Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-16 / 20. szám

4 í20-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 16. Tagadhatatlan, hogy a gratiosus directorné fö-fő erőssége a társulatnak. Gyöngyi Izsóról nem mondhatunk kritikát. Elismerés illeti csak, nem birálat. Ez a művész valóban olyan brilliáns technikával és bravúros könnyedséggel váltogatja magára a legkülön­félébb charactereket, mint más az ujjasát. Csak a színpadra kell lépnie, harsogó kacagás kiséri minden mozdulatát. A többiekről is csupa jót mondhatunk. Egyenként csak azért nem emlékezünk meg róluk, mert az előjelekből ítélve sejtjük, hogy még nagyon gyakran és bőven rá fognak szol­gálni a dicséretre. Jogos várakozással nézünk a drámai elő­adások elébe s ha a megpendített alaphang nem fog alábbszállani, feltétlenül bizonyos, hogy az idei színi szezon sikere már jóelőre meg­jósolható. Dr. Bartos Sándor. * * * Hivatalnok urak a legközelebbi nagy újdon­sága a színtársulatnak Földes szenzációs sikerű színmüve, mely a fővárosban állandó telt házak mellett folyton uralja a műsort. Ez a kiváló újdonság az egész drámai személyzetet foglal­koztatja. Ez estén mutatkozik be ugyanis a drámai személyzet főbb szerepekben Hahnel, Bátori, Gerő Ida, Ternyei, Gyöngyi Izsó, Győré, Tallián, Nádor, Bérezi, Kemény, Krasznai és Lugosi. Király Flers és Caillaret kaczagtató pikáns vígjátéka kerül szinre kedden. Ez előadás kere­tében lép fel először Zilahy Gyula a Király cim szerepében. A jövő heti műsor a következő: Május 16-án vasárnap d. u.: Hóditó keringő. Operette. Este: Dollár királynő. Operette. Újdon­ság (bérlet). Május 17-én hétfőn: Hivatalnok urak. Szín­mű. Újdonság (bérlet). Május 18-án kedden: Király. Vígjáték. Újdonság. Zilahy Gyula első fellépte (bérlet). Május 19-én szerdán : Nagymama Daljáték. Újdonság (bérlet). Május 20-án csütörtökön d. u.: Szerencse fia. Vígjáték. Újdonság. Este: Csók király. Május 21-én pénteken: Forradalmi nász. Dráma. Újdonság (bérlet). Május 22-én szombaton: Fuzsitus kisasszony. Operette. Újdonság (bérlet). Tudnivalót, a gyógynövények szedésérői, szárításáról és csomagolásáról. Előző számunkban foglalkoztunk a vadon termő gyógyító növények gyűjtésével. Megem­lékeztünk egyebek között arról is, hogy a gyűjtés péműgyíleg eredményes csík ugy lehet, ha a szedés, szárítás és csomagolás megfelelő módon történik. E tekintetben a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara a következő tájékoztatást adta ki : A szedésről. Minden gyógynövény akkor szedendő, ami­kor az leghatásosabb, vagyis mikor legtöbb benne a ható anyag. Ez az idő többnyire ösz­szeesik azzal az idővel, mikor az illető növény­rész teljes kifejlettségét elérte, mikor az illető rész érett állapotban van. A leveleket akkor szedjük, mikor azok teljesen kinőttek, a virá­gokat akkor, amikor éppen csak hogy kinyíltak, az egész hajtásokat többnyire akkor, mikor a növény már virágozni kezd, a gyümölcsöt és magot pedig akkor, mikor az már meg van erve, a gumókat és gyökereket rendszerint akkor kell ásni, mikor a növény levelei már elszáradtak, tehát ősszel, avagy amikor bennük legtöbb a ható anyag, tehát tavaszszal. Kivételt képez a sisak­virág gyökere, melyet virágzás idején keil ásni. Az illanó olajokat tartalmazó növényeket közvetlenül virágzás előtt kell szedni, mert ak­kor tartalmaznak legtöbb illanó olajat. Igen fontos továbbá tudni, hogy a gyógy­növényeket csakis száraz időben, a harmat fel­száradása után kell szedni és csakis teljesen száraz növényrészeket szabad gyűjteni, A nö­vényrészek ugyanis már magukban is sok vizet tartalmaznak s ha külsőleg is nedves állapotban szedetnek, akkor nehezen szárithatók és köny­nyen megró n; latiak. A szárításról. A gyógynövények szárítása vagy a leve­gőn, vagy az arra alkalmas szaritó helviségben — pl. padfáson, fűthető száraz kamrában — történik. A növényrészek a szárítás előtt a földtől és esetleg közzéjók keveredett egyéb növényektől gondosan megtisztítandók. A leve­lek lehetőleg árnyékban száritandók és kerülni kell a tűz melegének alkalmazását. Tartós eső eseten, ha a növények az árnyékban nem szá­radnatnak meg, íianem rothadni és penészedni kezdenek, csak akkor szabad az árut fűtött he­lyiségben szaritani. Kivételt képeznek az olyan növények, melyek hirtelen száritandók meg, pl. a virágok, melyeket a napnak kell kitenni és ügyelettel forgatni. Megjegyzendő azonban, hogy s törékeny levelek és virágok gyakori for­gatasa általában kerülendő, mert a törés miatt az áru értékéből veszít. Keményebb részek in­kább forgathatók és vastagabban fel is hd­mozhatók, a törékeny részeket azonban csak vékonyan terítsük szét. A virágokat, leveleket és könnyen kipergő magvakat, részint drótfonatú, spárgából vagy juttából font kereteken, részint csak nagy pa­píron vagy épen csak a puszta padlón lehet szárítani. A nem pergő magvat tartalmazó nö­vényt szárastól levágjuk, kévébe kötjük és szel­lős árnyas helyen tető alá felakasztjuk. A szá­rító hely«t jól záró, sima deszka padlóval kell beburkolni, hogy tisztábban lehessen a növé­nyeket kezelni. A mérges növények szárítása egészen el­különített helyen történjék. A szedett növényeket azonnal terítsük ki a keretebre, ponyvára vagy gyékényre és pedig ugy, hogy egyik levél a másikat lehetőleg ne fedje le. A virágok szárítására különös gond fordí­tandó. Ezért lepedőn, ponyván, papíron véko­nyan azonnal terítsük ki és napon a levegő szabad járása mellett, legfelleDb 2—3 óra alatt szárítsuk meg. A virágok természetes színükben tartandók meg, mert különben elertéktelenednek. Az illanó olajokat tartamazó növények szárításának sem gyorsnak, sem nagyon lassú­nak nem szabad lennie. Czélszerü az ilyen nő­vényeket árnyékos, szellős helyen, körülbelül 25 Co mellett szárítani, mert igy kezelve a nö­vény 1—2 napig fonnyadtan marad, nem szá­rad túlságos hirtelen. A húsos gyümölcsöket többnyire friss álla­potban dolgozzuk föl. A bogyókat és kérgeket, vagy a levegőn vagy külön kemencékben kell szárítani, hasonlóan ahogy a gyümölcsöt szedni szokás. A szárító kemencze melege 30—35 Co lehet. A magvak vagy teljesen érett állapotban, vagy ha a mag könnyen pereg, közvetlenül a teljes érés előtt gyűjtendők. Kivételt képez a bürök magja, melyet félig érett állapotban kell szedni és zölden kell megszárítani, mert ha megsárgult, elvesztette gyógyító erejét. A mag­vakat tartalmazó tokokat, hüvelyeket szárastól levágva és kévékbe kötve fölakasztjuk, vagy ki­teregetjük a szárító helyiségben, hogy megszá­radjanak és igy utánérni hagyjuk. A teljesen beért magot kicsépeljük, kitisztítjuk, megszelel­jük és rostáljuk, azután ha teljesen megszárad­tak, akkor fölzsákolhatók. A földből kiásott gyökerek és gumók a földtől — esetleg mosás utján is — megtisztí­tandók. Gyorsabb szaradásért a gyökereket és gumókat föl szokás vágni és pedig a nadra­gulya gyökerét hosszában, a szappan és örmény­gyökeret. keresztben korongokra, a zilizgyökeret meg is hámozzuk. A felaprított, gyökér a szá­rító helyiségben vékonyan szétteregetendő és a nedvességtől megóvandó. Legjobban zsinórra felfűzve és felaggatva szárad. A csomagolásról. A ki gyógynövényeiért nagy árt akar elérni, annak érteni kell az ára eltartásához és csoma­golásához is. A gyógynövényeket csak teljesen száraz állapotban és csakis napos, száraz idő­ben szabad csomagolni. Levelek és virágok azonban ne legyenek annyira szárazak, hogy összemorzsolódjanak. Csomagolásra zsák, láda, hordó esetleg a kosár használandó. A virágokat ládába vagy hordóba, levele­ket, szárakat és gyökereket zsákba csomagoljuk. A zsákot jól megtömjük és szorosan levarrjuk. A virágok szállításánál a ládát vagy hordót vastag papirossal kell kibélelni és ha megtelt, szorosan lezárjuk. Óvni kell a száraz részeket a nedvessegtől, levegőtől és világosságtól. Nedvességben meg­penészednek, dohosodnak a qövényrészek, mert mohón szívják magukba a levegő páráját. Az illanó olajokat tartalmazó növényrészek a leve­gőn elvesztik ez anyagokat es elértéktelenednek. A nagy világosságtól is óvandók, mert színűiét és értekes anyagukat elvesztik, ezért a meg­száradt növényeket stb. száraz helyen, hordó­ban vagy ládában kell eltartani. A kényesebb virágokat, mint pl. búzavirá­got, ökörfarkkórót stb. üvegben vagy kettős fenekű bádogdobozban, melybe égetett mess teendő, czélszerü tartani. Ha ládában tartjuk a növényeket, akkor azt papírral kell kibélelni. Addig is, mig a gyogyitó növények be­váltására valamely helybeli vallalkozó akad, megemlítjük, hogy ilyen beváltó üzlet Kolozs­váron a Burger Frigyesé (Kolozsvár, Mityas­királytér 9—32 sz.) i vármegye tavaszi közgyűlése. iMájus 11 — 12. Több mint egy évi idegenben való bolyon­gás után, végre a saját maga, díszesen restau­rált otthonában gyülekezhetett a vármegye törvényhatósága, rendes tavaszi közgyűlésének megtartására. Vay Gábor gróf főispán elnökölt a közgyű­lésen, a következő klasszikusan rövid beszed­del nyitva meg a tanácskozást: „Nehéz időket érünk, alig oszlottak el fejeink felett egy hosszú zord reménytelen tél viharos felhői, alig ébredtünk néhány hűvös kietlen szomorú napra, már is májusi fagyok csipkedik meg ifjú reményeink zsenge hajtásait. Mintegy a sors figyelmeztetése, hogy éppen ez időben templom szentelésre gyűlünk egybe. Ma nyíltak meg előttünk hosszú idő óta először azon templom ajtói, melyben Szabolcs­vármegye közönsége felekezeti külőmbség nél­kül egy Istent imád, a magyarok Istenét, mely­ben mindnyájunk ajakáról egy Miatyánk száll az ég felé, a Szózat. Midőn tehát a törvényhatóság mára egy­behívott közgyűlését megnyitnám, azon fohászt küldöm a Hadúrhoz, hogy bár e templomban a jövőben is mindenkor a magyar szabadság Géniusszá ihletne meg minden bizottsági tagot." Bejelentette ezután a főispán, hogy dr. Eötvös Dezső nagykállói járásorvost tb. vmegyei főorvossá, dr. Kubassy Béla szolgabírót tb. főszolgabíróvá s dr. Varga Lajos kisvárdaí ügy­védet tb. vmegyei alügyészszé nevezte ki. Ezután, Sipos Béla vármegyei főjegyző re­ferálása alapjan az alispán időszaki jelentését vette a közgyűlés tárgyalás alá. Az alispánnak a székházbeli nagyterem restaurálására vonatkozó jelentése kapcsán a közgyűlés a következő határozatot hozta: „A vármegye közönsége, igaz jól eső őröm­mel vett tudomást székháza nagytermének meg­újhodott dísszel és a szükséges s eddig rész­ben hiányzott felszereléssel történt helyreállí­tásáról, amidőn a varmegye alispánjának jelen­tésebői meggyőződést szerzett arról, hogy a belügyminiszter a törvényhatóság kérelmét meg­hallgatva, a vármegye közönségét nagyterme­nek helyreállításánál i^azi méltányossagai és nagylelkűséggel nagyobb összegű segélyben ré­szesítette, amely körülmény tette azt lehetővé, hogy a székház nagytermének restaurálása da­cára annak, hogy azt költséges vasbeton me­nyezettel biztosíttatott tűzvész ellen s belseje­ben sokkal díszesebb, felszereléssiben gazda­gabb lett, a vármegye közönségének hozzáve­tőleg csupán 11000 korona kiadást okozott, s miután a belügyminister a törvényhatóságot a kisvárdaí székház megvásárlásánál is 15000 ko­rona jelentékeny segelyben részesítette, a var­megye közönsége a belügyminiszternek kiváló jóindulatáért őszinte köszönetét feliratban fe­jezi ki. Miután a vármegye közönsége tudomással bir arról, hogy székházanak helyreállításánál a fentebbi államsegélyt főként azon körülmeny­nek köszönheti, hogy a vármegye érdekeit a főispán hivei és igaz jóindulattal képviselte és támogatta, Vay Gábor gróf főispánnak ezen érdemeit jegyzőkönyvbe igtatni elhatározta. Vay Gábor gróf főispán hálás szóval kö­szönte meg az elismerést. Ugyancsak az alispáni jelentés kapcsán elhatározta a közgyűlés, hogy a székház nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom