Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-09 / 19. szám

12 17-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. április 190. Gazdasági Egyesülettől dr. Páter Béla, kolozsvári gazdasági akadémiai tanár „Rövid útmutatás a vadon termo gyógyító növények gyűjtésére" cimü füzetét. Ára 2 korona. A tisztességes sajtó megbecsülése. A Nemzeti Színházban néhány nappal ezelőtt igen érdekes színmüvet matattak be. Az úgynevezett revolver-újságírás világát tárta a szerző a szemlélő elé. Azt a csodákban gazdag világot, melyről jó vidéki nyárspolgárok még álmodni sem mernek, amelyről azonban tisztességes ember még akkor sem tud fogalmat alkotni magának, ha nem is nyárspolgár. Az ilyen sajtó az igazi nagyhatalom. Nincs a becsületnek olyan sziklaszilárd vára, melyet a/, ilyen szerkesztőség irodájában néhány könnyelmű tollvonással ne tudnának izzé-porrá zu/.ni. Nincs a világon az az öldöklő frigyver, melynek hatását tu! ne szárnyalná az ilyen, méregbe mártott toll. Amilyen kevés az ilyen emberek lelkiismerete, olyan nagy" a jövedelmük. Egész vagyon hull sokszor az ölükbe, csakhogy megmenekedjék a téntaméregtől valamelyik proskribált. Sok mindenféle érdekes apró vonásokon kivül a revolver-ujságirás legnagyszerűbb vívmányával is megismertet bennünket ez a szinmü. Az irodalmi villámhárítóval. Genialis találmánv. Szinte nevetségesen olcsó s a hatása mégis elmarad. Mert lássuk csak, hogyan védekezik a revolver-újságíró azok ellen, kik lapjának becsületromboló közleményeiért felelősségre vonják. Azt mondja a legnagyobb hidegvérrel, hogy az ő szerkesztőségeben önérzetes emberek dolgoznak, kik megfelelnek akárki fiának azért, amit irtak. Megnyomja a villamos csengettyű gombját s felvonultltja a felelős önérzetet, vagy az önérzetes felelősséget két atléta személyében, kiket havi 40 forint fizetésért foglalkoztat a lapjánál s akiknek más dolguk nincs, mint az, hogy aláírnak minden cikket s megfagyasztják a vért annak ereiben, aki moccani mer. A legszomorúbb az egész dologban, hogy ez a kép nem karikatúra. A nagy közönségnek sejtelme sincs arról, hogy sok újságcikk milyen körülmények között lát napvilagot s hogy akárhány ujságiró mennyire nem mestere, hanem csak mesterembere a tollnak, akinél az irást meg leh'.t rendelni s aki cikke elején gyakran nem is tudja, hogy milyen lesz a tűeggvőz.ődése a cikk vegén. Míg a nagyobb lapok egy némelyikének munkatársairól is elmondhatjuk ezt. A Szapolyai debreczeni rózsája.") Szapolyai János gyakran megfordult Debrecenben, Abban az időben úgy beszélték, hogy szívének szeieluie vonzotta őt a városba. Ilyenkor csak egy-egy hű emberét ho/.ta magával, aki úgy tudott hallgatni, mint a s-ír. Becsületére legyen mondva, Adám vitéznek, aki bizalmasa volt a fejede emnek, nem a csengő aranyak kötötték le a nyelvét, hanem az ura iránt való rajongó szerelet. Szapolyainak szüksége volt ilyen megbízható emberre, mert tengersok gáláns kalandja volt világéletében. Nemcsak Debreczenben epedt csókja után a szomjas ajak és kincsszomjas asszonysereg, hanem Szegeden, Mohácson, Váradon és Budán is. A fejedelem különösen a fiatal szép özvegyek után bomlott, kiknek feltalálásában valóságos mester volt Adám. Szapolyai János országos gondoktól felhőzött lelke nagyon sokszor felderült a szép asszonyok társaságában. Sok aggodalma közt a forró ölelések és édes csókok uj reményt öntöttek szivébe. Az asszonyi szépség a suttogó beszéd, a sejtelmes, majd valóra váló szerelem annyira hatalmukba kerítették a fejedelmet, hogy nem egyszer elmondta, hogy jobb foglalkozás a szerelem, mint az uralkodás. Simándi Katona Péter súlyos szavú ember volt a Szapolyai korában Debreczenben. Negyven pár jármos ökör járt ki az udvarából, maganevelte futó paripáin fejedelmek ültek, eszességétől ni'g a magisztrátus is kért hébehóba tanácsot, nem csoda tehát, hogy mikor negyvenöt éves korában a házasságra szánva *) Mutatvány Konca Alcoi ,Ös Debreeztn" cimü, most megjelent kötetéből. tisztességes sajtó alapjait, ha nagyarányú újság vállalatról van szó, csak igen nagy áldozatok árán lehet megvetni s igen kevés az olyan na.gyobb újságvállala', mslynek a péaz ne adna olyan irányítást, amilyenre a pénzforrásnak éppen szüksége van. Sokszor míg más is megteszi ezt, mint a pénz. A közerkölcsök története nagyon változatos, de nem mindig felemelő. A vidéki sajtó s ennek különösen az a része, mely már nagyobb múlttal dicsekedhetik, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy életénői az általános sajtóviszonyokra következtetést lehetne vonni. Itt a jó vidéken még akadnak olyan ideálisan gondolkodó emberek, kik azért alapítanak lapot, hogy annak szíva igazán a közvélemény szara legyen, hogy annak Ítélete építsen ott, ahol az épités üdvös, de pusztítson is ott, ahol a létezésre nincsen semmi jogcim. A vidéken még vannak emberek, kik nevetségesen olcsó honoráriumért vállalkoznak valamely lapnak vezetésére, eltelve a legnemesebb szándékkal s a legnemesebb hevüléssel. A vidéken még vanaak emberek, kik megborzadnak a tói a gondolattól, hogy árta

!lan emberek becsületéi sárba tapossák, kik nem vadásznak az ilyen gyászos szenzációra. Mígosik azután akárhányszor, hogy a lspjuk nem érdekfeszítő olva<míny, hogy a lapjuk egyes számai csak ugy tátonganak ax ürességtől, hogy néha gyanús költői szárnypróbálgatások szereznek az olvasónak derűs vagy keilemstlen perceket, de az vesse rajuk az első követ, aki ugyanolyan körülmények közölt jobban megállja a helyét. A legtöbb embernek fo/almi sincs arról, hogy milyen nehéz a legutolsó vidéki lapot is szerkeszteni úgy, hogy az állandian eleven legyen s hozzá még a tisztesség hiányának árnyéka se férkőzzék. Sokkil könnyebb dolog: ilyen esetekben a kritika mint az alkotás. Nyíregyházi lóversenyek. Május 9. A ma délután vágb?menendő versenyekre történt nevezések bősagéből bízvást következtethetünk arra, hogy a verseny igazán érdekes lesz s az egyes versenyszámokat rakott mezőnyökkel fogják lefuttatni. A nevezések a következők : I. Gazdasági Egyesület dija. Sisverseny 800 kor. 1. Böszörményi A. hdgy. 5 é. s. h. Bacsevszky. 2 Br. Huszár Z?. hdgy. 4 é. p. h. Bütyök. 3. Kállay Sz. úr 6 é. e. h Préia. 4. Kintiig J. úr 4 é. p. k. Remény II. 5. Lindenmiiyer S. hdgy. 4 é. sp. h. Zipor. 6. Liptay B. úr 5. é sz. k. Extra. 7. Liptav B. úr. 5 é. magát, megkérte a Dalnoki Gergely leányát, a familia két kézzel kapott a tisztességen . . . Mariska tizennyolc éves volt. A szíve ugyan hevesen tillakozott ezen házasság ellen, de nem mondott ellent szülői akaratának. Meg is tartották a lakodalmat hamarosan és azok, akik mindent lürkésztek és kutattak, azt mondták, hogy a viruló rózsaszálnak nem igen árt a meglett fa árnyéka. . . . Mariska azon asszonyok közül való volt, akik merő büszkeségből nem közelednek a perzselő lánghoz és az ura azt hitte, hogy szerelmét egész teljességében birja. Mariska ebből a hitéből nem ábrándította ki egy pillanatra sem az ő szerelmes urát és mikor hét évi háscasság után elhunyt Péter, minden vagyonát feleségére hagyta. Az özvegy fényes halotti pompával temettelte el urát. A végtisztességen ,cum gentibus ott volt a főbíró" — a feljegyzés szerint „oly tumultus vala az illusztris férfiú temetésén, hogy valóságosan feketélettek az utcák a sokaságnak miatta." Mariska egy évig alig rnent ki az utcára. Akik vigasztalasára siettek, azt mondták, hogy siralma nem tettetés, hanem valóságos fájdalom. Mert ha nem is szerette elhalt urát ifjú szívének tüzével, hálát és kegyeletet érzett szívében jósága iránt. Es falán nem is változott volna az özvegy élete, ha véletlenül útjába nem kerül Szapolyai. Váradon találkoztak egymással, ahol a fejedelem országos, Mariska pedig valamelyes családi ügyekben fáradozott. Szapolyai mikor meglátta azt a sugár termetű, rengő járáiu, bogárszemü szép asszonyt, teljesen megfeledkezett mindenről és szigorú parancsban adta tudtára Ádám p. k. Nyirilány. 8. Orosz M. úr id. p. k. Pepi. 9. Rózsa B. úr 5 é. s. k. Gyöngyöm. 10. Szkenderovich T. hdgy. id. sp. k. Guerier. 11. Walla F. hdgy. id. s. k. Vietorine. II. M. kir. főldmivelésüjyi miniszter dija. Síkverseny 1000 korona. 1. Horváth J. úr id. p. m. Bajmester ap.: Bonavista, any. Linké. 2. Jóny L. alezredes 4. é. p. h. Tücsök ap. Izgalom, any. Electra. 3. Kállay J. úr 3 é. p. h. Patient ap. Tip-top any. Princesse. 4. Liptay B. úr 4. é. p. m. Marastoni ap. Marathón, any. Te hamis. 5. Liptay B. úr 4 é. s. k. Wtndsbrauz ap. Gomba, any. Imorhan. 6. Gr. Merwaldt M. őrn. 3. sp. m. Orgazda ap. Mindegy, nny. Oriana. 7. Gr. Merweldt M. őrn. 3 é. p, k. Didón ap. The Rush, any. Diva. III. Szaoolcsvármegye dija. Síkvsrseny. Tiszteletdíj a két elsőnek, adva a vármegye közönsége ált. 1. Böszörményi A. hdgy. 5. é. s. h. Bacievszky. 2. Füzessery S. hdgy. id. sp. h. Mokány. 3. Br. Huszár Zs. hdgy. 4 é. p. h. Bütyök. 4. Lindentnayer S. hdgy. 4 e. sp. h. Zápor. 5. Liptay B. úr. 5 é. sz. k. Extra. 6. Liptay B. úr. 5 é. p. k. Nyirilány. 7. Orosz M. úr. id. p. k. Pepi. 8. Rózsa B. úr. 5 é. s. k. Gyöngyöm. 9. Szkenderovich T. hdgy. id. sp. k. Qerriar. 10. Walla F. hdgy. id. s. k. Victotorine. IV. kir. főldmiv. Miniszter dija. Átad ilyverseny. 1100 kor. 1. Be. Neimans N. úr 4 é, p. h. Pilis ap. Piety, a. Lili. 2. B". Neimans N. úr. 4 é. p. h. Pdis ap. Piety, a. Lili. 2. Br. Neimans N. úr. 5 é. s. m. Westminster ap. Botond, a. Lady Ormonde. 3. Liptay B -la úr. 4 é. p. m. Marastoni ap. Maratlion, a. Te hamis. 4. Liptay Bela úr. 4 e. s. k. Windsbrauz ap. GomOa, a. Imorhan. 5. Liptay Béla úr. 4 e. p. m. Magas ap. Galifard, a. Maud K. ti. Gr. Merweldt M. őrn. id. sp. m. Fortunio ap. Ganaiche, a. Miilionárin. 7. Gr. Merweidt M. őrn. 5 é. sp. k. Good for Nothing ap. Orelio, a. Moneta. V. Urlovasok Szövetkezeiének dija. Gatverseny. 1000 kor. 1. Kinczig J. úr. 4 é. p. k. Remény II. fv. 2. Br. Neimans N. úr. 4. e. p. h Pilis ap. Piety, a. Lili. 3. Br. Neimans N. úr. 5 é. s. m. Westminster ap. Botond, a. Lidy Ormonde. 4. Jóny. L. alezr. 4 é. p. h. Tücsök, ap. Izgalom, a. E.ektra. 5. Liptay B. úr. 4. é. s. p. Windsbrauz ap. Gomba, a. Itnorban. 6. Liptay B. úr. 4 é. p. tn. Magas ap. Galifard, a. Maud. 7. Kállay J. úr. 4 é. p. h. Perczivall ap. Ganache, a. Partisane. 8. Zsivanovits E. hdgy. 4 é. p. k. Nevermore ap. Tokio, a. Never Mind. 9. Böszörményi A. hdgy. 5 é. s. h. Bacsevszky fv. 10. Gr. .Merweldt M. őrn

. id. sp m. Fortunio ap. Ganach", a. Miivitéznek, hogy okvetlenül találkozni akar as özveg)gvel. Adám pár órával később megtudta, hogy az özvegy egyik rokonánál, Péter kánonoknál „vagyon szálláson", miután p dig a fejedelem porsonaliter is esmerte a reverendissimust, minden feltűnés nélkül találkozhatott vele. — Az ismerkedés annál simábban ment, miután a kanonok úr azt hitte, hogy a mulatni szerető fejedelem az ő pincéjének gyöngyöző boraira szomjazott. Három napot töltött Szapolyai Váradon és ez az idő éppen elég volt arra, hogy szerelemre gjuladjon az özvegy iránt. Az asszony zengő, nyájas szavai úgy hullottak lelkére, mint a harmat gyöngye az eltikkadt mezőre. Az özvegy is megszerette Szapolyait. Úgy érezte, hogy neki is joga van a boldogsághoz, mely a viszontszerelem nyomán fakad. Eddig megzabolázott vére forrni kezdett és most már nem félte, hanem lázasan kereste a gyönyört. Vágyott a fejedelem ölelése után, pedig tudta, hogy ez sohasem veszi őt feleségül, sőt biztos volt abban is, hogy pár hónap múlva épp úgy elfeledi őt is, mint azokat, kiknek szép szeménéi ideig-óráig mulatozott. Nem telt bele három hónap, Szapoiyai Ádámmal együtt megjelent Debreczenben. Másnap az egész város tudta, hogy özvegy Simandi Katona Petemének nagyúri vendége van. Lakatot vert azonban szájára miuderui, nehogy a szóhajtás miatt valami baja etsék. . . . Ket évig tartott a viszony az özvegy és Szapolyai kőzött. Hol Szapolyai jött Dibreczenbe, hol az asszony ment fel Budára. Egyszer azonban elmaradt a fejedelem és Mariska hasztalan küldözgette leveleit hű emberével a fejedelmi udvarba, mert a levél töretlenül j<J:t