Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

28-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. julius 12. 7 megválasztott tisztviselők egy év alatt szakvizsgát is kötelesek tenni s csak ekkor véglegesíthetők. A testületek felett az állami felügyeletet első fokon az illetékes vármegyei alispán, illetve törvényhatósági joggal biró városokban a városi tanács gyakorolja. A felügyeletre illetékes hatóság a testület ügyeinek közvetlen ellenőrzése és a gyűléseken, illetve üléseken való részvétel végett iparhatósági biztost rendel ki a testület székhelyen levő közigazgatási hatóság valamely tisztviselője vagy valamely más köztisztviselő személyében. A kirendeléssel járó költségek a felügyelő hatóságot terhelik. Az iparhatósági biztost minden ülésről a tárgysorozat közlésével három nappal előbb értesíteni keli, különben érvényes határozatok nem hozhatók. Amely ülésen az iparhatósági biztos meg nem jelent, annak jegyzőkönyvét 8 nap alatt hozzá be kell mutatni. Amely határozat ellen az iparhatósági bi/.tos kitogást emel, az a kifogásnak a felügyeleti hatóságok jogerős elbírálásáig végre nem hajth tó. A testületek feletti másodfokú felügyeletet a kereskedelmi miniszter gyakorolja. A kereskedelmi ós iparkamarák a kereskedelmet és ipart érintő általános vagy közös érdekű ügyekben a testületekkel negyedevenként értekezleteket kötelesek tartani. A testületek az iparosokról, illetve kereskedőkről, az ezek személyében beállott változásokról, a tanulókról, segédekről, gyárimunkásokról és a miniszter által rendeleti uton megállapítandó adatokról nyilvántartásokat kötelesek vezetni. Ezek azok a fontosabb adatok, amelyek az uj ipartörvény tervezetében a testületekre vonatkoznak. A testületek különböző irányú feladatait a törvénytervezet egyéb részei részletezik. Egy szóban akként fejezhetők ki ezek, hogy az ipartestületek lesznek jövőben az elsőfokú iparhatóságok, illetőleg a kereskedelmi testületek az első fokú kereskedelmi közigazgatási hatóságok. A törvénytervezet természetesen számtalan retortán megy még keresztül, mielőtt törvénynyé válik. S bármilyen sürgősen óhajtandó volna is, hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, nagyon hamar alig ha lesz törvény belőle. Amire nézve elég rámutatni arra a körűim ínyre, hogy a törvénytervezetnek a tavasszal megjelent első része is minő ellentétes felfogásokat váltott ki a közvéleményből. Meg aztan, hogy az egész törvénytervezet nem kevesebb, mint 816 §-t tartalmaz. Szőlomegmunkáló gépek a Sóstón. Kedvező időben és a gazdakőzönség szorgos elfoglaltsága dacára is igen nagyszámú erdeklődő jelenlétében tartotta meg a M. Szőlősgazdák Országos Egyesülete és vármegyei gazdasági egyesületünk f. hó 19-én a sóstói szőlőtelepen Csázik Péter ur szőlőjeben szőlőmegmunkáló gépek és permetezők bemutatását. Egyrészt a kézi munkaerő megdrágulása s általában a munkásviszonyok nehézségei, de másrészt culturális fejlődés iránti hajlama igazolja e bemutatáson még a szomszédos varmegyékből is megjelent nagyszámú szőlőbirtokos érdeklődése. Habár a sóstói szőlőtelep ültetési méretei (általában 100 cm. sor- és nővénytávolság) — valamint bakhát művelésenél fogva a fogatos munkára alkalmatlan, mégis az érdeklődők kenyelmes oda utazhatása végett kellett e bemutatót ez emiitett helyen tartani. Kétségtelen ugyan, hogy egy na?yobb terjedelmű — mondjuk 120 cm.-es — sortávolságu és sima talaj műveletü szőlőterületen az egyes gépek bemutatása tökéletesebben lett volna végezhető, amidón azok folytatólagos munkában foglalkoztatva nemcsak munkaképességéről, de munkaminőségére, annak idejére, a vonó erő mérvére s a munka értékére nézve is tökéletesebb és tisztább képet nyújthattak volna; de ellenben alig hihető, hogy e nehezebb hozzá férhetés mellett ily nagy szamu érdeklődőnek lett volna alkalma azt megtekinteni. Ellenben e megejtett bemutatáson is bő alkalma volt az érdeklődőknek az egyes gépeket es eszközöket, azok legnagyobb részét munkában látva, munkáját az adott viszonyokhoz képest mérlegelve s mások véleményeit s ebbeli tapasztalatait hallva, tüzetesen megismerni. A fogatos szölöföldmunkáló gépek közül ez alkalommal is legjobbnak bizonyult a Planet Junior lejárt szabadalmi mintája után készült Kühne-féle általános kapáló eke, melynek mélységre és szélességre könnyen állitható gerendelyvázára bármely (saraboló, kapáló, porhanyitó, nyitó vagy töltő) felszerelés tetszés szerint alkalmazható. — Méltán nevezhető universalis kapának, mert különböző felszereléseivel úgyszólván minden — sorba* ültetett — kapás növény műveletnél használható. A fogatos permetező gépek közül a 70 és 120 literes töltésű Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Rendi Ödön-féle permetezőt találta az erdeklődők többsége legjobbnak, mely egyszerűségével, súlypontjának mély elhelyezéséből folyó célszerűségével, végűi aránylag legcsekélyebb vonóerő-szükségletével tünt ki. Ez is azonban 120, illetve 140 cm. sortávolságot igényel s azon általános nézetből folyólag, hogy a fogatos permetezők tökéletes munkához aránylag több anyagot hasznainak, alkalmazásuk a nagy birtokosoknál is csak a nagyon drága kézi erő esetében lehet indokolt. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Kendi Ödön-féle lóra alkalmazott nyereg-háti permetezője mai constructiójában még kevesbé elégitheti ki ma már számítani is kezdő birtokosokat, mert csekély — 32 liter — űrtartalmával és ennek folytan csekély munkaképességgel szemben a töltéssel járó sok időveszteség, a gép és folyadéknak együttesen nagy súlya (circa 62 klg.) complicált és drága munkája áll szemben. A kézi permetezők közül ez alkalommal különösen kiérdemelte a babért Nagy Ákos „Superior" permetezője, melyet a tulajdonos társával, Haller Ödönrn.1 ujabb, a biztosító sip szelep beillesztésében és a szélkazánként is szolgáló folyadéktartánynak szög^cseléssel történt legtőkéieteseDb^ s legerősebb ujitott alakjában mutattak be. Őszinte őrömmel látták ez alkalommal a legrigorozusabb bírálók is tartósság tekintetében előbbi kételyeiket tel;esen eloszlatva ; mig több jelenvolt tekintélyes szőlőtulajdonos a már előbb végzett összehasonlító kísérletek alapján tetemes anyag megtakarításról számoltak be. Egy jelenvolt. Az állattenyésztő szövetkezetről. Amidőn olvasgatom Darányi földmivelés ügyi miniszternek az állattenyésztés fejlesztéséről a képviselőház ele terjesztett törvényjavaslatát, amely a kisbirtokos osztálynak lehetővé teszi, hogy egy jobb, jövedelmezőbb tenyészanyaghoz jusson, kénytelen vagyok bevallani, hogy e nagy fontosságú intézmény is csak akkor válhat mielőbb üdvőssé és hasznossá reánk nézve, ha emellett a társadalom is tevékeny munkát fejt ki. Ugyanis a falusi kisgazda a mai viszonyok kőzött a nehéz megélhetés folytán, csekély jövedelméből első rendű tenyészállatot beszerezni nem képes, sőt egyes községek, különösen ha elhúllot bikájuk beszerzési árát újonnan kellett fedeznie, mindennek nevezhető volt, amit vett, csak bikának nem Természetesen az ilyen viszonyok között, az állattenyésztés országos fellendülést nem vett és vehetett. Fenti törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy kisgazdák is, községek, vagy szövetkezetek kedvezményes áron, részlet fizetésre tenyészállatokat vásárolhassanak. Ez oly előny, hogy ennél többet kívánnunk a tőrvényhozástól nem lehet, különben önállólóságunkat elvesztenénk, hanem igenis ezen Kedvezményeket olymódon kell igénybe venni, hogy bátran belemehessünk a legjobb tenyészanyagnak vásárlásába és pedig, úgy ennek, mint a meglevőnek az elpusztulása ellen való biztosításával. Erre szolgálna áz állattenyésztő szövetkezet megalakítása. Ez szerintem ez felette üdvös és a kisgazdára nézve megbecsülhetetlen hasznú intézkedés lenne. A szövetkezés főcélja a kölcsönös állatbiztosításban magaslana ki, s ez a ténykedés lenne az, amivel a törvényhozás által biztosított segély igénybe vételét biztosítanánk az esetleges elenyésztéstől. Megye, avagy egy járás gazdái szövetkezetté alakulnak s ha szövekezeti tag biztosított állatja elpusztul, annak ára a többi tagok filléreinek összeadásából 24 óra alatt megtérül, igy a kár megoszlik s még a legszegényebb kisgazda is képes 3—4 koronát évente fizetni, tudva azt, hogyha tehene elpusztulna is, annak ára biztosítva van s az igy megtérülve neki nem lesz földönfutóvá. Amidőn tehát a főldmivelésügyi kormány támogatásai igénybe óhajtjuk venni, először is biztosítsuk magunkat az esetleg elviselhetetlen károk ellen, tömörüljünk és társuljunk állattenyésztési szövetkezetté, hogy állattenyésztésünk mielőbb fellendülhessen. Bem Lajos. G-iardmettó. Fürdői levél. Ószölöfüred, julius hó végén. Belejön az ember a levélírásba is, (ha akar,) mint a macska — mondjuk — az időjóslásba. Eszemágába sem volt az idei ószőlőfüredi fürdőidény kezdetén, hogy szabad óráimat fürdői levelek írásával töltsem el. Kivált mert hogy sok minden egyebek mellett a Bandi gyerek miatt se marad valami sok órám szabadon. De már raesmeg elővett az irás ördöge. A levélírásé. Ez pedig tudvalevőleg a fürdőzőket ősi idők óta békén hagyja. Legfentebb egy-egy ánzikczkártya útnak eresztésére ösztökéli őket nagynéha. Épen egy ilyen ánzikcz adta most kezembe a tollat. Szovátáról gyütt. Arról szól a panasz benne, hogy ott mindig esik az eső. Sétálni se lehet, mert az ember cipője az agyagba ragad. Köszönöm alásan az ilyen fürdőzést! Ha csak azért, hogy az ember egész nap a szobában üljön, bizony kár olyan messzire menni. Ha mindjárt Szovátára is. De hát kicsoda-micsoda voltaképen az a hires Szováta? Egy eldugott hely valahol az Isten háta mögött az erdélyi sódombok között. Távol az Ici-pici valamennyi állomásától. Ahol meg az útszélen heverő sot sem szabad megnyalni sem, nem hogy törni belőle emlékül, vagy ablakbetörési szándékkal egy pár darabot, — mint ezt Kovács Dénes meg Szesztay Bandi urak panaszolják. Ha tehát Szovátán a sót sem szabad nyalni, (bizonyára a felnőtteknek és azoknak a bizonyos vén kecskéknek sem), sétálni sem lehet, kalucsnit kell a fürdőzőknek maguk után küldetni, az Ici-picitől is olyan távol esik: ugyan mitől jött annyira divatba az a Szováta ? Talán ott igazán csudák tőrténnek ? Csudát művel a levegő ? Vagy a víz ? Vagy azok a bizonyos .Naptól felmelegedő sóstavak" ? Na hát kíváncsiak vagyunk és leszünk mi ószőlőfürediek azokra a csudakra. Számon tartjuk a Szovátán fürdőzőket. Lám az ószőlőfüredi bennszülöttek soha sem voltak Szovátán. nem is vágynak oda, még is kevés volna Ószőlőfüreden egy óvoda. Egy azonban bizonyos igaz. És ez az, hogy itt Ószőlőfüreden szakadó esőben sincsen szükség kalucsnira. Ahogy az eső megáll, akár lakcipőben végig lehet menni nemcsak a szőlősorok közt, hanem a hársfa-allée alatt is. Ott is legfeljebb vízbe merülne meg. A kigődrözőtt helyeken összefu'ó viztócsákban. Hanem sárnak hire sincs. Pedig mostanában itt is esős idők járnak. Hol kiderül, hol beborul. Hol a nap süt, hol zuhog a zápor. Van is kelete a „Surányimenház"-nak. Meleg elől, eső elől odamenekül az emberiségnek az a része, amely közel éri. Pedig sokan .közel érik", mert a városhoz is közel van, meg az úthoz is. Amint hirlik, a csalóköziek rövidesen egy gyaluforgács cégérrel lepik meg a menház szíves vendéglátó tulajdonosát. Viszonzásul a „Csalóköz" feliratú táblával tanúsított gyöngéd figyelemért. Ez a menház ujabban veszíteni kezdi .távbeszélő központ" jellegét. Örvendetesen szaporodnak a távbeszélő állomások. Csakhogy azok az istenadta, boldogult Sexty Gyula bácsi ültette hársfák adják meg az árát. Azokat dibolják, darabolják-sarabolják a vezetékek kedvéért. Miként ha a hársfa is tűrné a nyomorékká nyesést. Pedig a gömbákác is idő előtt belevénül, mint azt a város utcáin a vak is láthatná, ha nézni tudna.