Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

28-ik szám. — Vele. A kártyaterem asztalai mellett javában folyt a játék. Az egyik asztalnál négyen ültek, köztük egy fiatal ügyvéd, akit következetesen került a szerencse, folyton veszített. A homlokán nehéz veritékcseppek gyöngyöztek, az arca fakó volt. Már vagy húszezer forintja úszott. Ki ez az ember? kérdezte Tóváry. Alig ismerték. Csak annyit tudtak róla, hogy ügyvéd és hogy a veszteség fölér csaknem az egész vagyonával. Valaki arról is tudott, hogy csinos felesége és négy apró gyermeke van. Tóváryt a hallottak módnélkül felháborították. Odalépett az asztalhoz. — Bocsánat, mondotta, azt hiszem az ügyvéd ur mara eleget veszitett. Engedje át nekem a helyét! — De kicsoda ön és minő jogon avatkozik bele a játékunkba, fortyant föl az ügyvéd és sápadt arcát egy percre elöntötte a pir. A többiek is felugráltak. — De kérlek, Miklós! Szóval Tóváry szétugrasztotta a pártit s néhány perc múlva névjegyet cserólt a fiskálissal, aki nyomban elhagyta a kaszinót. A párbajt ugytudom, ma reggelre állapították meg. Valószínűleg már meg is volt. Mind a két lány szótlanul, mereven bámult maga elé. Ekkor csikorogva nyilt meg a kert ajtó s a kavicsos uton léptek közeledtek. Á lugas előtt Tóváry állott. — Nini itt van! kiáltá Olga. — Hála Istennek, rebegte Lili. — Gratulálok, szólt Gábor, amint látom nincs semmi bajod. N Y I R V I D É K azonban a kisiparos és kereskedő beszünteti a hitelezést: nem csinál forgalmat ő sem ; becsukhatja a boltját. Mert a hitelezés, mint forgó tőke segítette őket, abból tengődteks ha ezer koronájuk künn volt s arra hetenkint százat inkaszszálhattak, akkor az üzlet menete föl nem akadt. A kereskedő vagy iparos is ugy törlesztgette váltóit, mint törleszti azt náluk a kis vevő. A pénz forgandósága és mentől többszöri megfordulta szab irányt és ad lendületet a napi forgalomban. Hí gyakrabban, sűrűbben lehet a pénzt forgatni, az bár kisebb °/o mellett is, de gyakoribb s mondhatni biztosabb jövedelmet jelent. A bankok s főleg a vidéki pénzintézetek amaz állásfoglalasa, melyekről helyenkint hir érkezik: egyszerűen őrültség. Hacsak teljes anyagi romlásba nem akarják ők maguk kergetni az ország lakosságát, akkor éppen nekik kellett volna kezdettől fogva arra a bizonyos várakozó állaspontra helyezkedni s bevárni a dolgok teljes kialakultát. Véleményünk e tárgybán a*, hogy n hány gyengébb intezet alkal jmszerüleg kihasználja a helyzetet, pénzeit bevonja, kis exisztenciákat tőnkre tesz ezer számra, de hogy használ e e manőverrel a kőznek: arra nem felelünk igennel. A novella, — dacára annak, hogy mondhatni kétségbeejtő helyzetet teremt hazánkban az átmeneti idő folyamán, — minden okoskodás dacara is nagyon üdvös törvény. Egészségesebb, becsületesebb állapotot fog teremteni. Majd mutatkoznak annak jó következményei későbben, csak nem kell előre elsiratni azt, a mit ma m;g nem latunk. Minthogy pedig a novellát a homestead is nyomon fogja követni már a legközelebbi parlamenti ülésszakban, — amely törvény szerint a kistirtok s annak felszerelése angol mintára mentesítve lesz a végreliajtas alól, — természetes, hogy a vidéki kis bankok főleg ezért ugrálnak és zaklutjáü adósaikat időelőtt, bevonni óhajtván összes követeléseiket, nehogy a homestead varatlan életbeleptetésével képzeletük szerint a fedezeti alap elvonassék tőlük. Helytelen és kárhozatos a Dankok eme felfogása főleg vidéken. Mert itt minden egyes adósukat személyesen ismerik azok erkölcsi és anyagi megbizhatóságárol kellően tájékozva vannak. Jól tudják, hogy a legkisebb adós sem hurcoltatja magát, sem szegénységét dobraüttetni s csuffatétetni nem engedi. Van m^g erkölcsi biztosíték is, amelyre szintén lehet sőt kell építeni. Ha ez nem lett volna alapja eddig is jószerint kereskedelmi s hitelrendszerünknek, akkor ott sem allanánk, ahová nagy küzd lmek árán eljutnunk végre sikerült. Régi jó mondás az: minden törvény jó, csak iól kdl alkalmazni Sehol nem volt jobban — Nincs. — És a másik. — Annak sincs. — Hogyan, hát nem volt meg a párbaj ? — A mint vesszük. — Hát magyarád meg. — A mikor a segédek felállítottak bennünket és a szokásos békéltetési kísérlet elhangzott, valami csodás érzés czikázott át rajtam. Átvillant az agyamon, hogy jó szándékomban az este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igazságtalan voltam . . . és . . . — És? — Bocsánatot kértem. — Te? — Én. A csöndet, a mely Tóváry szavait követte, Olga törte meg. — De hisz ez gyávaság! kiáltotta. Lili letette a hímzését és szép fehér kezét oda nyújtotta Tóvárynak: — Ez nagyon, nagyon szép öntől Tóváry. Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm. — És mit szólnak majd ehhez a kaszinóban? kérdé Gábor. — Nem tudom, mondá fenkölt nyugalommal Tóváry, de nem is törődöm vele. Eltökélt szándékom ugyís, hogy uj kört alapitok, olyat amelynek csak két tagja lesz egyelőre. Nem lépne be tagnak Lili kisasszony ? Lili lesütötte szemeit és halkan válaszolta: — Szívesen. — Nos hát akkor, mondá boldog mosolylyal Tóváry. nem marad egyéb hátra, mint hogy az uj kör alapszabályainak jóváhagyását kérjük a mamától. Menjünk ! 1908. julius 12. 7 helyén való ez a feltétel, mint a novellánál. Ha jól lesz végrehajtva s ha a felek megértik egymást, egy egészsegesebb, jobb közgazdasági helyzet alakul ki ez országban. Ha marakodni fogunk : bele tőrhetik a bicskánk e kemény dióba. Inkább az előbbit válasszuk tehát ! A jövő kereskedelmi és ipartestületei. Az uj ipartörvény előadói tervezetének második része a napokban került a nyilvánosság elé. Ennek a második résznek egyik legérdekesebb részlete az, amely a különböző ipari szervezetekre, nevezetesen az ipari és kereskedelmi testületékre, az ipari és kereskedelmi egyesületekre, a munkaügyi választmányokra, a munkáskamarákra és az ipari szövetketetekre vonatkozo intézkedéseket foglalja magában. Ezek közül a szervezetek közül az ipari és kereskedelmi testületekre vonatkozó fejezeteket főbb vonásokban a kővetkezőkben ismertethetjük. A törvénytervezet szerint az ipari és kereskedelmi testületek kötelezők lesznek. Aki az uj ipartörvény hatálya alá eső valamely foglalkozást önállóan üz, az az illető testület kötelékébe tartozik. — A testülelek háromfelék : ipartestületek, kereskedelmi testületek és vegyes testületek. Minden törvényhatósági joggal biró és rendezett tanacsu varosban, úgyszintén minden járás területén meg kell alakítani az ipari és kereskedelmi testületeket. Külön testületek alakithatók községekben is, ahol a testületbe tartozók száma a százat meghaladja és a többi feltételek is megvannak. Az ipartestületnek kötelezőleg tagja lesz foglalkozasának terjedelmére való tekintet nélkül mindenki, aki az ipartestület területén valamely ipari foglalkozást állandóan üz. A kereskedelmi testületnek kötelezőleg tagja lesz foglalkozásának terjedelmére való tekintet nélkül mindenKÍ, aki a kereskedelmi testület területén valamely kereskedelmi foglalkozást, mint kereskedő, önállóan gyakorol. Viszont ahol az iparosok es kereskedők száma nem elég ahhoz, hogy külön ipartestület és külön kereskedelmi testület alakíttassanak, ott vegyes ipari és kereskedelmi testület alakítandó, iUetve a községekben alakithatók, amelyeknek az iparosok és kereskedők egyformán tagjai. Az ilyen testületekben aztan külön ipari és kereskedelmi osztályok alakulnak. A testületek tagjainak tagsági dija az alapszabályokban vagy az állami adók bizonyos százalékában, vagy az alkalmazottak számarányában állapitandók meg s ezek közadók módjára hajtatnak be. A testületek önkormányzatukat a közgyűlés, af elöljáróság és a számvizsgáló bizottság utján gyakorolják. A közgyűlésén a gyáriparosok személyesen, a többi tagok, ha háromszáznál többen vannak, kiküldöttek utján vehetnek részt. Ezeket a kiküldötteket a rokonszakmák szerint alakuló szakosztályok, tagjaik száma aranyában, sajat tagjaik közül valasztják. A közgyü és határozatai ellen 15 nap alatt lehet felebbezni. A szakosztályok külön önkormányzattal birnak, külön elnököt, elöljáróságot választanak s külön közgyűlésük van. Céljuk egyfelől a testületnek véleményt nyilvánítani vagy javaslatot tenni, másfelől a csak a szakosztály tagjait érintő feladatokat ellátni és ilyen ügyekben határozni. A testületek tulajdonképeni intézkedő szervei az elöljáróságok. Ennek tagjait részben a szakosztályok választják saját tagjaik sorából, részben a szakosztályokba nem tartozó testületi tagok a saját kebelükből. Minden testületnél — az eddigi jegyzők helyett — a testületi ügyek elintézésére, illetve az elintézés előkészítésére és a testületi iroda vezetésére tisztviselői állást kell rendszeresíteni. Ezt az állást, valamint a szükséglet szerinti egyéb tisztviselői állásokat nyilvános pályázat és választás utján a testület elöljárósága tölti be. Olyan testületeknél, amelyeknek legalább ezer tagjuk van, a vezető tisztviselői állásra csak főiskolai oklevéllel biró egyének alkalmazhatók. Az ezernél kevesebb taggal biró testületeknél középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A kezelő tisztviselői állásokra legalább négy középiskola végzése szükséges. A A nőipariskola tehát módot nyújtana arra, hogy a leányos szülők leányaikat a polgári leányiskola végeztével tovább taníttathassák, azok a leányok pedig, akik az életben önerejükre lesznek utalva, olyan ismereteket szerezhessenek meg, amelyek őket erre képessé teszik. Hogy egy ilyen iskolára Nyíregyházán nagy szükség van, e tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy ez idő szerint hány és hány leányt kénytelenek szüleik vagy külön óraadókkal tovább képeztetni, vagy más városokba küldeni felsőbb leányiskolába, óvónőképzőbe, tanitónőképzőbe stb. akkor is, ha nem életpálya gyanánt választják azokat. A gyakorlati ismeretek elsajátíthatásának szükségességét viszont a nőipariskola eddigi fennállása bizonyítja. A nőipariskola átalakulása és a város által való átvétele természetesen ez év őszére még nem válható, mert hiszen az illető minisztériumokban hosszabb és behatóbb tanulmányozást igényel ez a kérdés, annál is inkább, mert a kettős céit ekként egyesítve szolgáló iskola egészen uj dolog. Mindenesetre élénk érdeklődéssel várhatjuk az ügy további fejleményét. A novella. Maholnap a siró gyerekeket is ezzel a szóval csititják el a mamáik: novella. Fogalommá vált valósággal s olyan vita tárgyát képezi ez a novella szerte ez országban, hogy ma lehet mondani lefoglalta saját részere a közfigyelmet. Mert elvégre is sok a szegény ember. Nemcsak az adós sok, de sek a hitelező is. Ha pedig az adós pácba kerül, ezt a kedves helyzetet a hitelező is alig mellőzheti. Hitel nélkül nincs kereskedelmi és ipari élet Magyarországon, mert ma még nem vagyunk berendezve a készfizetésekre sem adósok, sem hitelezők. A baj tehát egyenlően fogja sújtani minden rétegét a társadalomnak. A kisiparos vagy kereskedő nem mer hitelezni, mert fél a vevő esetleges abbeli jószándékától, hogy ez él a törvényben garantált védelemmel s igy kielégítési alap nincs. Az az úgynevezett becsület és szótartás pedig ma már csak szótári fogalom, melyet in praxi apró pénzre fölváltani nem lehet. Ha