahynénak a Csók királyban kisebb szerep jutott, de ebben is tökéletesen érvényre juttatta tisztán csengő, gyönyörű szép hangját. Tessék bizalommal összes téli ruha-neműit, szőrme áruit molyiár elleni megőrzés végett Simkovics Lajos szűcshöz adni. Isiiola-utca 5.» 253-12-4