Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-10 / 2. szám
4 2-ik szára. N Y 1 R V I D É !v I 1909 január 1J. nak meg a hozandó törvényben, amely míg egyrészt biztosítja a takarékpénztárak szabad mozgását, másreszt a hatályos ellenőrzést is lehetővé tegye. Ehez a munkálathoz szereztettek b« a már működő községi takarékpénztárak alapszabályai s tartattak vissza. Annyira előhaladtak ezek a/, előkészítési munkálatok, hogy már a törvénytervezet is készen van s azzal biztattak, hogy a miniszter a törvénytervezetet rövid időn belül beterjeszti a képviselőháznak, hogy az még a jövő evben törvénynyé válhasson. Bár beváltaná a miniszter ezt a szándékát, hogy az a hatalmas intézmény, amely a külföld gazdasági életének egyik legnagyobb erőforrását képezi, nálunk is mielőbb életre kapjon s tegye virágzóvá és termékenynyé a mi gazdasági életünket is. Criardineifó. A nyíregyházi rendőrség már régebb idő óta fiigyelemmel kisér egyes mulatóhelyeket, kávéházakat, melyeknek b.lsó szobaiban a délutáni es esti órákban tiltott kártyajáték folyik rendszeresen. A rendőrség e vizsgálata során arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy épen a legszolidabbnak tartolt mulatóhelyek azok, hol tiltott szerencsejáték folyik, — Á rendőrség azonban egyes feljelentésekből, melyeket a szerencsejatekosok hozzátartozói jutattak el a rendőrséghez : most már fosozott éberséggel kiséri figyelemmel ezeket a mulatóhelyedet. Ez ügyben széleskörű nyomozás van folyamatban s a rendőrség máris ismeri azokat a gyanútlannak látszó helyeket, ahol tiltott szerencsejátekok folynak. A leleplezést kétségtelenül megaeheziti a játékosok óvatossága, elő vigyázata, de a megindult nyomozat során máris annyi bizonyíték szála futott össze a rendőrség kezéoe, hogy előbb utóbb a várható tettenéres esetén nagyon sok szerencscjátekos ellen fog megindulni az eljárás s egyben azon mulatóhely tulajdonosok ellen is, kit a tiltott szerencsejáték üzesere eddig helyiséget adtak. — Mört az meg is tűrhetetlen, hogy városunkban egyes mulatóhelyek tulajdonosainak epen a törvény tiltotta szerencsejátekok kártyapénzei biztosítanak exisztenciat, melynek eltusolására, hogy rendőrségünk nem hajlandó segédkezett nyújtani: a folyamatosa levő szigorú vizsgalat igazolja. Érdekes pletykáról beszélnek a színházi szezon idejéből. A férjnek megrögzött szokása volt, hogy hogy a vacsorát hamarosan bekapta s aztán felőltve felső kabátját odalépett az aszszonykához s homlokon csókolta. Mig a színészek nem jöttek, addig a kaszinóba sietett; cU mikor Thália papjai különösképpen pedig a papnéi felütöttek sátrukat a színházban, a szive oda vonzotta. Az asszonykának nem tetszett ez a rendes kiruccanás. Érvelt is ellene. Minden útját-módját megpróbált* az akadály-gördítéseknek. Késett a vacsorával, csipkés pongyolát öltött, előbb ujjasat, aztán ujjnélkül t; de hogy e lágy melódiákra nem reagált a vén impos^or. erősebb hangnemekhez nyúlt: Dult-fult, lamentált, sőt a sírást is elővettfj . . . Ezek a recipék sem váltak be. A.,on napon egyikén tőrtént kőztük az alabbi jelenet: A férj az utolsó falat és korty eltüntetése után vette a felöltőjét. — Hova megy ? — igy az asszony. A férjuram hősi pozituraba vagja magát s egy kiérdemelt tragikust megszégyenítő gesztust és hanglejtést használva monda: — Okos asszony nem kérdi a férjétől, hogy hova megy . . . Az asszonyka meghökkent e tragikusan hangzó válaszra; azonban hamarosan elsimullak arcának ideiglenes redői s mosolyogva vágott vissza: — Jó, hát menj ... én nem kérdem ; de annyit mondok, hogy az oko3 ember se kérdje ám a feleségétől, ha készülődik . . . — Hja, kedvesem — szolt nagyot sóhajtva a férj, miközben szeme fehérjét felfelé forgatta — az lehetetlen, mert aa okts embernek nincs felesége! Hanem az utolsó mondat után férjtiram, mint a veleszületett őserő engedte, sebesen elvitorlázott. A torontáli sváb okosságáról szól ez a történet. Akkor esett még meg, mikoriban szigorú belügyminiszteri körrendelet hívta fel a halóságokat a kötelező kéménysöpretésre s a gazda sajnálván a pénzt, maga végezte el ezt a munkát minden mestert megszégyenítő tökéletességgel. így érkezett el a kéményseprő. — Hát te mit akarsz ? — Kéményt tisztítani. — Én már elvégeztem, megnézheted. Amaz nem engedett a maga jussából. — Már pedig nekem el kell végeznem a takarítást, akár akarod akár nem. — De ha nincs vele dolgod. — Akkor is, igy parancsolja a törvény. Lehajította vadonatúj papucsát és kúszott fölfelé a magasba, ahonnan nemsokára karcoló hangok hallatszottak. E'.alaü a gazda, aki mellékesen csizmadia is volt, megragadta a kéményseprő vadonat uj papucsát s hirtelen rátermett mindegyikre egyegy ménkű nagy foltot. A kormos ember csak készen láthatta meg azt. — Hát te hozzád mi ütött ? — ripogott a svábra. — Hiszen egészen uj papucs ez minek rá a folt. ? — Ugy ? álmélkodott a sváb. — Hát te miért tisztítottad meg a kéményemet ?....! Tisztelettel felkérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési dijakat — lapunk mult számához mellékelt postautalványon — mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ÚJDONSÁGOK. Telofon szám 139. j Mészáros Ferencz ] Az isteni gondviselés igen érzékeny csapással sújtotta főgimnáziumunkat akkor, amikor egyik régi, oszlopos tagját, Mészáros Ferencet, ragadta ki az élők sorából. Annak a tiszteletre méltó, érdemes gárdának tagja volt ő, mely az ifjúság nevelését úgyszólván élete egyetlen eéljanak tekintette s szóval és tettel, mindenek fölött pedig jó példával aunak több oldalú művelésén fáradozott. Mély tudománya s rokonszenves egyénisége különösen alkalmassá tették arra, hogy bizalommal forduljon hozzá és sikerrel térjen vissza tőlle mindenki, akinek mindennapi oktatásra, vagy jótanácsra, útbaigazításra vagy hasznos munkatársra volt szüksége. Nem csoda tehát, hogy tanítványai nagyon szerették, embertársai őszintén becsülték. Amazokat az erős kötelességérzet következetességével, ezeket a tiszta humanismus láncával fűzte magához s igy több barátja és tisitelűje volt, mint másnak irigye, vagy ellensége. A. feltűnést kerülő, mégis általánosan ismert, csendes mégis hasznos munka harcosát vesztettük el benne. Nemes, puritán jellene tökéletes összhangban volt gazdag kedélyvilágának minden megnyilatkozásával. A maga igaza mellett állhatatosan kitartott, a másét ritkán támadta, s inkább hallgatott, ha attól lehetett tartania, hogy megbántja embertársát. Eleven temperamentumával szívesen vett részt hatalmas eszmecserében, a melynek folyamán nem egyszer boszankodott is, de sohese haragudott. Útjába nr-m állt senkinek, földi javakra nem tőrt; érvényesülni nem akart, a kapaszkodást másokra bizta. Bekében akart élni mindenkivel, elsősorban önmagával; lelkiismeretének nyugalmát semmiért föl nem áldozta volna. Szive a családjáé, lelke az iskoláé, munkássága a közérdeké volt. Boldogságát otthon, helyét a kathedrán kereste és találta meg; megmaradt idejet és erejét több közintézmény, különösen az egyház követelte és foglalta le magának. Egész ember volt, kit hozzátarlozóinak vigasztalhatatlan fájdalma, tanítványainak igazi hálája, kartársainak szerető visszaemlékezés i minden ismerőjének őszinte részvéte kisért sírjához. * Életrajzi adatait a következőkben ismertetjük : Püspőkha vanban született 18 1. aujus 23-án. A középiskolát Vácon, Szeged :n, Buaáu és Kecskemétei végezte. A budapesti kir. magy. tudományegyetem hallgatója volt s 1878. május 27 Budi pesten nyert tanári oídeveiet a menny >églanbil és a természettanból. Tan-<r volt Nagykanizsán, Veszprémben, Budapesten, Miskolcon; iskdánkhoz 188-1. febr. 1-én került s itt működött közel 25 éven át. Állandó őre volt a természettani szertárnak, 1*93. óla vehetője a tápintézdnek. 1890. óta az egyházmegyei pénztárosi tisztséget viselte s ugyancsak pénztárnoka vilt a Nemzeti Szövetség helyi fiókjának s a főgimnázium filléregyletének. 1891 — 1901-ig i helybeli meteorologiai állorm megfigyelője vol. Özvegye : Jeszenszky Ilorsí\ es két fia : Gyula ts Sándor benne életük ejyetlen támaszát gyászeják. E hiniytáro a következő gyászjelentéseket vettük : Ózv Mésza-os Ferencné szül. kisjesze.ii Jeszenszky Ilona valamint fiai: Gyula és Sáridoi ugy a maguk, vilamint összes lokonaik nevebea is fájdalmas s?íwel tudatják, hogy családjuk, feje és támasza, elejthetetlen é.-: forrón szeretett hitvestársa, illetáeg édes atyjuk és rokonuk Mészáros Ferenc Wangelikus főgimnáziumi tanár folyó hó 4-én rejgel 7 órakor munkás életének 58~ik, peldas hánsságának 30-ik évében, rövid szenvedés után ehunyt. A megboldogult hűlt tetemeit folyó hí 5 én délután 3 óralcor a Vármegyeház tér l. számú háznál megtartandó gyászszertartás ufcn kísérjük utolsó földi útjára. Nyíregyházán, 19*9. január 4-én. Szeretteidnek távozásoddal okosad az eliő fájdalmat! A nyiregyháa ág. hitv. ev. főgimnázium kormányzo tanácsi ts tanártestülete fájdalma: megilletőd- ssel jeljinti, hogy Mészáros í'erm főgimn. r. tanar |909. év január ho 4-en életének 58-ik eveten meghalt. A megboldogult 36 éves tanári níiiödés^ből *i5 -<v«»t Wtöt.* intézetönki él. A :őtele.sség hű és önzetlen te jesítésének mintakipe volt, ki hivatasat lelkesedéssel, tanítványai iránt érzett igaz szerelttel töltötte be s nenes lelkének tisztaságával és buzgó munkásságára! példaképe marad tanaitársainak és tanítványainak egyaránt. Ny; egyháza, 1909. januái 4-én. Nyugodj-ik békével! Temetése jan. 5-én ment véghe a főgimnázium kormányzó tanácsának, tanártestületének, ifjúságinak és a város közönségének nagy részvétevei. A gyásiimát Paulik János, kinn a temetőben p ? ,dig Geduly Henrik lelkész mondotta; ugyancsak £ sírnál Porubsehy Pál tanár és Murányi Kálmán VIII. oszt, tanuló mondottak sxivreható tjúcsűbeszédet. — Auguszta fíhercegnó' — Mikecz Dezső alispánhoz. Áüguszti főhercegnő sujaikeai aláirasaval Mikecz D<zső alispánhoz a napokban a következő ivöszőnö levelet intezte: „A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület elnöke jelentést tett nekem arról, hogy a szegénysorsu tüdőbetegek javára rendezett gyűjtés mily szép sikerrel járt. Indíttatva érzen magamat, mint a Józa, f Kir. Herceg Szanitórium-Egyesület védnöke, hogy Alispán urnát, ki az emberbarati ügy érdrkeben rendeletet intézett a főszolgabt uhox és községi elöljárókhoz: — köszönetet mondjak. A József Kir. H<rceg Szanatórium-l^yesűletet emberbarati irg.Imában megtartani kirein." Augusita főhercegnő. — A Besnenyel Kör e hó 13 án, i rdáa este a Korona szálló dísztermében estét rendez. A műsort már mult számunkban közöltük. — FöldmivM iSKila Nagykállóban Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a főídmive ésügyi miniszter értesítette a vármegye közönségét, hogy Nagykállő község képviselőtestülete al>al egy földmives iskola Miílitására felajánlott földterület átengedese tárgyaban hozott határozatot jóváhagyta. A szükséges uj építkezéseket a kincstár teljesen a saj.it költségén fogja létesíteni. Az iskola céljaira Nagykálló község által felajánlott földterület átvételére és annak reá-
