Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

34-ik szám. úgyszólván feltalálták. Az ibolya és erős vörös par év óta az öltözésben ép úgy fellelhető, mint a kelmeiparban és lakásainkban, s annak bexendezéseben. Manapsag a mi müvészetünk impresszioniszlikus vonásához még más behatások is járultak. mindennek előtt a japánoké. Az ember megint jobban a színárnyalatokra figyel s azóta a határozatlanabb színek is divatba jöttek. Ehhez járul az árnyalatok sokfélesége, amely a modern tecnika segélyével könnyen elérhető s a közelség, mely a jobb közlekedési eszközök segelyével kelet Európa között előáll. Ép azért pjaink divatszínéf nem lehet egyszerű szabályba foglalni, röviden megnevezni. Miután a szinek, színárnyalatok bámulatos sokfélesége áll előttünk, tah.n sikerülni fog. legalább színben, az ideát elérni t. i. az egyéni választást' bár a divat és egyéniség mindig könyörtelen ellenségek voltak s maradriak. Haba F. G-iardineité. Fürdői levél. Ószölőfüred, Szent István napja. ,Ami sok, hát az sok!" — mondják az okosok. Meg a kevésbbé okosok. Mert ahhoz ugyan nem kell valami nagy okosság, hogy a sok esőről megállapítsa valaki: ez már sok ! Bezzeg májusban meg azt volt könnyű megállapítani, hogy ami kevés, hát az keves! Sőt hogy ami nincs, hát az nincs! Mert akkor nem volt, ellenben most bőviben van eső Ós?őlőfüreden is. A sok esővel szemben csekélyke vigasztalás az, hogy .legalább van miről beszélni!" Meg azlán hogy nemcsak Oszőlőfüreden esik mindig, hanem Tálrafüreden, meg Balatonfüreden is, sőt a Lidón se látták a napot tizenöt nap óla! Eleinte a?zal vigasztalódtunk mi oszőlőfürediek : csak hadd essék ! Sár ugy sem lesz itt belőle, legfen ebb a Sárrét nevezetű részeken. De meg kell is az eső a szőlőre. Attól duzzad, nő, telik a szőlő szeme. Mikor azonban egy, két, három, négy, őt napja esett szakadatlanul, akkor már filozofálni kezdtünk. Beállottunk nemzeigazdászoknak : „Keil az eső a sarjura, tengerire, dohányra ! Még a krumplin is segit, — ámbár pihenhetne közbe-közbe pár napig !" Később szelídítettünk ezen a formulán is: „Nem árt a sok eső. Kipotolji, amit a tavasszal elmulasztott. Legalább jel átjárja a földet. — Bocsásson meg, miss Lucy — felelte Harry — pont őt órára halaszthatatlan teendőm volt. — Micsoda? — Egy szerencsétlen emberen akartam segíteni, aki leveiben megkért, hogy latogassam meg a Lincoln kóiházban. — Nos és ... ? — Ne kérdje! Imádom önt és végtelenül boldognak erzem magam az ön társaságában, de . . . — De . . .? — De nem vagyok annyira önző. hogy gondtalan vidámságban csevegjek itt, amikor egy boldogtalan ember az öngyilkosság gondolatával küzd amott. Lucy gyöngéd, hálás pillantással honorálta e szavakat. És megtalálta azt a szerencsétlent ? — Fajdalom, nem bírtam ráakadni. A kórházban nem ismerik. Magam sem tudom most már, hogy hol keressem. — Harry — szólt Lucy reszkető hangon — önnek igen jó szíve van . . , És én c.-ak ezt akartam tudni . . . Lucy ! — Szeret ön engem, Harry? — Imádom ! — Akkor kérem, nyújtsa a karját es jöjjön velem — a pápához. Nini, majd elfelejtettem ! . . . Mindjárt bejelenthetjük az eljegyzésünket mr. Jamesnek is, aki már jó félórája ül odafenn. Azt a szerencsétlent pedig fel fogjuk kutatni — X Y I R V I D É K Könnyeboen buja majd a növenyzet a kámku ai forróságot." Aztán beállott a kánikula, de a forróság helyett csak esett az eső tovább nap nap mellet rendületlenül. „No legalább nincs hőség, nincs por a városban sem" — vigasztalgattuk magunkat a városiak helyett is. „Hát még a Tátrában milyen idő lehet! Ott most téli bundába n, íütöit kályha mellett nyaralnak azok a szegények, akiknek annyi a pénzük, hogy az ilyen nyarat is a Tátrában tölthetik !" Igy tartott es tart már ez hetek óta. Lassanként mind sűrűbben jelentkezni kezdtek a levelibékák : az időjósok. Az egyik Meteorra, a másik az aneroidra, a harmadik a tyúkszemére, a negyedik a méhekre, az ötödik a hangyákra, a hatodik a botjára támaszkodva kezdte jósolgatni több keveset.b határozottsággal : .Holnap, de legkésőbb holnapután beáll a jóidő!" A „holnap* azonban következetesen „holnap" maradt, a holnaputánról nem is beszélve. Az eső es^tt, a levegő felmelegedni nem akart, vagy nem tudott. Sorra buktak és sorra veszítették fogadásaikat — mert fogadások is történtek — az időpróféták. Változatosság legfeljebb abban mutatkozott, hogy mig juliusban es augusztus elején menydörgéssel vegyes záporok váltották fel sűrű egymásutánban egymást, addig ,k sőbb apró szemű, hűvös eső szitált hol egész nap, hol egész éjjel, hol meg egész nap és egész éjjel, a szüneteket csendes borulgatások, az esőre való készülődés töltvén ki és be. Ennyi nedvesség alaposan megviselte az ószőlőfüridieket. Bekövetkezett az az allapot, ami eddig csak a többi világfürdőkben szokott gyakorla megtörténni: a fürdőzőket meglepte a honvágy a fürdőidény kellős közepén. Már julius végén hangoztitlák egyesek, hogy nem birjak tovább: hazaköltöznek. Talán meg is tettek volna — örök szégyenére Ószőlőfürednc-k, — ha a remény és a félelem nem tartotta volna őket vissza. A temény, hogy hátha még kiderül ? A felelem, hogy hatha akkor áll be a meleg, ha beköltöznek ? Ez a remény és felelem tartóztatott és tartóztat vissza ma is sokakat Oszőlőfüreden. Szent István napja se hozott be lényeges változást az időjárásban. Csupán annyit, hogy délelőtt kiderült, a nap kisütött s délen at valosaggal és határozottan meleg volt. Meleg, meleg, meleg ! Háromszor, vagy nogyszer írom le ezt a szot, annyira szokatlan dolog, hogy talán el sem hinnék különben. Ámde ez a kderülés se lartott sokáig. Délután újra beborult és ömlött az eső . . . ... Ha pedig valaki az eső folytonos emlegetése miatt is túlságosan vizenyősnek találná ezt a fürdői levelet, annak azt ajánlom, olvassa el a löbbi fürdőkből irott nyilt és magán iürdői leveleket. Azok sem kevésbbé vizenyősek, azok is az eső folytonos emlegetésével vannak tele. Vagy próbáljon szóba allani bármelyik füredi íutdővendéggel, ha vájjon nem folyton az esőre fognak-e panaszkodni azok is ? Hat miért lennénk különbek mi ószőlőfürediek ? Az eső a legfőbb sőt idestova egyetlen társalgási tema. Ha nem egyetlen, akkor is minden más ezzel van kapcsolatban. Ha kérdik, hogy ail a szőlő: biztosan az esőre panaszkodkodnak. Hogy vannak a gyerekek ? Az eső miatt nem futkározhatnak eleget, még is nyakig sárosak. A nyári toilettek, napernyők, kalapok az eső miatt tűntek el a látóhatárról. Az E zsébefkirájyné liget az eső miatt áll üresen egész nap. A csalóközi villatelkeket az eső miatt lepi el a másfél méteres dudva. Az „Erdei megálló"-nál az eső miatt nem teljesitik pontosan az állomási szolgálatot az oltani alkalmazottak. pedig már a főnők és ellenőr urak is itthon vannak, a helyettesek pályaőri meg hordári szolgálatra osztatván be. Még a kisvonat vármegyeháztéri nyikorgását is az eső miatt nem lehet hallani Ó-zőlőfüreden, mert az eső olajozza a vágányokat. Pedig milyen jó volt ahhoz igazodni : a szerint főzni be a levest! Egyszóval az eső dominál mindenekben és mindenek felett. Ez a helyzet signaturája Ó-zőlőfüreden ez id<'> szerint. Füred i. _ 1908. augusztus 23. 3 Utóirat. Azóta kiderült! Harminchat óra óta nern esik ! De ez maradjon köztünk, mert meg találja bánni az idő ! Higanyka — tudatjuk — kis leány És az a passziója, Hogy egy kis létrán fel s lejár Már ifjúsága óta. Ha kedve hozza: egy fokon Pihen meg vesztegelve, De felszökik, avagy leszáll Ha ép ugy tartja kedve. HiganyMt hejh! a rossz világ Megszólta, hogy ha hü volt : Télen ha lent sokáig állt. Csináltak érte hü-hót. Nyáron meg, ha magas fokon Tartott ki rendületlen: Rágalmazták Higanyka lányt S megszidták csúfra, menten. Igy lett Higanyka lány kacér, Rosszat ki látna abban ? Hiszen, miként nők általán Hát ő is állhatatlan. A nő szívben-a férfi van Mindegyre valtozóban, Higanyka abban valogat, Miben van módja : — fokban. Most is, hogy Higanyka javult És egy foknál megállott, Amely meghódító ta őt, Ugy, hogy már régen áll ott: Tűnődve áll a tény előtt A közönség s a varos S igy gúnyolódnak mind : Nohát Ez csodával határos ! Higunylca hű lett ? S nem kacér ? Ez hifi';- s lehetetlen ! S nem hisz a tényben senkise S egy ur elhirli menten: Hogy hát Higanyka nern leány ! S mit mondoit, igy okolta : — ,Ha lány volna, nem állana Egy foknál hetek éta !" Tűzoltóink Szatmáron. E hó 15-én 16-án Szatmáron rendezett országos tűzoltó versenyen mondhatni valamennyi tűzoltó egyesület képviseltette magát, a versenyben való részvételre azonban csupán kilenc egyesület jelentkezett. A mi tűzoltóink, kik még ez ideig valamennyi versenyen részt vettek, ez alkalommal szinten csak a nézők között foglaltak helyet. Nem mintha akár a kedv, akár az akarat hiányzott volna, de tiltotta azt azon egyesületek iránti öajtársias érzelem, kik elöl már nem egy Ízben haza hozta győzelmének első dijat. — Nem maradhatott azonban távol sem, mert feltűnő, érthetetlen kérdést tamasztott volna itlhon maradásával, különösen rnoat, amikor egy évvel ez előtt, az egész ország tüzoitosagát is beövező fényes dicsőséggel tért haza Italia földjéről, a Milanóban tartott nemzetközi verseny első diját nyerve el. E dicsőség hatasa Szatmáron érezhető volt. Nemcsak a társegyesületek siettek felhasználni az alkalmat a személyes üdvözlésre, de a városi közönség, hol egy, hol más alkalomból kifejezést adott a nyíregyházi tűzoltók iránti elismerésének. Igy midőn a verseny előtti estén a Panonía kávéházban találgatások történtei;; a verseny eredmenyére nézve. Nem egyszer hí gzott fel: „elsők bizotyára a nyíregyháziak lesznek", s a corson setálo tüzoltoink büszkén is viselték mellükön a milanói győzelmi érem fac-similejét, mert annak mindenki tudta jelentőségét. Uy ha tenyleg nem vettek is részt a versenyben. ha nem is arattak most diadalt, a a győzők érzetével vettek reszt annak szemléletében, s oly emlékekkel tértek haza, mint aminőt győzelmi babérok ébresztenek. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, m^m.