Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-10 / 2. szám

I 2-ik szám A biróxaa Vajda Dezső megessetését mellőzi. (A bűnvádi perrendtartás 221. 6. pontja így szól: rA tana megasketése tnellüzndö, ha vallómása valamely lényeges Jcörülmétyre nézve valótlantiul: bizonyult és nem mutatháó ki, hogy csak tévedésből tett valótlan vallomást.') Védők semmiségi panaszt jjlentenek be. Ezután a tanuk kihallgatása következett, akik közül Erdey Kálmán és Fiiedman Sándor azt vallották, hogy Vajda Deísőt nem csak Klár András, hanem Klár Jenő is bántalmazta, még pedig — az ő vallomásuk szerint — hüvelybe dugott kardjának a maikolatával. Ezzel szemben Schwarcz Hermán, kit Klár Jenő kardjával megütött, Veszely Pál (aíi azonban azt vallotta, hogy Klár Jenő figyelmeztette Klár Andrást, hogy: „Jön már Vajat!") és Matolesi Géza vallomásukban kijelentettek, hogy azt, miszerint Klár Jenő is bántahnaaa volna Vajdát, nem látták, sőt Schwarcz Ilernan határozottan kijelentette, hogy neki, aki Va

(da Dezső segítségére sietett, látnia kellett v>lna, ha Vajdát KÍir Jenő is ütötte volna. A bizonyítási eljárás ezze befejeztetvén: dr. Kiss Láseló kir. alüg'ész súlyos testi sér'és vétsége miatt vádat emílt Klár András és Klár Jenő, mint tettes tirsak ellen, Klár Andrással szemben beösmerésére, Klár Jenövei szemben pedig az Erdey Káloánnak és Friedman Sándornak, már az els» tárgyalás alatt eskü alatt tett s most erre viló hivatkozással megújított vallomására. HogJ Vajda Dezső S napon túl gyógyuló sérülést -jzenvedeti, azt a Vajda Dezső vallomásával samben dr. Dohnál József törvényszéki orvosnak cözvetlen szemlélet alapján tett kijelentése kétséítelenné teszi. Enyhítő körülményöl kéri beszállítani a vádlottak büntetlen előéletét s azt, hoy valossiinüleq kártalanították a sértettet; ellenien súlyosbító beszámításként intelligenciájukét. Dr. Boffmann Mór iig'Véd, Vajda Dezső panaszos képviselője a Klár .jndrás által az első tárgyalásnál tett azt a kijelentést, hogy sajnálja, miszerint az inzultust elkövette, elégtételnek tekinti s Vajda Dezső nevé-jcn kijelenti, hogy a vádlott Klár András rnegnüntetését nem kívánja, sem pedig kártérítést. Dr. Földes Mór, Klár Aadrás védője, a sértett képviselőjének kijelentésére hivatkozva fölmentést kér, vitatván, hogy a kir. ügyésznek — az első tárgyaláson könnyű testi sértésért kiszabott büntető ilélettel szenben a hivatalból való vád képviseletére niius jogosultsága. Ha azonban a bíróság ezt a f(jlfogást nem tenné magáévá, kéri a büntető ncvella 1. §-a alapján a hozandó Ítélettel kiszabott büntetés felfüggesztésének kimondását. Dr. Flrpmann Jenő, Klár Jenő védője első sorban is a beterjesztett kitonai bizonyítvány alapján kéri védence felmeitését, hivatkozással továbbá az Erdey Kálmán és Schvarcz Hermán Egy ideig csend van.: Aztán valamelyik belekap a gitár húrjaibal' itt-ott belefelel a másik, v^gre pajkos, kapkodó dallammá szövődik. A refrénjét körbe dünnyögik, zúgják őseik nyelvén, gaurani indiánról szólva: „tai. kunyatai" asszony, ifiassz&ny .... És mert egy „ kunyatai"-nek kettő is pengette gitárját egyszerre, majd hogy késelésre nem kerül a sor. Feltűnik a kocsi deszkáján egy fehér vászonruha, vele a kerületi rendőrfőnök; nagy a tekintélye, csend lesz, elhallgat a nóta. ISagy, sötét árnyak, sirü ligetek maradnak el mögöttünk, közben ritki.n pislákol emberhajlék! Közel a városhoz, ügyesen szökken le egy- egy alak a robogó vo íatról; ott ugrik le, hol közelebb éri otthonát, a vasúttársaság meg azt tartja, féltse ki-ki a maga bőrét. A városban semmi ünneplés, nyoma sincs, hogy temetnék az ó-évet. Talahogy öljük az estét, de lakásunkban egyre jobban kisértenek az otthoni régi Szilvesz er-esték és ebből a negyvenfokos melegből aikivánkozunk a föld másik felére, csikorgó hóra, meleg rokonszivre. És nehogy ott érjen az éjfél, nekivágunk a városnak. Szeles képpel kisér a hold, a hogy vándorolunk soká a kék, ködös utcákon. Búsan bandukolunk haza, s mire házunk elé érünk, egyszerre egetverő, sohasem hallott hatalmas harsogásba olvad a hajók, gyárkemények kürtölése, a hogy Wketrázó búgással üdvözlik a 'zenkettedik ora szü'öttjet — az új esztendőt. Báró Balarcsyné Jósa Jolán. i* I N Y I R V I D É K terhelő tanuk vallomásának ingadozásaira s a többi tanuknak e vallomások erejét feltétlenül meggyöngítő kijelentéseire. Bodó Pál kir. járásbiró kihirdette ezután az ítéletet, amely szerint Klár András, a Vajda Dezsőn elkövetett súlyos testi sértés vétségeért (301. §) 7 napi fogházra s 10 korona pénzbüntetésre ítéltetett. Klár Jenőt a bíróság az ellene emelt vád alól fölmentette. Dr. Kiss Lásxló kir al ügyész a Klár Jenő fölmentése miatt, dr. Földes Már, Klár András védője a bűnösség kimondása, a büntetés enyhítése cimén s a büntető novella 1. g-ának (büntetés felfüggesztése) mellőzése miatt felebbezést jelentettek be. Ezzel a tárgyalás véget ért. Télen. Leesett a». első hó, megfagyott a főid felszíne, itt a tél, s vel» az az idő, mikor a gazda is, munkása is tétlenségre van kárhoztatva. Ez a tétlenség azonban azokra nézve áll, akik nem tudnak a változott viszonyokhoz alkalmazkodni, s ha a szántás-vetes be van fejezve, a jószág ápolásán kivül nem tudnak munkát találni. Pedig van elégr munka is, s a külső munkához szükséges előkcszületek révén egy kis fejtörésre okot adó terveigelés is. A jó gazda még a tél folyamán szokott előkészülni a tavaszi es nyári munkákra. Kijavitgatja, illetve jó karba hozza a gazdasági eszközeit, megállapítja a követendő terveket. Sőt mi több, a sógorral, komával alapos megbeszélés tárgyává teszi a vetőmag és az anyaállatok kérdését is. Mert hát a vetőmag is elfajzik az évek hosszú során, s beáll a szükség, hogy azt felvaltsa, ehhez pedijí alapos körültekintés kell. Nem elég csupán annyi, hogy egy jó fajúnak híresztelt magot meglegyen és aztán, ha nem válik be, ujjal és megint ujjal cserélj2 fel. Utána kell annak nézni, hogy hasonló talajon bevált-e már valahol és hogyan, s csak mikor erről is maggyöződött, akkor veheti meg nyugodtan. Aztán ott van a faj-jószág kérdése. Nagyon íentos ez is a gazdálkodó életében. Hisz ugyanazon a takarmányon nevelhet közönséges, majdnem értéktelen lovat, szarvasmarhát és sertest, melyen, ha az anya- és apaállatokat ésszerűen megválasztotta, pénzbányát szerezhet magának. Érzel pedijr igen kevés gazda törődik. Oka ennek a lestöbb esetben abban keresendő, hogy, különösen a lóállományná, a szebb, a jobb tenyészanyagnak Ígérkező állatokat, mert azokért löbb pénzt adnak, eladja, s a kevésbé értékeseket, a selejtessebbeket tartja meg magának. Hány gazda teszi meg azt, hogy ha egyszer pgy szép — sok esetben az anyakancára való lekintettel velellenül sikerült — kancacsikót tudott felnevelni, nem a csikót adja el a legelső vevőnek, hanem, ha a joszágállományát kissebbilenie kell, inkább az öreg kancán ad túl, de a jobb anyagnak ígérkező csikót mindenáron megtartja ? Pedig hát szép jószágállományt, olyant, mely nemcsak az elfogyasztott takarmány árát adja vissza, hanem a nevelésére fordított munkát és gondot is busásan megtéríti, csak így lehet szerezni, csak igy lehet ám nevelni. Ez az észrevétel áll különben a sertéstenyésztésre is. Nem a szép malacot kell meghizlalni mindig, s az öreg Kocát 5—6 évig is megtartani, hanem 3—4 éves korában a kocát meghizlalni, s helyette a legszebb malacot magnak hagyni. Ilyen elvek alapján kellene a jószágtenyésztés mikéntjét rnég a tel folyamán megállapítani s> ha esetleg nem szereti valamely gazda a meglevő állományát, a tél arra a legalkalmasabb időpont — mert legjobban ráér utána nézni — amikor azt megfelelőobel felcserélheti, vjgy a felcserélésre az előkészületeket ruegteketi. Ezek az észrevételek vonatkoznak a szűkebb értelemben vett, s a gazdának mindenkor szükséges téli előkészületeire. Van azonban még egy másik dolog is, amit szintén nem tanacsos f.gyeimen kivül hagyni. Ez pedig az, hogy ne csak az anyagi előkészületek foglalják le teljesen a gazda idejét, de — mert akkor ér rá legjobban — fordítson egy kis gondot a hat ekmibin szerzett ismeretei kiegészítésére és hacsak teheti, szaktudásának a • fejlesztésért is. Í909. január 10. 3 Hisz ma már szinte ahhoz az anomáliahoz értünk, hogy a leghaszontala-abb kanász-gyerek is ki akarja beszélni a gazdát azon az alapon, hogy ő többet olvasott, s így többet is akar tudni . . . Ezt a gazdának nem s/.abad megengedni! Ó vasson ő is. alkalom, mód szinte magától kínálkozik hozzá. Ha másként nem jutna könyvekhez, van minden tanyai iskolánál is kézi könyvtár, kérje m.g a tanítót és fog kapni. Ha pedig a szakkönyvekhez is szeretne ily módon hozzá jutni, fogjon össze a szomszédsággal, s a tanító közbenjárásával kérjen az iskolai könyvtaT kiegészítéséül szakkönyveket a minisztertől. Erősen hisszük, hogy meghallgatják a kórelmüket. A haladó korral lépést kell tartani a gazdaoszláiynak. Folyton szaporodunk : nap-nap után több az ehes száj, s azokat mind ki kell elégíteni arról * földdarabról, melyen a félannyi előd is épen csak hogy meg tudott élni. Igaz, hogy napról-napra szaporodik az iparral és kereskedéssel foglalkozók száma, tehát napról-napra többen vannak azok is, akik nem közvetlenül a földből élnek. De azoknak is kenyér és hus kell, s azok szükségletét es egzisztenciáját is a földnek, a gazdaosztalynak kell biztosítani. Ezért kell napról-napra nagyobb gonddal, több körültekintéssel értékesíteni a földet, a gazdánek a munkáját, s ezért nem volna szabad a most elmondottaknak sem irott malasztnak snarodni Községi takarékpénztárak. Az országban mindenütt foglalkoznak ezen intézménnyel, sok helyütt beszélgetés közben, nagyon sok helyt azonban már lépéseket is tettek annak t'elallüása iránt. Csak helyeselnünk lehet ezen törekvest. Különösen a városokra és nagyobb községekre a kulturális költségek olyan nehéz teherkepen súlyosodnak, hogy e miatt kénytelenek folytonosan emelni a póladót, ami nemhogy kedvessé, de nagyon sokak előtt ellenszenvessé teszi a kulturális intézményeket. Kell valami — eddig rendelkezésre nem álló — nagyobb jövedelmi forrást teremteni az egyes községeknek. És hiába okoskodnak a városok és községek vezetői, nem találnak más alsalmas jövedelmi forrást, mint a községi takarékpénztár intézményét. Ettől várják azt a jótékony es az egész községre hasznos erőt, amely a kulturális haladást khetővé teszi a polgárság különös megterhelése nélkül. A napokban jártam a minisztériumban s azt az értesítést kaptam, hogy az egyes községek által — a kebelükben létesítendő takarékpénztárakra vonatkozólag Készített s a minisztériumba jóváiiagyás végett felterjesztett alapszabályokat nem küldik virsza. Vissza tartják azokat, sőt a mar működő községi takarékpénztárak alapszabályait is felkérte a belügyminiszter s kiadta a minisztériumban ezen ügy előkészítésével foglalkozó ügyosztálynak. Ugyanis a belügyminiszter kiküldötte egyik magas állású tisztviselőjét külföldre a községi takarekpénztari intézmény tanú manyozása vegett. Ez a. tisztviselő tanulmány útjáról hazaterve, üdvösnek, hasznosnak és feltétlenül szükségesnek jelezte a községi takarékpénztárak létesítését, sservezesét, mórt azt látta, hogy különösen Németországban valóságos hatalmat képviselnek ezek a takarékpénztárak, hogy ott olyan erőforrást képeznek ezek az egyes községek gazdasági életében, amely nélkül ezen állam gazdasági élete a mostani színvonalra csak sok idő múlva emelkedhetett volna. Az volna tehát ezek után kőlelessége a miniszternek, hogy e takarékpénztárak létesítését mindenütt engedélyese, ahol csak kérik. Pedig sok helyről kérik. Ugy látszik, hogy ez intézmény rövid idő alatt elterjed az egész orszagban, épen azért a miniszter bizonyos egyöntetűséget akar teremteni a takarékpénztárak szervezésében. — A községi takarékpénztárak ugyanis közvagyonból alakíttatnak, közvagyonokat kezelnek, — amely vagyonok kezelesére ntzve ma a tőrvény olyan intézkedeseket ír elő, amelyek a községi takarékpénztárak szervezetébe bele nem illenek, azok mozgását nehézkessé és eredménytelenné tennék. Pedig a községi takarékpénztáraknak szabad mozgás kell. Enélkül a hozzáfűzött remények füstbe msnnek. Azt célozzák tehát a minisztériumban az előkészítési munkálatokkal, hogy olyan szervezetet alkossa-