Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

nyíregyháza, 1808, XXIX. évfolyam, 47. szám. vasárnap, noYember 22. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Kifizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre A- kor.' Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR S. SSÁIví. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó * fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Képviselő testületi tagol választása. Ez év végével Nyíregyháza város képviselő testülete választott tagjai fele részének mandátuma lejár s helyük december hó második felében fog- választás utján betöltetni. Nevezetes s a város közdolgainak vitelében nagy jelentőségű alkalom ez a képviselő testület felfrissítésére, mert hiszen a város ügyei irányításának meghátározására hivatott testület egynegyed részének megválasztásáról van szó, még pedig abba a képviselő testületbe, mely — a legközelebbi jövendőben, a jövő év julius havában hivatva lesz a város új tisztikarát megalakítani s ezt megelőzőleg megalkotni az uj szervezési szabályzatot. Sajnos, nagyon kevés reménység van arra, hogy a választó közönség, a nevezetes alkalomnak megfelelő érdeklődéssel íog résztvenni ebben a választásban. A politikai közéletnek ebben a mostani lethargiájában szinte megsemmisül, megfullad a közdolgok iránt való minden érzék, úgy, hogy csaknem visszasírjuk azt a régi időt, amidőn az országos pártpolitika vonatkozásai hatalmas hullámverésekkel boritolták el az emberek szívét és lelkét a város közdolgainak irányításában is s egy-egy képviselő testületi választásnál más-más táborba sorakoztatva — de táboiokba és zászlók alá — az embereket, duzzadó vérkeringést hoztak be közéletünkbe. Ezeknek a becsületes régi jó időknek — egyelőre vége van, s szinte bizonyosra vehetjük, hogy annak az ötven képviselő testületi tagnak december hó második felének valamelyik napján végbemenendő megválasztása csak olyan szürke nap lesz, mint a többi, amelynek csendjét legfeljebb ha a hiúságnak egy-egy ambiciózusa fogja megélénkíteni, önjelöltsége mellé felhajszolt 40—50 szavazóval. Bizony kárbaveszett minden gondolat, minden csöpp tinta és nyomda festék arra, hogy ezen az állapoton változtasson. Az idők járása ez s talán ennek a kornak a szelleme, hogy közdolgokért önzetlenül dolgozó munkásság és munkás ma már hihetetlen fogalom; hogy eszményekért küzdeni, azokban hinni köznevetség és szánalom; és hogy a hazát is nem is lehet szeretni másként, csak mint kihasználható gazdasági .alanyt, s aki talán kész lenne meghalni is érette: kiröhögik. Ebben a levegőben megfakulnak a régi zászlók, megbomlanak a táborok s fut kiki szanaszét, űzve — pedig lidérc fény — a pénzt, az egyetlen ideált. A képviselő testület kilépő tagjai a következő: I. kerület: Orsovszky Gyula tanitó, Antal János iparos, iMagyar János (Magyar búkor), dr. Vietórisz József tanár, Hrenkó György iparos, tíelfy András házbirtokos, Gyurcsány György gazda. II. kerület: Mikeez József tisztviselő, Nádasy Lajos házbirtokos, Tornay István kereskedő, Zomborszky Dániel iparos, Mészáros János házbirtokos, Antal Lajos iparos, Tahy Miksa kereskedő. III. kerület: Ruhmann Andor tanitó, Szmolár József iparos, Izsót' János földbérlö, Pintér István kereskedő, ifj. Bencs András gazda, Kolimár András gazda. I V. kerület: Pivnyik András iparos, F. Papp János magánzó, Adamkovics András iparos, Babar Ferencz házbirtokos, Garaj Mihály (Rozsréti), üaraj András (Magyar b.) V. kerület: Huraj János iparos, Palicz Mihály (Cigány b.), Márkus András gazda, Beniczkv Miksa ügyvéd, Henzsely András (Alsó-simaí), Lakner Ödön iparos. VI. kerület: Sarecz András vállalkozó, Nádasi György (Zombori), Sajben András gazda, Hook Pál gazda, ifj. Palicz Pál iparos (Simái), Juhász József iparos. VII. kerület : ilj. Zomborszki János gazda, Csernyik András iparos, Bánszky András földbérlő, Kovács János L. gazda, Demeter Pál iparos, Pokoraczki János gazda. VIII. kerület: Tomasószki Mihály (Tamás b.), Lell'ler Sámuel tanár, Tomasószki Lajos tisztviselő, Kolcsál Károly házbirtokos, Franki József korcsmáros, Soltész Klek iparos. A Bessenyei-Kör művészestéje. A Bessenyei-Kör idei programmja, melyet a főtitkár nagy körültekintéssel állított össze s az igazgató-választmány nagy tetszéssel fogadott, méltán sorakozik az elmúlt években megtartott legszebb művészesték köze. A legnagyobb művészek előadásában lesz ismét alkalmunk gyönyörködni s az elképzelhető legelevenebb és legváltozatosabb műsorban lesz részünk nemcsa^ azért, mert ma már szívesen jönnek a művésze. Bemutatkozás. Az én hírem madárfióka még, Amely valahogy elcsipog már. De szárnya nincs ; magasba szállni Szegényke mind hiába próbál. Az én dalom csodát még nem mivel, Nem rengeti meg a világot, Nem írják emlékkönyveikbe Rajongó lelkű ideálok. Az én győzelmem soh'sem juttatott Babérkoszorút homlokomra, Nem rolt nevem egyébre vésve, Csak szélűzött futóhomokba. Az én igényem oly édes-kevés : Csupán az, hogy annyit elérjek, Hű másolatban szedni dalba, Amit a lelkem mélyén érzek. Az én tudásom nem is tudomány ; A nagy káoszból mást nem értek, Csak azt, hogy a dalok szavában Az édes órák újra élnek. Aj« életcélom : ismeretlenül Dégni a lelkem tüzétől, Ivehullani a semmiségbfe, Mint egy halovány fény *z égről. ehullani ... A lángot és a fényt mindenségnek visszaadva, e úgy, hogy azt a csillaghullást alaki — nagyon megsirassa! . . . Dézsi Sándo? Lapolvasók. i. Az asszonyka. A tárca, meg a vers érdekli legjobban, de csak ebéd után juthat a laphoz, mert az ura a hivatalba jaratja, lévén a hivatalos órák alatt sokkal kedvesebb dolog az olvasás. Az asszonykának azonban előbbvaló az ura, akit jó ebéddel és nyájas szavakkal kell fogadnia, hát csak akkor fog neki az olvasásnak, ha már vége az ebédnek és Julcsára bizva az aszlal elszedését, végignyujtózkodhatik a pamlagon. Első tekintete a vonal alá esik. Ah egy vers Szabolcskától! Az asszonyka nem is piheg addig, amig végére nem ér a versnek. — Boldog ember lehet ez a Szabolcska ! — mondja aztán az urának, de mégis kár, hogy megnősült. Hiába, azután már lejárt a szép szerelmes versek ideje. — Minek magának a szerelmes vers ? — dörmögi az úr. — Minek? hogy pótoljak olyasvalamit, amiben az uracskám nem igen akar részesíteni. Ebből kész veszekedés támadna, ha az okos asszonyka el nem kiáltaná magát: — Hallgasson csak ide, mi van ebben a tárcában! „ . . . Bodokainé elkeseredve folytatta: Hja, mind ilyenek maguk férfiak! Mikor az igazi kincs ölükbe hull, nem látják többé azt a becset, mely távolról oly kápráztató volt. Rabjaikká tesznek bennünket, maguknak foglalják le életűnket, anélkül, ho?v boldoesáeunk feltételeivel rendelkeznének.. Hallja? hallja? Mintha csak én mondanám magának. A férj dühösen elkapja a lapot és átfutja a tárcát. Majd diadalmasan felkiált: — De most már maga hallgasson ide, hogy szól a folytatása: .... Bodokai magát türtőztetve, nyugodt hangon válaszolta: Lehetünk mi akár félistenek, rejthetjük magunkban a nők boldogitásának minden feltetelét, mind hiába. Maguk előtt csak akadály a mi életűnk .ahhoz, hogy szabadon kiábi^ndozhassák magukat. A jó helyett mindig jobbat keresnek, lelküket soha be nem tölthetjük. — Elégedetlenek, sóvárgók, csapodárak, furfangosak, szóval — nők . . .* Az asszonyka felugrik a pamlagról. — Ki irta ezt az ostobaságot? — A maga kedvenc tárcaírója. — Az ? Többet el nem qlvasom egy sorát se! Hanem azért holnap ebéd után bizonyára azzal veszi át a lapot: — Van tőle valami ? II. A kiilíő munkatárs. Legalább ő annak mondja magát. Tényleg azonban csak aböan all a külső munkassága, hogy verseket szokott beküldözgetni. Már reggel fél hatkor ébred — nemcsak ő, de — a lap iránti érdeklődése is. A lapkihordó lábujjhegyen lopózkodik ajtajához, hogy a küszöbre tegye a lapot. A poéta azonban ezt a suhogást is meghallja. Nyomban fölkel, meggyújtja a lámpát és másához veszi a lanot. Visgzasurran a dunna Mai számunk 10 oldal.