Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

2 27-ik szám. N V I R V I D É K 1908. julius 5. lophatják a napot, hétköznapokon pedig az igát húzzák. Mindannyian művelt, nem korhely uri emberek, a kik közül a legdőzsölőbb sem iszik többet három kis pohárnál és olyan szemérmet­len vakmerők, hogy nem félnek a szenteskedő goodtempler-hypokritáktól, akik kint vizet pré­dikálnak, de otthon a sutban kegyetlenül nya­kalnak. Mit tűrés tagadás benne, de bizony elő­fordulnak ott olyan anekdották is, amelyek nem apácaíüleknek valók. A politika — ez a leghá­látlanabb théma, amit nem a csizmadia műhely­ben, a sörházban, a minisztériumban, vagy az országgyűlésen, hanem Wienben ütnek nyélbe, — innen száműzve van. Társadalmi és culluráiis baszontalanságokról szoktunk beszélgetni. Pár hónap előtt egy ilyen alkalommal az ősrégészet került pokrócra, vagy finomabbul ki­fejezve szőnyegre. Húzták volna karóba, aki ezt a bacillus-melegagyat kitalálta, de meg azokat is, akik az évenkint háromszor ismétlődő, fer­tőztelenitő meszelés helyett az öt évi piszkot takaró — nem pompeji-féle művészies, hanem — Ízléstelen szoba festést, a női alakot csúfitó, egészséget rontó midért, meg a testet-lelket kirázó disznó cyclops utat kitalállak. Ne nyugodjanak békében ! Hat mondom, ősrégészetről beszélgettünk. Az öreg 84—SÜ éves Liptay Ede nem vén ember. Inkább lehetne a hallhatatlan lángeszű Jókait azzá váltnak mondani, mikor 80 éves koraban ujranősülésével bábbá változott, azután pegazussán átrepült a Styxen, hogy előbb a purgatóriumban süljön a sok költött, tehát füllentett históriáért. Bizony én is szeretnék madár lenni, hogy Tompa Mihály gólyájának kiteritelt szárnyaival, visszatérés reményével jobb hazába repüljek add g, a mig hivatott politikai vezérférfiaink gyarmati helyzetünket megszüntetik. Az öreg Liptay Edenek, aki tiz-lizenKét évvel idősebb nálam, de a kit szellemi és testi épsége és fürgesége miatt öcsémnek tekintek, van egy szintén Ede nevű fia, aki nem esett messze a fájától. Az emiitett pár hónap előtti sörházi talal kozás alkalmá"a) ifj. Liptay Ede pénzügyigaz­gatósági titkár egy karneol gyűrűt mutatott fel, amelyet atyjától kapott és amely azon nagyfalui őstelepről került, ahonnan az öreg urnák összes gyűjteménye. Tudós pofát akartam vágni ugyan, de nem sült el azért, mert láttam ugyan, hogy valami keleti Írásjegyek vannak a kőre vésve, de azt, hogy azok perzsa, török vagy arabbetük-e, nem tudtam megmondani. A ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul Tehát bölcsen, némán viselkedtem, mert csak az arabeszkekben tudok gyönyörködni és az arab műemlékekben, magas csillagászati, mathematikai, alchymiai alapvető munkálkodá­saikban, amelyeket csak sok szazadoknak elmulta után fejlesztettek keresztény tudósok. A 'egujabb időben pedig ugy látszik, hogy a félszázad előtt előttünk még barbarnak tartott japán nép a tudományoknak minden, de minden terén, az arrogáns nyugoti népekkel együtt játsza a vezérszerepet, de a haladásuknak ro­hamosnál rohamosabb fejlődését tekintve, tul fog rajtunk tenni. Pedig hát nem keresztények. Miután az embereknek megélhetése, boldo­gul atása csakis a morálnak alapján jogosult és ezt legragyogóbban fejezi ki Jézus, hogy .sze­resd felebarátodat mint önnön magadat", de azt is mondja, hogy .kenyérrel dobd vissza azt, aki téged kővel meghajít" : hát ezen nyilatkozatok a legmagasabb erkölcsi érzületre vallanak. Hat én sok milliókkal együtt ezen vallást vallom és követem is. Hiszen a társadalom a jogok és ezzel kap­csolatos kölelezettségek né kül fel sem állhatna. Minden vallás tiszteletreméltó, mely a köl­csönös jogoknak elösmerésen alapul. Sok ut vezet Rómába, de az Istenhez is. Nem vagyok szabadkőműves, mert nem tudom apróságaikat, csak hallom, hogy humánus célt tűztek ki maguknak. Jótékonyság és a fe­lekezeti torzsalkodásoknak eltüntetése főcéljuk. Azt is tudom, hogy a legáldásosabb gyer­mekvédő liganak létesülése a szabadkőművesek­nek köszönhető. Ezután a sok buta beszéd után vissza tán­torgok a sörös asztalhoz, amely nem messze áll a gráci .Annekdoten geselIschafL" sörös asztalától. A gyűrűnek feliratát a budapesti egyetemen igen fogyatékosan fejtették meg. Dr. Pröhle Vilmos nyíregyházi főgimnáziumi tanár, kolozsvári egyetemi magántanár, aki 24 nyelvet tud, ezen időtájban csak pár heti beteg­sége után foglalkozhatott a török írás megfej­tésevei. Lutfuna (kegyelmednek), mazar (részese), ola (legyen) já •(óh!) Pubbi (UrucoUtea) Mehemmed. Ezen megfejtesnek közlése után Liptay Ede bályám gyüjtemenyét muzeumunknak igérte, a melyet folyó év junius 15-en el is hoztam. Hogy a sör ín'lyen hasznos, belátja mindenki, aki Dréher-cég keletkezésének históriáját meg­hallgatja. Erről legközelebb. Dr. Jósa András. A sajtó jogai. A Vajda — Klár ügy tárgyalása. Úgy emlékezem, hogy ezzel a cimmel írva, mondta meg annak idején a „Nyírvidék" a maga véleményei arról az ököljog barbarizmusan is alul jogtalan tettleges inzultusról, íimelyben — május 21-én — Vajda Dezső úr, a Szabolcs­vármegye című újság szerkesztője, az áldozai szerepét képviselte, s belekeveredvén igy, mint újságíró, egy, a sajtó szabad véleménynyilvání­tását erőszakkal letörni akaró közbotrány szen­zációjába, központja, hőse és lovagja lett a közvélemény fel'/údulásának, mely az ő általa gyakorolt jogos kritika ilyen durva modon való megtoriásaban egy pillanat alatt felismerte azt a veszedelmet, mely a társadalom rendjet es e rend biztosságát fenyegeti a szabad szó nyil­vánosságában rejlő leghatalmasabb erősségnek : az ezt képviselő sajtónak ilyen brutális módon célzott és keresztül vitt megtámadása által. Ezért használom most is ezt a címet abból az alkalomból való kötelességszerű elmondani valóimnak a vignettájául, hogy a sajtó jogos kritikájával szemben tőrtént ennek a támadas­nak az ügye a mult kedden, június hó 30-an a bíróság elé keiűlt. Pedig bizony — ha csak a jó izlesemet követném s nem a kötelesség tejesítés finnya­ságot nem tűrő egyenes útját (orromat most befogva), hát nigyon sok okom lenne arra, hogy a .Nyírvidék" egyszerűen napirendre tér­jen az egész ügy felett, ahelyett, hogy ugyan-2 csak megrágva kerül ki belőlem minden irott betű — ezeket irván — nyomda festék aia. nehogy utóvégre még én ütközzem Le!e w büntető törvénykönyv valamelyik nagyon csa­varos paragrafusába. Egyébként is mentségemül szolgálván, hogy mindazok, akik ennek a június 30-diki bírósági tárgyaláson történteknek füí­és szemtanúi voltak, igazat adnak nekem abban, hogy ez az eset, úgy a hogy most márane*.­esett, igazán nem azok közül való es nem meiló arra, hogy valaki bárki — a sajtó sza­bad vélemény nyilvánítása magasztos elve­nek védelmében — ebből az esetből kifolyólag — kardot rántson s oda lökje magát egy szent ügy esetleges áldozatául. Annyit azonban meg kell irnom, hogy ! Vajda Dezső úr abban a szerepben, amelyhez i május 21-én történt megverettetése által jutott Hatalmas képviselőjét e fajnak figyeltem meg munkaközben. Paraguayi ebédlőnk egyik sarkában, valamivel az alsó szöglet felett, külö­nös kis alkotmányt vettem észre. Mint valami kis bástya szögellett ki a falból. Levettem a tetejét; könnyen szetmállott. Megrémült termita­csapat rohant fel s alá a megmaradt alapzaton. Azután mind eltűnt a falba vágott kerek nyílá­son. Ugy látszott, haditanácsot tartottak, mert kis idő múlva mind előjött. Világosszürke testű állatkák voltak; a dolgozók kisebbek, barna és sárga fejjel, a katonák nevetségesen nagy barna fejjel, akarcsak valami termes hydrocefalusok. Biztosan az újjáépítést határozták el, mert nem­sokára siető alakok tolonglak a kijáratnál, cipelve az építőanyagnak szánt por- vagy vakolatszem­csét. Bámulatos sielseggel tapasztották ezeket valami váladék segélyével a talapzathoz. Két hétig figyeltem őket; akkor el kellett utaznom. Még akkor nem volt tető alatt. Talán nevetsé­ges érzelgősség, ha azt mondom, hogy ez alatt a két hét alatt legalább kétszázszor megbántam, hogy olyan kegyetlen módon teltem tönkre első művöket. Hiszen nem vétettek nekem: már pedig mi „jószivü" emberek rendesen csak az utunkba állót tiporjuk el. Annál tehetetlenebb voltam egy apró hangya­fajjal szemben. Reggeli és délutáni kávézásomat rendesen megkeserilette. Hogyne, mikor a cukor­tartó belül csak ugy tarkállott ezektől az apró vörös ördögöktől. A szemcsés nád-cukorporral meg úgy elvegyül ketmilliméteres tes'e, hogy legfeljebb fogaink alatt vesszük észre. Itt a cukrot nem befedni, de hermetice elzárni kell, mint minden élelmiszert, mert ezek a hihetetlenül karcsú állatkák a legsűrűbb fátyolon is átbúj­hatnak. Légmentesen elzárni valamit a meleg paraguayi klima alatt megromlás veszélye nélkül lehetetlen ; ugy védekezünk tehát ellenük, hogy az élelmiszeies szekrények labait petróleummal telt tálkába állítjuk. Ettől félnek. Ez az egyedüli hathatós védekezés ellene, mert amin ez egyszer átsétált, azt ugyan meg nem e-zed többé. Finoman rettenetes illatot terjeszt ez a hangya­faj. Az indián guarani nyelv „trijipoti"-nuk nevezi, magyarul bűzhangya volna a találó neve. Ha ágyadat járja be, nem találsz benne nyugo­dalmat, hátramaradt váladéka kellemetlen visz­kető érzést okoz. Még jó, hogy fulankja nincs. Különben állati termék a kedvenc tápláléka. Szaglóérzéke annyira fejlett, hogy a felfüggesz­tett húst a falon keresztül megérzi. A tiszta fehérneműt nem bántja, de az átizzadt szennyest szitává rágja. Számos hangyafaj meg a gazdának, kertész­nek réme. Különösen két fajta okoz hatalmas károkat. Az .akvinke" a kevésbbé veszedelmes. Leginkább fagyökerek közé, száraz galy-levél alá épiti fészkét, azért nehéz is rátalálni. A kárté­konyabb ,izaú"-l hamarább elárulja lakása. Hatalmas vörös-homokbuckák jelzik néha két négyzetméter kiterjedésű házaikat. Mindkét fajta élőnövény zöld leveleit nyesi le céljaira. A letarolt növény ulja pedig borítva marad levélhulladékok­kal ; ezek a hangyák más karára tékozolva, csak annyit visznek el, amennyi épen éles ollo­juk között marad. Hanem furfangosak. Hogy a letarolt bokor vagy fa árulójuk ne legyen, ren­desen fészköktől messze járnak el aratni nagy csapatokban. Mégis elárulja őket centiméter szélességű letaposott ösvényük. Ezen is segíte­nek. Egyszerre csak megszakad ez az ösvény; alagútként bújik el a föld ala, hogy kis távol­ságra ismét előbukkanják. így akarják tévútra vezetni az üidözőt. Magam is figyeltem ez apro fekete állatokat, a mint hosszú libasorban eipe.­ték haza zsákmányukat. Azt hinnénk : ezzel táplálko/.nak. Pedig nem ugy van. Nem a nyers levél taplálóereje kell nekik, hanem termékenyitó képessege. Ezek a jelentéktelennek látszó lények gondolkozó műkertészek. Melegagyakat készíte­nek belőle, a melyen finom fehér gombafej >cskeí sarjadzanak ki. Ez a gomba táplálja az egesz hangyatörzset. A gombatelep szivacsos tömege­ben élnek és nevelik kicsinyeiket. Iziésök csodálatosképen megegyezik az em­ber Ízlésével. Az ember altal importált, ültetet; becses kultúrnövényeket pusztítják, a mi azt bizonyítja, hogy ők is művelődnek. Az ősember idejében élő őseik meg valószínűleg megeleged­tek az erdő-mező vadnövényeivel. így válnak rémeivé a földművelőnek, sokszor tönkre teve egy évre szóló növényeit. Az ember psdig min­den fegyvert elővesz ez apró ragadozók ellen, így egy kis gépet, mely egyszerre képes tönkre­lenni a szobanagysagu hangyaboly életét. A szilárd felület minden nyílását elzárva, a ki­kémlelt főbejáratba vezetik a gép kürtőjét. E'.en átömlik a mérges gáz a hangyapalota belsejéüe: néhány óra múlva a mozgalmas élet helyén nem marad más, mint megszámlálhatatlan sok hangya hullája és létföltételeitől megfosztott hangyabab. Van egy vándor hangyafaj, melynek jöttét üdvözli a paraguayi. Megjelenesük egész szen­záció. Nem egyszer hallottam beszélni mint nagy eseményt: ,ma nalam jártak"*. Ezek a nagy csapatokban többnyire éjjel átvonuló vérengző* elpusztítanak minden útjokba eső kisebb élő lényt. A hol egyszer megjelennek, ott ezrevel hullik az óriássvábboerárszerü kártékony cucaracho (kukaracscsó), ez a Paraguayban elmaradhi tat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom