Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-02 / 18. szám
nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 18. Mim. szombat, májas 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Í.OSHÁZ-T3R 6. SZÁM, Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasarnapon. ESfcfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Itthon - idejében! Most esztendeje, hogy a vármegye évi rendes közgyűléseinek kettő közül időrend szerint való elsejét, a tavaszit, nem a maga otthonában, hanem — amint később kiderült — panaszolt vendégszeretet idegenében tartotta meg. Egy egész esztendő kellett hozzá, hogy a'mult esztendei februári tűzvész által elpusztult közgyűlési terem restauráltassák, és hogy most — esztendő multán — a vármegyei bizottmány tagjai a hamvaiból föltámasztott régi helyen a megszokottság nyugodalmasságaval tárgyalhassák a közdolgokat. A régi, de származása szerint és stylusa szerint is szinte idegenül fiatal és modern közgyűlési terem helyén, a tünedező mult egyenes magyar karakterét symbolizáló, árnyéklatok nélkül való tiszta fehérségű uj várja és fogadja az érkezőket, a hivatottakat, hogy intézzék a vármegye ügyeit. A most ránk boruló szomorú napok minden rossz jövendőre figyelmeztető vérvörös alkonyulalaiban, amikor négyszáz esztendőt túl élt nemzeti küzdelmeinknek egy — a nemzeti élet nagy feltételeit képező érdekekhez képest törpe jelentőségű kérdésben ilyen zátonyra jutottunk: áhítattal és bizodalommal lépünk be ebbe a terembe, amely a maga fehérre stylizált megújhodásában, s ebben a jegyben symbolizált tisztaságában a magyar nemzeti erő kristály vizű forrásait képviseli. & megifjodott Törökország. Augusztus elején volt. A nagyvilágtól teljesen elzárva, az Elbrusz, vagy amint a karacsájok mondják, a Mingithau, gleccsereiből táplálkozó Kburzuk és Ucskulán folyók örökös zúgása közben tanulmányozgattam a karacsájok nyelvét. Egy orosz szótárt fordítgattam hozzá értő b< nnszülöllek segítségével karacsáj nyelvre. Eleg s/áraz foglalkozás. Szórakozasképen népdalokat is gyűjtögettem s kötöttem is belőlük egy nem valami szines, de azért kedves havasi virágcsokrot. Már hetek óta nem hallottam hírt se hazulról, s a nagyvilágról. Betekintek egyszer az ucskuláni faluházára. Egy savó-szemü, savó-arcu orosz piszár üldögélt a nagy asztalnál; mellette egy karacáj gyerkőc szószmöléít az iratok kőzött, toimácsi minőségben. Köröskörül a barna falócákon hosszú szakállú, komoly aicu, kinzsálos, pisztolyos öreg karacsájok üldögéltek. Minden őt percben szóltak két szot. Ez az ucskuláni parlament. A piszár úr kérdi, hogy mivel lrhet szolgálatodra. Amit én szerettem volna — levelet hazulról — most sem adhatott. ,Paká nyet" : meg nem, volt rövid, de lesújtó valasza. Tudott azonban egy nag> újságot a nsgyvilágrol: lőrökorszóg alkotmányt kapott! — Honnan tudja ? — kérd ztrm meglepetve. — A kubáni oblaszt hivatalos lapjából. — Elvihetném pgy pprer*? Nemzeti életünknek ez az ős forrása: a vármegye! Veszedelmek idején, zivatarokban ide menekülünk! A régi bástyák mögé, mint ahogy láttuk csak három-négy esztendeje is! Es most. megint baj van! Rövid három év után megint halljuk a vétót, megint tapasztaltabbak vagyunk négyszáz esztendő vissza-visszatérő történeteinek tanulságaival, és — nemzeti történelünk legújabb korszakának idejét csak 1S67. óta számítva, megint ismétlődni fog a régi történet, hogy a vármegye bástyái mögött meg fognak húzódni nemcsak azok, ak4k — olt a bástyák mögött fegyverre készen állanak a lőréseknél, akik — karddal kezűkben végső küzdelemre és meghalni is készek a bástya-fokokon: hanem azok is. akik az ősi bástya falak védelme alatt a külső mezők kizöldülését várják, hogy aztán ők arathassák le a termést! Nem is kell 07-ig visszamennünk, csak az 1905-től számított, mindössze öt esztendő történeteire, hogy szerte a hazában egész tömegét azoknak az íflakoknak, akik ennek a — minden vér és áldozat nélkül való legutolsó — dátum szerint legutolsó nemzeti ellenállásunk idejében szinte megdöbbenésszerü, lelkesedést keltő hirtelen átváltozással vetették be magukat a nemzeti áramlat mindent felejtő és átformáló fürösztőjébe. és akik — kisütvén ennek az áramlatnak a napja 1906. április 9-én, legelték ugyan a fölszabadult mezőket, de — Tessék, szolgálatjára ! — Szpasziba! nagyon lekötelez, — szóltam és az újsággal lakásomra ballagtam. Valami különös izgalom fogott el; olyanféle, amit az ember akkor érez, mikor szeretteitől valami nagyon jó hírt hali, de aztán nem bízik a fülét en. hogy jól hallotta-e. És ha jól hallotla, a nagy ajándék nem a danausok ajándéka-e? Lakásomra érve végignyujtózkodtam a pam lagon. s cigaretta szó mellett végigolvastam a nagyjelentőségű cikket és elmerengtem rajta sokáig. A silány orosz cigaretta füstje mintha elvesztette volna kesernyés ízét és sirázi dohány ámbrás füstje kóvályogna körülöttem. Lélekben nem voltam már a Mingithau alatt. A Kubán moraja mintha megszelídült volna, platánfák andalító zúgását hallottam. Képzeletem Konstantinápolyban kalandozott, hol tizenhárom esztendővel ezelőtt először kaptam rajta magamat, hogy a politika is érdekel, nemcsak a ré^i írások. Különös idő is volt az. Konstantinápoly, a természet dédelgetett kegyence, szebb volt hangulatosabb, mint valaha. Az Aja-Szofiától nem messze egy kávéház kertjében üldögéltem fekete kávé meg nargilé mellett, évszázados platánok árnyékában. Lehettünk vagy ölen egy asztalnál. Júszuf Zijá bej, ki akkortájt a „Mekteb* cimü hetilapot szerkesztette, nagyon el volt keseredve — mint ahogy mondják: ,fogadd be a tótot, kiver a házadból" — — főiszaporodott titkos és nem titkos egyesületekben, álcás és nyílt harcban ellene szegültek az életre kelt magyar nemzeti erő érvényesülésének és gáncsot vetettek neki, hogy diadalra ne juthasson. Négyszáz esztendős szolgaság átka és bélyege ez rajtunk, amelynek a most felszilire jutott nemzetközi gondolkodás egyik kifakadt fekélye. Am! fordulhat az Idők járása! Vörös most is az égalja, ahogy a nap benne nyugovóra hanyatlik! Vihar jöhet megint, amely egy táborba tereli össze a megijedt nyájat: a vármegye viharedzett bástyái mögött! De vigyázzunk rá - bármennyire igaz legyen is, hogy egy megtért bűnös többet ér száz hívőnél — — ne legyen mételyes a befogadottak között! vetojog. A természet rendje és az emberiség fejlőnésének örök törvénye, egyáltalán minden hagyomány és alkotmánytörténet tanúsága szerint a jognak teljességét eleinte a nép maga gyakorolta mindaddig, mig azt fejedelmeire reá nem ruházta. Így volt ez hazánkban is, ahol Szent István királytól fogva minden hálálom fejedelmeink kezében összpontosult, amelynek túltengéséről Werbőczv azt mondja, hogy: — — „mert a rendelkezésnek és törvényalkotásnak minden hatalma, Az európai lapokat elkobozta volt a hatóság ; a török lapokból pedig a cenzúra miatt, mely jeles intézménynek egyik kiváló oszlopa, a ripacsos Tevfík efendi, éppen egy asztalnál ült velünk, csak annyit lehetett megtudni, hogy .Sztambulo v. volt bolgár miniszterelnök, a Fényes Porta loyális híve, rövid szenvedés után meghalt.' Persze mindenki sejtette, hogy miért lehetett oly rövid az a szenvedés. Ez nem volt elég. A hires .európai koncert", melynél csúnyább koncertet képzelni sem lehet, melynek költségeit mindig Törökországgal fedeztetik, már azzal a követeléssel állott elő, hogy a kisázsiai örménylakosságú vilájetek kormányzása valami jeles európai államférfiura bizassék. Qousque tandem ? Hát a rettenetes lejtőn nincs megállás és Törökországnak csakugyan el kell buknia? A beteg embert csakugyan sikerül az európai orvosoknak agyon kuruzsolniok ? Igy tűnődött Juszuf Zijá bej, és szemei nedvesen csillogtak. Neki édes anyja az a beteg Törökország ! Egyszerre csak felállt és sétára hívott. Sokáig bolyongtunk Sztambul csendes utcáin. A Göncöl Szekerének a rúdja már joi aláhajtott, mikor elváltunk. Lakásomra tértem pihenni, de a brusszai havasok mögül fényözönben előtörtető nap még ébren talált. A Juszuf Zijával való beszélgetés uj világot nyitott m»g plrtttetn ; oly, világot, melybe n n»m Mai Baámuik 14 oldal.
