Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

7 27-ik szám. az események véletlene által kötelességevé tétetvén, hogy a sajtó jogos kritikájával szemben az 6 személyén elkövetett durva tettleges inzultus rnegtoroltassék: ebben a szerepben iguzán szánandóan játszott. A vég tárgy aláson tanúsított egész magatartásavdl szinte kezére játszott a vádlottnak abban, hogy az igazságot szolgáltató bíróság keze mentől távolabbról erje, mentől enyhébben erinlhesse őt, nemcsak az ő személye ellen elkövetett tettleges sértésért, hanem — ami tő — azért az erőszakos támadásért, amit Klar András úr, a vádlott elkövetett a sajtó szabad es jogos véleménynyilvánítása ellen, megvervén Vajda Dezső urat egy olyan ujsagcikkbeli kritikaért, amelyről egy, ebből az ügyből kapcsolatosan keletkezett lovagias ügyben fölkért társadalmi bíróság kimondotta, hogy abban sértés nincs. Vajda Dezső úrnak ez a magataitasa kiviláglik a bírósági végtárgyalásról alább közölt ludositánkból, de egymagában abból az egy tényből is, hogy ugyan az a Vajda Dezső, aki a rajta elkövetett tettleges inzultus, t. i. május 21-én tőrtént rettenetes megverettetése után 17-ik napra súlyos testi sértés vétsége (20 napon belől, de 8 napon lúl gyógyuló sérelmezés) miatt feljelentést adott be Klár András ellen, a június 30-iki végtárgyaláson mint panaszos — első sorban — kihallgattatvan, kijelentette hogy megverettetése után való 4—5 őd napra aar meggyógyult. Egyszerű megverettetésről van tehát itt zo s a május 21-díki inzultus folytán fölzúdúlt közvéleménynek eképen meglehet az a megnyugvása mégis, hogy az eljáró bíróság — dacara Vajda Dezső úr ama kijelentésének, hogy ő „elvi elégtétellel" is megelégszik, a megtörtént sérelmezés utan 17-ik napon súlyos testi sértés vétsége miatt beadott panaszt a panasz beadója. Vajda Dezső úr által tett lefokozás folytán könnyű testi sértés vétségének volt kénytelen ugyan minősíteni : mégis — fölismervén ennek az ügynek közérdekbeli vonatkozásait, valamelyes megtorlásul fogházbüntetést is kiszabott. A „Szabolcsvármegye' című lap július hó 1-ről keltezett száma „Elégtétel" cím alatt emlékezik meg, feltűnő rövidséggel erről a tárgyalásról. Hát az lehet, hogy Vajda Dezső úr a birói tárgyalásnak ezt az és ilyen módon bekövetkezett eredményét elégtételnek tartja. Di csak is saját magával szemben, csakis az ő saját maga személyén elkövetett tettleges bántalmazással lan gyűlölt házi állat. Velük együtt pusziul ugyan a jól meg nem őrzött élelmiszerkészlet is Sokat hallottunk már a hangyafélék intelligenciájáról. A ki belemélyed egyszerű eletükminden rejtekébe, bámulatos összhangot és tervszerűséget lát nálok. Mintha nemcsak a leghelyesebben gondolkoznának, hanem következtetnének is. Csak felü'etesen ítélő mondhatja őket jelentéktelennek. Hiszen kis lestükhöz arányítva majdnem olyan kiterjedt idegrendszerrel birnak, mint mi; agyunkat helyettesítő dúcaikon pedig meg az értelmességet bizonyito tekervényeket is fellelhetjük. Nekem egyszerű laikusnak imponál ez a hangyatársadalom. Nincs közöttük szocializmus, mert számukra már születésükkor ki van jelölve az elvégzendő munka. Nincsenek közöttük sztrájkolok; a nagyfejű büszke katonáktól le az apró fejű munkásokig zúgolódás nélkül élnek hivatásuknak. Különben erősen maradiak. Lakásaikat most is őseik által használt módszerrel épitik fel, de nem zárkóznak el a hasznos újilásoktól és vannak köztük haladópártiak is. Harciasak, hazaszeretők es övéikért önfeláldozók. Eí ha belátnánk a .kártékony" .izau'-hangya fészkébe, a mint sűrű gomolyokban tódul be a bosszúálló ember küldötte gyilkos gaz, én erősen hiszem : nem látnánk ott olyan jelenetet, a milyet az ember, a művelt, a gavallér, produkált menekülés közben a párizsi jótékony bazar égésénél. N Y I R V I D É K szemben tekintheti ezt elégtételnek. Ez az ő privát dolga. Mert mindazok, akik ebben az ügyben, t. i. a Vajda Dezső megveretésében, a sajtó szabad vélemény nyílvánilási jogának durva megsértését látták, fölháborodva tárgyalják — nem az ítéletet — hanem azokat, a panaszos Vajda Dezső magatartása altal kelettkezett körülményeket, amelyek ennek az ügynek ilyen elposványosítására vezettek. * * * A tárgyalásról szóló tudósításunk a kővetkező : A tárgyalast Bodó Fái kir. járásbiró nyitotta meg reggel 8 es fél órakor. Megjelent a panaszos Vajda Dezső s kepviselője dr. Hoffmann Mór ügyvéd, a vádlottak: Klár András s képviselője dr. Vadáss Lipót ügyvéd, Klár István s képviselője dr. Flegmann Jenő ügyvéd. A kir. ügyészségét dr. Szokolay Gyula ügyvéd, kir. ügyészségi megbízott kepviselte. Dr. Szokolay Gyula kir. ügyészségi megbízott vádat emel Klár András ellen a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vélsége, és Klár István ellen a btk. 293. §-ába ütköző párviadalra való kihivas vétsége miatt, mely utóbbi vádját azonban a tárgyalás folyamán elejtette, amennyiben a tanukképen kihallgatott Inoédy Lajos és dr. Fráter Ernő vallomásával beigazolást nyert, hogy nem párviadalra való kihívás történt, hanem lovagos elégtételadásra való felhívás Klar István ré.-ztről Vajda Dezsővel szemben. Vajda Dezső panaszost hívta föl ezután Bodó Pál kir. járásbiró, hogy előterjesztesd tegye meg. Vajda Dezső a panasz tárgyát képező cselekmény tekintetében utal beadott panasz-kérvényére. Kijelenti azonban, ho?y szenvedett sérúléi-ei 3—4 nap alatt begyógyultak. Dr. Szokolay Gyula ügyészi megbízott nagy ellentétet lat a panaszos eme kijelentése, s a sérelmezés után 16 nappal beadott panaszban súlyos testi sértés vétségé miatt emelt vád kőzött, amit a szintén csatolt orvosi látlelet is igazol. Klár András vádlottat hallgatta ki ezután a tárgyalást vezető kir. járásbiró. Beismeri, hogy bántalmazta sértettet, de azt a feletti felindulásában tette, hogy a cikk vonatkozassal állott az ő személyével is, holott az ő színházi magaviselete semmi kifogás alá nem eshetett, s hogy a cikkben hölgyek is érintve voltak, a kik neki hozzátartozói. Sajnálja az esetet, sajnálja, hogy bántalmazta Vajdát, sajnálja, hogy ezen cselekményével botrányt okozol t. Vajda Dezső panaszos kijelenti, hogy ő nem a gyógyulás tartama miatt tett feljelentést, hanem a bántalmazás miatt. Közömbös előtte mi lesz a büntetés mérve, ő megelegszik azzal, ha a bűnösség megállapíttatik. Dr Vadász Lipót védő : A panasz szerint Vajda Dezső úr sérülései 8 napon túl gyógyuló sérelmezések voltak, ezzel szemDen azonban maga Vajda Dez.íő itt most. kijelentelte, hogy sérülései 3—4 nap alatt begyegyutak. Azt a kérdést intézi Vajda Dezsőhöz, * napon túl, vagy 8 napon belől volt-e beteg? Vajda Dezső: 8 napon belől gyógyúlt meg. Ismételten kijelenti, hogy megelégszik erkölcsi elégtétellel. Dr. Szokolay Gyula ügyészi megbízott aggályosnak tartja Vajda Dtzső kijelentését, azért kéri, hogy a panaszos a jelen levő dr. Kontlnj Gyula törvényszéki orvos által vizsgaltassek meg. Dr. Vadász Lipót ezt Vajda kijelentése után feleslegesnek tartja, a bíróság azonban elrendeli. Dr. Kontliy Gyula — a megvizfgálást foganatosítván — kijelenti, hogy arra nézve, hány nap alatt gyógyúlt meg Vajda Dezső, határozott feleletet nem adhat. Ha Vajda Dezső azt állítja, hogy 8 napon belől gyógyúlt meg, hát neki ez ellen kifogása nem lehet. Meggyógyulhatott, mert vannak kitűnő gyógyulási hajlamú emberek. Ezután a tanuk kihallgatása következett, első sorban Schwarcz Henrik szabó, aki Vajda Dezsőnek segítségére sietett s ezért Klár Jenő hüvelybe dugott kardjával végig vágott a karján. A taru — megtévén vallomását — a kir. 1908. julius 5. 3 ügyész arra a kérdésére, hogy Vajda Dezsőn kívül ki lett még bántalmazva, kijelentette, hogy ő is, még pedig Klár Jenő által. Ügyészi megbízót': Folyamatba tétette-e ezért az eljárást: Tanú (meglepetten): Kérem, ez a kérdés már el van intézve. Kihallgatta ezután a bíróság Erdey Kálmánt és Friedmann Sándort, kik szemtanúi voltak a május 2l-iki botránynak. A többi beidézett tanúk kihallgatásától a panaszos elallván. azok meghallgatását a bíróság mellőzte. Dr. Szokolay Gyula ügyészi megbízott terjesztette elő ezután a vadat a következőkben: Tek. kir. Járásbíróság! Az én hivatásom nem a vád, hanem a védelem, mert gyakorló ügyvéd vagyok, a vadhatóságot. csak e pillanatban képviselem. A vádlottak: barátaim, ennelfogva elfogja nekem hinni mindenki, hogy engem a vád képviseleténél tisztán egyéni meggyőződésem, s az igazság erzete vezet, távol all tőlem minden animositás és ügyészi tulbuzgalom. Szabolcsvármegye május hó 20-iki szám sértett Vajda Dezső tollából egy cikk jelent meg, amelyben kritikát mondott vádlottnak, valamint hozzátartozóinak egy színházi estély alkalmaval lanusitott magaviseletük felett. Ezen cikkre vonatkozólag megállapította mar a társadalmi bíróság is, — a mint a feljelentéshez csatolt iratokbol látom — de megállapíthatjuk mi is, hogy sértettet cikRenek megírásánál a közérdek vezette, a cikk az általanos közhangulatnaí volt a kif-jezője, amennyiben a kérdéses estén a színházban levő közönség műélvezetében a vádlottak magatartása által meg volt zavarva. Ezen cikknek a megírása, illetve a vadlottak mugaviseletenek a nyilvánosságra hozatala volt az indito oka annak, hogy sértettet megtámadták es bántalmazták. Nem szándékszor a sajtószabadság fontosságáról elmelkedest folytatni, de emlites nélkül nem hagyhatom, hogy a sajtószabadság nemcsak alkotmanyunknak, de a társadalmi rendnek, a társadalmi egyenjogúságnak, szóval magának az egész társadalomnak egyik legfontosabb biztosítékát és ellenőrét képezi. A sajtónak kötelessége ellenőrizni mindenkit, a kőzeletnek és a társadalomnak minden egyes tagját abban a pillanatban, a mikor a közéleti működés a társadalom terére lép. Mindaddig tehát, mig a sajtó hivatását teljesiti, a míg közérdeket képvisel, addig a sajtó — bárki legyen is annak a képviselője, — csak tiszteletet érdemel. Nem annyira a sértett szemelyet vedi, mint inkább a sajtót, a mely fele hivatásának gyakorlata közben támadólag közelíteni 1 evi fogház és 1000 kor. pénzbüntetés terhe alatt szigorúan tilos. Csak akkor jogosult a sajtóval szemben a retorsió, ha átlépi azt a hatart, a melynek keretén belől mozognia kell. Minthogy Klár András a sajtóval szemben támadólag lépett fel, indítványozza, hogy a biróság súlyos testi sértés vétségébtn — melyet az által követett el, hogy sértett Vajda Dezsőt öccsével Klár Jenővel együ t, a ki akkor tartalékos cadett őrmester volt, nyilvánosan és brutálisán megtámadtak és sérelmezték. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményül keri venni, hogy a verekedé-sel kapcsolatban utcai botrány is követtetett el, hogy a verekedés közben más egyén is súlyosan bántalmaztatott. Súlyosító körülményül kéri venni vádlott intelligentiáját és jogi ludását, amelynél fogva sokkal inkább tudnia kellett, hogy jogtalan térre lépett. Enyhítő körülményül kéri betudni azt, hogy vádlott kissé felindult kedélyállapotban lehetett, amennyiben a megirott cikk vonatkozásban áilott hölgyekkel is, akik a kérdéses estén a páholyban jelen voltak, s akik vádlottnak hozzátartozói. Minthogy pedig a súlyosító körülmények nagy számmal forognak fenn, a btkv. 92. §-nak alkalmazását s pénzbüntetés kiszabását nem indítványozhatja. Majd hivatkozással a büntető tőrvénykönyvnek a súlyosító és enyhítő körülményekről, s ezzel kapcsolatban a büntstés kiszabásáról intézkedő reszére igy fejezi be beszédét: Anélkül, hogy a kir. járásbíróság judiciumát irányítani akarnám a büntetés kiszabására nézve, azon reményemnek adok kifejezést, hogy a kir. járásbíróság bölcsessége meg fogja találni azt a