Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

2 10-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. március 8. magas kegyet kieszközlő Désy Zoltán m. kir. pénzügyi államtitkár és. régi bokros érdemekkel erre érdemes dr. Némethy Károly miniszteri tanácsos-urak országos Egyletünk közgyűlése által egyhangúlag tiszteletbeli tagokká választattak. Mindkét főtisztviselő részére országos tisztikarunk ez év január hó 29 én adta át a díszes oklevelet. Ez alkalommal oly beszédek hangzottak el. a melyek felelt egyszerűen napirendre térni nem lehet korunkban; a midőn a vidéki irodák rendeleteinek fogalmazványai még gyakran oly hangon beszélnek velünk; mint a hogy manapság művelt ember nem szokott legalsóbb alárendeltjével sem. Désy Zoltán államtitkár úr például nem kövesebbet mondott, gyönyörű válaszában minthogy: „Mikor a közigazgatás terén működtem, két vezérelv volt mindig előttem Egyik, erkölcsi alapot adni a jegyzői karnak. A községi igazgatásban vasszigorral működlem és elértem, hogy azok a jegyzők, akik mellett a fegyelmi hatalmat a legnagyobb szigorral gyakoroltam, ragaszkodtak hozzám, mert látták, hogy az a jegyzői kar érdekében történt. Második czélja volt működésemnek, hogy az igy megtisztult jegyzői karnak megélhetéséi, előrehaladását segítsem, mert nagy feladatokat elvégezni csak az anyagi gondoktól, a megélhetés mindennapi gondjaitól felszabadult tisztikar képes. Mindig azt hirdettem, a jegyzőket azzá kell tenni, a mivé az éleiben fejlődtek, azzal szemben, a mit a törvény rendel. A törvényben Önök, mint községi toll vivők szerepelnek az igen sokszor írástudatlan elöljáróság számára; az életben pedig Önök közvetítik a közigazgatást. Minden minisztérium közigazgatás i az Önök munkásságától lügg. A jegyzői karnak meg kell adni úgy az anyagi megélhetés eszközeit mint az erkölcsi támogatást." Dr. Németliy Károly úr pedig emigy: „Bár nagy változás történt az utolsó éviizedben a jegyzői karról való közfelfogásban, a községi jegyző még mindig nem foglalta el a közigazgatási szervezetben azt a helyet, melyei az életben tényleg megérdemel. Annyi sok reménykedés után talán el fogunk jutni valahára a komoly közigazgatási reformhoz is, amelyben a jegyzői kar bizonnyára abban a méltánylásban log részesülni, melyet tá rgyilagosan megérdemel." Ily előkelő véleményekkel szemben valóban feltűnő az a lekicsinylés, mely itthof a vidéken osztályrészünk. Mert nagy általánosságban ugy vannak velünk, hogy szolgálataink magán érdekű sikere esetén kapunk ugyan a „Velenczei Kalmárból egy „Óli bölcs bió!" kiáltást; de sikertelenség cselében vagy köztevékenységünk honorálásakor általában nyomban utánna mondják, hogy: „No Zsidó!?-" Fájdalmasan említem ill meg, hogy még egyletünk régi hivatalos lapjában is találkoztunk a közel múltban támadással, melyet azonban szerény hangon; de erélyesen visszautasilani elnöki kötelességemnek véltem lyekit elrabolt a beteljesedés. — A primadonna pndig ezekbe a hangokba el-elcsukló, érzéki halk sikongásait lű/.le bele. Szinpsdon s nézőtéren mindenki reszketett s élelöknek legszebb pillán dai virágoztak ki az emberek agyában Az egymás mellett üő férfiak és nők keze önkénytelenül egymásba emszott. És ekkor kelleti öntudatlan lázban egymásra borulnia a két leánynak. A nézők szeme csillogott, s a két leány, mintha mágikus álomban leli volna, szinte egymáshoz vonagloll. A barnának arca tüzelt, hosszú szempillája lecsukódott, széles ajka kinyíl', mint a rózsa s vonásai vah rni kimondhatatlan boldog mosolyba igazodtak. — A szőke ametiszt szemei léiig látszotok s álható lángokat övellek. Keskeny ajkai látni engedték hóf.hér fogsorát s az a cm, amelyet csodában fnona hajkorona fedett, vah mi n ély fájdalom fénye ömlött el. Így lapadtak össze. Fehér krzük egymás vállán nyugodolt. Ajkukon ott égett a csók, mint lüzes nap, kábító forróságot s/.órva szerte, mig a zenek; r bűvös hangjai szították a lángot. A színházon borzongó vonaglás futott át, a térdek reszkettek, a szemek lecsukódtak, ilt-olt a boldogság könnyei virágozták a pillák alól, s a csuk még egyre tartott a színpadon. A két leány semmiről nem ludolt, közöttük minden elsülyedl, s egy hatalmas lángo-zlopban egyesültek. A rendező künn toporzékolt, a zenekar már harmadszor kezdte a dall s valaki a karzaton a mely buja csendben tapsolni kezdett. Az a lány meg.'örle a varázslatot. A szőke leány feje megrándult, karja lecsúszott a másik hátáról, sönludathoz kapott. Szeme kinyílt s tekinlele az első sorban ülő barátjára e.-clt. Ajkára ott izolt még a másik leány ön'udutlan, csókos ajka, de ő már józan volt. Eukor felvillant gor.oszan tekinle'e s a másik pillanatban Margit éles sikoltása vergődött a felzaklatott csendben s veres ajakiul bukoll hátra. A szőke leány íYhér fogai keresztül fúródtak az ajkain. A függöny hirtelen legördült s nagy íii'ás, kiabálás viharzott a levegőben, ahol néhány pillanat előtt még egy csodálatos, beteges csók szórta szél megrontó sugarait. Sajnos, liogy a Központ által meghirdetett irodalmi pályázat.meddő maradt. A beadott kilenc pályamű közzül jutalomra érdemesnek egy sem talál alött. Csupán a IX. számú „Rontsunk hogy építhessünk" jeligéjű találtatott dicséretre méltónak, de az 500 koronás pályadíjra érdemetlenek. Alkalmam volt átolvasni e pályaművet. Zamatos magyar irálylyal megirt téves eszmék felvetését találtam benne a kényszer dologházak és menházi munka-kényszer pártolásával. Korunkban, midőn a szociális eszmék mindinkább téri hódítva, inkább a szabadosság, mint a szabadságra törés vágyait látjuk, munkásaink 8 órai élvezet s alvást és szórakozást írnak tábláikra jeligéül. Amerikából pedig a teljes egyenlőség tanait hordják ál s a birtokunkban levő levél tanúsága szerint még a volt európiai cseléd is azzal dicsekszik, hogy az általuk rendezett műkedvelői előadás mulatságán a „Szabadság" szerkesztője által bemulatva leli a Yanderbilt kisasszony vőlegénye: Széchényi grófnak. Ezen világban mondom, fenti eszmék c z é 11. a 1 a n o k n a k látszanak. A mostanság mutatkozó visszavándorlás eredményét is ez okból túlbecsültnek tartjuk. Nézetünk szerint ennek örülni egyátalában nincs ok: mert ezen népmozgalom a pénzügyi viszonyok javulta esetén, mely már is mutatkozik — teljesen irányt változtat s a kiáramlás ismét, rendes mederbe tér vissza, hátrahagyva ill salakul az Uj Világ rész minden iszapját. Hogy országos Egyletünk irodalmi pályázata ily eredménytelen volt, azon csudálkozni nem lehet. A mi világunk, a mi foglalkozásunk, munka beosztásunk olsivár, oly tulcsigázolt, hogy kedvünk egyátalában nem lehet szellemi productiv termeléshez. Lord Kelvin a mostanában elhalt agg fizikus mondja, hogy „Minden munka kifejtésénél az energia egy része hővé változik át s elpárolog." No hát a mi energiánk, a mi életkedvünk, a mi munka kedvűnk rég elpárologhatott ebben a kohóban, a melyben élünk és a mely semmi más munkás élethez nem hasonlítható Nagyon helyeselhető azért Pestvármegye egyletének legújabban oda irányuló törekvése, hogy teljes nyugdíjaztatásunk 35 év íntiha legyen igényelhető, mert a mi ezer irányú lázas tevékenységűnk a legerősebb szerv ezetet is felemészti. Kétlem az eredményt, mert irányarió körökben csodás szivósággal ragaszkodnak, a kedvezményes vasúti jegyek és állami nyugdíj alapunk meg nem adásához, előhozakodván inindíg az „állani sulycs pénzügyi helyzetével*, holott tudvalevőleg az állam pénztár megterhelteléséről szó egyiknél sincs; mivel előbbi jövedelmeznék, az utóbbi kegy pedig a milliókra menő vármegyei ily nyugdijalapok összevonásával és példátlan áldozatkészségünkkel (egy testület sem fizet oly magas nyugdijalapot mint mi) áldozatba nem kerülne, Egyátalában szomorú tapasztalati tény, hogy törvényeink alkotásakor az állami leendők elvégzésénél reánk mindig számítanak, velünk alapoztatnak, a dekoratív feléptményi munka, a tető felhúzás, az áldomásnál aztán egészen elfelednek. Al.'ami kedvezményben mi sehol nem részesülünk. Vasúti utazásoknál, fürdőkuráknál, gyógyhelyeken, gyermekeink neveltetésénél mi közigazgatási tisztviselők, egyátalában semmiféle tisztviselők sem vagyunk. Annyi örömünk sincs, mint annak a braunschweigi huszárezrednek a ki császárjától most kapta azon régi vágyának teljesítését, hogy lándzsáinak nyele kék-sárgára legyen festve. Nem akarunk mi a Frankok hadüzenet vivő hírnökeihez' hasonlóan nyilat lőni a levegőbe s ..Bellum indico, íácioque" csatakiáltássalazállamra rontani, meri magunk elösmerjük, hogy az államnál ma, a midőn mindenki annak emlőin akar táplálkozni, mostohább fogalom alig képzelhető; de megbotránkozás nélkül sem tudjuk tűrni, hogy még a sajtó sem kél védelmünkre, sőt támadást intéz ellenünk még az oly másodrendű állami kedvezmények megadásánál is, mint a mit belügyi derék államtitkárunk Hadik János gróf úr kezdeményezett a jegyzői fizetésalapok állami megleremtése tárgyában. A •„ Magyar orzág" cziinü napiés „Magyar Közigazgatás" czimü szaklap ezen alapok teremtését alkotmányjogi szempontból tartják aggályosnak Közgyűlésünk mai tárgysorozatába van ezen ügy felvéve,'alispán úr elé leendő véleményadás czéljából, nem akarom a hozandó határozatot elnöki véleményemmel irányítani, de bocsánat! részemről két kérdésemre adandó felelettől feltételezem annak eldöntését, hogy kinek van ill igaza és pedig: I. Van-e már nekünk alkotmányjogi biztosítékunk törvényben szentesítve? II, Bármikori absolulizirrus idején minden többi tisztviselő melleit, miért, épen csak a községi jegyző és családja élhet meg kenyér nélkül? Mert míg egy ujabb ex lex alatt most már a többi hivatalnokoknak dukálni fog a fizetés, mi ellenben a szünetelő adóbehajtás idején gyéren befolyó községi pótadó mellett koplalhatunk ama szomorú igazság árnyékábau ,. A melyik szellemi munkásnak ma Magyarországon nincs adóssága, az vagy örökölt, vagy házassággal kapott, vagy játékon nyert, vagy ——— — — lopott p azt s igy bátran rendőri felügyelet alá lehet, helyezni." De mélyen tisztelt Közgyűlés én az éremnek a másik felét: azerkölt-sioldalát tekintve határozollan megalázó disiingválásnak tartom azt, hogy egy és ugyanazon államnak egy és ugyanazon munkáját végző alkalmazottjai nem egy form'.n a mindig biztos állampénztárból kapják ki havonként megérdemlett zsoldjaikat. Korunk lázas alkotásai csodákat mutatnak lel. A n igy világ eseményei közt nagy ostobaságok is történnek olykor. Hiszen néni rég olvastuk a Kábáiból jövő hirt. hogy Abd-el-Aziz szultán népe haragjától félve ugy tudott népszerűségre szert tenni, hogy kedvükért testvérét Mohametet; kit a mórok nagy tiszteletben tartanak mert .... őrült, kalifává nevezte ki. Hit az ily események közt már azt sem lehet csodálni, hogy akkor a midőn Magyarország területén az állami emlők után áliiluak minden élő teremtések, Testületek, Bankok. Egyházak, Intézetek és Intézmények, — az állami munkát végző szegény községek, szegény jegyzői eltaszítják magoktól a felajánlóit .állami emlőt , . . alkotmányjogi aggá'yok miatt. Az egyenes adók reformja. Az az or.-zágos értekezlet, amelyet Budapest székesfőváros kezdeményezésére a magyarországi varosok kiküldöttei Budapesten 1. Holtak, fokózolt mértekben ráterelték a közügyeimet az ál'ami egy ( nes adók reformjára vonatkozólag a kormány által a képviselő házhoz benyújtott, a házszabályok rtvíziója miatt ugyan ideiglenesen visszavont törvényjavaslatokra. Mikor a kormány ezekel a javadalokat — szám szerint hetet — a mult év ős/én benyujtolta, a hivala'os és félhivatalos kommünikék nyomán valóságos I ozsánnakat ztnglek a hírlapok a reformok áldásairól. Mihamar azonban egyes hangok emelkidlek, an elyek airol szóli; k, hogy a törvényjavaslatokban lefektetett dvek nemcsak hogy kedvezőbbé nem, de egyenesen kedvezőtlenebbé teszik az adófizetők helyzetét. Nem I ogy könnyilenék, de súlyosabbá, sőt sokkal súlyosabbá teszik az állami adok terheit. Kezdetben csak (gyesek, majd egyes érdekkörök foglalkoztak behatóbban az uj adótörvény java-latokkal Az ekkent megindult hullámok mindinkább szélesebb gyűrűket vetettek. Ezek a hullámgyürük különböző góczponlokból, különböző érdekszférákból indulván ki, nem hogy egymást támogatták, hanem mintha egymás ellen törtek volna. A két nagy tábor: az agráriusok és a rn rkantilisták tábora, valamint ezen táborokon belül es izek mellett a többi apróbbak csak a saját sérelmeiket látták, csak azokat tárgyalták, azokat panaszolták mind hangosabban, a másik érdekkör sérelmeit nem látva, észre sem véve, sőt tagadva, vagy legalább is azt gondolva, hogy az egyik érdekkörre azért hárit az illető törvényjavaslat ujabb és az eddiginél nagyobb terhet, mert a másikon akar könnyíteni. Már már ugy látszott, hogy az érdekköröknek egymás ellen irányított tusájában a nevető harmadik : az állam kincstári éidekei élvezendik a harezok gyümölcsét. Hogy itt is beteljesedik az a latin közmondás: duobus litigantiss lerlius gaudet. Annál öivendelesebb Budapest székes főváros kezdeményezése, amely egy táborba vonta össze az. összes érdekköröket. Mert a székes főváros kezdemény. zésének és az általa összehívóit országos érlekezleti.uk ez az egyik legragyobb érdeme és egyszersmind jelentősege. Magyarország városai egyenként külön külön is, de különösen együtt véve mindazokat az érdekköröket képviselik, melyek az uj adótörvény javaslatokkal érintve és érdekelve varnak. A földbirtokosok, házbirlokosok, a fizikai és szellemi munkából ölök, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, a tőkések és járadékból élők egyeteme alkotja a városokat azokkal együtt, akik a megélhetésre alig elégséges keresetük csekélysé e miatl a megadóztatás alól kihagyandók. Az ilt elmondottak lényegen nem változtat az, hogy nemcsak a városokban, hanem a kis és nagy községekben is rnegla álhatók egészben vagy részben az uj adótörvény javaslatok által érdekeltek. Nem csak azért, m

rrt azokban leg'.öbbnyíre csak részben laláihatók meg, hanem azért is, mert az összes községek megbízó:tainak egybegyűjtésére nemcsak a váczi utczai uj városháza közgyűlési terme, hanem egyetlen helyi-ég sem lett volna elegendő. Hogy a városok megbízottjainak közös országos értekezletre való összehívása milyen szerencsés gondolat volt, azt az értekezlet egész lefolyása, valamint az olt egyhangúlag meghozott határozat is tanúsítja. A komoly és tartalmas felszólalások sorozata, a vélemények összhangzása, a látszólag ellentéles érdekek találkozása és megegyezése a fenyegető veszedelemmel szembin a mellett tettek bizonysígot, hogy a városok értekezletén — mint ez természetszerűleg is ki volt zárva, — nem politikai demonstráció történt, hanem a viszonyokkal közvetlenül és beható, n ismerős férfiak higgadt és tárgyilagos megnyilatkozás i a benyújtott tör v nyjavaslalokban az ország egész lakosságára foglalt sérelmekről. Az országos érlekezlet súlyát emelte a meghívott és megjelent szakfél fiakon kivül a szintén meghívott, varosokból választolt országgyűlési képviselők közül megjelentek olt léte ; mert igy közvetlenül szeiezhetlek tudomást arról, hogy minő veszedebno'k rejlenek a ja-